A megtört szívek

Ez a bibliai vers különös értéket nyer azáltal, hogy egyike ama verseknek, melyeket a Megváltó maga olvasott fel, mikor a názáreti zsinagógába bement és ott szombat napon prédikált. Az Ige még ma is oly erős, mint akkor és még mindig mondhatjuk róla, hogy: „Ma teljesedett be az írás a ti hallástokra.” Nem csekély előny az, hogy nekünk, szegény alpásztoroknak meg van engedve hogy ugyanarról a szövegről beszélhessünk, mint a nyájnak ama főpásztora. Szándékom volt, hogy eme szavakról a Lukács evangyéilomának 4. rész, 18. verse alapján beszéljek, mikor azonban az átdolgozott kiadású bibliában ennek utána néztem,* (*Körülbelül 20 évvel ezelőtt jelent meg az angol nyelvben ez a biblia, amely különböző protestáns vallású teológusok által lett átnézve.) Nagy meglepetésemre úgy találtam, hogy ez hiányzik abból. Elkezdtem kérdezősködni, hogy vajon helyes-e ez az elhagyás vagy nem; a válaszokból azután megbizonyosodtam, hogy a felülvizsgálók tényleg helyesen cselekedtek, mikor a kérdéses részt elhagyták. Ezek a szavak nem voltak benne Lukács apostol eredeti kéziratában, hanem valószínűleg valamely jámbor ember helyezte oda be azzal a szándékkal, hogy ezáltal az idézett verset kiegészítse. Bármi volt is azonban a szándék és bármilyen természetesnek látszanak is ez idecsatolt szavak, mégis sajnálni való, hogy ez az ismeretlen testvér azt a bátorságot vette magának, miszerint azt helyesbítse, ami kezdettől fogva tökéletes volt. Miközben e vers felett gondolkoztam és foglalkoztam azzal a ténnyel, hogy miért hagyta ki Lukács az ő evangyéliomából ez idézetet, úgy gondolám, hogy az okot megtaláltam. Mikor Názárethben, a templom szolgája Jézusnak kezébe adta
Ézsaiás írásait, a Megváltó felnyitotta azt és olvasott belőle; nem vagyunk azonban bizonyosak abban, hogy az egész részt szóról-szóra felolvasta volna. A zsidó szokások szerint a zsinagógában az írások felolvasóinak meg volt engedve, hogy bizonyos helyeket kihagyjanak, némelyeken pedig átugorjanak, úgy hogy innen egy részt, onnan egy részt vegyenek abból, ami tárgyuknak jobban megfelel. Ha figyelmesen utánanézitek a rendes kiadású bibliát, meg fogjátok látni, hogy e hely nem egyezik meg szóról-szóra az Ézsaiás könyve 61. rész 1. versével. A Megváltó a
61. részből olvasott, de valószínűleg hozzávett felolvasásához olyan kifejezéseket, melyek Ézsaiás próféta egyéb helyein voltak megtalálhatók, alkalmasint más részekből is egy-egy verset és azután az egészet egybefűzte, éppen úgy, mintha én
‒ azért, hogy összefüggő egészet tudjak adni ‒ felolvasom valamely résznek az első
8 versét, azután kihagyom a 16. versig és innen megint tovább olvasok a 24. versig, majd ismét kihagyva egy pár verset, olvasnám tovább. A Megváltó egy összefüggő részt akart adni, egy olyan csoportját a kifejezéseknek, amelyekre neki szüksége volt s Lukács csak azokat jegyezte fel, amelyeket az Úr felhasznált prédikációjára. „De ‒ mondhatná valaki, ‒ ha ez így van, akkor miért hagyta ki Jézus azokat a szavakat, amelyek reá vonatkozva mondják „elküldött, hogy bekössem a megtört szívűeket?” Talán az volt a szándéka, hogy a gyógyításra vonatkozó mindennemű célzást elkerüljön. A zsinagógában levők mind azt várták, hogy e napon csodálatos gyógyítást fog véghezvinni és ennek dacára mégis vagy teljesen kihagyta e mondatot vagy átolvasva, nem időzött mellette; mert úgy tekintem a dolgot, hogy Lukács nem adja vissza pontosan az idézetet, hanem inkább az idézet értelmére, lényegére fekteti a súlyt vagyis arra, amit Krisztus is kiemelt. Valószínűleg csak jegyzeteket ad abból, amely úgy felolvasva, mint megmagyarázva lett, mert az Úr alkalmasint szándékosan nem magyarázta, meg ezt a kifejezést, ha esetleg fel is olvasta: „elküldött, hogy a töredelmes, szívűeket meggyógyítsam”. Azt mondtam, hogy a zsinagógában levők csodálatos gyógyításokat vártak Tőle, de Jézusban nem volt meg az a szándék, hogy megnyugtassa e tekintetben őket. Meg van írva egy más helyen, hogy ott igen kevés csodákat tehetett, az ő hitetlenségök miatt. Nem akart úgy szerepelni, mint valamely csodatevő és ezért csak felületesen érintette a gyógyításról szóló szavakat, mindaddig, míg meg nem látta szívükön, hogy a kihagyást észrevették és ezért így szólt hozzájuk: „Bizonyára ama példabeszédet fogjátok nekem mondani: „Orvos, gyógyítsd meg magadat”, ‒ ami az ő nyelvükön kiejtve, így hangzott volna: „Te vagy nem olvasod egyáltalán azt a részt vagy csak nagyon könnyen érinted, de ennek dacára a Messiás feladatának egy része, mégis csak az, hogy a betegeket gyógyítsa.”
Jézus megfigyelte, hogy éppen hallgatása által figyelmüket a kérdéses helyre irányítottak és hogy készek voltak engedni e felszólításnak és megmondani neki: „Orvos, segíts magadon. Tedd meg a családoddal és városoddal azt, amit megtettél
Kapernaumban.” Az Úr azonban nem tekintett az ilyen követelésekre, amelyek lakására vagy szűkebb hazájára vonatkoztak, mert nem ismert és nem fogadott el másféle követelést, csak egyedül az irgalmasság parancsszavát. Korlátlan hatalmát kiterjesztette fölöttük és ezért arra emlékeztette őket, hogy a gyógyulás nem adatott meg. Izrael bélpoklosainak, hanem Naámánnak, akinek semmi köze sem volt Izraelhez, hanem a szíriai néphez tartozott, amely nép harcolt Izrael ellen és azt le is igázta.
