Semmi kétséget nem szenved, miszerint ha az Úr Jézus e földön volna, még ma is találna sokat, kikért így imádkozna: Atyám bocsáss meg nékik, mert nem tudják mit cselekszenek!” Kétség nélkül úgy van az sok embernél, kik nagy bűnökben élnek, hogy azt nem tudva teszik, és hogy nem ösmerik vétköket teljesen, sem azt nem tudják, hogy mily utálatos az Isten előtt. A keresztyén prédikátornak, sőt minden egyes keresztyénnek kötelessége a tudatlanságból való vétkeket lehetetlenné tenni, melyet a bibliai ismeret terjesztése által érhetnek el. Tudtokra kell adni az embereknek, hogy mit cselekszenek, nem kell eltűrni, hogy a sötétségben tovább menjenek. Ha bűnt akarnak tenni, legalább hadd tudják meg, hogy mit hoz az magával, mert az nem jó, ha a lélek ismeret nélkül van. (Péld.19,2) Mivel az emberiség napja feltámadt, egy embernek sem kellene sötétségben maradnia. Igaz, hogy bizonyságtételeinket nem fogadják el mindenkor, mert az emberek inkább szeretik a sötétséget, mint a világosságot, mert az ő cselekedeteik gonoszok, de azért kötelességünket teljesíteni kell. Tanúskodjunk az igazságról, legyünk eszközök Isten kezében, hogy a világ nagy bűnös voltáról meggyőződhessen.
Azon nagy bűnről, az Úr Jézus Krisztusban nem hinni, gyakran nagyon könnyen és játszva beszélnek. Mintha az alig is volna bűnnek nevezhető, pedig szövegem szerint és az írásnak összes bizonyítékai alapján, a hitetlenség annyi, mint Istent hazugnak tartani és mi lehet ennél rosszabb? Nagyon óhajtom, hogy minden hitetlen átlátná hitetlenségének valódi borzalmas alakját. Talán ha Istennek Lelke őt arra alkalmassá teszi, hogy előbbeni hitetlenségének gonoszságát átláthatja, annyira megijed attól, hogy tovább abban egy percig sem akar maradni, hanem azonnal hivő lesz.
Lelkemből óhajtom, sőt szomjúhozom, hogy Istennek kegyelme nyilvánulna minden hitetlen ember iránt, mely által az Úr Jézus Krisztusban hihetne.
Midőn az emberi nem a bűn által veszedelembe esett Isten véghetetlen irgalmáról tanúskodott az, hogy ő egy üdv utat nyitott, az pedig az ő végetlen leereszkedéséről tesz bizonyságot, hogy ezen utat elesett helyzetünkhöz alkalmazta. Ha az üdv tetteinktől volna függő, úgy lehetetlen volna azt elsajátítani, az fájdalmunkat csak megnövelhetné, de nem enyhíthetné. Végtelen irgalmából Isten az Úr Jézust engesztelő áldozatul rendelte a mi bűneinkért és a bűnös embertől azt kívánja, hogy ő benne higgyen, mint engesztelő áldozatban, és hogy ő benne az isteni szeretetet nyilvánulva lássa. Ő azt, kívánja a bűnöstől, hogy az örök életet megragadja, a mennyiben az Úr Jézust, mint megváltóját hitben elfogadja. Hogy ha az ember nagyon romlott és istentelen nem volna, úgy felkiáltana a nagy örömtől, midőn az evangyéliomot hirdetni hallja és azonnal elhinné azon igazságot, melyről Isten tanúskodik, de mivelhogy oly annyira gonosz, így nem hiszen az Úr Jézusban és midőn néki Krisztus prédikáltatik és a megfeszíttetett szeme elé állíttatik, csak megmarad a hitetlenségben, hogy ha a Szentlélek benne nem munkálkodik. Vonakodik elfogadni az Isten bizonyságtételét és a Megváltót elveti magától. A mit ez alkalommal kívánok az: Vajha mindazokat, kik ezen szomorú helyzetben vannak, oda hozhatnám, hogy magokat mint egy tükörben világosan meglátva, láthatnák, hogy mily veszélyben vannak. Óhajtanám, hogy mialatt ezen prédikációt hallgatják érezhetnék: „Igen, látom már a mit teszek, mivel nem hiszek az Úr Jézusban, megutálom szövetségnek vérét és Istennek szemébe mondom hogy ő hazug.” Nagyon jó minden embernek tudni pontosan, hogy milyen helyzetben van. Minél gyakrabban megfigyeljük az élet mulandóságát annál jobb. Sok tönkre jutott ember azért került a veszedelembe, mivel az üzlet vezetést elhanyagolta és olyan helyzetben nincs az embernek kedve számtartó könyveit elővenni, hanem félig nyitott szemekkel tovább legyen azon reményben, hogy az állapot meg fog változni, a mely megváltozás el is jön. Mindig jó tudni az embernek, hogy ki ő, mi ő, hol van és hová megyen. Óhajtanám a hitetleneket szívemből kérni, hogy helyzetüket jól fontolják meg, hogy láthassák, hogyan tekinti azt Isten és magokat megítélnék, hogy ítéletre majd ne mennének. Ha ez alkalommal nem valami nyájasan látszok beszélni, ne csudálkozzatok azon. Én hiszem, hogy van egy mód, a bűnöst sajnálni, vigasztalni, míg magát hibásnak és boldogtalannak érezi, addig megérdemli a részvétet. Nem régen beszéltem eggyel, ki nagy nyugtalanságban volt és sok szóbeli harc után hoztam ezen pontra. ‒ „Ez az üdvnek útja. Jézus Krisztus jött e világra, hogy a bűnösöket megtartaná és a ki ő benne hiszen idvezül.” Erre ő azt felelte: „Én nem tudok benne hinni.” Akkor aztán megkezdődött a harc és mondtam néki: „Akar ön felállani a hatalmas Istennel szemben és kinyilvánítani, hogy nem hihet néki, ami természetesen annyit teszen, mint azt mondani más szavakkal, hogy Isten hazug! Álljon elő és mondja ki, hadd halljam mi van a szívében.” Ő erre nagyon komolyan azt felelte: „Olyat nem mondhatok.” Erre azt feleltem néki: „De épen ezt mondotta most és hitetlensége által évek óta mondja ezt és tényleg minden pillanatban mondja, hogy ha a hitetlenségben megmarad.” Ezen aggódó lélek így szólt hozzám, távozásakor: „Köszönöm önnek, hogy nem igyekezett engemet vigasztalni. Óhajtottam volna igaz tisztességes bánásmódot és köszönöm, hogy így bánt velem.” Óhajtom az ő lelkük iránti szeretetből, hogy mindazok, kik az Úr Jézusban nem hisznek, ilyen tisztességes bánásmódban részesüljenek. Vigasztalást nékik nem kell adni, mert azok részére, akik nem hisznek nincs vigasztalás, hanem fel kell nékik mutatni, hogy mi a bűnök, hogy megszégyenítve és megzavarva legyenek és így az Istenben való hitetlenségüket megbánják. Istennek lelke mutassa fel nékik, hogy a ki Istenben nem hiszen, hazuggá teszi őt, mert nem hisz a bizonyságtételnek, melyet tett Isten az ő Fia felöl.
