Húsvét és pünkösd között a magyarországi református gyülekezetek életének, így a miénknek is, a középpontjában a konfirmáció áll. Itt, a mi gyülekezetünkben is 51 fiú és leány készül arra, hogy pünkösdkor vallást tegyen ősei hitéről és fogadalommal erősítse meg a Krisztushoz és az Ő egyházához való hűségét. Hogy a konfirmáció ügye minél jobban az egész gyülekezet közös ügyévé váljék, a két budapesti egyházmegye igehirdető bizottsága olyan igehirdetési tervet dolgozott ki e két ünnep közötti időszakra, amelyiknek témája nagyjából megegyezik a konfirmációi órák témájával. Ezért most az elkövetkező vasárnapokon az ún. kegyelmi eszközökről fogunk beszélni itt a templomban is. Isten, aki bennünket az Ő kegyelmének szövetségébe befogadott, megajándékozott ún. kegyelmi eszközökkel is. Ezek a kegyelmi eszközök egyfelől Isten ajándékaiban részesítenek bennünket, tehát munkálják az üdvösségünket, másfelől pedig alkalmassá tesznek küldetésünk betöltésére. Általános református hitvallásunk szerint Isten kegyelmének ezek az eszközei: az Ige, a sákramentumok és az egyház. Ma az Igéről tanít bennünket a felolvasott bibliai rész. Most tehát nagyon egyszerű, de alapvető kérdésről szeretnék beszélni: mire jó a Biblia? Mi a haszna Isten írott Igéjének? Erre a kérdésre próbáljunk a felolvasott bibliai versekből olyan feleletet keresni, hogy jobban megszeressük és megbecsüljük a Bibliánkat.
Először hadd mondjak néhány szót magáról a Bibliáról. Nézzük csak, mit mond a Biblia a Bibliáról? Íme ezt: “A teljes Írás Istentől ihletett!” Tehát minden más egyéb írásműtől lényegileg különbözik, mert különleges módon isteni eredetű könyv. Megnyilatkozik ez már a Biblia puszta külsőségében is. Gondoljuk el, hogy ebben a kötetben 66 önmagában is teljes írásmű van egy csokorba kötve. 66 különböző könyv, egy egész kis könyvtár. Szerzői a legkülönbözőbb korokban éltek. Az első és az utolsó könyv íratási ideje között több mint 2000 esztendő húzódik végig. A legkülönbözőbb műveltségű emberek: pásztorok, királyok, halászok, vámszedők, teológusok írták - három különböző nyelven, és mégis összefüggő történetet írtak. Ez a 66 könyv egységes művet alkot! Mintha egy évezredek fölötti szerkesztőbizottság osztotta volna föl a megírandó anyagot, egységes szempont szerint, utasította volna az írókat, hogy ahol abbahagyja az egyik, közvetlenül ott folytassa néhány évszázad múlva a másik, és mindenik ugyanazt a témát bonyolítsa ki lépésről-lépésre egyre jobban, a világ teremtésétől a világ újjáteremtéséig.
Így jött létre egy földi tér és idő feletti szerkesztő rendszerezése alatt ez a könyv, amit az évezredek során éppen úgy gyűlöltek, mint ahogyan csodáltak az emberek. Amit rengeteg vágyakozó ember ronggyá olvasott már és rengeteg dühödt ember ronggyá tépett már. Amit sokszor dobtak máglyára, és amivel sokszor mentek már emberek bátran a máglyára! Nincs még egy könyve a világnak, amit annyiszor akartak megsemmisíteni, kiirtani, és mégis hiánytalanul megvan! Mégpedig úgy van meg, mint a világ legtöbbet olvasott és a legtöbb nyelvre lefordított könyve! Ez a puszta tény is megsejtet valamit abból az izgató titokból, amit Pál így mond: “A teljes írás Istentől ihletett!”
