Gyermekkoromtól fogva mindig elszomorodtam egy kicsit, amikor a Bibliának ehhez a részéhez értem. Valóban egyik legszomorúbb történet ez az egész Bibliában. Talán az egyetlen eset, hogy valaki Jézus kifejezett, személyes hívásának nem enged, hogy valakit Jézus vonzása eltaszít, hogy valaki egy ilyen meghitt találkozás és komoly beszélgetés után hátat fordít az Úrnak és eltávozik tőle. Úgy foglalhatnám össze legrövidebben ennek az ifjúnak a történetét, hogy itt egy eredménytelen találkozás történt, és nyilván azért íratta meg Isten Szentlelke számunkra, hogy eredményes találkozásra ösztönözzön bennünket általa. Lássuk hát a történet egyes részleteit.
Ahogyan kezdődik, az éppen nagyon jó eredménnyel biztat. Igen reményteljesen kezdődik ez a történet. Egy ifjú, aki méghozzá gazdag is, odafut Jézushoz, letérdel előtte és a legkomolyabb kérdést tárja elé: az örök élet megnyerésének a kérdését. Nagyon meglepő ennek a fiatalembernek a viselkedése, mert íme, arról tanúskodik, hogy nem megelégedett, nem boldog maradéktalanul, dacára mindannak, amije van - méghozzá bőségesen van -, valami mégis hiányzik neki. Valami olyan hiányérzete van, ami Jézushoz űzi, Jézus lábai elé térdelteti. Pedig olyan értékei voltak neki, amire nagyon sok más ember irigykedve vágyakozik. Sok öreg fiatal szeretne lenni. Nos, ez az ember fiatal volt: hallatlan nagy gazdagsága ez az életnek! Sok fiatal meg gazdag szeretne lenni. Nos, ez a fiatalember gazdag is volt. Ha ma élt volna, biztosan lett volna televíziója, meg modern autója, mindene, ami a földi életet kényelmessé, széppé teheti. Olyan ember volt, akire lehet mondani: de jó neki! A vagyonnal együtt tekintély is jár, tisztelet az emberek részéről, a legfelsőbb tízezer társasága. Pénzzel megszerezhető az emberek kegye. Ez is nagy gazdagság az életben. És a leírásból az is kitűnik, hogy erkölcsileg is magas színvonalon álló ember volt, nemes gondolkozású, szüleit tisztelő, vallásos érzésű, komoly fiatalember. Nagyon sok szerencsés adottság birtokosa. Igazán minden tekintetben: gazdag élet! Gazdag a földi javakban, gazdag a másoktól való megbecsülésben, gazdag erkölcsi értékekben. És mindez a gazdagság mégsem ad neki kielégülést. Vagyonát nem úgy lopta össze, mint sokan mások, nem élt hitvány életet, családi viszonyai is tiszták, rendezettek, mégis vágyik valami másra: mégse érzi magát olyan embernek, aki elérte a legnagyobbat, a legfőbbet, a legjobbat. Azt érzi, hogy ez nem minden, nem ez az igazi élet, az élet teljessége. A gazdagságon, az emberek megbecsülésén, meg az emberi tisztességen kívül kell még valami egyéb is. Nem elég gazdagnak lenni, fiatalnak lenni; éppen az hiányzik, ami az ember életét tartalommal töltheti meg, ami értelmet ad az életnek. Sok mindene van, ami másoknak nincs, de hiányzik még valami. És ösztönösen érzi csak, hogy ezt a valamit csak Jézus adhatja meg.
Amikor idáig eljut az ember - pláne fiatalon -, az már magában véve is nagy eredmény. Hiszen mi olyan balgák vagyunk, hogy képesek vagyunk azt hinni, hogy az a minden, az a legfőbb jó, ha az embernek gazdagsága van. El tudom képzelni, hogy itt most közöttetek is vannak olyan fiatalok, akik azt gondolják magukban: jó, jó, de azért ha én olyan gazdag lennék, én meg lennék elégedve, nem gyötörném magam további kérdésekkel, örök élettel, meg mivel! Boldogan élném a világomat, nyugodtan néznék a jövő elé, nem fájna a fejem. Még jobb ember is lennék, ha nem kellene mindig krajcároskodni, anyagi gondokkal vesződni. Talán te is így gondolod. Vagy talán így: bár engem venne körül olyan tisztelet és megbecsülés az emberek részéről, mint ezt az ifjat, de engem senki sem vesz észre, kisebb rendűnek érzem magam a társadalomban, pedig én többre vagyok hivatva, csak nem hagynak érvényesülni, elnyomnak... Ha nekem ilyen tekintélyem lenne, mint ennek az ifjúnak, semmi bajom se lenne. - Vagy talán azt gondolja most valaki magában: óh, milyen boldog és megelégedett lennék, ha elmondhatnám magamról úgy, mint ez az ifjú, hogy megtartottam a parancsolatokat. De még gondolni sem merek azokra a foltokra, amikkel ifjúságomtól fogva beszennyeztem magam. Nem vagyok az a tisztességes ember, aminek tartanak. Bár én állhatnék ott azon a morális magaslaton, amin ez az ifjú, nem kellene egyéb! Elég volna!