Részletezzük először, hogy miért alkalmatlan a bűnös a hitre, azután mutassuk fel a hitetlenség bűnének természetét, harmadszor tekintsük meg, mily utálatra méltó a hitetlen ember bűne és negyedszer, milyen sors hirdettetik néki előre.
Részletezzük a bűnös hitre való alkalmatlanságát. Ő arra hivatkozik, hogy nem tud hinni. Ezt gyakran emlegeti és ezzel lelkiismeretét megnyugtatja. Ha felijed és felébred, kimondja, hogy nem tud hinni az Úr Jézus Krisztusban és nem hiheti, hogy van Isten, ezzel visszatér a halál álmába. Ő az írásra hivatkozik, hogy mentegetődzéseit azzal támogassa és talán az Úr Jézus ama szavaira figyelmeztet bennünket. ‒ „Senki nem jöhet én hozzám, hanem ha az Atya, a ki engemet elbocsátott, vonándja azt.” Melyre mi feleljük, hogy az Úr Jézusnak szavai mindig komoly jelentőséggel bírnak reánk nézve, és hogy azok közül nem akarunk egyet is csak egy pillanatig sem elferdíteni, de Urunk azt is mondja igéjében egy helyen: „Nem akartok pedig én hozzám jönni, hogy életetek legyen.” Tehát, hogy a bűnös nem tud hinni, az saját akaratában rejlik, nem tud, mert nem akar. Bizonyos lehet ebben minden bűnös és ezen igazságot lelkiismeretében komolyan megállapíthatja. Hald, óh hitetlen, azt mondottad: „Nem tudok hinni”, de helyesebb lett volna azt mondanod: „Nem akarok hinni.” Itt a hiba. Hitetlenséged hibád, nem szerencsétlenséged. A hitetlenség egy betegség, de vétek is, az nyomorúságodnak rettenetes forrása, de egész jogosan, mivel az az igazság Istenének irtózatos megbántása.
Engedjétek meg, hogy hitetlenségteket részletezzem és felmutassam, miért nem tudtok hinni. Sokan azért nem tudtok hinni, mivel az egész dologgal foglalkozni nem akartok. Sokan nem hisznek az Úr Jézus Krisztusban, mivel lelkökkel nem törődnek, nem látják, hogy mily fontos dolog idvezülni. Minden gondolatjokat üzletükre, élvezeteikre vagy bűneikre fordítják, arról álmodoznak, hogy van elég idő a mennyeiekre gondolni és azt csak alárendelt fontosságú dolgoknak tekintik. Ez a forrása a rendes hitetlenség nagy részének. Mindazok, kik a bibliában nem hisznek, feleljenek meg a következő kérdésekre? Olvasod-é valaha ezen könyvet, azon őszinte szándékkal, hogy meggyőződhess felőle, vajon Istentől származott-e vagy nem? Ülsz-é e mellé valaha azon komoly szándékkal, hogy annak bizonyítékait tanulmányozd, miszerint az ebben foglaltak Istennek jelentései? Azok közül, kik ezen kérdésre „igen”-nel felelnek, nagyon ritkán akad egy hitetlen. Sokan nevetnek a felett, a amit nem értenek és elítélik előre amit meg sem próbáltak. Helyes dolog az?
Azonban sokan így szólnak: „Ó, igen, én hiszek a bibliában, én hiszem, hogy az Isten könyve, hiszem, hogy az evangyéliom Isten evangyélioma.” Hát miért nem hisztek az Úr Jézusban? Ennek azon oka lehet, mert az evangyéliomot nem tartjátok elég fontosnak arra nézve, hogy annak engedjetek, és midőn hitetlenkedtek, Istent tényleg hazugnak nyilvánítjátok, a mennyiben néki mintha mondanátok, hogy lelketek nincs olyan drága, a milyennel Ő mondja és helyzetetek nem olyan veszélyes, mint a milyennek ő igéjében kinyilvánítja. Tegyük fel, hogy közel vagy a halálhoz. Az orvos mondja: „itt az orvosság, melytől meggyógyulsz, ez az egyedüli gyógyszer, mely életedet megmentheti, hogy ha ezt nem használod, meghalsz.” De te az orvosságot nem fogadod el, úgy jogostul mondhatom, hogy az orvost hazugnak tartod. Bár nem mondod ki nyíltan: „Nem vagyok én olyan beteg, mint te állítod.” Nem mondod: „Nem hiszel a tőled rendelt gyógyszernek.” De azáltal, hogy vonakodsz azt elfogadni, azt minden félreértés nélkül kimondod. Ő megérti tetteidet, a nélkül, hogy egy szót szólanál és, hogy ha előtte meghalsz, tudja, hogy halálodnak magad vagy oka. Ha vonakodtok az evangyéliomi vendégséghez jönni, az épen annyit teszen, mintha az Úrnak azt mondanátok, hogy nagyon túlságos abban, miszerint annyira hirdetteti ezt, hogy ég és föld annak dicsőségétől hangzik, de nevetetek szerint a ti földbirtokaitok és árucikkeitek sokkal figyelemre méltóbbak. Ily nagy szabadításotok megvetésével azt nyilvánítjátok, hogy nem vagytok valami nagy veszélyben és nincs komoly szükségetek a Megváltóra. Azt is kinyilvánítjátok, hogy a bűnök bocsánatja, az Istennek kegyelme és a mennyei boldogság iránti alapos remény nem méltó arra, hogy legelőször és mindenek felett azt keressük és, hogy az üdv nem egyedül az Úr Jézusban rejlik, sem pedig az ő szeretete nem szükséges, hogy bennünket valóban boldoggá tegyen. Mindezen esetekhez hasonló pontok alapján, gondatlanságotokkal Istent hazugnak állítjátok.
A bűnös hitre való alkalmatlanságának egy másik alapja azon tényben rejlik, hogy az evangyéliom igaz.
