Egy hónappal ezelőtt, amikor a sokféle babonaság veszedelméről volt szó itt az igehirdetésben, megígértem, hogy a legveszedelmesebb babonaságról külön is szeretnék beszélni egyszer: a spiritizmusról. Próbáljuk meg hát most a spiritizmus problémájára vetíteni Isten Igéjének a fényét.
Lehet, hogy azt mondja most valaki magában: érdemes-e egyáltalán időt fecsérelni ilyen ostobaságra, józan eszű ember úgysem hisz benne, enervált lelkek csiklandozására való idegizgalom az egész. Nos, akinek sohasem volt problémája a spiritizmus, adjon érte hálát Istennek. Sajnos azonban sokkal többen vannak spiritiszta elméletekkel és gyakorlatokkal megfertőzve és megkötözve, mint gondolnánk. Például egy fekete ruhás asszonyt, aki a nemrég azelőtt eltemetett kisfiát gyászolta, és ennek szomorúsága meglátszott az arcán, az utcán szólított meg valaki, teljesen idegenül mondván: “Látom asszonyom, hogy gyászol. Jöjjön velem, én elviszem olyan helyre, ahol találkozhat a halottjával, beszélhet vele, hallhatja újra a hangját, megtalálja a vigasztalást.” Szomorú, gyászoló emberek mindig vannak, mindig lesznek, s íme így leselkedik rájuk a legveszedelmesebb kísértés, a leggyöngédebb, a legmeghatóbb részvét formájában.
De hát valóban olyan veszedelmes kísértés-e a spiritizmus, mint amilyennek az egyházak általában mondani szokták? Miért vannak annyira ellene? Miért tiltják tőle a híveket olyan határozottan? - Azért, mert minden babonaság között ez a legsötétebb, a legveszedelmesebb, mert a leglényegesebb kérdésben, az üdvösség kérdésében teljesen az ellenkezőjét tanítja annak, mint amit Isten Jézusban kijelentett. Amint tudjuk, a spiritiszták a túlvilág dolgaival, a túlvilág lakóival és azoknak a földi világon észlelhető hatásaival foglalkoznak, és a túlvilági hatásoknak a magyarázatára dolgoztak ki egész elméletet. Nos, a felolvasott bibliai történetben Jézus is a túlvilág problémáival foglalkozik. Két emberről beszél, akiknek a földi életét követő halál utáni életformájáról mond el tanulságos részleteket. Jézusnak ebből a tanításából megtudhatunk a túlvilágra vonatkozóan néhány hiteles, alapvető igazságot.
Jézus félreérthetetlenül, határozottan arról beszél, hogy a történetben szereplő két ember közül a halál után az egyik az üdvösség helyére, a másik a kárhozat állapotába kerül. Ezt a tényt így mondja el: “Lőn pedig, hogy meghala a koldus, és viteték az angyaloktól Ábrahám kebelére, meghala pedig a gazdag is, és eltemetteték. És a pokolban felemelé az ő szemét.” Rövid utalás ez olyan dolgokra, amiket több szó sem magyarázna jobban. Most ne arról beszéljünk, hogy miben áll az egyik, és miben áll a másik állapot, tény az, hogy Isten az Ő kijelentésében mindig azt tanítja, hogy az emberi élet a halál után két irányban folytatódik tovább: vagy az öröm, a fény, a boldogság, a nyugalom, a kiteljesedés állapotában, vagy mindennek az ellentétében. És hogy kinek-kinek melyik irányban folytatódik tovább, az a halál pillanatában végérvényesen eldől számára. Ez látszik nagyon világosan ebből a történetből is. Tehát egyáltalán szó sincs a Bibliában arról, ami pedig minden spiritiszta elgondolás főtétele, hogy tudniillik valamiféle olyan közbenső állapotban lennének az elhaltak, ahol van mód az elmulasztott lehetőségek jóvátételére, az elkövetett bűnök megbánására és levezeklésére, az el nem fogadott kegyelem megragadására, tehát az eljátszott üdvösség megszerzésére. Ilyen jóvátételi lehetőségről, ilyen üdvösség vagy kárhozat előtti ideiglenes, közbenső állapotról Jézus sohasem beszélt, a Biblia sohasem tanított, erre tehát ne számítson senki!
