Ezen a nagypéntek estén csak arról a föliratról szeretnék beszélni, amit Pilátus akkori szokás szerint Jézus elítéltetése okául szegeztetett föl a keresztfára. Azóta egyszerűen csak így vált közismertté ez a fölírás: INRI, Jézus Nazarenus, Rex Judeorum. Azaz a Názáreti Jézus, a Zsidók Királya. Semmi nem áll olyan kiáltó ellentétben ezzel a szégyenteljes kivégzési jelenettel, mint ez a fölirat. Király, most, éppen most, amikor akasztófára szögezve kínlódik? Ha legalább még akkor hirdetnék róla, hogy király, amikor fenséges hatalommal fölmagasodik a háborgó hullámok fölé, és egyetlen szóval lecsendesíti a vihart! Vagy odaáll Lázár megnyílt sírja elé, és parancsszavára előjön a halott megelevenedve. Vagy amikor isteni nyugalommal osztogatja az öt kenyérkét és két halat ötezer éhes ember között. Vagy amikor kezének érintésétől ördögök légiója menekül egy meggyötört emberi szívből. Igen, vannak királyi jelenetek az életében, de ami itt történik a Golgotán, ez igazán minden egyéb, csak éppen nem királyi! Hol van itt királyi hatalom, hová lett birodalma, hol vannak hódoló alattvalói? Királynak nevezni Őt, most, éppen most, kiszögezve a gyalázat fájára: a legkegyetlenebb gúny! Annak is volt szánva!
És mégis itt a legigazábban király a Názáreti Jézus! Nem azért, mert bárki annak tartja, hanem mert ő maga, az Atyával teljesen egyetértő módon királynak tartja önmagát. Pilátus kérdésére is nyíltan kijelentette: Úgy van, ahogy mondod: én király vagyok! - Csak az Ő országa nem e világból való, de éppen ezért erősebb és időtállóbb, mint minden e világi birodalom! Annyira, hogy még a hatalmas római birodalom gőgös helytartója is, akarata ellenére is, Néki szolgál! Sértett hiúságában a zsidók bosszantásaként gúnynak szánta ezt a föliratot, és mégis örök isteni igazságot proklamált benne! Amikor senki nem hitte volna már, hogy valóban ez a Názáreti Jézus lenne a régen várt Messiás-király, amikor már Ő maga is a keresztre feszítés kínjai között megnémul, egyre lankad az életereje, nem bírja már hirdetni a maga igazságát, amikor lassan ráborul a kínhalál: íme, ellensége hirdeti tovább a világnak, hogy ki ez az ember itt a keresztfán! Pilátus akarata ellenére is Néki tesz szolgálatot, amikor három világnyelven, héberül, görögül és latinul kifüggeszti a cédulát: Názáreti Jézus, a zsidók Királya! Mintha csak a pogány római birodalom tekintélyével kihirdetné: adatik tudtára mindenkinek széles e világon, hogy ez a megfeszített, megcsúfolt ember nem más, mint az a Messiás-Király, akiről a próféták szólottak, akit az atyák vártak, akit az Isten küldött e világra! Pilátus tudta és akarata ellenére egy kijelentett titkot kiáltott bele az időbe és a történelembe. Micsoda hatalom lehet az, amelyik ennyire szabadon állítja szolgálatába még az ellenségét is, vele kiáltatja ki, hogy valóban Ő a kegyelem és dicsőség országának a Királya! Mintha az egész jelenetet egy magasabb rendű erő rendezné a legapróbb részletekre kiterjedő figyelemmel, egy örök terv szerint. Ennyire igazán mindenekfölött álló Király ez a Názáreti Jézus!
Néha elfog bennünket a kétség és úgy gondoljuk: olyan Isten még elképzelhető, aki úgy nagyjából számontartja a világot, de hogy egyenkint is törődnék az emberek gondjaival, indulataival, egy-egy emberi élet sokszor apróságaival: az már nehezen képzelhető el. Nos, itt éppen az derül ki, hogy mennyire benne van Krisztus rendező hatalma, Pilátus - tehát egy ember - sértett hiúságából, hatalomféltésből eredő cselekedetében is! Nincs a szívednek olyan zuga, és nincsen a nagyvilágnak olyan területe, amely fölött ne Ő lenne a legfőbb uralkodó! Ez a Názáreti Jézus valóban, keresztre feszítve is: Király! Királyok királya és uraknak Ura!
