Nem hagyhatjuk figyelmen kívül, hogy Jézus egy munkásember házában töltötte életének nagyobb részét és maga is az ácsmester munkáját végezte. A zsidók olyan Messiást vártak, aki király lesz, de Isten olyan Messiást küldött, aki úgy élt mint a munkás emberek. Építette a házakat Názáretben és másutt. A görögök és a zsidók megvetették a kétkezi munkát, de az ember Fiának a példája megszentelte azt. Nem hagyhatjuk figyelmen kívül azt sem, hogy Jézus, mint ácsmester odaszentelte magát az igehirdetés és gyógyítás munkájára. Az egyik munka az ember lelkét szolgálta, a másik az ember testét. Életével megszentelte nemcsak az igehirdető munkát, hanem az orvos munkáját is. Amikor munkába állt, munkája változott ugyan, de nem lett kevésbé munkásember, mint volt előtte. Sőt, új munkájával kezdődött életének igazi munkája. Mint prédikátornak, mint gyógyítónak a három éve a példa nélküli fáradságnak voltak az esztendei. Ahová ment, tömegek vették körül. Annyiszor még evésre sem volt ideje. A talentumok példázatában tanította, hogy mindenkinek a kapott talentuma szerint kell sáfárkodnia. És Jézus eszerint sáfárkodott. Ő azt prédikálta, amit maga is gyakorolt és élt. Mindig tudatában volt annak, hogy milyen nagy munkát kell elvégeznie, kevés idő alatt.