Talán azért nem vitt végbe az Úr egyetlen egy gyógyítást sem ezen a napon, mivel tudta, hogy ők nem voltak „megtört szívűek”. Az Úr Jézus, aki ismerte az emberek szívét, tudta, hogy e férfiak szívét fogva tartotta a hitetlenség, vakok voltak az előítélet miatt, megkötözöttek a bűn által és ezért mondta azt: „...elküldött, hogy a foglyoknak szabadulást hirdessek és a vakok szemeinek megnyílását, hogy szabadon bocsássam a lesújtottakat és hogy hirdessem az Úrnak kedves esztendejét”; minthogy azonban az evangyéliom egyik legkedvesebb és legszebben hangzó részét nem olvasta fel reájuk vonatkoztatva, valószínű, hogy nem akarta, miszerint akkor és abban az időben Tőle hallják e szavakat. Nem akarta csak úgy odavetni e szavakat, mint a gyöngyöket a disznóknak, hanem visszatartotta ezeket addig, míg bűneiket meg nem bánták és életüket meg nem változtatták. Ezt az okot tartom leginkább valószínűnek arra, hogy miért maradt ki ez a rész Lukács eredeti evangyéliomából (bár a magyar bibliákban megvan. A ford.) és ha minden kétséget kizárólag ez volt az ok, akkor ez a kihagyás szerfölött tanulságos. Óvakodjatok attól, nehogy az evangyéliom legkedvesebb szavait esetleg elveszítsétek a magatok számára, amennyiben képtelenek vagytok ezt felfogni.
Ami azután a különbséget illeti az átdolgozott és a régebbi fordítású biblia közt, arra nézve azt mondhatom, hogy minden egyes baptistának rajta kell lennie, hogy a helyes, az eredeti szöveget megkapjuk pontosan úgy az Ó-, mint az Újtestamentomból. Már sok év óta egyik legfontosabb törekvése a baptistáknak, hogy az Isten igéjét oly hűen, amennyire csak lehetséges, megkapják, eltekintve attól, hogy bizonyos vallási vélemények és felfogások ennek ellenszegülnek is. A legfőbb, amit akarunk az, hogy a Szentlélek akaratát a lehető legjobban és legérthetőbben megismerjük. Ez nekünk sokkal fontosabb érdekünk, mint a többi keresztyén vallásúaknak. mert nekünk a biblián kívül nincs mást szent könyvünk. Nekünk nincs katekizmusunk, hitvallomásunk, zsinatok által szentesített hitcikkelyeink, nincs nekünk, nincs, csak egyedül bibliánk van, de ezt aztán olyan tisztán és oly igazán akarjuk bírni, amennyire az csak lehetséges. Azt akarjuk, hogy a mi bibliánk a legjobb és legbecsületesebb szándéktól, amely csak található, a fordító minden hibájától, az emberi tudatlanság vagy tudatosság minden nyomától megtisztíttassék, hogy így Isten igéjét mintegy magának az Istennek kezéből kapjuk. Elismerem, hogy fontos dolognak látszik, olyan szavaktól elválasztani magunkat, amelyek bizonyos tekintetben hiteleseknek látszanak; mivel azonban e szavak a legrégibb leírásokban nincsenek meg, fel kell adnunk azokat és ez elhagyásból tőkét kovácsolnunk, amennyiben ebben is a nagy Mester bölcsességét kell meglátnunk, aki nem beszélt vigasztaló igazságokról, ha nem volt hely arra.
Ha azonban nincs is meg ez a szöveg Lukácsnál, megvan Ézsaiásnál és ez mindenesetre elég nekünk. A tény az, hogyha nem volna meg Ézsaiásnál, megvolna az Ige más részében. E szavak fontossága keresztülhat a biblián; az igazi szelleme úgy az ó-, mint az Újtestamentomnak az, hogy a Messiás azért küldetett el, hogy a megtört szívűeket meggyógyítsa. Az evangyéliom azért jött el, hogy az emberek nyomorúsága megenyhíttessék, hogy a foglyok kétségbeesése megszűnjék és hogy az öröm minden oldalon úgy fényljék, mint a harmatcsepp reggel, ha a Nap sugarai reávetődnek.
Legforróbb óhajom az, hogy az Úr Jézusnak ez a megbízatása minden megtört szíven beteljesedjék, amely szív ma az Ige szavait hallja vagy olvassa. Remélem, nincsen itt senki, akinek kifogásai volnának a gyógyítás ellen; mert ha volna is valaki, az Úr nem venné figyelembe azt. Az Úr azt teszi övéivel, amit akar, mert meg is van írva: „Könyörül azokon, akikkel szemben könyörületes”. A názáreti férfiaknak kifogásuk volt ellene ott a zsinagógában és ezért nem beszélt Jézus semmit sem a gyógyításról. Jézus ingyen adja az adományokat, hanem ha valaki úgy kéri Tőle, mintha joga volna reá, vagy mintha megérdemelte volna,, akkor Ő nem figyel az ilyen sértő követelésekre. Jézus csodálatos gyógyítása nem kötelesség, hanem adomány; nem szabad azokra úgy tekintenünk, mint előírt feltételekre, hanem mint ingyen adományokra.
Forduljunk azonban a szöveghez: „...elküldött, hogy meggyógyítsam a megtört szívűeket”. Három dolog van itt, amelyekkel foglalkozni fogunk: először a megtört szívekkel, másodszor a mennyei gyógyítással és harmadszor egy csodálatraméltó orvossal.
Foglalkozzunk legelőször is a megtört szívekkel. Sokan élnek ebben a világban, fájó, megtört szívekkel. Bármelyik tagunk törik is el, igen nagy baj az reánk nézve, megsebesült vagy nyomorék tagot igen kínos hordozni; hanem ha valakinek a szíve törik meg, az egyenesen kétségbeejtő dolog. A baj, a nyomorúság legtöbb csapásai közül ez érdemli meg leginkább a részvétet és ennek dacára mégis a legnagyobb felületességgel fogadják és viseltetnek iránta. Ha egy férfiú kedélye le van tiporva, szíve össze van törve és ő maga nyomorultan fetreng a kétségbeesésben, ekkor embertársai igen hamar elhagyják, mert társasága szomorú és nyomasztó hangulatot idéz elő. Miként a halálosan megsebesült pásztort nyája mihamar elhagyja, úgy hogy egyedül vérzik és pusztul el, úgy távolodnak el az emberek állandóan és következetesen annak társaságától, aki folytonosan szomorú. A bennük levő kívánság a boldogság után vonzza őket, és így állandóan futnak a boldogtalanok elől. Légy vidám és meglátod, hogy felkarolnak; de légy szomorú és majd meglátod, hogy elhagynak. Igen jól van megírva a Jób könyve 12. rész. 5. versében: „A szerencsétlen ember megvetni való, ‒ gondolja az, aki boldog ‒ ez vár azokra, akiknek lábok roskadoz.” A gondtalanok, a könnyelműek, a felületesek iszonyattal néznek azokra, kiknek sorsuk hatalmas intőjel szemeik előtt, mert boldogságukban és szerencséjükben juttatják eszükbe a fájdalmakat és szenvedéseket, amelyeket elfelejtettek, de amelyek őket is utolérik. Isten megbüntet némely embereket, akiknek szívök a fájdalomtól megtörik vesszejének csapásai alatt és ezért aztán embertársaik elrejtik előttük orcáikat és megvetik őket. Sokan gáncsolják őket és azt mondják nekik, hogy rázzák le búskomorságukat, feszítsék meg magukat és igyekezzenek életvidám, derék férfiakká válni. Nem tudom mindazt, hogy mit mondhatnak nekik, de az biztos, hogy azok között, akiket az emberek megvetnek és akiktől elfordulnak, meglehetős számban vannak olyanok, akik éjjel-nappal egy megtört szívet hordoznak bensejökben.