Nos hát, ez a fiatalember mindent elért, amire sokan mások csak vágyódnak, és mégsem teljes az élete, mégis valami nagy, gyötrő hiányérzete van. Úgy szeretném ezt most különösen az én fiatal testvéreim szívére kötni. Higgyétek el, hogy ha elérnétek is mindazt, amiről ma még csak álmodtok, hogy például saját autón járhattok, vagy világhíres nagysággá, mesterré, tudóssá, művésszé vagy szépségkirálynővé váltok, hogy az emberek hódolata vesz körül, de nem kaptátok meg azt, amit egyedül Jézus adhat az embernek: kielégítetlen marad az életetek, üres, egyensúlytalan, tartalom nélküli. Azt érzitek, amit ez az ifjú: nem értétek el, amit akartatok, az igazi jót és szépet az életben. Az embert soha nem tudja teljesen kielégíteni az, amit a pénz adhat, vagy amit más emberek adhatnak, vagy amit az ember maga adhat önmagának, mert az ember úgy van teremtve, hogy csak azáltal lesz teljessé, amit Krisztus adhat, mert az emberben - tebenned is - van valami titokzatos vágy, amit a világon semmi nem tud kielégíteni, csak Jézus Krisztus! Van benned valami, amit, mint a vasdarabot a mágnes, úgy vonz állandóan Jézus, és amíg ennek a vonzásnak ellenállsz, addig mindig nyugtalan és kielégítetlen maradsz, és alapjában véve szomorú, mint ez az ifjú, amikor “elszomorodván a Krisztus beszédén, elméne búsan” - amint meg van írva a történetben.
De hát ha vágyott Krisztus után és ott volt Krisztus előtt, miért szomorodott meg és ment el tőle búsan? Azért, mert amit Jézus mondott neki, nagyon érzékenyen érintette: “...eredj el, add el minden vagyonodat, és add a szegényeknek, és kincsed lesz mennyben; és jer, kövess engem, felvévén a keresztet.” (Mk 10,21) Úgy érezte az ifjú, Jézus túl nagy árat kíván tőle. Lemondani mindenről, eladni mindent, kiosztani az árát a szegények között: ez már mégiscsak sok! Ilyen áron inkább nem kell az, amit Jézus ad. Ez az ifjú visszariadt attól a gondolattól, hogy mindenről le kell mondania, ha Krisztust akarja követni. Ma is nagyon sok fiatal úgy gondolja, hogy Krisztus követése csupa lemondás. Le kell mondani mindarról, ami olyan szép ebben az életben. A fiatal emberek élvezni akarják az életet, a vallásos élet pedig - úgy gondolják - csupa tilalomfa, parancs, szabály közé van szorítva. Mindig beleütközik abba, hogy nem szabad, tilos. Sorompók zárják el az oly kívánatos utakat: a hívő ifjak nem udvarolhatnak, tilos táncolni - hát mit szabad akkor?! Mindig csak imádkozni, mindig csak komor ábrázattal járni, mindig minden örömről csak lemondani, besavanyodni idő előtt?
Sokan így gondolják, hogy Jézus megfoszt, megszegényít, örömtelenné teszi az életet. Nem csoda, ha nem tetszik a fiataloknak ez a kegyességi típus. Hadd mondjam meg: igazatok van, ha nem tetszik. Nekem sem tetszik. Sőt, Jézusnak sem tetszik! A minden örömről való lemondás, a sokféle szabályok, tilalomfák közé szorított kegyesség a keresztyénségnek a teljes félreismerése. Jézus nem ezt akarja, tőle ne féltse senki a fiatalságát! Ő nem megszegényíteni akar, hanem éppen meggazdagítani; nem újabb szabályokkal megkötözni, hanem teljesen felszabadítani, minden megkötözöttség alól felmenteni. Amikor ezt mondja: add el minden vagyonodat és jer, kövess engem, ezzel mintha ezt mondaná: fordulj el attól a kicsinyes, nyárspolgári életformától, amelyiket gúzsba köti a konvenció, az illemszabályok, a vallási előírások, a pénz szerelme, az emberektől való függés félelme, és vállald azt a kalandot, hogy egészen és csak éntőlem teszed függővé az életedet, hogy mindig mindenütt azt teszed, amit én mondok! Odamész, ahova én vezetlek, azt csinálod, amit én akarok általad véghez vinni. Add ide magad nekem úgy, hogy én legyek a legfőbb javad, legmélyebb érzésed, legszenvedélyesebb szerelmed. Úgy légy az enyém, hogy semmi ne válasszon el tőlem, se vagyon, se dicsőség, se család, se bálvány!