De talán erre így feleltek: „Oh, nem, hiszen épen azért hinnénk el.” De mit mond az Úr Jézus János ev.8. r. 45.v-ben: „Ti pedig, mivelhogy én igazságot szólok, nesz hisztek nékem.” Csodálatos, egy nyilatkozatot azért nem hinni, mert igaz! Ámde ezrek vannak, kik alkalmasak arra teljesen, hogy a hazugságot elhigyjék, de az igazság elhívésére alkalmatlanok. Hogyha vallási csalások előfordulnak, épen azok engedik magokat az által befolyásolni, kik az evangyéliomot ifjúságoktól fogva hallották de azt nem fogadták el, mivel igaz. Az igazság nem felelt meg az ő természetüknek, mivel a hazugság anya uralma alatt állanak, de egy nyílt hazugságot alig hogy meghallották, azonnal utána ugrottak, mint a hal a légy után. A hitetlenségnek óriási könnyen hívősége engemet csodálkozásra indít! Gyakran találkozom oly emberekkel, kik magokat komoly gondolkozóknak és bölcsészeknek állítják és csodálkoznak azon, hogy én azon dolgokat, melyeket prédikálok valóban elhihetem, de mihelyt tőlük megtudom, hogy az ő határozott hitek micsoda, akkor csodálkozom rajtok és pedig ezerszerte inkább, mint azt ők tehetik. Azon hitnek, mely az Úr Jézust elfogadja, tényleg nagyon szűk torka van, egybehasonlítva azon könnyen hívőséggel, amely például az emberek fejlődését egy ősi képről származottnak hiszi, ez a hit olyan nagy torkot követel, mint azon halnak volt, a mely Jónást elnyelte. Egy hazugságot elhisztek, de mivel az evangyéliom igaz, azt nem hiszitek. „Nagyon rosszul nyilatkozol felölünk” – mondhatja valaki. Nem, ez egy igazi és helyes nyilatkozat ti rólatok. Némelyek annyira megszokták már, hogy azon tanokat eldobják, melyek az ő megromlott ízlésükkel és csodálatos eszméikkel meg nem egyeznek, ők az evangyéliomot nem hordozhatják el, mivel igaz, azért az ő romlott ízlésüknek ellene van. Ha azt egy kissé kipucolnánk és alkalmaznánk, úgy elfogadnák, de az örök Isten nevében kinyilvánítjuk, hogy azt nem tesszük, ezt nem szabad tennünk Istenre nézve, de ti reátok nézve sem, mert néktek más evángyeliomot prédikálni annyit tenne, mint titeket megcsalni.
Vannak olyanok, a kik az evangyéliomot azért nem fogadják, el, mert azt mások megvetik. A világ nagyjai kigúnyolják és a nagy többség kineveti, azért gyáván hátat fordítanak ők is néki. Hogy ha a fejedelmek és a bölcsek az igazságot követnék, akkor talán volna benne valami, de vajon a hivők rendesen nem a szegény néposztályból valók-e? Nem azt mondja-é ezzel: „Istenem bizonyságtételét nem hihetem magában, úgy elhinném, hogy ha egy képzett tanár, vagy valamely nagy úr tanúskodna mellette.” Mit mondtak az Úr Jézus idejében? „A fő emberek közül hitt- é ő benne valaki?” A főemberek véleményét többre becsülték, mint az Isten bizonyságtételét. Van egy bizonyos néposztály, a mely mindig azt kérdezi: „Divatos, vagy rangomhoz illő-e?” Egy másik osztály pedig óvatosan mindég azt tudakozza: „Mit gondolnak az üzletünkbeli népek a felől? Nagyobb súlyt fektetnek az emberek véleményére, mint Isten kinyilatkoztatott igéjére. Inkább készek a hozzájok hasonló bűnös teremtéseknek hinni, mint Istennek. Higgyétek el, hogy ha ilyen úton hinnétek is Istennek, mivel az Ő bizonyságtételét a föld nagyjai is támogatják, vagy pedig a körültetek lévő sokaság is elfogadja, úgy sem volna az tulajdonképpen Istenben való igaz hit, hanem inkább az emberek bizonyságtételére feloszlott hit. Bűnös, ez nem csekély sértés, hogy ha embertársaid jóváhagyását kész vagy elfogadni, Istened kinyilatkoztatott igéjét pedig nem.
Sokan azért nem fogadják el az evangyéliomot, mivel annál büszkébbek, hogy higgyenek. Az evangyéliom nagyon lealázó, mivel a bűnösnek azt mondja: „Ember nincs érdemed és a mi még több, erőd sincs, hogy a jövőben érdemet szerezhess.” Az ember hivatkozik arra, hogy ő mértékletes, tiszta erkölcsű, tisztességes életű, adakozó volt, az evangyéliom pedig azt mondja néki: „Isten törvényét megrontottad, a miért el kell kárhoznod.” Amit csak tettél, az mind kötelességed volt és így nem elegendő arra, hogy más dolgokban való mulasztásaidat jóvá tegye. „Mert valaki az egész törvényt megtartja, vétkezendik pedig egy dologban, az egész törvénynek megrontásában bűnös” így mondja a szentírás, a mely nem tévedhet. (Jak.2,10) Ha idvezülni akarsz, csak mint bűnös, úgy idvezülhetsz, másképpen nem, mert az Úr Jézus Krisztus nem jött, hogy az igazakat hívja, hanem a bűnösöket a megtérésre. Csak másnak érdeme által idvezülhettek és az Úr Jézus drága vére tisztíthat meg bűneitekből. Saját jó cselekedeteitek egy ujjal sem segíthetnek abban, az kegyelemből történhetik és csupán kegyelemből. Természetesen a kevély szívű ember ezt nem hiheti, haraggal elfordul ettől. Miért nem hiheti? Mert nem akarja hinni, olyan kevély, hogy az őt nagyon sérti és bent hordozhatja el. Be kell itt ismerni többeknek, hogy az evangyéliomot azért nem fogadhatjátok el, mert nem engedi, hogy a kevélységben megmaradjatok. Ha azt mondanám: „Vegyetek részt a sákramentumokban,” úgy holnap már megkeresztelkednétek, és az Úr asztalához jönnétek, hogyha az benneteket idvezíthetne és ha meg volna engedve, hogy azt predikáljam hogyha valaki házától egy bizonyos célig mezítláb menne, idvezülhetne, úgy még ma délután megindulnátok, úgy ahogy vagytok. Hogy ha valami nagy dolgot kellene tenni, azt megtennétek, de mivel semmit sem kell tenni, hanem elfogadni azt, amit más tett azt nem akarjátok. Utálatra méltó gőgötök a szabados kegyelem elvetésében nyilvánul. Ha hitre való alkalmatlanságtoknak ez a titka, megmenthet-é ez titeket? Nem növeli-é ez inkább bűneiteket?