De mily csodálatos, hogy ezeket a férfiakat állandóan elkerülik. Közönséges emberi érzés késztet arra, hogy azokon segítsünk, akiknek valamely tagjuk megsérült. Legjobb példa erre, hogy a nagyvárosok utcáin, ha valamely szerencsétlenség történik, pár perc alatt nagyszámú tömeg gyűl egybe és az emberies érzések gyakran igen szépen megnyilvánulnak Hanem ha valahol egy szív megtörik, ott a részvét alig-alig mutatkozik és a szeretet magasztos megnyilvánulásai sehol sem találhatók meg. Azok, akiket Isten tanít, azok igyekeznek a megtört szíveken segíteni, hanem az emberi rokonszenv teljesen eltűnik, mert belátja tehetetlenségét a segítésre. Egy kificamodott, sőt még egy eltört tagot is meg lehet gyógyítani, úgy hogy a csontok és az inak teljesen összeforrnak, de mit lehet csinálnunk egy megtört szívvel? Hogy gyógyíthatjuk azt meg? És ezért még jámbor emberek előtt is természetesnek látszik keveset időzni a kétségbeesett szívűek társaságában, mert nem akarják a hiábavalóságot megkísérelni és fáradságukat céltalanul eltölteni. Ezért vannak azután arra ítélve némely ily szerencsétlen lelkek, hogy így kiáltanak fel: „Te tetted azt, hogy barátaim, szomszédaim és rokonságom távol maradt tőlem, a nyomorúság ily látása miatt.” Félek, hogy a Jób története sokkal többször ismétlődik, mintsem gondolnánk. Ha az emberek elindulnak egy- egy szerencsétlent vigasztalni és látják fáradságuk céltalanságát, akkor elkeserednek és elkezdenek szemrehányásokat tenni, mígnem a szerencsétlen megkínzott így kiált fel: „Nyomorult vigasztalók vagytok mindnyájan!” Ezért aztán a megtört szívek sorsa igen nehéz és kemény, mert gyakran megvetik és sokszor elfordulnak tőlük. Milyen jó ezek részére az, hogy az Úr Jézus küldve lett azért, hogy a megtört szíveket meggyógyítsa.
E tekintetből nézve a dolgot, rendkívül fájdalmas egy megtört szívvel bírni. A szív az érzések központja és ‒ ha megtöretett ‒ okozza a leghevesebb fájdalmakat. A szomorúság állandóan ott lóg a kedélyek felhőiben és eme felhőket nem lehet szétszórni. Nemcsak a poharuk telt meg bánattal, hanem amellett még állandóan ott ülnek a szenvedések kútjánál. Már régen elfelejtették Élim gyönyörű pálmafáit és állandóan a puszták keserű vizét isszák. Nincs nyugtuk sem éjjel, sem nappal, de nem is lehet. Miként legyen? A testnek vagy bármely testrésznek a fájdalmai nem hasonlíthatók egy megtört szív kínjaihoz. Adjátok reám az összes kínokat, fájdalmakat, amelyeket testem elhordani képes, de szabadítsatok meg a szívfájdalmaktól; nyársaljatok fel elevenen, tűzzetek karóra élve inkább, mintsem hogy élni legyek kénytelen egy megtört szívvel, kivéve, ha szívem a bűnbánat miatt tört meg. „A megtört szívet ki viselheti el?” (Péld.18,14) Ha az ostor a szívre vettetett, akkor az erek mind egy-egy tüzes folyókká válnak, az ember pedig a nyomorúság tömegévé lesz.
Ettől eltekintve, aztán szerfölött gyengíti az embert a megtört szív, mert ha a szív megtörik, akkor az erőforrás megszűnik. Az oly férfiú, kinek erős szíve van, mindent megtehet. Bármily gyenge és erőtelen, sőt beteg vagy nyomorék lehet is a test, de ha a lélek erős és a szív helyén van, akkor mosolyog a fájdalmakon. Ha azonban a szív megsebesült vagy megtört, akkor mit tehet a test? Mit remélhet? Mire várhat? Ha félelem lopódzott a szívbe, akkor a ,,sáska nehezen vonszolja magát és meghomályosodnak az ablakon kinézők és megremegnek a háznak őrzői” és megrogynak az erős férfiak. Az aggkor nyomorúságainál sokkalta kínosabbak a megtört szív által okozott szenvedések.
A köztudatba átment felfogás szerint egy megtört szív teljesen gyógyíthatatlan. Mily sokszor kellett ezt saját magamon tapasztalnom! Boldog, boldog állapot volt megtört szívvel beszélni az Úrról, teljesen reá hagyni magam, megbízni Benne és megvigasztalva lenni, mikor általam hirdette az ő szeretetét; hanem az ő jelenléte nélkül felhozhattam okokat, érvelhettem, megvilágíthattam a helyzetet, sőt telebeszélhettem magamat, ‒ mind nem használt. Abba a nyomorúságba süllyedtem bele, amelytől embertársaimat meg akartam menteni; mert az a részvét, melyet a csüggedt lelkek iránt éreztem? szinte engem is majd csüggedtté tett. Mily különböző tanácsokat adnak az orvosok az ily megtört szívű embereknek
‒ és mit használnak vele? „Utazzék el idegen országokba ‒ mondják ‒ nézze meg a különböző városokat, gyönyörködjék az Alpok nagyszerű vidékében”. Igen, csakhogy ha az ember azt a beteg és azt a fáradt, megtört szívet magával viszi, akkor igen nagy a valószínűsége annak, hogy ugyan úgy vissza is hozza. És akkor mit nyert? „Használjon fürdőket; forduljon a legjobb orvosokhoz; villamoztassa magát vagy próbálja meg a testgyakorlatokat.” Ez mind igen jó, mert lehet, hogy a testnek tényleg erősödésre, tisztán tartásra, megújulásra vagy nyugalomra van szüksége, csakhogy ha a betegség titkos oka egy megtört szív és ha az Isten pörölye azt szétzúzta, akkor a világ összes orvosai sem használhatnak semmit; a vége ennek az lesz, hogy minden vagyonát az orvosokhoz viszi és mégsem használ semmit, ellenkezőleg rosszabb lesz, mint volt. Van gyógyszer e nehéz betegség ellen, amelyről nemsokára beszélni is fogunk, de ez nem található meg sem Gileádban, sem semmiféle mezőn. Földi gyógyszerek vagy előírások nem érnek semmit. Azok a kenőcsök, olajok úgy külsőleg, mint belsőleg hasznavehetetlenek, mert egyik sem képes a megtört szívet helyreállítani. A varázslók vagy a bűbájosok bármiféle ceremóniákat végezhetnek, mégsem képesek a betegség gyökerét elővarázsolni. Ha a szív megtört, vajon ki illesztheti újra egybe annak részeit? Ha lett volna erre valahol valamilyen eszköz, akkor az Úr Jézus nem hagyta volna el a mennyet, hogy lejöjjön gyógyítani; mivel azonban azért jött le, legyetek biztosak abban, hogy senki más meg nem teheti ezt.