Nincsen tehát sem tisztítótűz, sem lélekvándorlás, halál utáni reinkarnáció, újra megtestesülés. Sok titkot meg lehetne érteni vele, de akármennyire beillene a gondolkozás-rendszerünkbe, akkor sem igaz, akkor sincs! Óh, roppant kényelmes álláspont volna úgy tekinteni erre a földi életre, hogy itt azt kapom vissza, amit az előző életemben én vétettem az embereknek, s úgy tekinteni mostani bűneimre, hogy amit ebben a világban vétettem, majd a legközelebbi életemben jóváteszem. Rettentő álnok hitetés az, amikor a spiritizmus ezt mondja: úgy élj, hogy újra fogsz születni, és mindazért, amit itt cselekedtél, vagy jutalmat fogsz kapni, vagy vezeklést kell szenvedned a következő életedben. Látjátok benne a sátáni gondolatot? Íme: látszólag jóra int, de a valóságban eltereli a figyelmet arról, hogy itt a földön dől el az üdvösség vagy kárhozat kérdése, tehát nincs újrakezdés! Íme, ebben a történetben is arról van éppen szó, hogy a kárhozat állapotában gyötrődő lélek ilyen valamit szeretne tenni, amit már többé nem lehet. Ez a kép, amit Jézus így vázol a gazdagról: “És a pokolban fölemelé az ő szemeit kínokban lévén, és látá Ábrahámot távol, és Lázárt annak kebelén, És ő kiáltván monda: Atyám, Ábrahám! Könyörülj rajtam és bocsásd el Lázárt, hogy mártsa az ő ujjának hegyét vízbe, és hűsítse meg az én nyelvemet, mert gyötrettetem e lángban.” (Lk 16,23-24) Egy emberi léleknek Isten utáni szenvedélyes vágyakozását fejezi ki, azt a fölismerést, hogy semmi más nem adhat enyhülést, csak a bűnbocsánat, semmi más nem kell már többé, csak a kegyelem. Tehát éppen az, ami azelőtt, a földi életben sohasem kellett. Óh, most már tudja ám, mi az az egy szükséges dolog, mindent megadna érte, de... késő! Nincs újrakezdés, nincs jóvátétel, nincs reinkarnáció - késő! Óh, de rettenetes szó ez a késő! Talán a kárhozat minden kínja benne rezdül ebben: késő! Ezt a rettentő valóságot érzékelteti Jézus ezekkel a szavakkal: “Monda pedig Ábrahám: Fiam, emlékezzél meg róla, hogy te javaidat elvetted a te életedben, hasonlóképpen Lázár is az ő bajait, most pedig ez vigasztaltatik, te pedig gyötrettetel”. (25. vers) Tehát azon a “nagy közbevettetésen”, a halál utáni világosság és sötétség között, fönt és lent között van az, amin sem vezekléssel, sem bűnbánattal, sem könyörgéssel, sem semmiféle manipulációval átmenni nem lehet többé.
Itt kell tehát meggondolni a dolgot, itt kell meghallani a hívást, itt kell elmondani ezt a könyörgést: “Atyám, könyörülj rajtam!” Mert a halálon túl már késő! Érzitek már, miért veszélyes babonaság a spiritizmus? Mert elodáztatja az emberrel a döntést. Isten Igéje mindig a mát hangsúlyozza: “Ma, ha az Ő szavát halljátok, meg ne keményítsétek a ti szíveteket!” (Zsid 4,7c) Ma, itt, most bánjátok meg bűneiteket, fogadjátok el a bocsánatot, ragadjátok meg az üdvösségeteket, higgyetek a Krisztusban - ez Isten üzenete. “Legyetek készen mindenkor, mert amely pillanatban nem gondoljátok, abban jön el az Embernek Fia.” (vö. Mt 24,44) Ez Jézus szava. Jézus szerzett nekünk örök életet kereszthalálával és feltámadásával. Tehát nekünk fölösleges újra megszületnünk, hiszen mi semmit sem tehetünk jóvá, semmit sem vezekelhetünk le, mi csak egyet tehetünk: nagy, alázatos hálával tudomásul vehetjük, hogy Valaki más mindent jóvá tett, mindent levezekelt helyettünk: Jézus Krisztus. És az Ő vére által igaz bűnbánatban minden bűnünktől megtisztulunk, ingyen, kegyelemből, most, itt, ma! Te is! Ezt tanítja Jézus, ezt adja Jézus Krisztus!
