Jézusban Isten látogatta meg az embert. Nem olyan módon, mint amikor egy nagy ember egy szegény nyomorultat meglátogat. Ebben a látogatásban kifejezésre jut a nagy különbség, amely a látogató és a meglátogatott között fennáll. Aki Isten látogatásáról beszél, az irgalmasságáról beszél, mert az Ő látogatásának oka irgalmassága. Isten a legnagyobb látogatást, mely a földön történt, egy kisgyermek alakjában végezte el. Amikor Krisztus visszajön, a legnagyobb dicsőségben fog visszajönni. AZ első látogatás a legnagyobb szegénységben történt. A látogatásnak az a sajátossága, hogy mindig kezdő cselekmény. Aki látogat, felkeres minket, közelít hozzánk. Ebben a világban, szokás szerint, segítségért az alacsonyabb sorsú keresi fel a nagyobbat, az előkelőbbet. Isten a magasságból látogatja azokat, akik alacsony sorban élnek. Isten kijelentése nemcsak titkának rövid ideig való feltárása volt. Ő közöttünk lakozott. Közöttünk élt a betlehemi bölcsőtől az Arimáthiai József sírboltjáig. Az ember úgy találkozhatott Vele, mint egy másik emberrel. Földi életének fenntartására nem használt más eszközöket, mint mi. Úgy lakott közöttünk, mint egy ember. Szegénységben, a mindennapi élet gondjaiban.