A szív megtörése gyakran halálos is lehet, ha nem gyógyul meg. Sokszor olvasunk emberekről, akik egyszerre csak leesnek holtan és az orvosi vélemény azt mondja, szívszélhűdés, szívszorulás vagy valamely szívbaj volt a bekövetkezett halál okozója. Ilyen módon fejezik ki magukat az orvosok, azért, hogy ne kelljen azt mondaniok, miszerint nem tudják, hogy mi volt a halál oka. A szív még mindig hasonlít Afrika sötét részeihez, amennyiben mint az, ő is ismeretlen. A dolog mindenképpen így áll és ha a szív megtört, akkor az igazi élet odavan. Az élet megszűnik kívánatosnak lenni, ha nincs meg az életkedv. Az ilyen beteg kedélyű emberek Jobbal együtt mondják: „Az én lelkem választja a megfojtatást és a halált.” (Jób 7,15) Isten adná, hogy senki se legyen oly balga és oly Istentől elfordult, hogy önként vessen véget életének és hogy maga ugorjék a tűzbe, miközben a forróság elől menekül. Kétség nincs abban, hogy sokan mentek már le a sírba, hogy ott letöröljék könnyeiket és megszabaduljanak szenvedéseiktől. De szerencsétlen lelkek azok, akik nem engedik vigasztaltatni magukat és meghalnak anélkül, hogy a jó és nagy orvost elfogadták volna, aki meggyógyíthatná őket. Óh, vajha senki közületek ne tartozna e boldogtalan lelkekhez! Nagyon szomorú és nagyon fájdalmas egy megtört szív sorsa; de némely helyen ezt nagyon jól ismerik. Figyelmeztetlek arra kedveseim, hogy ezt a betegséget eddig nem ismertétek, imádkozzatok, hogy soha ne legyen részetek benne és ha barátaitok vagy ismerőseitek vannak, akik szenvednek ebben, akkor legyetek hozzájuk nyájasak és kedvesek. Emlékszem egy esetre, mely az én ifjúi szívemre rendkívüli benyomást tett, hogy fiatalkoromban egy házba vezettek el, ahol egy igen szomorú asszony volt, teljesen feketébe felöltözve, aki ‒ úgy mondta ‒ olyan bűnt követett el, amely meg nem bocsátható. Nagyon jól emlékszem arra az irtózatra, amelyet éreztem akkor, mikor ott ültem szobájában és a félelemtől remegve kívántam, bárcsak elmehetnék már, mert úgy gondoltam, hogy ez egy ijesztően rossz asszony lehetett. És mégis a legjobb keresztyén nők egyike lehetett még belőle, mert valószínű, hogy ismét világosságra jött, mielőtt lelke elvált volna testétől. Ezek a lesújtott, földre tiport lelkek gyakran a legjobb keresztyének. A legszebb liliomok éppen derékban vannak kettétörve. A legérettebb gyümölcsökben találunk gyakran férgeket. Áldjátok az Istent, hogy megnyerjétek a lelki épséget és az öröm olaját szomorúság ellen. A sóhajtások és a fájdalmak messze távozzanak tőlünk.
Rátérek most beszédem második részére: a mennyei gyógyításra.
Az Úr Jézus azért jött e világra, hogy a megtört szíveket egybekötözze és ez ‒ természetesen ‒ azt jelenti, hogy az összes megkötözött szíveket. Nem hiszem, hogy jogunk volna ahhoz, miszerint az írás egyes kifejezéseit korlátozzuk, amit sokszor megteszünk azért, hogy azok a mi vallási véleményünknek vagy felfogásunknak megfeleljenek. És így ennél a versnél is azt a magyarázatot kapjuk, hogy ez a lélekben megtörteknek szól, amikor is az emberek betekintenek belsejükbe, hogy vajon fájdalmaik lelkiek-e és ezáltal visszatartatnak attól, hogy Krisztushoz menjenek. Örvendek azon, ha javított és helyesbített átdolgozású bibliát kapunk, amely megfelel az eredetinek, csakhogy nem igen volna kedvem ahhoz, hogy a fordítást veletek vizsgáltassam felül, mert talán könnyen beilleszthetnétek oly rokonhangzású szavakat, amelyek tetszenének néktek. Az átdolgozott fordításoknak egész tömegével rendelkezünk. Jóformán mindegyikünknek megvan a sajátja. Olyan kifejezéseket, amelyek nem illenek a mi nyelvünk szellemébe, mindenképpen körül kell írni, míg érthetőkké válnak. Nézzétek meg egyszer azok kemény munkáját, akik a bibliát ízlésük szerint akarják átalakítani. Az egyik vers nem kálvinista felfogású, hanem örménynek látszik; természetes, gondolják, ilyen nem maradhat, hanem csavarják és formálják, míg megfelel felfogásuknak. Ami pedig az örmény keresztyéneket illeti, szinte csodálatos látni, hogy mint kalapálják a rómaiakhoz írt levél kilencedik részét; a gőzgépek és csavarhúzók mind gyengék azon eszközökhöz képest, amelyet ők használnak arra, hogy a kiválasztás tanát e részből kihozzák. Az Írást többé-kevésbé már valamennyien kínpadra cipeltük és jó volna, ha egyszer már felhagynánk ebbéli bűneinkkel. Sokkal jobb volna, ha saját magunkkal ellenkeznénk, mintsem az Istentől kapott írással. Akár örmény kálvinistának vagy kálvinista örménynek nevezzenek is, teljesen egyre megy, addig, míg hűen alkalmazkodom a bibliához. Arról akarok beszélni, amit e könyvben találok, eltekintve attól, hogy ezt mások könyvében megtalálom-e vagy sem; miután pedig a „lelki” szót nem találom a szövegben, ezért széles körben fogok beszélni a megtört szívekről.
