Jézus imádkozott akkor is, amikor nagyon sok dolga volt. Állandóan munkában töltött fárasztó életet élt. Márk szemléletesen írja le életét: jöttek Hozzá mindenfelől. Volt úgy, hogy nem volt ideje enni, de mindig volt ideje imádkozni. Reá is érvényes volt Luther mondása: Annyi dolgom van, hogy kétszer annyit kell imádkoznom, hogy elvégezzem. Imádkozott a kísértések idején. Imádságának nagy jelenete volt a Getsemáné kertjében mondott imádsága. Soha nem hallott a világ olyan imádságot, mint ez. Mielőtt a keresztre ment, így szólt: Ez a ti órátok, a sötétségnek a hatalma. Azért tudott győzedelmeskedni, mert erejét az imádkozásból merítette. Miért buktak el a tanítványok? Mert aludtak akkor, amikor imádkozniuk kellett volna. Említsük meg azt is, hogy Jézus imádkozva halt meg. Utolsó szavai az imádság szavai voltak. Azóta sokan haltak meg az Ő szavaival? Atyám! A Te kezedbe teszem le az én lelkemet". Ez volt a zsidó gyermek esti imádsága. Jézus az édesanyjától, Máriától tanulta. Azt olvassuk, hogy amikor megkeresztelkedett, megnyílt az ég és a Szentlélek szállt reá. Ez volt az eredménye imádságának. Lehetett volna-e alkalmasabb időben imádkozni Jézusnak szolgálata kezdetén?