Jézus igen szeretett egyedül imádkozni. Egyedül a hegyen, a pusztában, egyedül késő este, kora reggel. Olvasunk arról is, hogy az egész éjszakát imádságban töltötte. Sokszor kora reggel elment egy magányos helyre imádkozni. De az emberek között is tudott imádkozni, mint a magányban. Többször olvassuk, hogy magával vitte három tanítványát, hogy velük együtt imádkozzon. És okot talált az imádságra mindennap. Ezek közül emeljünk ki néhányat. Imádkozott akkor, amikor valami nagyon fontos dolog történt az életében. Ezek közül az egyik legfontosabb volt tanítványainak a kiválasztása. Hiszen ezen a kiválasztáson függött a keresztyénség jövője. Tanítványaiért egész éjjel imádkozott és amikor nappal lett, magához hívta őket és választott tizenkettőt, akiket apostoloknak nevezett. Imádkozott akkor, amikor megkeresztelték, amikor először bejelentette halálát a megdícsőülés hegyén, imádkozott a kereszten. Imádkozott Péterért a kísértés órájában. Hogy milyen jelentőséget tulajdonított az imádságnak, azt onnan is tudjuk, hogy elmondta a számunkra az imádság jelentőségének két példázatát: az éjszaka kenyeret kérő barát és a hamis bíró példázatát.