Milyen nagy bánatot okoztak Jézusnak a tanítványok! Milyen balga tanulók voltak! Amit tanultak, olyan hamar el is felejtették, amit nem felejtettek el, azt nem csinálták, vagy rosszul csinálták. Jézus egészen egyedül élte életét. Amikor követői között volt, akkor is egyedül volt. A tanítványok a Gecsemáné kertjében nem tudtak vele virrasztani egy órát sem. A végén minden tanítvány elhagyta, az egyik elárulta, a másik megtagadta. Amikor a pere folyt, sok hamis tanú jelentkezett ellene, de senki sem jelentkezett mellette. Csak legalább egy akadt volna, de nem akadt egy sem. Hányan lettek tanítványok azok közül, akiket meggyógyított, a halálból feltámasztott és kenyérrel táplált? Amíg nem került semmibe, addig mellette voltak, de elhagyták, amikor a Hozzá tartozás kockázatos volt. Ő adta az embereknek a legtöbbet és Ő kapta a legkevesebbet. A kereszten szomjúságában inni kért és senki nem adott neki egy pohár vizet sem. És egy ilyen emberi életben elégett. Harminc éves korában mintegy ötven évesnek nézték. Hogyan vállalta Jézus ezt a bánatot? Munkáját, melyet az Atya rábízott, végezte rendíthetetlenül. Amikor mindenki menekült, Ő maradt. A legrosszabbat a legjobbra fordította. Az akadályokat legyőzte. Nem akárhogyan, hanem diadalmasan. A legrosszabb körülmények között a legjobbat tette. Szeretete nem fáradt el a szenvedésben.