De ezek még csak külsőségek. Ennek a könyvnek az isteni ihletettsége még nyilvánvalóbbá válik a tartalmából. Az egész 66 könyvből álló kötet tartalmát egyetlen szóba lehet összefoglalni: Jézus! Jézus Krisztussal van tele nemcsak az Újtestamentum, hanem az Ótestamentum is. Nem olyan könyv a Biblia, amelyben Kain és Ábel, Dávid és Saul, Ábrahám és Jób, Péter és Pál apostol sorsának az alakulásáról van szó, hanem amelyikben mindig Jézus Krisztusról. Amikor a fáraó megparancsolja, hogy minden újszülött izráeli fiút a Nílusba dobjanak, ez már támadás a meg sem született Krisztus ellen, aki akkor még Izráel ölében volt elrejtve; és amikor Heródes Betlehemben vérfürdőt rendez: az is éppen olyan támadás, mint amaz, de most már a megszületett Krisztus ellen. Mindkettő egy-egy epizódja, részlete annak a permanens küzdelemnek, ami a sötétség és a világosság között, a kígyó magva és az asszony magva között folyik! Ugyanannak a küzdelemnek, amelyiknek döntő, nagy ütközete ott, a Golgotán folyik le. - Az Apostolok Cselekedete könyve olyan hirtelenül, váratlanul fejeződik be, mintha valaki ollóval vágta volna el. Pál apostol éppen Rómában van, fogságban. Mi fog történni vele? Erről már nincs szó többé. Nem fontos. A Biblia nem regény. Nem Pál apostol a főszereplő, hanem Jézus Krisztus! Arról tudósít, hogy Jézus Krisztus Jeruzsálemből eljutott Rómába, bevonult a hatalmas római birodalom központjába. Hogy azután Pál apostollal mi történt tovább, lehet nagyon érdekes egyháztörténeti szempontból, de Krisztus földi országok és népek között továbbnyomuló diadalútja szempontjából nem lényeges!
De még ennél is többet jelent a teljes Írás isteni ihletettsége. Tehát nemcsak azt, hogy az egész Biblia elejétől végéig Jézus Krisztusról szól, hanem főleg abban mutatkozik meg, hogy úgy szól Jézus Krisztusról, hogy tulajdonképpen Ő szól benne hozzánk. Éppen ez teszi ezt a könyvet egészen különlegessé és egyedülállóvá, hogy Isten ezt a könyvet használja fel arra, hogy a maga szavát elmondja általa az embernek, hogy emberi szóval szólítsa meg az embert! Ugyanaz az isteni szó, amelyik vállalta az emberi testté-lételt a Názáreti Jézusban, vállalta az emberek által leírt és kinyomtatott betű testét is a Bibliában. Úgy, hogy a szó szoros értelmében maga Jézus Krisztus, a testté lett Ige jár közöttünk a Szentírás köntösében. A Jézus Krisztusban nyilvánvalóvá lett Isten országának a mennyei energiája feszül benne a Biblia szavaiban. Így Istentől ihletett a teljes Írás. Úgy, hogy Isten Lelkének, Krisztus Lelkének, a Szentléleknek az ereje áramlik benne. Isten önmagát közli benne az emberrel, maga elé szólítja az embert, beleavatkozik általa a gondolatainkba, rendezi az érzésvilágunkat, akaratunkat, megragadja egész személyiségünket!