Azt látjuk ezután ebben a történetben, hogy annak a kárhozatban gyötrődő léleknek egészen spiritiszta gondolatai támadnak. Íme így alkuszik: “Kérlek azért téged, Atyám, hogy bocsásd el őt az én atyámnak házához, Mert van öt testvérem, hogy bizonyságot tegyen nekik, hogy ők is ide e gyötrelemnek helyére ne jussanak.” (27-28 vers). Mindenáron azt akarja, hogy a halottak közül menjen vissza valaki az ő földi házába a testvéreihez, hátramaradt hozzátartozóihoz, és intse meg őket, ha már őrajta nem lehet segíteni. Tehát a halottak közül valaki adjon közlést a földön élőknek a túlvilág dolgairól. Íme: tiszta spiritizmus! Pontosan ezt akarják a spiritiszták: elhaltak lelkeit idézni meg, és azokkal tárgyalni, azoktól tájékozódni a túlvilág dolgairól. És valóban történnek megdöbbentő dolgok az ilyen spiritiszta összejöveteleken, úgynevezett szeánszokon. Például pohár mozog az ABC betűin, és a feltett kérdésre kibetűzi a pontos választ; alig megérintett asztal emelkedik föl, és dobbant valamelyik lábával; berendezési tárgyak lebegnek szabadon a térben, szobában, kopogtatás hallatszik, egy írógép magától írni kezd titokzatos szöveget, bizonyos személyek, az úgynevezett médiumok transzba esnek, és ebben az öntudatlan állapotban beszélni kezdenek, feltett kérdéseket válaszolnak meg... Mindezeket a titokzatos jelenségeket a spiritiszták túlvilági szellemek megjelenésének tulajdonítják, úgy vélik, hogy a médium révén elhaltak lelkeivel kerülnek kapcsolatba, tehát hogy itt valóban a halottak túlvilága van valamilyen behatással a földi embervilágra. Nekem is mondta már valaki: “Kérem, meg vagyok győződve, hogy a férjem szelleme jelent meg a szeánszon, mert olyan dolgokról beszélt, amiről a világon senki sem tudott, csak ő, meg én.”
Tehát akkor mégis van olyan, hogy a “halottak közül megy valaki hozzájuk?” Nos atyámfiai, hadd mondjam Jézus szavainak a tekintélyével: Nincs! Nincs ilyen! Íme, itt a történetben is, ez a gazdag kétszer is előjön ezzel a spiritiszta javaslattal, hogy a halottak közül menjen vissza valaki a testvéreihez, és mind a kétszer a leghatározottabb ellenállásba, tilalomba ütközik: “Monda néki Ábrahám: van Mózesük és prófétáik, hallgassák azokat. Ama pedig monda: nem úgy atyám, Ábrahám, hanem ha a halottak közül megy valaki hozzájuk, megtérnek! Ő pedig monda nékik: ha Mózesre és a prófétákra nem hallgatnak, az sem győzi meg őket, ha valaki a halottak közül feltámad” (Lk 16.29-31) A mi elhunyt szeretteink Isten kezében vannak, és ki merné arrogálni magának azt a merészséget, hogy Isten színe elől rapportra hívjon egy lelket, arra kényszerítsen, hogy valljon. Akiket Isten elszólított erről a világról, azokat nem lehet okkult praktikákkal visszahívni, megidézni.