Annak egy másik alapja, amiért az ember Istennek az Úr Jézusról tett bizonyságtételét nem hiheti, az evangyéliom szentségében rejlik. Ha az evangyéliom azt mondaná nékik: „Bűneiteket meggyónhatjátok és feloldozást nyertek, azután elmehettek és ismét vétkezhettek”, nem kívánatos és a megfelelő volna-é ez sokaknak közületek? Talán mondanátok: Az a bűnösöknek való vallás!”
Gondoljátok-é, hogy valaha olyan tanok megszűnnének népszerűek lenni? Ez a legvonzóbb vallás, melyet maga az ördög kitalálhatott, ez tanúskodik az ő hazugságában lángeszéről. Gyónjátok meg bűnötöket egy papnak, fizessetek érte, mentessétek fel magatokat, azután menjetek el és éljetek úgy, a mint akartok, a következő alkalomig. Vagy csiszoljátok le bűneiteket néhány böjti ceremóniával. Az emberi természet örül az ilyen vallásnak, az evangyéliom pedig azt mondja az embernek: „El kell hagyni gonosz utadat. Még több azon természetednek is meg kell változni, a mely tégedet ezen bűnökre késztet. Ujjá kell születned!” Az evangyéliom kiáltja: „Térjetek meg!” Hagyja el a gonosz ember az ő útát és az álnok férfiú az ő gondolatát, térjen az Úrhoz és könyörül rajta. Az evangyéliom Jézust hirdeti ki az embereket bűneikből kimentheti, de ti azt nem akarjátok. Szíveteknek tisztátalansága az, mely nehézzé teszi néktek, hogy a tiszta evangyéliomban higgyetek.
Óh, embertársaim, kérlek titeket, vizsgáljátok meg jól ezen igazságot. Ha mondjátok: „Nem tudott hinni,” úgy annak oka vagy az, hogy nagyon gondatlanok vagytok, vagy pedig természetetek nagyon hazug és tisztátalan arra, hogy az igazságot elfogadhatná. Nagyon könnyű lenne hinni, hogy ha azoktól megszabadulnátok. Nehéz-é az angyaloknak hinni? A tiszta lelkeknek nehéz dolog volna-é hinni? Nem, hitetlenségtelenek alapja a ti bűneitek, ezen keserű örömnek az a gyökere. Azt nem várhatjuk, hogy egy tékozló a takarékosság jelességében higgyen, vagy egy gonoszságban élő ember a mértékletesség örömeiben. A tisztátalanságban alásüllyedt emberek még azt sem hiszik, hogy tisztának találtathatnának. Milyen gondolatuk van a rossz embereknek az egész emberiségről! Miért vélekednek olyan rosszul mások felől? Mivel azokat magokhoz mérve ítélik. Ha egy mezőségen a galamb repül keresztül, látja a kristály folyamokat és a szép vetéseket, de hogyha egy héja repül át ugyanazon mezőségen, mit lát az?
Itt ott egy döglött lovat vagy valami más dögnek undok darabjait. Minden ember saját szemeihez mérten néz. Egy tisztátalan, kinek szíve Isten kegyelméről mit sem tud, semmi tisztát nem láthat. Krisztus így szól egy helyen a kevély farizeusokhoz: „Mi módon hihettek ti, holott egyiktek a másitoktól várhat dicsőséget?” Saját kevélységük akadályozta őket, de úgy van az mindazoknál, kik az Úr Jézussal szemben azt nyilvánítják, hogy ők nem tudnak hinni, a nehézség ő bennek van, nem azon tényben, a melyet hinni kell, sem nem azon tény felöl való bizonyságtételekben. Csak egyetlen egy mentség van a hitetlenségre vonatkozólag és ezen egy a következő: „Mi módon hihetnének abban, a ki felől nem hallanak?” Ez a mentség: pedig a pogányokra nézve érvényes nem pedig ti reátok nézve, mert ti hallottatok és olvastatok az Úr Jézusról, ismeritek az evangyéliomokat, ennélfogva azon egyetlen mentség, mely egyedül elfogadható, reátok nézve nem érvényes. Rólatok azt kell nyilvánítani: „A ki nem hiszen hazuggá teszi őt.”
Most közelebb kell hozzátok lépnem és másodszor a hitetlenség bűnének természetét rajzolom, hogy mennyiben teszi az Istent hazuggá. Többféle alakot előveszek és úgy felmutatom, hogy az valóban így van.
Ezen bűnben részesek mindazok, kik tagadják, hogy az Úr Jézus. Krisztus a Messiás, a megígért Szabadító, az Istennek Fia. Isten a mennyből kinyilatkoztatta: Ez az én szerelmes Fiam, kiben én megengeszteltettem.” Péter apostol az igazsággal megegyezőleg kinyílvánította Pünkösdkor, hogy: „Ama Názáretbeli Jézus, ki valóban megbizonyíttatott Istentől ti nálatok hatalmas erők, csudatételek és jelek által, melyeket Isten cselekedett ő általa ti köztetek, a mint ti is tudjátok, Istentől bocsáttatott férfiúnak lenni.” (ApCsel.2,22) Isten sok alkalommal és sokképpen mondja: „Ez az én szerelmes fiam”, hogy ha ti azt mondjátok, hogy nem az, úgy Istent hazuggá teszitek. Ez elég világos.
Vannak olyanok is, kik az ő istenségét tagadják. Az írásban pedig több helyen találjuk, hogy a Jézus Krisztus a testben megjelent Isten. „Az Ige, Isten vala.” „Mindenek ő általa teremtettek, melyek az égben vannak, és a melyek e földön láthatók.” (Kol.1,16) Ő neveztetik: „Csodálatosnak, Tanácsosnak, Örökkévalóság Attyjának.” Azok a csodák, melyeket Krisztus cselekedett, különösen pedig a halálból való feltámadása, mind az ő istenségéről tanúskodnak, az Atya is arról tanúskodik, hogy a Fiú Ő hozzá hasonló. Ha valaki azt mondja, hogy Jézus nem Isten, az Atya pedig azt mondja, hogy igen, ez annyit tesz, mint őt meghazudtolni, de mivel azt hiszem, hogy, ilyen hitetlenek kevesebben vannak, ezt hagyom és tovább megyek.