Sokaknak van megtört szívok a bűnbánat érzése miatt. Ez a legjobb faja a megtört szíveknek, ha a törvénynek kemény pörölye lesújt a szívre és mindén egyes parancs szétveri a szívet. És ez jó dolog. Ha egy férfi az Isten szavát a lángoló Sinai-hegyről mennydörgésektől kísérve hallgatta, akkor nem kétségeskedik tovább, hanem megrettenve leborul. Megtanulja, hogy az Isten haraggal van eltelve az istentelenek iránt minden napon és ha „meg nem tér a gonosz, kardját élesíti, kézívét felvonja és felkészíti azt”; bátorsága elvész és retteg, ha eme ijesztő előkészületeket látja. Akkor az ember szomorúságba esik, bánatba, mint olyan, aki elsőszülött fiát gyászolja. Óh, hogy én valaha ellenségemmé tettem az Urat, hogy oly háládatlan, oly alacsony indulatú voltam legjobb barátommal szemben! Óh, átkozott szív, ki a bálványokat kedvelted, a Szentek Szentjét pedig gyűlölted! Vannak köztünk némelyek, akik tudják, hogy mit jelent az, a világosságot gyűlölni és a sötétségtől félni, lefeküdni fekhelyünkre és ott nyugtalanul hánykolódva, kínosabban aludni, mint Jákob a kövön. Óh, a bűnök, a bűnök! Ha súlyukat egyszer már éreztük, ha ezek az irtózatos ellenségek egyszer egy felébredt lelkiismeretre törnek, akkor a rettegés a halálfélelemig fejlődik, ez pedig közel van a halálhoz. Csakhogy kedveseim, az Úr Jézus azért jött, hogy a lelkiismeretek aggodalmait megszüntesse, mikor azt hirdeti, hogy „Istené a bűnbocsánat”, amivel megmutatja, hogy Isten igazságot is lehet és a bűnöket is megbocsáthatja azoknak a bűnösöknek, akik hisznek Benne. És így is van megírva: „A Jézus Krisztusnak vére tisztít meg minket minden bűneinkből.” „Aki hisz, az nem kerül ítélet alá.” Ha tehát az Úr Jézust hittel felvesszük, a bűnbánat által megtört szív meggyógyul és a bűnös ott nyugszik a kereszt lábánál. Ha az Úr Jézusnak a kereszten kifolyt véréből egy csepp ráesik a megtört szívre, akkor ez a seb meggyógyul és a fájdalom megszűnik. A Jézus Krisztus fájdalmai végét vetik a mi fájdalmainknak és az ő halála a mi kétségeinknek halálát jelenti. A szíveknek ilyen megtörése, amelyek ma reggel e helyen mennek végbe, az én uramnak különlegessége; az ilyen esetekben teljesen és egészen otthon van, mert ő gyönyörködik az irgalmasságban. Láttam, amint elővette az ő csodás hatású kenőcsét és a sebre rákente és aztán azt a megsebesült tagot óvatosan, de mégis oly erőse lekötözte, hogy a seb betapadt és soha többé meg nem nyílt. Ilyen gyors és biztos az ő gyógyításmódja, úgy hogy a megsebesült, megtört szív rögtön gyógyulni kezdett, mihelyt ő megérintette. Óh, cselekedd ezt ismét, kedves Mester, cselekedd meg ezt ebben az órában! Bárcsak minden bűnös azt mondaná: „Uram, tedd ezt meg velem!” Ő tud gyógyítani ott, ahol már mindenki képtelen erre. Ő meg tud gyógyítani téged most, ebben az órában.
A megtört szívek egy másik faját azok tapasztalják, akik kitaszítottnak érzik magukat. Csak kevesen érezhették közületek ezt a súlyt a lelkükön, amely oly rettenetes, mint egy malomkő a fuldokló nyakán. Egy asszonyt, kinek bűne Isten előtt talán nem is nagyobb, mint a többieké, az emberi társaság mégis megvet és bemocskoltnak vél, mint egy olyan tárgyat, amely kézről-kézre járva végre a szemétdombra kerül, mint egy illatját vesztett és szirmait elhullatott virág. Nem lehet leírni az iszonyatnak azon szavait, amelyek egy megcsalt és elárult ember szívében feltámadnak, ha tudatára jön annak, hogy a társadalom száműzöttjei közé került. Hasonlít a dolog ahhoz, ha egy ember sikkasztás vagy valamily más dologban vetkezik. A bűnt felfedezik, főnöke feljelenti, a bíróság elítéli, bezárják a börtönbe és ettől fogva a börtön a lakhelye. Mily rettenetes lehet az első felébredés a börtön falai között! Akit egykor becsültek, akit egykor tiszteltek, az most mélyen megalázva gyötrődik itt, élete megtört, hírneve oda van és úgy érzi, hogy mindenki újjal mutat reá. Te szegény férfi, te szegény asszony, Jézus elfogadja még az olyan bűnösöket is, mint amilyenek ti vagytok. Vannak olyan lelkek itt, akik tudják, hogy mit jelent az, minden reménytől és az Isten kegyelmétől eltelve lenni. Azt hittük akkor, hogy a mi kiáltásainkat nem hallgatja senki; „hiábavaló az imádság”, így szóltunk szorongattatásunkban; Isten nem tarthatja övéi között az ily goromba bűnök elkövetőit és bennünket saját magunkért enged át bűneinknek. Azt hittük, hogy ő kiválasztott bennünket ostorának céljául és hogy haragját teljes mértékben érezteti velünk. És mégis hamis volt a mi félelmünk, mert eljött az Úr Jézus, aki összekötözte a megtört szíveket, meggyógyította minden sebeinket és mi boldogok lettünk Benne. A legnagyobb dicsősége és a legszebb hírneve a keresztyén gyülekezeteknek az, hogy az elesteket és a kitaszítottakat felveszi testvéri közösségébe, ha azok megtérnek. A világ nem ad helyet a megtérőnek, de a Krisztus gyülekezetében mindnyájan megtértek vannak. Ha Jézus egy gyülekezet központját képezi, akkor egy kör fog alakulni körülötte csupa bűnösökből. Avagy nem olvassuk-e róla: „Jövének pedig Hozzá a vámszedők és a bűnösök, hogy hallgatnák Őt.” Senki sem zavarta vissza őket, hanem ez hangzott feléjük: „Ez magához fogadja a bűnösöket és velük együtt eszik és iszik”. Halljad ezt, te szegény megtört lélek! Bármily nagyot és bármily mélyre estél is, jöjj Jézushoz, ő nem fog elzavarni téged. Jöjj az Ő hű szolgáihoz, kiknek örömet fog szerezni, ha felvilágosíthatnak. Ha a tiszteletnek és a becsületnek ajtai már zárva vannak, a kegyelemnek és a krisztusi szeretetnek ajtai még mindig nyitva vannak előtted. Jöjj vissza óh, tévelygő lélek; jöjj. mert várnak reád. Jézus fehérre mos téged, mint a hó. Ha gondolod is, hogy azt fogja kérdezni: „Miként ültesselek téged a gyermekek közé?” ne aggaszd magad, mert ezt tényleg megteszi Az, aki a vak koldust felemeli a szemétdombról.
