Jézus együttérzéséből fakadt a haragja azok ellen, akiknél a részvétet nem tapasztalta. Keleten a halottasházakat megtöltötték a hivatalos gyászolók és siratók. Ezek sírtak együttérző részvét nélkül. Jelenlétük Jarius házában Jézust fájdalmasan érintette. Méltatlankodása csendet parancsolt és kiküldte őket a házból. Bizonyára felháborította az az ember, aki a másik szemében meglátta a szálkát és a maga szemében a gerendát nem vette észre. Jézus megparancsolta, hogy Jairus meggyógyult leányának enni adjanak. Éppen úgy, mint egykor a tanítványoknak parancsolta, hogy táplálják az ötezer embert, hogy azok ki ne dőljenek az úton. A tanítványok maguktól soha nem gondoltak volna erre. Igy tudott Jézus együttérzeni a szenvedőkkel, a legkülönbözőbb helyzetekben. Jézus szíve teljesen benne volt munkájában, ezért mondta a kettős nagy parancsolat egyikében: Szeresd az Istent teljes szívedből. Megítélte az írástudók csupán fejjel végzett munkáját? A jó ember az ő szívének kincséből hozza elő a jókat." Jézus a szívéből hozta elő. És ezt szolgálatában mindenki megérezhette volna. Ezért vetette népe szemére? Ez a nép ajkával közelget hozzám, szívével pedig távol van tőlem."