Egy szegény reszkető bűnös sírva jön hozzám és többek között így szól: „Bűneim oly nagyok, miszerint nem hihetem, hogy azok megbocsáttathatnának.” Én az írás szavaival felelek néki és mondom: Isten így szól: „Ha a ti bűneitek olyanok volnának, mint a veres festék, fejérek lesznek, mint a hó; ha pirosak volnának, mint a piros festék, olyanok lesznek, mint a fejér gyapjú.” (Ézs.1,18) ‒ „De uram, az én bűneim igen nagyok.” ‒ „Az Isten Fiának a Jézus Krisztusnak vére tisztit meg minket minden bűneinkből.” (1Jn.1,7) „De én nagyon gonosz utakon jártam.” ‒ „Hagyja el a gonosz ember az ő útát és az álnok férfiú az ő gondolatit, és térjen az Úrhoz, és könyörül rajta, és a mi Istenünkhöz, mert hajlandó a megbocsátásra.” (Ézs.55,7) ‒ „Nem tudom azokat elhinni.” ‒ „Álljon fel hát ön és mondja ki az Úr előtt egyenesen: „Ó Isten, te azt mondottad, hogy hajlandó vagy a megbocsátásra, de az hazugság.” Követelem öntől, hogy nyíltan mondja ki, mivel így gondolkodik szívében. Hiába tagadja ezt, mivel határozottan így van: Isten mondja: „Én megtudok bocsátani és akarok is”, ön pedig azt állítja, „Ő nem teheti azt”, ‒ avagy nem annyit tesz-é az, mint Istent hamissággal vádolni?”
Egy másik azt mondja: „Az én szívem olyan kemény, hogy nem hihetek az Isten hatalmában, hogy ő engemet ujjá szülhessen és a bűnnek szeretetétől megszabadíthasson.” Pedig Isten ezt mondja igéjében: „És adok nékik egy szívet, és új szívet adok ő beléjek, és kiveszem a kőszívet az ő testekből, és adok nékik hús szívet.” (Ez.11,19) Ezt Isten mondja. Te erre azt feleled: „Az nem lehet!” Akkor ne tagadd, hogy te Istent hazugnak állítod. Isten mondja: „én megtehetem”, te pedig mondod, nem teheti ő azt. Ez a te helyzeted.
Sokan kételkednek abban, hogy Isten kész-é idvezíteni? Mondják: „Azt én hiszem, hogy a Jézus Krisztusunk vére eltörölheti a bűnöket, de vajon kész-é nékem megbocsátani?” Figyeld meg csak, mit mond a Jehova, mert ő azt esküvéssel bizonyítja, nékem nagyon megható, hogy Isten megesküszik, Ő magára esküszik, mivel magánál nagyobbra nem hivatkozhat. Halljátok csak: „Élek én (németben: „Életemre mondom”) az mondja az Úr Isten: nem akarom a hitetlennek halálát, hanem hogy a hitetlen kitérjen az ő utáról és éljen.” De több helyen, nagyon sok helyen biztosit ő igéjében arról, hogy örül azon, ha irgalmasságát velünk közölheti. Most tehát ó bűnös, ha azt mondod, hogy Isten nem kész, és Krisztus sem hajlandó bűneidet megbocsátani, dacára annak, hogy Isten megesküdött és Krisztus kész volt meghalni annak bizonyságára, hogy kész rajtad könyörülni ‒ mi a te hitetlenséged? Alig vagyok képes kimondani, a mit érezel, és a mit veled szemben ki kell mondanom ‒ de jól meggondolva, Istent hamis esküvéssel vádolod. Mily borzasztó! Így a pokolbéli gonoszok közül való vagy, a legfeketébb ördög tudna-é már nagyobb gonoszságot véghez vinni, mint épen ez? Ezt tetted te és ezt teszed határozottan még most is. „Ah” mondja egy „nékem alaposabb és komolyabb okaim vannak a kételkedéshez, hallom, hogy Isten megbocsáthat, ujjászülhet és mindazokat hiszem is, de nem láthatom, hogy mindazokból valami részemre is volna. Nem láthatom, hogy azon dolgok részemre is adattak.” Halld csak ó lélek, a mit Isten mond: „Mindnyájan, kik szomjúhoztok, jöjjetek e vizekre, ti is, kiknek nincsen pénzetek, jöjjetek el, vegyetek
és egyetek: jöjjetek el, vegyetek minden pénz nélkül és minden jutalom nélkül, bort és tejet.” (Ézs.55,1) De te nagy hirtelen ezt feleled: „Én nem vagyok ám szomjas.” Annál nagyobb szégyen rád nézve! Halld ismét: „Jöjjetek én hozzám mindnyájan kik megfáradtatok és megterheltettetek, és én megnyugosztlak titeket.” (Mt.11,28) „De én nem munkálkodtam, és nem is vagyok fáradt.” Nem munkálkodtál? Hát miből élsz? Nagyon sajnálom, ha olyan rest vagy, hogy semmi dolgod nincs. Ezen meghívásba belefoglaltatik minden munkálkodó és megterhelt ember az ég alatt. De halld ismét: „A ki akarja vegye az életnek vízét ingyen.” (Jel.22,17) Nemde nem meghívva van-é itt minden élő ember, a ki csak hajlandó a jövetelre? Hogyha azt mondod: „én nem vagyok hajlandó”, vagy magadra hagylak, mivel kinyilvánítod, hogy nem vagy hajlandó ideszülni, Istennel kibékülni és épen ezt akarom bebizonyítani: nem hihetsz, mert nem akarsz. Véred saját fejeden legyen. Nem tudom mit szóljak még hozzád. Eszelősködéseddel a pokol tüzét és Isten haragját vonod magadra. Nem kötelességem téged olyan helyzetedben vigasztalni, ha saját veszedelmedet választod, úgy be is fog az következni. De még egyet szólok, hallgasd meg. Jézus így szólt tanítványaihoz: „Menjetek el a széles világra, prédikáljátok az evangyéliomot minden teremtett állatnak, a ki hisz és megkeresztelkedik, idvezül, a ki pedig nem hisz, elkárhozik. Isten teremtése vagy-e te? „Igen, az vagyok.” Nos, embertársam, Isten oly érthetően mondja, a mennyire csak lehetséges, hogy néked is hirdetni kell az evangyéliomot azért hát tartozik az te reád is. Talán azt akarod mondani, hogy Isten ezt azért mondotta, hogy néked tantausi gyötrelmet készítsen? A görög monda szerint Tantalus frigiai király az alsó világban nyakig vízbe tétetett, feje felett pedig szép gyümölcsös fák voltak de sem a körülte lévő vízzel szomjúságát, sem a feje felett csüngő gyümölcsökkel éhségét nem csillapíthatta. (A fordító.)