A szívnek egy másik megtörése az a teljes tanácstalanság és segélynélküliség, amelyet egy ember érez, amikor nem tud megállni az élet küzdelmei között. Nemcsak mások adták fel vele a reményt, hanem ő maga is feladta. Ide-oda bolyong, mint egy elhagyatott hajó, melyet a hullámok vetnek egyik helyről a másikra. A bűnök elcsábították és ő engedve a kísértésnek, most a Sátán kötelei közt kínlódik. Lehet, hogy valamikor még a Krisztus gyülekezetéhez tartozott, de minekutána eltávozott onnan, az Úr nevére szégyent hozott és most kínjai közt felkiált: „Az én utolsó állapotom rosszabb lesz, mint lett volna az első. Én újra felfeszítettem az Urat és ezért bűneimben fogok meghalni. Elhanyagoltam az imát, elfordítottam tekintetemet az Úrtól, amiért ő elhagyott és most nem tudok immár visszatérni”. Mily sajnálatraméltó a helyzetük eme embereknek, akik ilyen kötelekkel vannak megkötözve; a fájdalom szinte szétmarcangolja szívüket. Vannak itt egyesek, akik jól futottak, bátran harcoltak; mi tartotta őket vissza attól, hogy az igazságnak ne engedelmeskedjenek? Valahol valamiben megcsúsztak és azóta esnek, esnek lefelé úgy, hogy ma már felvetődik az a kérdés, hogy vajon egyáltalán ismerték-e az Isten kegyelmét? Oh ti szegény visszafelé haladók, az én kegyelmes uram, a Jézus Krisztus közéig hozzátok, akik saját utatokon haladtok, fáradtan és megterhelve és rettegtek az aggodalomtól, hogy mindörökre elveszettek vagytok, ‒ jön hozzátok az Úr és így szól: „Jöjjetek vissza, ti elpártolt gyermekek!” Az Úr megsegít arra, hogy visszatérjetek; ő magához von, csak akarjatok hozzá menni. A Jézus szeretete nem változott meg és nem fogyott el, mert az megmarad mindvégig. Jézus nem vet el egyetlenegy lelket sem, aki reá pillant. Ízleljétek meg és lássátok meg, hogy jó az Úr. Forduljatok vissza ma reggel. Elfogad benneteket kegyelmesen és szeretetét megmutatja irántatok, hogy megteljék ajkatok magasztalással iránta mint egykoron, mert Jézus meggyógyítja a megtört szíveket és bekötöz azok sebeit.
Sok szív megtörik azért, mert igen nagy fájdalmai vannak. Ha betegség kopogtat ajtónkon és jön be, akkor az nem szívesen latot vendég. Az új fájdalmak élesek, új szenvedések elhordozhatatlanoknak látszanak, mert az iga kemény és nehéz. Később majd lassan‒lassan türelmesebben hordozzuk terheinket, hanem eleinte, mikor az ember megtudja, hogy olyan betegsége van, amelyet egész a sírig hordani fog akkor még nagyon le van verve. Az az ember, aki látja, hogy dolgai nem sikerülnek, hogy üzlete csődöt mond és hogy előtte van a tönkremenés vagy a szükség, az meg van törve. Testvérem, ha befogadó Jézust a szívedbe, akkor igen meg fogsz könnyebbülni, amennyiben nyugodtan alá tudod magad vetni az isteni akaratnak. Jézus meg fog tanítani arra, hogy azoknak, akik az Istent szeretik mindenek egyaránt javukra vannak; meg fog tanítani az előrelátásra; megmutatja majd az Úr szándékát előtted, mert ő igen résztvevő és nem hagy el a legnehezebb próbákban sem; és végül Jézus oly erőt ad néked, hogy képes leszel úgy fájdalmat mint szegénységet elviselni. Így viseli gondodat és fog nevelni mindaddig, míg szíved megerősödik és meg tudsz állni szilárdan az élet küzdelmei és csapásai közepette.
Egyeseknek aztán megtört a szívok valamely haláleset miatt. Egyik azt mondja: „Elvesztettem feleségemet.” A másik így panaszkodik: „Meghalt a férjem,” ‒ a harmadik így sóhajt: „Oda az édesanyám;” a negyedik pedig az anyai szív fájdalmával szomorkodik az elveszett gyermek után, amely legkedvesebb volt szívének. „Ah, jaj ‒ mondja az egyik ‒ nem fogom e csapást túlélni!” A halál eset igen nehéz, súlyos fegyver. Barátok vagy hozzátartozók keveset tehetnek, hogy azt a nagy űrt, amit a halál okozott, kitöltsék. A szerető szívek számára a legfájóbb dolgok egyike, ha kedvesünktől elszakítanak. A legjobb emberek a legtöbbet szenvedik e tekintetben. És itt a vigaszt csak Jézusban találjuk meg. A feltámadásról szóló áldott tan megszünteti a szív sötétségét. Jézus azt mondja: „A te testvéred ismét feltámad.” Az örök életről szóló üdvözülés azok részére, akiket itt a földön szerettünk, édes vigaszt szerez nekünk. Emlékezzünk csak az Úr imájáról: „Akarom, atyám, hogy ahol én vagyok, azok is ott legyenek, akiket nékem adtál, hogy lássák az én dicsőségemet.” Olykor nagyon ragaszkodunk a földhöz, különösen mikor, bánkódunk szeretteink elvesztése felett és felkiáltunk: „Atyám, akarom hogy az enyéim ott legyenek, ahol én vagyok.” De jegyezzétek meg, hogy Jézus az, aki így imádkozik: „Atyám, akarom, hogy az enyéim ott legyenek, ahol én vagyok.” Ha a Krisztus akarata ellenkezik a ti akaratotokkal, tudom, hogy engedni fogtok, mert beismeritek, hogy a szeretet inkább a Krisztus tulajdonsága, mint a tietek.
Hagyjatok nyugtot a holtaknak. Jézus, mi a te akaratodért mindent fel tudunk adni, mert tudjuk, hogyha kedvesei?k Nálad vannak, akkor boldogok. Így gyógyítja Jézus a megtört szíveket, akiknek örömét a sír fagyos keze elvette, de akiknek a vigaszt Jézus megadta.
Van azonkívül sok más válfaja is e betegségnek. Ismertem szíveket, amelyek teljesen meg voltak törve a hűtlenség miatt. Valaki, akiben megbíztak, akit szerettek, hamisan visszaélt evvel, és egy hű szív összetört ezáltal, mint a fazekasnál egy edény. Milyen száraz és sivár lesz egy-egy lélek, amely valaha örömteljes volt, mint egy madár, mert egy megcsalattatás épp úgy tönkre tesz mindent, mint egy véres, pusztító háború. Ha a kebelbarátod elárul, vagy egy olyan testvér, akinek fel kellene emelnie a kezedet, ellened támad vagy gyengévé tesz, akkor ez olyan csapás a szíveden, mintha egy kalapáccsal összetörnék csontjaidat.