És az Ő Királyi méltóságával, dicsőségével éppen nem áll ellentétben a kereszt. Sőt, éppen itt dicsőül igazán királlyá! Mert éppen itt, a kereszten látszik meg legszembetűnőbben, hogy nem emberi módon, hanem isteni módon király. Ő maga mondta: “A pogányok fejedelmei uralkodnak az ő népeiken és a nagyok uralkodnak rajtuk, de ne így legyen közöttetek, hanem aki nagy akar lenni, legyen a ti szolgátok.” Az Ő országában éppen megfordítva van, mint a világban: az igazi nagyság nem a hatalom lépcsőjén való emelkedéssel, hanem a szolgálat mélységébe való alázatos alászállással áll egyenes arányban. Az a nagyobb és erősebb, aki mélyebbre hajol a szolgálatban. És ezért legnagyobb és legerősebb ő, mert a másokért való szolgálatban Ő szállt le a legmélyebbre. Éppen ebben van mindennek felett való ereje, hogy másképpen erős, mint a világ, másképpen hatalmas, mint a világ, homlokegyenest ellenkező módon a világgal: isteni módon! Ezért nyilatkozik meg éppen a keresztre szegezett tehetetlenségben legjobban az isteni hatalom. Ezért van az, hogy akkor a legdicsőségesebb, amikor csupaszon függ ott a szégyenfán. A legmélyebb megaláztatásban magasztosul föl a legmagasabbra.
Éppen kiszolgáltatottságában van az isteni erő, és védtelenségében a hatalom! Keze és lába oda van szögezve a durva gerendákhoz, minden oldalról csak gúnyos gyalázkodás veszi körül, mégis az élő Isten mindenhatóságát nem tudnám olyan teljesen és biztosan hinni, ha nem a megfeszített Jézus reprezentálná a földön! Itt emelkedik Isten legmagasabbra a világ fölé! Éppen a kereszten lévő Jézusnak azért nem lehet ellenállni, azért nem lehet fölibe kerekedni, mert éppen itt olyan végtelenül más, mint a világ, mint mi vagyunk, mint én vagyok! Éppen itt a kereszten már tulajdonképpen az egész világ legyőzetett. A Golgota, ez az ismeretlen domb az Ó-Jeruzsálem külvárosában, lesz azzá a ponttá, ahol Isten országa lenyűgöző ereje benyomul a földi országokba. Ez a megcsúfolt, halálra kínzott Király olyan hatalmat képvisel ott a keresztfán, ami előbb-utóbb az egész világot térdre kényszeríti előtte.
Tehetetlen Vele a világ, a legtehetetlenebbel szemben, mert az erőszakkal önfeláldozást állít szembe, a gúnnyal és gyalázkodással szemben türelmet, a mi bűnös örömeinkkel szemben isteni szenvedést, lázadásunkkal szemben a maga engedelmességét, gyűlöletünk beleütközik az Ő szeretetébe, durvaságunk megtörik az Ő szelídségén, irigységünk az Ő önzetlenségén,lelkiismeretünk minden furdaló vádja az Ő ingyen kegyelmén, minden fájó bűnünk halálos mérge az Ő isteni bűnbocsánatán.Minden emberi gonoszsággal szemben Őbenne realizálódik az Isten tökéletes jósága. Ezért győzelmes király, leghatalmasabb király Ő ott a kereszten, mert minden földi rosszat annak a tökéletes ellentétével, a mennyei jóval győzte le, az erőszakot nem még nagyobb erőszakkal, hanem önmaga kiszolgáltatásával, a gyűlölet lángját nem még nagyobb harag tüzével, hanem szeretetének kiapadhatatlan forrásával, a bűnt nem büntető hatalommal, hanem bűnbocsánattal! A sötétséget világossággal. Egy ilyen király ellen lehetetlen harcolni, mert már győzött. Itt csak egyet lehet tenni: megadni magam Néki, aki már előbb egészen adta magát nekem. Elkezdeni szeretni Őt, aki már előbb olyan halálosan szeretett engem. Megköszönni azt a bűnbocsánatot, amiért isteni életét halálra adta. Hálásan élni azzal a kegyelemmel és abból a kegyelemből, amit Isten éppen a kereszten át hirdettetett ki a világon! Úgy hódolni meg a Töviskoronás előtt, mint aki valóban az Ég Királya a földön!