Ha azt mondod, az nem részemre van, Istent hazuggá teszed. Ő mondja minden teremtménynek: tudod, hogy te is egy teremtmény vagy, hogy mondhatod hát, hogy abban nem lehet részed? Midőn azt mondod, Istent azzal vádolod, hogy játszik veled és tégedet csúfol. „Jó”, mondja „de én azt nem láthatom be, hogy egyszerű Jézusban való bizodalom, és az Isten bizonyságtételében való hit lelkemet boldoggá tehetné.” Embertársam, nem hiszel-é olyasmit soha, amit nem láthatsz? És hogyan láthatnád ezt, míg meg nem próbálod. Az orvos mondja: ‚Ezen orvosságtól meggyógyulsz.” A beteg pedig így felel: „Előbb látni akarom, hogy meggyógyít, majd csak azután veszem be.”
Ezen embernek nincs esze és néked sincs, hogy ha Istennel így játszol. El kell hinned Isten bizonyságtételére, az evangyéliomot, másképen a te hited nem Istenben való hit. Az a hit, melyet az evangyéliom követel, Istennek az Ő Fia felöl tett bizonyságtételében való hit, egy olyan hit, mely Istent szaván fogja. Higgy hát az Úr Jézus Krisztusban, és úgy elhiszed, hogy Isten igaz, hogyha pedig vonakodol az Úr Jézus Krisztusban bízni, és azt hiszed, hogy az Isten bizonyságtételéhez még más bizonyíték is szükséges, ezzel azt nyilvánítod, hogy az Isten bizonyságtétele nem elegendő, mely annyi, mint Istent hazuggá tenni.
Gyakran hallom ezen nyilatkozatot is: „Ő élt ezt nem hihetem, ez oly csodálatosnak látszik előttem.” Nem épen ezért kellene-e hinnetek? Mi jöhetne más egyéb a hatalmas Istentől, mint csodálatos? Ő nagyságos, szent, félelmes, dicsérendő és csodálatos dolognak cselekvője.” (2Móz.15,11)
Egy másik pedig így kiált fel: „Az túlságos jó ahhoz, hogy igaz lehetne.” Oh, szegény lélek, nem olvastad-é: „Mert mely igen távol az ég a földtől, oly igen távol vannak az én utaim a ti utaitoktól és az én gondolatim a ti gondolatitoktól.” (Ézs.55,9) Egy csekélyebb üdv nem érne néktek semmit és nem szolgálna Isten dicsőségére. Némelyek gondolják, hogy az evangyéliom nagyon egyszerű. Ezek egy szövevényesebb rendszert akarnának annál, hogy „higgy és élsz.” Hogy lehet ez nagyon egyszerű az olyan véges elméknek, mint a miénk? Hallottam ennek az ellenkezőjét is, azaz mondották, hogy nagyon titokteljes. De utoljára hát hol van itt a titok? „Higgy az Úr Jézus Krisztusban és idvezülsz!” Mi lehet ennél világosabb? Bárhogy is gondolkoztok, k. barátaim, azt mondom néktek: titok ez néktek vagy nem, Isten bizonyságtétele ez, és ha nem hiszitek, hazuggá teszitek őt. Legyen az előttetek nagyon egyszerű, vagy nagyon jó, vagy nagyon csodálatos, vagy bármilyen is, vagy hinnetek kell Istennek, vagy meghazudtoljátok őt, itt nincs egy harmadik út. Az Úr biztosit arról benneteket, hogy ez igaz és ha bizonyságtételét el nem fogadjátok hazuggá teszitek őt és hordoznotok kell annak következményeit.
Most pedig kérem a Szentlélek Istent, hogy szavaimat áldja meg, mialatt néhány pillanatig a harmadik rettenetes pontnál időzöm, tudniillik midőn ezen bűnnek utálatosságát felmutatni óhajtom. Istenben nem hinni valóban bűn! Ez volt az összes bűnök anyja, az ajtó, melyen át minden bűn e világba jött. Az ördög Éva anyánk fülébe súgta: Azt is mondotta-é Isten? (1Móz.3,1)
Ezzel a belopott kétellyel kezdődött bűnesetünk, és midőn az által tiszta értelmök megzavarva lett, hozzá adta még a gonosz ellenség: „Nem haltok meg halálnak halálával.” (1Móz.3,4) Istent egyenesen meghazudtolva, midőn az asszony hitt néki és férje is eggyé lett vele, romlásunk teljes lett. Isten szavai iránt való hitetlenség űzte ki első szüleinket a paradicsomból és annak következtében születtetünk fájdalommal és fáradságos munkával kell a földet művelnünk. Ó, átokra méltó hitetlenség! Eljött volna az ideje, hogy egy olyan magas akasztófán függj, mint Hámán függött. (Esz.7,9) Ah, kellett-é még téged csak egy embernek is szívében ápolni? Te emberiség megrontója, valóban utálatra méltó vagy! Midőn az Izrael fiai Kanaán felé utaztak, mi volt annak az oka, hogy a pusztában annyian elhullottak, hogy a hatszázezer emberből, kik Egyiptomból kijöttek csak kettő maradt életben és ment be az ígéret földébe? Ki vesztette el mind ezeket? Az Isten lelkéül ihletett apostol mondja „Nem mehettek bé az ő hitetlenségükért.” (Zsid.3,19) Menjetek el ma Jeruzsálembe, tekintsétek meg az új város épületeit és figyeljétek meg a kiásásokat, melyek a szent város teljes romlásáról tanúskodnak. Lássátok, mily tökéletesen beteljesedtek azon jövendölések, hogy egy kő a másikon nem marad. Menjetek fel a Sion hegyére, és kérdjétek: Ki rontotta le ezen szép várost? Ki égette fel szép és szent házait tűzzel? Szépen épült város volt, az egész föld öröme, ki vetette a porba és miért? A Dávid és Salamon palotái romba dőltek és annak helyei felszántattak, miért történt mindez? Miért volt a Jeruzsálem lerontatása az egész történelemben a legvéresebb és legrettenetesebb?” Azért, mert a zsidók elvetették a Messiást és nem hittek az élő Isten bizonyságtételének. Ó, átokra méltó hitetlenség! Mérgét a szent Isten ellen okádja, azért nagyon utálatos Ő előtte. A korlátlan és tökéletes tiszta, hogy vehet részt a hamisságban? Kérlek titeket tekintsetek komolyan ezen nagy bűnre, Istent hazuggá tenni, mert ez Isten ellen való harcolás. Mi indíthat benneteket leghamarabb haragra? Ha valaki bálványaitokat ellopná, vagy benneteket megsebesítene, ha üzleteiteket károsítaná talán még türelemmel hordozhatnátok de hogyha valaki szentetekbe mondaná, hogy nektek nem hihet ezen meggyalázást komolyan éreznétek. Nem vagytok igazak, ha eltűrhetitek, hogyha mások hazugnak neveznek. Semmi sem szúr olyan élesen, ez mélyebben rág, mint bármi más. Ne mondjátok, hogy néktek nehéz az én szavaimat elhinni, mert az engemet mélyen sért, mindazáltal ezerszerte inkább elviselném, hogy velem úgy cselekednétek, mint hogy az Urat az én Istenemet úgy megsértsétek.
