Két adventi ember van az Újszövetség elején: Mária és Keresztelő János. Nagy különbség van kettőjük között. De egyek abban, hogy mindegyikük a Megváltót várja, mindketten örülnek a Megváltónak. Mária énekkel magasztalja az Urat, János prédikál Róla. Ne tartsuk ezt véletlennek. Egy nő és egy férfi áll előttünk a várakozásban. Mária énekében nincs szó Jézusról. És különösképpen mégis Róla beszél. Amikor arról szól, hogy a múltban mit tett Isten, egyben arról is beszél, hogy Jézusban mit fog tenni. Mária énekét úgy értsük, mint próféciát. Ézsaiás próféta a szenvedő Urról jövendöl, Mária a megszületendő Megváltóról. Azt, aki a világ Megváltója lett, aki a történelemre nagyobb hatást tett, mint bárki más, egy egyszerű asszony hordta a szíve alatt. Mária olyan eszköze lett Istennek, mint rajta kívül senki más: Krisztus testet öltésének áldott eszköze. És ez az asszony a legszegényebb volt, mégis áldottnak nevezik az asszonyok között. Nem a maga érdeméért, hanem azért, mert Isten éppen őt választotta ki a megváltás eszközéül. Isten rátekintett szolgálóleányának alacsonyságára. Nem arra, ami volt, hanem éppen arra, ami nem volt. És Mária az Urnak a szolgálóleánya volt, születése előtt és születése után. Szolgálta Őt Bethlehemben, Názárethben és Fia szolgálatának évei alatt.