Jézusnak védenie kellett az igazságot a hazugsággal szemben. Ebből következett, hogy sokszor kellett vitatkoznia ellenfeleivel. Hogyne tette volna, hiszen Ő volt az igazság Királya. Azért jött, hogy bizonyságot tegyen az igazságról. A zsidó vallási vezetők, akikkel Jézus vitát folytatott, az Ótestamentumot Isten szavának tekintették. Az írástudók a nép tanult emberei voltak, az Ótestamentum volt a könyvük. Jézus az ő szemükben nem volt tanult ember, de nagy szeretete Isten kijelentése iránt, az Írások tanulmányozásában Őt számukra, vitapartnerré" tette. Emlékeinek kincseskamrájából elő tudta hozni a bibliai helyeket minden alkalommal. És ezek a szavak diadalmaskodtak az ellenfél támadásánál. Sokszor csodálatra indította őket, amikor megkérdezte: Soha nem olvastátok? Máskor zavarba hozta ellenfeleit: Tévelyegtek, nem ismeritek az Írásokat. De nemcsak azért győzött, mert ismerte az Ótestamentumot. A felületes vitázó számára elég, ha a Biblia szövegét tudja, ha verset verssel tud szem beállítani és a végén egy textussal többje van, mint az ellenfélnek. Az ilyen vitatkozás száraz, mint a tengerpart homokja, melyet elhord a szél egyik helyről a másikra. Az igazi vitában többről van szó, mint a Szentírás verseinek ismeretéről. Más a hatása annak, amikor valaki az Írást saját tapasztalatából idézi, mert ez az Istenhez való közelség szent komolyságot ad vitájának. 51