János nem csatlakozott valamelyik párthoz, sem a farizeusokhoz, sem a sadduceusokhoz, sem az essenusokhoz. Hogyan csatlakozott volna a farizeusokhoz, akiknek a vallásossága a szertartások pontos megtartásában merült ki? A sadduceusokhoz, akiknek a kegyessége csupán értelmi rendszerben alakult ki, együttműködve a megszálló hatalommal saját érdekükben? Hogyan csatlakozott volna az esseneusokhoz, akik az élettől visszavonultak, megvetve a körülöttük lévő világot? Ami a Keresztelő János lelkét égette és amire egész életét rátette: Isten országának eljövetele. Azon emberek közé tartozott, akik szemében Isten akaratának a cselekvése volt a legdrágább a világon. A pusztában lakott. Ez a puszta nem egy szikladarabokkal, homokkal teli sivatag volt, hanem vad, lakatlan, erdős vidék. Elvonultan élt harminc éves koráig. amíg megjelent Isten népe előtt. Ennyi ideig készült egy Vannak életek, akiket Isten arra teremtett, hogy a láthatatlan világba gyökerezzenek. Hasonlóak a szikla csúcsán nőtt fához, mely a táplálékát sokkal inkább a levegőből kapja, mint a földből. Elhangzott Keresztelő János felé a nagy kérdés: Mit mondasz magad felől? A kérdésre úgy felel, hogy személye szinte eltűnik Krisztus mellett, a Krisztus szolgálata mellett., Aki utánam jő, erősebb nálamnál. Előttem lett, akinek nem vagyok méltó, hogy sarujának szíját megoldjam." Milyen hatalmas bizonyságtétel!