Bárhová ment Jézus, ott Isten ügyét képviselte. Mindenhová ez a cél vezette. Zákeus házában is ez volt a célja. Amikor ebédeltek, kijelentette: Ma lett üdvössége ennek a háznak. És annyi helyen üdvössége volt a háznak, ahová benyitott. A vendégség alkalmat adott a társalgásra és Jézus kihasználta ezeket az alkalmakat arra, hogy az öröklétről beszéljen. Ha szavait megfigyeljük, csodálkozunk azon, hogy beszélgetései mennyire asztali beszélgetések. Ekkor mondotta el a nagy Igét: Nem az egészségeseknek van szükségük orvosra, hanem a betegnek. És ezt: Az embernek Fia azért jött, hogy megkeresse és megtartsa, ami elveszett. Jézus nagyszerűen tudta használni az alkalmakat, hogy jót tegyen és Igét hirdessen. Az előbbiekben megláttuk Urunkat úgy, mint a mások vendégét, de az evangéliumokban vannak híradások, melyek szerint Jézus hívott meg másokat vendégül. Jézusnak nem volt hajléka, ahová vendégét meghívja. Két alkalommal a szabad ég alatt nagy vendégséget rendez: az ötezer és a négyezer ember megvendégelésénél. Ő nagyon jól tudta, hogy gyakran a test által lehet elérni a lelket. Vendégeinek nagy része szegény ember volt, és örömet okozott szívének, hogy örömet szerezzen nekik. Az asztal volt a föld, a terítő a zöld fű, a vendéglátó otthon az égbolt. És vendégei örültek a meghívásnak, mert a szeretet terítette meg az asztalt.