Ezért írja az apostol, hogy ez az Istentől ihletett írás “hasznos a tanításra, a feddésre, a megjobbításra, az igazságban való nevelésre, hogy tökéletes legyen az Isten embere”. - Emlékeztek az evangéliumból, hogyan tanítgatta Jézus a tanítványait? Nevelte, megfeddette őket, amíg együtt járt velük a földön: nos ugyanezt teszi tovább, csak most a Biblia szavai révén. Vedd úgy, hogy a Bibliáddal Jézus maga, személyesen ül le veled beszélgetni, megtárgyalni életed apró és nagy ügyeit, tanít élni, felfedi a bűneidet, igazgatja lépteidet, formál, alakít, dolgozik rajtad és benned! Valóban, akinek itt közülünk az az igénye, hogy Istennel személyes, élő közösségben, kapcsolatban éljen, az nem lehet meg a Biblia nélkül! Aki növekedni akar a hitben, a szeretetben, az örömben, az alázatban, egyáltalán a keresztyén életben; aki Isten vezetése alatt akar járni e világban, aki tudni akarja, mit akar az Isten tőle és vele, az nem nélkülözheti a Bibliát! Aki arra vágyik, hogy élő realitás legyen számára Jézus Krisztus, az a Biblián át megszólaló Ige hatásából győződhet csak meg róla! A mi emberi életünk teljes újjáteremtését munkálja Jézus mind tovább az Ő hozzánk szóló szavai által.
Azért tanít, fedd, jobbít és nevel Igéjével, hogy “tökéletes legyen az Isten embere!” A tökéletes szó a bibliai szóhasználatban azt jelenti, hogy céljának megfelelő, eredeti rendeltetésének megfelelő. Ilyenné akar tenni Jézus mindnyájunkat. Nemcsak megváltott halálával, nemcsak bűnbocsánatot szerzett számunkra, nemcsak az örök élet örököseivé tett, hanem azon munkálkodik szakadatlanul, hogy tökéletes emberré váljunk: annak a célnak, rendeltetésnek megfelelő emberekké, amire teremtett és megváltott Isten. Egyetlen tökéletes ember volt valaha ezen a földön, aki hiánytalanul betöltötte azt a célt, rendeltetést, amire való volt: Jézus Krisztus! Egyedül őreá lehet elmondani, amit Pilátus mondott: “Íme az ember!” - az Isten gondolata szerinti ember, az új embertípus! Ilyenné akar tenni téged is, aki hiszel benne. Emberré, Isten emberévé, új emberré, tökéletes emberré - még e földön! Erre tanít, ezért fedd, ezért jobbít, nyeseget, erre nevel - mégpedig az Istentől ihletett teljes Írás által! Erre való a Biblia, mint az Ő megváltó és újjáteremtő kegyelmének eszköze.
Így munkálkodik Jézus Lelkének az ereje a Szentírás által! Így feszül benne Isten országának mennyei energiája a Biblia kijelentésében. Azt mondhatná valaki most, hogy “de én még sohasem éreztem meg azt a magas feszültséget, amikor kinyitottam a Bibliámat”. - Nos, ez a magasfeszültségű áram benne van ebben a könyvben, de nem úgy, mint a villamos áram a drótban. Nem mechanikusan. Nem úgy, hogy kinyitom, hozzáérek a tekintetemmel egy textushoz, és érzem, hogy megcsap. Nem! Valahogy másként. És itt fontos az, amit Pál így mond a felolvasott részben: “Te maradj meg mindabban, amiket tanultál!” Ez a megmaradás, úgy érzem, annak a futó érintésnek az ellentéte. Olyanformán van ez is, mint az, ha valaki sietve megy át egy erdőn: nemigen lát madarat, vagy állatot. Elrejtőznek. De ha leül és vár - megmarad mellette -, előjönnek! A Bibliában sem lehet gyorsan, sietve áthaladva meghallani azt a bizonyos halk és szelíd szót! Nézni és várni kell, hogy Isten Szentlelke tegye élő Igévé számunkra az Írást. Sokszor elcsodálkozom, hogy a zenében benne élő emberek mi mindent meghallanak ugyanabban a zeneműben, amit avatatlanabb fülek észre sem vesznek. Nekünk is Istenben kell benne élni, az Ő szavához visszanyúlni mindig. Akkor tudjuk igazán felfogni. Úgy nem lehet, hogy máskor nem hallgatom, de most hegyezem a fülem, mert bajban vagyok, mert szükségem van rá. Így hiába fordulok feléje, mert ha nem kellett akkor a szava, amikor neki volt szüksége rám, nem fogom megtalálni és meghallani őt akkor, amikor nekem volna szükségem rá. Tehát: “Maradj meg mindabban, amit tanultál!”