Továbbá gondoljátok meg, hogy ez a hitetlenség Istent egy igen gyengéd ponton sérti. Ő lehajol a nagy bűnöshöz és mondja: „Kész vagyok megbocsátani.” A bűnös erre azt feleli: „Nem hiszem.” ..Hallgass reám,” mondja az Úr, milyen bizonyítékokat kívánsz? Lásd egyetlenegy szülött Fiamat adtam, ő meghalt a keresztfán, hogy a bűnösöket üdvözítse.” „Csak nem hiszek”– mondja a hitetlen. „Hát milyen bizonyságot adhatnék még?” A végetlen irgalom a legtávolabb ment, a mennybeli a Megváltót adta, hogy elvérezzen és meghaljon. Isten szívének bensőjét kinyilvánította, az Ő haldokló Fiának sebeiben még sem hisznek néki. Valóban, az ember itten az Isten iránti ellenségeskedésnek legmagasabb fokára jutott. Semmi sem bizonyíthatja az emberek teljes romlottságát annyira, mint az ő vonakodásuk Istenben hinni és semmi sem bizonyíthatja annyira a Mindenható kegyelmének nagyságát, mint hogy Isten dacára mindezeknek leereszkedik, hogy az olyan romlott szíveket hitre bírja. Ó bűnnek csodája! Ó szeretetnek még nagyobb csodája!
Arra is figyelmeztetlek benneteket. hogy ti Istent, nem csak egyszer vagy hétszer hazudtoljátok meg, hanem tagadjátok azt, a mit ő folyton hirdet. Egy embernek egyszer mondani is, hogy hazudik nagy sértés, de hogyha ő tovább megy és az igazságot bizonyítgatja, ti pedig ellene mondatok, úgy a sértés mindig erősbödik. Ha azon ember tökéletes igaz, vagy részetekről egy gonosz cselekmény, ha szavaiban nem hisztek, ha bizonyságtételeit gyakran ismételi, az Úr pedig még tovább ment ennél, ő meg is esküdött, még sem akartok néki hinni. Kérlek, gondoljátok meg, hogy e pillanatokban Isten orcája előtt vagytok és Isten szívetekbe lát, ő látja, hogy bensőtökben hitetlenségtek így szól: „Ó te mennynek és földnek teremtő Istene, hazug vagy. Ó, Isten, ki Fiadat halálra adtad, én elhiszem azon tényt, de még most sem akarok benned bízni. Nem hiszem, hogy hatalmad és akaratod van arra, hogy bűneimet megbocsássad, habár szavaid azt világosan nyilvánítják, hogy te éppúgy alkalmas, mint hajlandó is vagy azt megcselekedni. Megígérted, hogy mind azoknak megbocsátasz, kik Fiadban hisznek, de én nem tudok hinni. Kész vagy mindazoknak bűnöket azonnal eltörölni, a Krisztusról való bizonyságtételedet elhiszik, de én nem hiszem bizonyságtételedet, hazudsz.” Ó, embertársam, én hiszem, hogy irtózol az ilyen érzelemtől és szükséges is, hogy irtózz, de miért mégy tovább e cselekvésedben? Talán mondja valaki: Ó uram, én már évek óta próbálom, ha hihetnék! Borzasztó szavak! Ezek a dolgot még rosszabbá teszik. Gondoljátok csak, hogy minekutána én valamit kimondtam, valaki mondaná, ő nem hiszen nékem valóban, ő nem tud nékem hinni, bár azt nagyon szeretné tenni Ez engem határozottan nagyon rnegszomorítana, de az még rosszabbá tenné a dolgot, hogy ha még azt is hozzá tenné: „Valóban évek óta próbálom, hogy önnek hihetnék és nem tehetem.” Mit gondol ő azzal? Mit gondolhatna mást, minthogy én olyan javíthatatlan rossz vagyok és egy olyan megtestesült hazug, hogy habár ő szívesen hinne is szavaimban azt tényleg semmiképpen nem teheti. Minden megerőltetése mellett, a melyet javamra tehet, erején felül való dolognak találja, hogy nékem meghihessen. Épen így az a ki mondja: „Megkísérlettem már, hogyha hihetnék Istennek”, tényleg ugyanezt nyilvánítja Istennel szemben. Mily üres fecsegés arról beszélni, hogy valaki „megkísérletté már a hivést.” Ha egy nyilatkozat igaz, úgy egy helyesen ítélő elhiszi azt, nem tetszelgésből, hanem azért, mivel azon bizonyságtétel hitet követel.
A megkísérlésnek más iránya van: Az emberek nem akarják elfogadni az igazságot, azért gondnélküliek és hanyagok, kérdéseket támasztanak, játszanak szavaikkal jeleket és csodákat követelnek érzelmeket és benyomásokat várnak, a szemmel láthatók ellett harcolnak a világosságot elűzik. Nyilván így van ez nálatok, kik a bibliát Isten igéjének tartjátok, mégis hitetlenek vagytok, mert, hogyha Jézus a Megváltó, miért nem hisztek néki? A hivés megkísérléséről beszélgetni csak puszta ürügy.
De ürügy vagy nem, figyelmeztetlek benneteket arra, hogy a bibliában egyetlen ige sincs, a mely azt mondaná: „Próbáljatok meg hinni, hanem így áll ottan „Higgy az Úr Jézus Krisztusban! ‒ Ő az Isten Fia, azt csodatetteivel eléggé bebizonyította, meghalt, hogy a bűnösöket idvezítse, azért higgy benne. Ő föltétlen hitet és gyermeki bizalmat érdemel. Akarjátok ezt tőle megtagadni? Úgy őt megtagadtátok és hazugnak állítottátok.