És erre csak Jézusnál van vigasz; mert ő, akinek egy Júdása volt és aki keserűen mondta: „Aki az én kenyeremet eszi, lábbal tipor engemet,” ‒ ő össze tudja kötözni a megtört szívet és olyan barát lesz, aki biztosabb, mint egy testvér. Ha Jézushoz megyünk, akkor mindig érezni fogjuk az ő társaságát és sohasem mondhatjuk, hogy egyedül vagyunk, mert ő velünk lesz. Jézus jobb mint tíz barát. Amíg az ő mosolya mint napsugár kísér utainkon, addig ellenségeinkké válhatnak a barátok és eladhat Júdás ezüstpénzen, addig biztos helyen vagyunk, mert ő az, aki megteszi, hogy az emberek haragja végül őt magasztalja és hogy ezek gyűlölete az ő édes társasága miatt nem bánthat bennünket.
Meg vagyok győződve arról, hogy a megtört szíveknek egyetlenegy válfaja nincs, amely ellen ne volna orvosság az Isten szavában vagy amelyet Jézus meg ne tudna gyógyítani. Ennek a fának levelei tényleg az emberiség üdvösségére valók. Jézus Krisztus gyógyeszközt hoz és gyógyeszközt ad olyanoknak, akiket máskülönben senki sem tudna meggyógyítani, vagy akiken senki se könyörülne. Az ő kórházában isteni művészettel egybeállított orvosságok vannak, amelyekkel, ha megilleti a szívet, az ‒ mint valami varázsszer ‒ képes azt előidézni, hogy most az öröm idézi elő azt a heves dobogást, amit azelőtt a fájdalom okozott. Ez nem kuruzslás és nem bűbájosság. Jézus gyógyításának olyan tudományos módja van, amely már évszázadok óta kiállta a próbát és számtalan szenvedő léleknek üdvöt és gyógyulást hozott. Itt vagyunk mi is, mint élő bizonyságai csodálatos hatású működésének. Jézus feloldotta kötelékeinket és most fájdalomtól menten magasztaljuk őt teljes szívünkből.
A felvett tárgy harmadik ez egyúttal a legfontosabb része az áldott orvossal foglalkozik és ez egyúttal a legfontosabb része is beszédemnek. „Az Úrnak Lelke van én rajtam, mivelhogy felkent engem, hogy a szegényeknek az evangyélimot hirdessem, elküldött, hogy a töredelmes szívűeket meggyógyítsam.” Vegyétek szemügyre legelőször is, hogy ez az orvos személyesen a megtört szívekkel foglalkozik. Azt mondja: „Elküldött engemet.” Dániel azt mondja: „Az én uram elküldte az ő angyalait, hogy megőrizzenek engem az oroszlánok szájától,” a megtört szívekért azonban az Úr nem küldi angyalait, hanem Ő maga megy utánuk. Isten erre a célra magát a Jézus Krisztust küldte, mert ez a feladat isteni kezeket kívánt. Az Úr szolgái uruk nélkül nem tudnak többet tenni, mint Elizeus próféta szolgája, Géházi, aki Elizeus pálcáját a halott gyermekre tette ugyan, de a gyermek sem meg nem mozdult, sem fel nem éledt ettől. De eljön majd maga a nagy Próféta és akkor csodák fognak esni közöttünk. Az Úr ebben a pillanatban itt van, saját lényében és nincs olyan eset, ‒ amit elébe hoznak ‒ hogy az ne sikerüljön Neki. Némely híres orvosnak oly nagy gyakorlata van, hogy kénytelen társat vagy segédet maga mellett tartani, a mi Urunk azonban képes arra, hogy minden munkáját saját maga elvégezze és nem szorul senkinek a támogatására. Jézus maga jár mindenfelé és átlyukasztott kezeivel kötözi össze és illeti meg a sebesült szíveket. Nem okoz-e már ez egyedül is vigaszt? Ha Jézus elvállalja, hogy gondozni fog titeket, akkor ezt meg is teszi. Ő az Izrael vigasztalója, aki minden elesettet felemel és minden bánkódót megvigasztal. Jöjj ide, agg Simeon, vedd fel karjaidba a „pogányok világosságát” és az „Izrael dicsőségét” és felejtsd el minden gyengeségét és bajait öregségednek. Jöjj ide, te özvegy Anna prófétaasszony és magasztald Istent ő érte, ki a magányosságnak az embere. Ő az, aki le fog törülni minden könnyet népének szemeiből és ezt most akarja megtenni. Jöjjetek ide, kik ifjúságtokban a bánat és gyötrelem igáját hordoztátok és azt mondtatok, hogy éltetek tönkre van téve, ‒ jöjjetek ide és ne mondjátok ezt többé, mert Jézus jön, hogy segítsen néktek, jön ő maga. Gondoljatok erre: „És a tanítványok örvendtek ekkor, hogy látták vala Jézust,” ‒ és e szavak örvendeztessenek meg titeket is.
Ez az orvos aztán tökéletesen képes mindenre. Akár Krisztusnak, akár Krisztusnak nevezzük is, mindenképp csak „megkenettet” jelent; „Felkent engem az Úr.” Biztos vagyok benne, hogy Jézus azért tudja a megtört szíveket meggyógyítani, mert Isten az ő Lelkét adta reá, a vigasztalásnak lelkét, és hogy szavai balzsamként szolgáljanak a megtört szívek számára. Bízzatok benne! Megvan minden képessége munkájához, mert Isten megadta neki. Jézus tökéletes és mi tökéletessé válunk általa. Némely megtört szívnek szüksége van arra, hogy olajat töltsenek sebeikbe és ez a név „Krisztus” már maga is csodálatos sima, hasonlít az áloe-olajhoz és jelzi őt, mint felkent gyógyítót. Az irgalmas szamaritánus bort és olajat töltött a sebekbe; itt azonban mennyei olaj van Annak a kezében, aki a mi „betegségeinknek hordozója”.
Azután mintha ez nem volna elég, figyeljétek meg, hogy feladat van reá bízva. „Elküldött engemet” ‒ így van megírva. Először „felkent engemet” és aztán „elküldött engemet.” Azt mondta a Megváltó a vak-embernek: „Eredj és mosd meg magadat Silóám tavában, (mely megmagyarázva azt teszi: elküldetett.) Mennyire szeretném, ha ti, kiknek megtört a szívük, odamennétek e tóhoz és megmosódva, vigaszt és üdvöt találnátok abban a gondolatban, hogy az Úr gyógyított meg titeket. A mi édes mennyei Atyánk oly nagyra becsült minket, hogy egész külön hírnököt küldött ki, hogy gyógyítson meg bennünket; igen, a legjobbat küldte, aki a mennyben volt. Nem volt senki alkalmas erre, csak Jézus, nem tudott senki sem segédkezni Istennek e nagy művében. Isten megfosztotta a mennyet egyik legnagyobb dicsőségétől és leküldte a fiát e földre, hogy a megtört szíveket összekötözze. Nem tudom elképzelni, hogy eme Messiásnak, eme Istentől elküldöttnek valami ne sikerüljön. Ő az, aki elküldetett, hogy összegyűjtse a Jákob fiait és hogy felemelje a pogányok közt az üdvösség zászlaját. Ez az az apostol, aki eljött, hogy a fájdalom gyermekeit megvigasztalja. Ő az, aki elküldetett az elvesztek után arra rendelve, hogy enyhítse a fájdalmakat. Figyeljétek meg képességeit és kiküldetését. Oklevele a legmagasabb fokú és senki által sem elérhető. Ő az áldott orvos, a megtört szíveknek csodálatos gyógyítója. Vajha szívetek fájdalmait és bánatait mind az ő kezeibe tennétek le.
