Lekció
Lk 19,1-10
Alapige
“És mondván: Bétölt az idő, és elközelített az Istennek országa; térjetek meg, és higyjetek az evangyéliomban.”
Alapige
Mk 1,15

Ez a rövid híradás és felhívás, amit most felolvastam, ez volt Jézus Krisztus legelső szava ehhez a világhoz. Ezzel kezdte tanítását a földön. Ez volt legelső prédikációja, és minden további tanításának sűrített tartalma. Mi az Istennek országa? Nos, ebben az Igében Jézus Krisztus csak egy dolgot mond róla, azt, hogy: “Térjetek meg!” És valóban az Isten országa legelső problémája az, amit megtérésnek nevezünk. Enélkül csak elméleti kérdés marad, amit lehet magyarázni, mint egy fogalmat... Én is sokszor beleestem már abba a hibába, hogy magyarázgattam, mint egy tantételt. Jézus nem magyaráz, hanem egyszerűen felszólít: Térjetek meg! És csakugyan: amíg valaki számára idegen a megtérés, addig teljességgel idegen az Istennek országa is, és amilyen mértékben veszi komolyan a megtérést, olyan mértékben tárul fel előtte az Isten országa sok szépsége és gazdagsága is. Ezért szeretném én is azzal kezdeni, hogy térjetek meg!

Ennek a felhívásnak az éle ma már nagyon eltompult előttünk, egyszerűen nem vesszük komolyan, sokszor talán meg sem fogalmazott kifogások ágaskodnak bennünk a megtéréssel szemben. Hadd leplezzek le két ilyen, tudat alatt lappangó kifogást! Az egyik talán így hangzanék, ha valaki hangot adna néki: Miért térjek meg, úgysem lesz jobbá a világ általa! Íme kétezer esztendő óta hangzik az evangélium, kétezer éve már, hogy eljött az Istennek országa, és hol van, mi látszik meg belőle a világon? Az emberek épp olyan önzők, hiúk, kegyetlenek, gonoszak, mint azelőtt voltak, egyre nagyobb katasztrófák rázzák meg a világot... Érdemes hát megtérni?

Múltkor olvastam valahol, hogy egyszer egy utcai prédikátor hirdette egy városban az Isten országa evangéliumát. A köréje gyűlt sokaság között volt egy föltűnően piszkos külsejű csavargó is, aki egy ideig egykedvűen hallgatta az Igét, de egyszer közbekiáltott: “Ugyan, hagyja abba! Hiszen már 2000 éve van keresztyénség és mennyiben vitte előbbre a világot?” Mire az utcai prédikátor hirtelen meg is válaszolt a közbeszólásra, mondván: “De hiszen tiszta víz meg több, mint 2000 éve van a világon, és a maga ruhája mégis piszkos!” Nem mondom, hogy nagyon finom volt a válasz, de van benne igazság. Azoknak, akik úgy érzik, hogy azért nem kell komolyan venni a megtérésre felhívó szót, mert az egész ügy nem sokkal viszi előbbre a világot, két dolgot szeretnék mondani. Egyik az, hogy amit itt az Úr Jézus mond, hogy elközelített a mennyeknek országa, akkor is igaz, ha valaki nem akar tudomást venni róla. Ebben a világban sokkal több van az Isten országából, mint amennyit sejtünk, sokkal több van Jézus Krisztusból, mint amennyit mi belevittünk. Jézus Krisztus mindnyájunk életét sokkal jobban megáldotta és előbbre vitte, mint ahogyan azt a legtöbben gondolnák. A világ leghaladóbb törekvései és Jézus Krisztus között sokkal szorosabb a kapcsolat, mint ahogyan az ma már látszik. Legmélyebb alapjait tekintve a demokratikus gondolkodás tulajdonképpen a keresztyén hit és a keresztyén irgalmasság gyermeke, vagy sajnos: mostohagyermeke. A nők helyzete, a betegekről való gondoskodás, az öregek védelme, a szegények segítése, minden ember alapvető egyenlősége, egymástól való függése és egymásért való felelőssége: mind-mind olyan gondolat, aminek a gyökere az Isten országába nyúlik vissza.