Hinni Jézusban, követni őt, szinte vakmerően merész dolog, mert azt jelenti, hogy mindent elengedek azért, hogy egészen Krisztus karjai közé vethessem magam. Mindent tőle várok, egész életemet: gazdasági, testi-lelki egzisztenciámat Őreá alapítom. Őreá, a láthatatlan hatalomra, a megfoghatatlan valóságra! Krisztus követése éppen nem olyan nyájas, unalmas, fancsali életforma, mint sokan gondolják, hanem éppen hősies életforma. Valaki egyszer azt mondta: Jaj, de nehéz keresztyénnek lennie! Nos, én azt mondom: lehetetlen, legalábbis emberi erővel lehetetlen keresztyénnek lenni. De viszont: ha nem volna lehetetlen, ha tehát emberi erővel is megvalósítható volna, akkor nem is lenne érdemes keresztyénnek lenni, akkor nem is lenne szükség reá! Éppen azért kell ebben a világban - óh, de nagyon kell - a keresztyén életforma és az olyan ember, aki keresztyén életet él (krisztusit), mert hiszen látjuk, hogy az ember önmagától mire képes: elpusztítani önmagát, meg a világot! Most érdemes igazán keresztyénnek lenni, Jézust követni, valami mást belevinni ebbe a világba, mint ami a világtól telik. Beleadni magam Jézus kezébe és azt mondani neki: végy engem, Uram, így, ahogy vagyok, és tégy olyanná, amilyenné akarod, hogy legyek! - Látjátok, mennyire úgy van, hogy Jézust követni éppen nem bizonyos szabályoknak görcsös megtartása, hanem éppen azok megkötözöttségéből felszabadult kaland?! Mindig új, mindig érdekes, mindig változatos, mindig kalandos élet. Azért légy Krisztusé egészen, hogy szabadon és lényednek megfelelően végezhesd minden dolgodat a földön. Mint a körző, amelyiknek egyik végét, hegyét azért kell jó szilárdan beleszúrni egy középpontba, hogy a másik hegyével szabadon és biztonságosan lehessen meghúzni a szükséges vonalakat, kimérni a szükséges távolságokat. Szóval, hogy a másik felével dolgozni lehessen. A mi életünk is ilyenforma valami: azért kell, hogy szívünkkel, hitünkkel teljesen, szilárdan benne legyünk Krisztusban, hogy a kezünkkel, agyunkkal, pénzünkkel, tehetségünkkel szolgálhassunk, munkálkodhassunk.
Dehát mégis van valami áldozat, amit hozni kell ezért az életért. Hiszen Jézus mondja itt, hogy add el minden vagyonodat, és osszad szét az árát. Jézus előbb szabaddá akarja tenni ennek az ifjúnak a kezét, hogy bele tudjon kapaszkodni egészen Istenbe. És még ha ténylegesen lemondásról lenne is szó, ne féljetek, megtérül az is bőségesen. Itt is így szólt Jézus: "kincsed lesz a mennyben"! Itt is többet ad, mint amit kér. Mindig nagyobb a jutalom, mint az áldozat. Így van ez mindig Jézussal. Például áldozz reggel néhány csendes percet a vele való beszélgetésre, és az egész napod nyugodt, kiegyensúlyozott lesz. Odaáldozod neki jövedelmed egy tizedét, és Ő csodálatos módon úgy intézi, hogy az egész havi számadásod nem borul fel. Megvigasztalsz valakit, és te magad telítődsz meg kimondhatatlan örömmel. Lemondasz egy bűnös szerelmi viszonyról, és kapsz helyette egy boldog családi életet. Odaadsz valamit Jézusnak, és sokkal többet kapsz tőle. Leteszed előtte őszinte, keserves bűnvallásban minden hitványságodat, és kapsz egy megtisztult, a bűnbocsánat erejében megújult, boldog életet. Odaadod az egész tétova, üres, megkötözött, elrontott énedet, és megtalálod Jézusban az igazi, fölszabadult önmagadat. Íme, már a földön is kincsed lesz, hát még a mennyben! Az igazi nagy kincsed még majd csak ezután leled meg!
Én csak azt mondhatom, testvérek, öregek és fiatalok, hogy érdemes mindent föláldozni ezért, hogy követhesse valaki Jézust, szóval érdemes teljes szívvel Krisztushoz tartozni, teljes élettel Jézust követni! Érdemes! Sőt, csakis így érdemes igazán élni! Ez az, ami hiányzott annak a gazdag ifjúnak. Ez az az örök élet: már itt és most együtt lenni Jézussal, együtt élni és együtt munkálkodni vele a világ megújulásán!
Az a gazdag ifjú mégis visszariadt, megszomorodott és búsan elment. Hát még Jézus milyen búsan nézhetett utána! De sokszor láttam már szomorúan én is ilyen elmenőt, Jézustól távozót! Különösen egy-egy konfirmációi ünnepség után, szinte majdnem minden ifjú így megy el. Eredménytelen maradt a találkozás! Vajon visszatalált-e ez az ifjú ember valaha Jézushoz? Nem tudjuk! Nem szól róla a krónika. De te most itt vagy, hallottad Jézus hívását: jaj, hátat ne fordíts neki, el ne menj most tőle! Kezdj el vele, általa új életet élni, fogadd el, amit csak Ő adhat neked: Őt magát, Megváltódat, Uradat, isteni Barátodat, Jézus Krisztust!
Ámen
Dátum: 1957. november 10.