Jézus élete minden órájának megvolt a maga feladata. Amikor arra kérték, hogy valamit idő előtt tegyen, ezt mondta: Nem jött még el az én órám. Életében mindennek megvolt a maga ideje. Az tette bátorrá a veszedelmekkel szemben, hogy tudta: addig nem fog meghalni, amíg munkáját el nem végezte. Munkája elvégzésében buzgalma állandóan nőtt, amíg életének ideje haladt előre. Amikor utolsó jeruzsálemi útja alkalmával tanítványai előtt ment az úton, azok csodálkozva követték Őt és féltek. Ekkor mondta nekik? Annak a munkáját kel! elvégeznem, aki küldött engem, amíg nappal van, mert eljön az éjszaka, amikor senki nem munkálkodhat." Milyen örömmel dolgozott! Hányszor mondhatta magának: Az én eledelem az, hogy annak akaratát cselekedjem, aki elküldött engem, hogy munkáját elvégezzem. És amikor elvégezte munkáját, ajkán ezzel a kiáltással halt meg: Elvégeztetett! Úgy kiáltotta ezt a szót, mint a katona a csatamezőn, aki örvendezett, hogy a küzdelem, aminek odaszentelte az életét dicsőségesen véget ért. Munkájának diadala soha nem fejeződik be, korszakról korszakra élünk belőle, beszéde élteti az embereket, és befolyása megváltoztatja a világ arculatát.