De - és ez a legfontosabb - maradj meg benne akkor is, amikor már nem olvasod, amikor már becsuktad a Bibliádat és indulsz kifelé a szobából, a gyárba, vagy az utcára, vagy bárhova az életbe. Akkor maradj meg benne, mert az utolsó vers szerint Isten azért adja kezünkbe a Bibliát, Jézus azért állít benne Önmaga elé bennünket, hogy felkészítsen a jó cselekedetekre. A bibliaolvasás nem arra való, hogy az ember néha valami mást is olvasson, ne csak mindig újságot, regényt, ne csak mindig csúnya dolgokkal foglalkozzék, hanem valami széppel is. Ne csak a matematikával legyen tele az élete, hanem lelki dolgokkal is! Nem erre való! Hanem arra, mint amire hangverseny előtt a hegedű fölhangolása: tehát arra, hogy megtisztulva minden fals, hamis hangtól, tisztán szóljon, tisztán zengje Isten dicsőítését minden cselekedetünk az élet nagy hangversenyén! Arra való, hogy - Igénk szerint - Isten embere minden jó cselekedetre fölkészített legyen! Az olvassa jól a Bibliát, aki utána meglátja és megragadja az emberek közötti jó cselekedetek alkalmait. Annyit, mindig csak annyit fogsz megismerni Istenből, amennyit hajlandó vagy a gyakorlatba átvinni az Ő akaratából, hogy megcselekedjed azt!
Befejezésül hadd mondjam el valakinek a bizonyságtételét, aki elmondja, mire jó igazán a Biblia. Az 1. zsoltár 3. verse volt az Igéje, amikor élete legkilátástalanabb, legsötétebb jövendője felé indult: "És olyan lesz, mint a folyóvizek mellé ültetett fa, a mely idejekorán megadja gyümölcsét, és levele nem hervad el; és minden munkájában jó szerencsés lészen." Teljesen értelmetlennek látszott minden, s akkor, ebben a rettenetben olyan volt számára ez az Ige, mint hajnalcsillag az éjszakai égen. Egyszerre megvilágosodott a reménytelen sötétség, hiszen - úgy gondolta - gyümölcstermésre, jó cselekedetre mindenütt van alkalma. Aki így megy együtt az Úrral, annak gyümölcstelen, tehát értelmetlen nem lehet az élete még a haláltáborban sem. Ott is lesznek emberek, az emberekkel feladatok, a feladatokkal gyümölcsök, a gyümölcsökkel értelme az életnek! Nincs hát semmi ok a kétségbeesésre, még ha fáj is a szíve a szerettei miatt. Még azok elveszítése sem tudná értelmetlenné tenni az életet számára. Minden attól függ csak, hogy hitének a gyökérszálai beleérjenek abba a bizonyos folyóvízbe. Ez pedig nem fog hiányozni, hiszen velük megy, ott is folyik ez a víz: maga Krisztus, úgy, ahogyan Igéjében jelen van. Egy soha cserben nem hagyó, soha ki nem apadó élet-forrás, az élet vize! Ha ez táplálja, öntözi, még az éhhalállal is megbékül az ember, mert ez sem vihet máshova, csak az örök életbe! - Így indult neki a nagy megpróbáltatásnak és nem is csalódott.
Próbálj meg te is minden reggel így elindulni a munkába, a hétköznapok dolgai közé, az emberek közé, hogy van egy aktuális üzeneted az Úrtól, amit te kaptál személyesen a Bibliából! Ha ezt aznap megvalósítottad, átvitted a gyakorlatba, akkor már nem éltél hiába! Valahányszor igazán megéltél egy Igét, teljesítetted Isten egy akaratát, testté, jó cselekedetté vált benned Krisztus beszéde, estére kelve elmondhatod, hogy “ma nem éltem hiába”!
Ámen
Dátum: 1956. április 15.