Elhagyom ezen tárgyat, hogy még lelkem nagy terhével néhány szót szóljak a hitetlenek sorsáról. Ha az előbb említett ember továbbra is azt mondja, hogy
Istenben hinni nem tud és Krisztusban bizalmát nem helyezheti, mi fog vele történni? Szeretném tudni, hogy az Angyalok mit gondolnak az ilyen ember felöl, hogy mi fog történni az olyan lénnyel, ki Istent hazugnak állítja. Azok látják az ő nagy dicsőségét és midőn azt látják, orcáikat befödve kiáltják: „Szent, szent, szent!” mily iszonyodás tölthetné el ezeket azon gondolatnál, Istent igazságtalannak nevezni! A mennyei szentek arcra borulnak, ha Isten dicsősségét látják és imádják őt. Kérdjétek meg őket, mit hisznek a felöl, hogy mi fog történni azokkal, kik abban makacsul megmaradnak, hogy Istent hazugnak nevezik és pedig hazugnak tartják a pártütőkkel szembeli való irgalmasságára vonatkozólag. A mi engemet illet, én az ilyen megátalkodott hitetlenek részére a legnagyobb büntetést sem tartom túl keménynek. Csak annyit tudok, meg vagyon írva: „A ki nem hiszen elkárhozik.” Ne kívánjátok megismerni, hogy mit jelent az, de megismeritek és tapasztalni fogjátok, hogy mit jelent, hogy ha a hitetlenségben megmaradtok. Isten nem hazug, de hogyha azt el nem kárhoztatná, ki a hitetlenségben meghal, úgy azzá lenne, azért biztosok lehettek abban, hogy ő azt megteszi. Ő mondotta: „Aki nem hiszen, elkárhozik.” Ha ő hamis, úgy elengedhet benneteket szökni, de hogyha igaz, úgy pokolra vét titeket. Egyéb nem várakozik reátok. Nemrég mondotta egy igazságot kereső lélek: „én nem tudok hinni” és nem adtam néki más feleletet, mint épen ezt: „akkor el kell kárhoznia.” Nem mondhattam volna-é néki mást? Nem, semmi mást, nem biztathatom reménnyel, sem nem vigasztalhatom a hitetlent. „A ki hisz és megkeresztelkedik, idvezül; a ki pedig nem hiszen elkárhozik.” Az Úr ezen szavaiban egy tisztességes türelmetlenség van, ő nem akadozik a beszédben és nem vonakodik kimondani, a komoly igazságot. Nem mondja. „Félek rajta, hogy valami veszély fog reátok következni”, hanem egyenesen kimondja, hogy elkárhoztok. Sem égen, sem földön senki és semmi meg nem menthet, kivéve az Úr Jézusban való hitet. Ezer ajtón kopogtathattok, imádkozhattok, kiálthattok, sóhajthattok, félhettek, izzadhattok még vércseppeket is, de csak egy ajtón át mehettek a mennybe és ezen ajtó a Jézus Krisztusban való hit. Ha ezen ajtón átmentek úgy Isten nem fog egy másikat nyitni. Istennek tetszett, az ő szívének végetlen irgalmát szent Fia személyében kiönteni, és ő kiáltja: „Valaki akarja, vegye az életnek vizét ingyen!” De hogyha Jézust elvetitek és az Istennek ő felőle tett bizonyságtételét elfogadni vonakodtok, úgy más segítségről nem gondoskodik. Gondoljátok-é, hogy Istennek van egy másik Fia, ki értetek meg fog halni? Hiszen még ha volna is, abban sem hinnétek. Gondoljátok talán, hogy ő az egész üdv tervet megváltoztatja, a kegyelmi szövetséget és az ő bölcs elvégezett tanácsát megsemmisíti, hogy a ti istentelen követelésteknek helyet adjon? Az annyit jelentene, mint a ti istentelenségtekben részesülni, és szemtelenségteknek oltalmazójává lenni. Higgyétek el, hogy ő szavai mellett megmarad és hogyha Krisztusban nem hisztek, a legrettenetesebben meg fogtok szégyenülni az ítéletnek nagy és rettenetes napján.
Az utolsó szó, melyet még mondani akarok ez, hogy a hitetlen nemcsak elkárhozik, hanem hitetlensége által kárhozik el. Ezt mondja az Úr: „A ki nem hiszen, immár elkárhoztatott.” (Jn.3,18.) Miért? „Mert nem hitt az Isten egyetlen egy Fiának nevében.” Nem cselekedett-é még több más egyebet is, a mi őt elkárhoztatja? Ó igen, ezer más bűnök is terhelik őt, de az isteni igazság a legnagyobb sértéseket keresi ki és mutatja fel, hogy ezen felirat az ő elitélt feje fölé legyen függesztve, erre nézve bűnei közül a legrettenetesebbet választja ki és írja: „elkárhozott, mert nem hitt az Isten Fiában.” Midőn az Istennek Lelke e világba jött, hogy az embereket a bűnről megfeddje, azzal kezdette meg, hogy azokat a legnagyobb bűnért feddette. Melyiket választotta mint a legszembetűnőbb bűnt? „A bűnről megfeddi, mivel hogy nem hisznek én bennem.” (János ev. 16, 9.) Én csak azt mondom néktek, a mit a szentírásban találok. Talán némely testvér mondja: „Ez a prédikáció nem helyes.” Én nem törődöm az ő bírálgatásokkal a mit előttetek felmutattam, az az Isten igéje, és Isten igéje elébb való minden földi ember szavánál. Az ő igéje hathatósabb minden kétélű fegyvernél, azért kérlek titeket, engedjétek, hogy ez alkalommal szívetekig és lelketekig hasson, hogy sebesítsen és öljön, hogy azután Krisztus életet adhasson. Hogy ha valaki közületek majd a végső napon a kétségbeesés börtönébe vettetne, és a pokolban Isten haragját szenvedné, úgy örökös fogságtokban eme vádakat fogjátok hallani: „Ez az ember tudta, hogy az evángyéliom igaz, még sem akarta azt hinni.” Ezen gondolat fog téged folyton kínozni: „Elkárhoztam, mert nem hittem az igazságot, mert Istent hazugnak tartottam, mert Krisztusban nem bíztam. Ő mondotta, hogy így fog lenni és így van. Ez a fullánkja a nyomornak, hogy én hitetlenségemért méltóan adattam a kárhozatra. Óh, kedves hallgatók, ne tartsátok Istent hazugnak! Értelmetekre, melyet még birtok, magatok iránti szeretetetekre, a mennyre és pokolra, az Úr Jézus vérző sebeire, és az Isten igazságára kérlek titeket, fogadjátok el az Úr Jézust! A Szentlélek Isten kísérje ezen kérelmemet, hogy lelketek hajlandó lehessen, hogy kőszívetek a kereszt előtt meglágyuljon és a Jézus Krisztust mint mindenben Mindeneteket még ma elfogadhassátok. Ámen és Ámen.