Ilyen, és ehhez hasonló jó dolgokat, szociális eredményeket ma már mint kész gyümölcsöket élvez a világ, anélkül, hogy kutatná a gyökereket, amelyekből kinőttek. “Elközelített az Istennek országa” - mondja Jézus. Isten országa erői tehát nélkülünk is működnek a világban, Isten a Jézus Krisztusban belépett a földi történelem kusza folyamatába, szembefordult a rosszal, sőt a döntő győzelmet is kivívta már felette. A Krisztusban elközelített Isten országának nagyon sok ajándéka, áldása, “újsága” ma már magától értetődő közkincse a világnak. A világért sem azt akarom ezzel mondani - és ez a másik -, hogy tehát meg lehetünk elégedve magunkkal: Lám, milyen nagyot lendített a keresztyénség a világ haladásán! Nem! Nem vitás, hogy sokkal-sokkal többnek kellene léteznie Isten országa szépségéből a családjainkban, társadalmunkban, az egész világon, mint amennyi látszik. Nos, éppen annak, hogy a szívünkben, meg a házunkban, a munkánkban meg az egész világunkban olyan nagyon kevés testesült meg az Isten országa valóságából, annak éppen az az oka, hogy ellenállunk Jézus Krisztus megtérésre hívó szavának. Márpedig az nagyon egyszerű igazság, hogy a legjobb orvosság sem használ semmit, ha a beteg nem veszi be. Már több, mint 2000 esztendeje van tiszta víz, de mit ér annak, aki nem mosdik és nem frissíti föl magát vele?! Már majdnem 2000 esztendeje hangzik Isten testbe-öltözött szeretetének a hívása: Térjetek meg, mert elközelített az Istennek országa! - de mit használ az, ha nem térünk meg? Hiszen éppen azért nem látszik meg eléggé a 2000 esztendős keresztyénség jótékony hatása, mert mi, kicsik és nagyok, öregek és fiatalok, hívők és nem hívők, mindenféle keresztyének nem akarjuk Jézus Krisztusnak ezt a legelső és alapvető fölhívását komolyan venni! Te állsz ellene annak, hogy a Jézus Krisztus halálának és feltámadásának a megváltó erői jobban beleáradjanak a társadalomba, a nemzetközi politikába! Éppen ezért mondja Jézus, hogy térjetek meg! Éppen ezért aktuális ez a fölhívás!

De van egy másik kifogás is a megtérés komolyan vétele ellen. Nagyon sokszor hallom itt is, ebben a gyülekezetben. Talán így fogalmazható meg: “Azért nem akarok megtérni, mert látom, hogy milyenek azok, akik azt mondják magukról, hogy ők megtértek.” Igen: nagyon jól tudom, hogy a megtért emberek, az úgynevezett hívők nagyon sok ember megtérését és hitre jutását gátolják. Hívő, Krisztus körül buzgólkodó emberek már nagyon sokszor elzárták mások előtt az utat Jézus Krisztus felé. Ez mind igaz, sajnos! Az is igaz, amit mondani szoktak, hogy a hívők, a megtértek olyan gőgösek, olyan szeretetlenek, olyan utálatosak, olyan nagyképűek, olyan beképzeltek, olyan farizeusok, olyan júdások, olyan taszítóak, hogy ha ilyenek a hívők, akkor Isten mentsen tőle! Való igaz! Atyámfiai, nem tudtok nekem olyan rosszat mondani a megtértekre, aminél még több és még nagyobb rosszat ne tudnék én mondani rájuk, hiszen én is annak tartom magam és ezért tudom, milyen csúnya és taszító tud lenni a hívő ember! Ez igaz! De azt vedd tudomásul, hogy mindez viszont nem ment föl téged a megtérés kötelezettsége alól, nem indokolja azt, hogy te ne térj meg! Ha neked egy hívő családtag, vagy barátod, vagy ismerősöd állja utadat a megtérés komolyan vételében: Az a hívő majd felel az ítéleten ezért a botránkoztatásért, de azt ne hidd, hogy ez majd mentség lesz a te számodra! Nem mondhatod majd a nagy felelősségre vonásnál, hogy ”Uram, azért nem tértem meg, mert X, meg Y nagyon csúnyán képviselte a megtért és hívő életet mellettem a Földön!

A megtért emberek sem angyalok, hanem emberek! Jézus Krisztus legelső követői is emberek voltak, akik olyan gyarló hívők voltak, hogy egyszer például apró gyermekeket akartak elzavarni az Úr Jézus mellől, máskor meg egy egész samáriai falut szerettek volna túlbuzgalmukban mennyei tűzzel elpusztítani, azután meg szerteszét futottak, mentvén a saját nyomorult bőrüket, elaludtak, amikor vigyázniuk kellett volna... Ha valaki akkor őrájuk nézett volna, ugyancsak lett volna oka megutálni a megtért embert! Hát azért térjek meg, hogy olyan legyek, mint Péter, aki Pál előtt nagyképűsködött, vagy Pál, aki összeveszett Barnabással, vagy mint X, vagy Y itt a gyülekezetben, aki olyan fölösleges túlzásba viszi a hívőséget...? Én is ilyen legyek?

Nos Testvérem, ne! Ne légy olyan, mint Péter, vagy Pál, vagy X vagy Y! Az Úr Jézus sohasem mondta, hogy olyan légy. Jézus Krisztus azt mondta: Tökéletesek legyetek, mint az én mennyei Atyám tökéletes! Olyan légy, mint Jézus Krisztus! Éppen azért térj meg te, mert körülötted egyesek olyan rossz példáját mutatják a megtért életnek! Te mutasd meg, mi az igazi megtérés! Nézzétek, talán éppen azért áll egy csomó emberi akadály az utatokba, hogy kiderüljön, igazán akarjátok-e követni Jézus Krisztust?! Talán éppen azért kell megütköznöd az úgynevezett hívők gyarlóságaiban, hogy kiderüljön, mennyire komoly benned a vágy magának az Úr Jézusnak a személye után.