Gondoljátok meg azután azt, hogy kicsoda ő személyére és tulajdonságaira nézve és azt hiszem, rögtön azt fogjátok mondani: „Átadom az én megtört szívemet neki, hogy gyógyítsa azt meg.” Jézus, az áldott orvos, maga is olyan, aki érezte a szívnek megtörését és tudja, hogy mi az. Azt mondta: „Szomorú az én lelkem mindhalálig.” Tudjátok, hogy ki a legrettenetesebb kínzója e világnak, aki túlszárnyalja az inquizitorok valamennyiét? Tudjátok? Az egy részvétlen vigasztaló. Egy ember, aki minden érzés nélkül vigasztal másokat. Óvakodjatok attól az embertől, a?i eljön vigasztalni márványarccal és kőszívvel. Szavai olyanok a sebek számára, mintha sarat hintenénk reá vagy pedig ‒ mondjam-e ‒ sót? Jób ismerte ezt a rettenetes szenvedést. Most pedig nézzétek meg a kép másik oldalát. A mi Vigasztalónk olyan, aki ismeri és érzi a mi szenvedéseinket és megpróbáltatott ugyanúgy, mint mi. „Az nem lehet, ‒ mondja egy megtört szív ‒ Krisztus nem ismerheti az én szenvedéseimet.” Ne gondold ezt, mert Jézus ismeri azokat. Melyek azok? Talán megrágalmaztak? Jézus azt mondja: „A szégyen megtöri az én szívemet.” Talán elhagytak a barátaid? Nem kiáltott-e fel Jézus így: „Én Istenem, én Istenem, miért hagytál el engemet?” Talán keserű a pohár, amit ki kell innod? Nem könyörgött-e fel Jézus háromszor is, hogy „ha lehetséges, múljék el a pohár” és a pohár mégsem múlt el? Jézus nem vezet át olyan homályos helyeken, amelyet maga sem ismer, nem, mert Ő átment már mindeme szenvedéseken, része volt mindenekben és Ő a legjobb vezető, akit csak kívánhatunk.
Mindezeken kívül pedig Jézus olyan gyengéd, mint egy anya gyermekeivel szemben; türelmes, megértő, szelíd és nyájas; nincs senki és nem is lesz, aki hasonlítson Hozzá. Sima és puha ujjai vannak a fájdalmas helyek kezelésére, enyhe kenőcsei az éles vágásokra és nagyszerű balzsamai a vérző sebekre. Az olaj, amelyet Ő használ, két felséges tulajdonsággal bír: jó illattal és gyógyító erővel. Olyan kedves ez az illat, hogy azok, akik jóval messzebb vannak, szintén megérzik és olyan pompás gyógyító hatása van a kenőcsnek, hogy olyan sebeket és olyan gyulladásos, üszkös és elmérgesedett bajokat is meggyógyít, amelyeken senki más nem segíthet. Jézusnak nagy gyakorlata és tapasztalata van világosságot és üdvöt hozni a legsivárabb helyekre is.
Bárcsak ismernétek ti is az én Uramat! Ha ti is úgy láttátok volna őt, mint az én megtört szívem látta újjászületésem napján, mikor hallottam ama szavakat: ,,Én reám nézzetek földnek minden lakosai, hogy éljetek”; ‒ igen, azt mondom, ha ti is úgy láttátok volna őt, mint én akkor, úgy feltétlenül lábaihoz omolnátok, üdvért és gyógyulásért esdve. Ott voltam a földnek határán, azt hittem, nemsokára már leesem a mélységbe, de meghallván szavát, felnéztem Reá. Homályos pillantása volt ez egy félig megvakult szívnek; csak könnyeimen keresztül tudtam reá nézni és alig reméltem, hogy meglátom. De mégis felnéztem; szemeimet arra irányoztam és elhatároztam, hogy ha el kell vesznem, Jézus lábainál fogok elveszni. Hittem, hogy Jézus képes engem megmenteni, ezért átadtam magam Neki és Jézus tényleg nagy dolgot tett velem, amiről mindig örömmel teszek bizonyságot. Tudom, hogy Ő meg fog áldani és biztos vagyok benne, hogy akaratát velem véghez fogja vinni. Tudom, hogy kiben hiszek és megnyugszom benne. Kedves lelkek, kívánom néktek, hogy ugyanazt tegyétek, amit én tettem: közelebb akartam jönni az Úrhoz, mindig közelebb. Jöjjetek ti is, ‒ és az a kegyelem, amely engem idehozott, titeket is odavisz, hogy Jézus lábai elé fogtok esni. Vessétek magatokat Jézus karjai közé. Meg ne próbáljátok, hogy erősek legyetek; legyetek még gyengébbek, ha tudtok. Ne tartsatok semmit magatok felől, hanem hogy Krisztus legyen mindenetek mindenekben; merüljetek bele teljesen az Ő életébe.
Jöjjetek ide, ti megtört szívek és ne akarjátok magatok összekötözni sebeiteket, mert csak jobban megsebzitek magatokat. Ne keressetek vigaszt saját egyéniségtek sötét és félelmes örvényében, hanem nézzetek fel arra, akit Isten küldött néktek. Forduljatok el teljesen magatoktól és forduljatok Ő hozzá. Talán egy légió ördög van bennetek? Ne felejtsétek el, hogy Ő az ördögök felett is uralkodik és az egész légiót egyszerre kizavarhatja belőletek. úgy látszik, mintha az ördög markában tartana benneteket? Ah, Ő már viaskodott ellenségtekkel, meggyőzte őt és fogságra vitte a ti fogságtokat és elvette az erőstől a zsákmányt. Ne essetek kétségbe, hanem fogadjátok el Jézust alázatos hitben. Feküdjetek félájultan a Jézus keblén és maradjatok ott áldott segély nélküliségben. Vajha az Úr minden másra képtelenné tenne és odavezetne, hogy csak az Ő felkentjében higgyetek. Isten Jézust küldte el számotokra; nem akarjátok elfogadni Őt? Ő képes a legmesszebbmenő áldozatra, hogy azokat megmentse, akik általa jöttek Istenhez. Jöjjetek mielőbb és higgyetek Abban, akit Isten küldött. Ámen.