Jézus olyan helyen született, ahol volt Istennek egyháza. Népének fia volt. A körülmetélés által felvétetett a gyülekezetbe. Ezáltal hozzátartozott Isten népéhez. Szenvedélyesen szerette Isten házát. Amikor hazamenet szülei szem elől vesztették Jeruzsálemben, a templomban találták meg. Jézus meglepetéssel kérdezte. őket: Hogyan kereshettetek volna máshol, mint a templomban? Jézus látogatta a zsinagógát a názáreti évek alatt. Amikor nyilvános munkáját elkezdte, rendszeres látogatója volt a zsinagógának. Ez volt ténylegesen a központ, ahonnan munkája kinőtt. A jeruzsálemi templomot látogatta, amikor csak tudta, rendszeresen részt vett az ünnepeken. Elmondhatta Dáviddal: Ó mily szerelmesek a Te hajlékaid, seregeknek Ura! Lelkem szomjúhozik az Ur tornáca után." Tanítványaival a szent városban fogyasztotta el a páskavacsorát és prédikált a templom udvarában. Jézus szerette az egyházat, melyet nem lehetett tiszta egyháznak nevezni. Ha valaki, Ő méltatlannak érezhette volna magát hozzá. Jézus idejében a hagyományok tömege borította el az egyházat. Ezek a hagyományok addig növekedtek, amíg az emberek számára elhordozhatatlan teherré váltak, megszüntetvén az Istenben való igazi örömöt. Nőtt a képmutatás. Az emberek mondták Isten akaratát, de nem cselekedték. A vezetők ujjukkal sem érintették azokat a parancsolatokat, amelyek megtartását másoktól igényelték. Kellett jönni az időnek, hogy a változás elkezdődjék.