Hogyan magyarázhatók hát mégis azok a jelenségek, amelyekben a spiritiszták túlvilági szellemek jelentkezését vélik fölfedezni? Egy nagy része magyarázható és megérthető egyszerű pszichológiai tények alapján, az ember úgynevezett tudatalatti világának a kihatásaival. Nem meghaltak szellemei azok, akik a médium révén annak transzállapotában jelentkeznek, hanem magának a médiumnak a tudatalattijából törnek elő bizonyos hatások, megérzések, jelzések, mert a médiumnak ez a tudatalatti lelkivilága kapcsolódik össze a szeánszon résztvevők valamelyikének a tudatalatti lelkivilágával. Annak a másiknak a tudatalattijából érez ki, lát meg a médium elhalt hozzátartozójára vonatkozó emlékeket, benyomásokat, élményeket, ezt veszi át, ezt látja, ezt hallja, erről beszél úgy, hogy az ott ülő másik ráismer a halottjára. Tulajdonképpen egy tudományosan is kontrollálható pszichológiai jelenségről van szó, amit azonban felhasználnak, és megnyergelnek démonikus erők, alvilági hatalmak az emberi lélek megrontására, az emberi idegrendszer tönkretételére, és az embernek az Istentől való elfordítására.
Fölöttébb jellemző az egész spiritizmusra, hogy itt, a történetben is az a gondolat, hogy halottak közül menjen vissza valaki a földön élőkhöz: a pokolban jut eszébe valakinek. Mintha ezzel is arra figyelmeztetne az Úr, hogy ez az egész gondolat: pokoli gondolat. A Sátán kitalálása. Nem hiába van a Szentírásban olyan sok, kerek, határozott tiltás: “Mert mind utálja az Úr, aki ezeket míveli...” (5Móz 18,12) Értitek? Utálja az Úr, aki ilyeneket művel. Nemcsak a bűnét utálja, hanem őt magát is utálja! Ilyen súlyos kijelentés semmi más bűnnel kapcsolatban sem fordul elő a Bibliában. Nos hát, aki azt akarja, hogy az Úr utálja, az folytassa tovább a spiritiszta vagy más elnevezés szerint spiritualista gyakorlatait. A bibliai Saul királyra szoktak hivatkozni a spiritiszták, hogy ő is megidéztette Sámuel próféta szellemét. Nos, igen, valóban! És bele is zuhant a végső kétségbeesésbe, szinte őrületbe. Van példa valóban a halottidézésre a Bibliában is, de igazán nem követendő példaként! S aki Isten világos tilalma ellenére mégis beleártja magát ezekbe a dolgokba, az önmagát szolgáltatja ki a sátáni erőknek, a káosz hatalmainak.
Érzitek már, miért a legveszedelmesebb babonaság a spiritizmus? Mert az üdvösséget ígéri, és éppen az üdvösséget játszatja el a benne hívő emberrel! Ezért halálos veszély! Ne tűrjétek sem magatokban, sem magatok körül! Tudom, milyen nagy erővel fogja a spiritizmuson keresztül a Sátán az áldozatát, mégis van szabadulás! Krisztus evangéliuma tulajdonképpen az a nagy győzelmi hír, hogy Isten országa és a sötétség hatalma között a küzdelem már eldőlt: Jézus Krisztus győzött. Nem kell hát senkinek a babonák áldozataként a sötét hatalmak igézetében maradnia: aki hisz, megtapasztalhatja, hogy Jézusé a győzelem! És a Jézusban való hit által az övé is! A megkötözöttségből való szabadulás első lépése mindig egy őszinte, alapos bűnvallás, gyónás. Aki valaha megfertőződött spiritizmussal akár kíváncsiságból, akár játékból, akár komolyan, aki valaha csinálta, vagy most is gyakorolja, vallja meg, leplezze le, tagadja meg nyíltan, mert addig mindig megmarad lelkében a fertőzés. Azt olvassuk az Igében: Krisztus vére megtisztít minden bűntől! (vö. 1Jn 1,7) Ettől is! És csak Krisztus vére tisztít meg tőle. Csak így lehet kitörni a kárhozat megkötözöttségéből, és Isten gyermekeinek a szabadságára jutni!
Könyörögjünk hát, hisz most még nem késő:
Bár bűn és kín gyötör, És nehéz bár szívem,
A Sátán életemre tör: Kétségbe nem esem.
Bár vétkem súlya nagy, Mégis hozzád jövök:
A bűnnek gyűlölője vagy, De kegyelmed örök.
Az én erőm kicsiny, S a bűn erős nagyon:
Te tudsz s akarsz segíteni, Hát segíts bajomon!
(461. ének 1-3 vers)
Ámen
Dátum: 1959. szeptember 13.