Szó van a Bibliában egy 12 év óta beteg asszonyról, aki Jézus Krisztus közelébe akart férkőzni, de nem tudott, mert rengeteg ember nyüzsgött körülötte. Zákeus is látni akarta az Úr Jézust, de aprócska ember volt, nem tudott átnézni az előtte állók feje fölött. És mégis mind a kettő elérte, amit akart: mert igazán akarta! Mindig lesznek emberek, akik miatt nehezebb odaférni Jézus Krisztus közelébe, de atyámfia, ne engedd magad emberek miatt elriasztani Jézus Krisztustól! Aki arra hivatkozik, hogy milyen utálatosak a hívők, az csak azt leplezi ezzel, hogy nem is akar igazán megtérni, nem is olyan komoly ügy számára az Isten országa! Berlinben történt, hogy egy egyszerű hívő asszony evangelizációs röplapokat osztogatott iszákosok között. Különösen nagy gondja volt egy részeges kocsisra. Egyszer a kocsis azt mondta neki: - Nekem többet ilyen írást ne adjon! - Miért? - Azért, mert ha még tovább is olvasom, meg kell változnom, azt pedig nem akarom! - Ez legalább tiszta beszéd, amikor valaki érzi, hogy meg kell változnia, mert hívja az Úr, de nem akar!

Azt mondja az Úr Jézus: Azért térjetek meg, mert elközelített a mennyeknek országa. Ez a szó: elközelített, szó szerinti értelmében azt jelenti, hogy megfogható közelségbe jött Isten országa, Isten uralma, Isten szeretete, Isten mennyei ereje. Megfogható közelségbe jött, Istent magát megfogható közelségbe hozta számunkra Jézus Krisztus! Tudom, hogy sok ember számára az Úr Jézus személye még mindig botránkozás. Nos, hadd mondjak egy hasonlatot. Ha nagyfeszültségű áramot bocsátanék be a porszívó gépem motorjába, az tönkretenné, kiégetné a motort. Le kell transzformálni az áramot: a nagyfeszültség és a motor közé transzformátort kell közbeiktatni, így az áram nem árt, hanem lényegének megfelelően működtetné a motort... Isten hozzáférhetetlen, megfoghatatlan, megérinthetetlen számunkra, bűnös földi emberek számára. Az Ő szentsége tönkretenne, agyonvágna, az Ő igazsága agyonégetne, megsemmisítene, az Ő dicsősége örökre megvakítana. Le kell transzformálni számunkra az Ő mennyei magasfeszültségét. Ezért jött Jézus Krisztus. Őbenne transzformálódik le Isten megérinthetetlen igazsága bűnbocsánattá, szentsége megváltó irgalommá, dicsősége megújító életerővé, bűn fölötti győzelemmé.... Így jött megfogható, megérinthető közelségbe Jézus Krisztus által a mindenható Isten, az Isten országa.

Higgyetek az evangéliumnak, azt mondja Jézus Krisztus, azaz higgyétek el a felséges csodát, hogy Jézus Krisztus személyében, halálában és feltámadásában olyan új élet adatott mindenkinek, amelyik fölött már nem úr többé a bűn, a halál, a Sátán, csak az Isten! Higgyétek, hogy Isten országa: Jézus Krisztusban és Jézus Krisztus által jelenlevő boldog, fölszabadító uralma Istennek, aminek mindenki alája vetheti magát. Ezért mondja, hogy térjetek meg, mintha azt mondaná: Térjetek be az Isten uralma alá! A megtérés nem egy kis megjobbulást jelent, hanem a megtérés: teljes uralomváltozás, meghódolás, kapituláció, teljes megadás. Ezért a megtérés: örök program, nem lehet egyszer s mindenkorra elintézni egy fordulattal. Úgy kezdődik, hogy fölismerem Jézus Krisztusban a mennyei transzformátort: a hozzám hajló Istent, megvallom Neki és leteszem Előtte a bűneimet, és azzal folytatódik, hogy egy életen át mind teljesebben szolgáltatom ki magam Neki, rendelem magam és mindenemet amim van, az uralma alá!

Ezért jött az Úr Jézus! Ezért szenvedett! Ezért halt meg! Ezért támadott fel! Azért, hogy te is belépj, betérj, megtérj az Isten országába, hogy a szívednek, két kezednek, munkádnak, magadnak teljes megadásával te is hozzájárulj ahhoz, hogy ebben a világban ott, te körülötted minél jobban láthatóvá legyen az Isten uralma! Mekkora öröm lenne most a mennyben, ha igazán, őszinte szívvel tudnánk mindnyájan énekelni:

Szívemet töltse be ,
Kegyelmed ereje
Buzgósággal!
Meghaltál érettem;
Add: szívem, s életem
Teérted éghessen
Forró lánggal!

(466. ének 2. vers)

Ámen

Dátum: 1959. január 11.