Jézus idején a vallás lépett Isten országa helyébe. És ez a vallásosság elszakadt Isten akaratának teljesítésétől. A vallás öncélúvá lett, az emberek a vallást magáért a vallásért gyakorolták. Az engedetlen vallásosság megkeményítette a szívet. A farizeusok teljesen vakok voltak az igazság meglátására. Azt mondták, hogy Jézus az ördögök által űzi ki az ördögöket. A vallásos romlottság következménye, hogy a vallásos ember Istentől a vallásosságba menekül. A lényegest lényegtelennek, a nagyot kicsinek látja és megfordítva. Ha valaki az élő Istentől a valláshoz fordul, elveszti helyes mértékét. Előtérbe kerültek a tisztasági előírások, a vallás fontosabb lesz, mint az élet. Az ilyen vallásosság jellemvonása, hogy nem formálja a világot és Isten ügyét a világban hitelvesztetté teszi. Ilyenkor a vallás úgy tesz, mintha csak Istent szolgálná, miközben a világ után vágyakozik. Látszólag el van választva a Világtól, de csak külsőleg, nem belsőleg. Ilyenkor történik meg az, hogy Isten egyháza jobban kívánja a világot, mint a világ fiai a hatalom, a dicsőség, a pénz utáni vágyakozásban. A vallás letér az élő Isten útjáról és Isten akaratát kiszorítja az ember akarata.