Honfoglaló Király, egy szál maga, hadsereg nélkül, aki éppen akkor alapít új birodalmat a lázadók földjén, amikor kivégzik, éppen akkor lép föl megingathatatlan trónusára, amikor keresztre feszítik. Ő már akkor azzal a szemmel nézhette a gúnynak szánt táblát, feliratot, amivel kétezer év után nézhetjük mi, mert Ő már akkor tudta, hogy ebből a megaláztatásból születik az egyház, ebből az elvettetésből bomlik ki az Ő királysága a földön is. Éppen a keresztje körül gyűjt majd magának alattvalókat, hódoló népet, amelyik átszegzett kezétől várja a védelmet, segítséget, áldást. Éppen az a véres kereszt lesz a királyi trón, amelyiknek hatalmas védelme alatt menedéket talál az Ő népe minden belülről és kívülről rátörő ellensége ellen. Amelyik körül összesereglik majd minden országból, nyelvből, fajból, társadalmi rétegből való ember, egy új emberiség, az Ő megváltó halála összetartó erejével egymás között. Az Ő keresztje körül szövődnek majd minden osztályérdeknél, társadalmi különbségnél erősebb közösségek, testvéri kapcsolatok, igazi szeretetszálak, ide jönnek megújulni a megfáradtak, megkönnyebbülni a megterheltettek, meggyógyulni a betegek, megvigasztalódni a sírók, megpihenni a hajszoltak, megtisztulni a bűnösök, meggazdagodni a szegények. Itt kapnak majd kegyelmet királyok és koldusok, urak és szolgák, hatalmasok és elnyomottak, mind az idők végezetéig. Ma is! Te is! Én is! Ez a Názáreti Jézus valóban az a Messiás Király, aki minket is, most is azzal hódít meg, hogy isteni amnesztiát hirdet, hogy bűnbocsátó szeretetével örökre lekötelezzen.
Vannak, akik azt mondják, hogy a Krisztus immár elhasznált erő az emberiség életében. Egy tudós egyszer egy útszéli kereszt előtt elhaladva fejét ingatta és így szólt magában: Te szegény ember, a te időd már letelt! Tudniillik úgy gondolta, hogy Jézus egy egyszerű korszakhoz szólt, de mi most egy komplikált, tudományos korszakban élünk, és Ő akkor bár jó volt, de nem elég jó nekünk! Nos, Jézus Krisztus ideje igazában most kezdődik el. Az a keresztyénség, ami csődöt mondott - nyomorult karikatúrája volt az igazinak, nem a lényeg. Jézus a megteremtője és megtartója annak, ami az emberiségben a legszebb és legjobb: a szeretetnek, a megbocsátásnak, a tiszta örömnek, a békességnek, az igazi testvéri közösségnek, az önzetlen szolgálatnak - röviden: Isten országának a földön. Az Ő személyén át árad be Isten közvetlenül - az Ő legbensőbb lénye - mint hatalom és szeretet a világba. Aki igazán meghódol előtte, aki engedelmességre kész szívvel veszi magára az Ő uralmát, annak az élete átalakul, megújul, felmagasztosul. Az Ő valóban királyi hatalma az egyetlen ki nem merült erő ezen a világon!
Föl van jegyezve, hogy a papi fejedelmek tiltakoztak a felirat ellen, mondván: Ne írd, a zsidók királya, hanem hogy Ő mondta: a zsidók királya vagyok. De Pilátus nem enged. “Amit megírtam, megírtam” - mondja határozottan. Ezen már változtatni nem lehet, mert maga az élő Isten írta meg ezt Pilátus kezével. Hadd írja be a mi szívünkbe is éppen ilyen visszavonhatatlanul és kitörölhetetlenül a saját kezével: “Ez a Názáreti Jézus, a ti Királyotok!” Jertek, tegyünk vallást Róla együtt:
Ó, szentegyház, hívek boldog országa!
Míly édes ez a Jézus királysága!
Szelíd, szegény ez és alázatos,
De nagy hatalmú és csodálatos.
Igaz ez és a bűnből szabadító,
A bűnt, halált és népeket hódító;
Vasvesszővel bírja ellenségét,
De szelíden őrzi örökségét.
331. ének 2. vers
Ámen
Dátum: 1954. ápr. 16. Nagypéntek délután.