Oroszlánok között

Vannak közöttetek, azt hiszem olyanok, akik ezt nem mondhatják, s akik hálásak lehetnek, hogy nem kényszeríttettek még ily felkiáltásra: „Az én lelkem oroszlánok között van!” Boldogok vagytok ti ifjak és leányok, kiknek istenfélő szüleitek és hívő családtagjaitok van. Nevekednetek és fejlődnötök kell, mint azon virágoknak, kik olyan melegházban virulnak, ahol a pusztító köd és dermesztő szél ismeretlen fogalmak. Olyan kedvező körülmények között éltek, hogy csaknem azt mondhatnám, miszerint lelketek angyalok között van, mert olyan helyen időztök, ahol magasztalják Istent, ahol nem felejtik el a napi ájtatosságokat, ahol buzdítást és bátorítást találtok nehéz óráitokban és vigaszt nyertek fájdalmatokban. Olyan helyen laktok, ahol angyalok járnak-kelnek és ahova maga Isten is leereszkedik. Boldogok vagytok ti ifjú lelkek, kik ilyen sorssal birtok. Mennyire hálásaknak kell néktek ezért lenni! Szeretnélek benneteket, kik olyan helyeken laktok, ahol minden javatokra van, azokra emlékeztetni, kik ott laknak, ahol minden ellenük tör. Néktek, kik a templom ajtajában ültök, nem szabadna sohasem elfelejtenetek azokat, kik Kédár sátraiban szomorkodnak. Ha a ti lelketek nincs az oroszlánok között, úgy adjatok hálát ezért Istennek, azután pedig menjetek azokhoz, akik panaszosán sírják: „Az én lelkem sok ideig lakozott azok között, akik gyűlölik a békességet. Szeretem a békességet, de ha én szólok, ők viadalhoz készülnek.” Keresztyéni kötelesség, hogy a megkötözöttnek segítségére menjünk és ha a mi jó állapotunk esetleg odavezetne, hogy elfelejtsük azokat, akik megkisértések és megpróbáltatások között vannak, akkor a mi kegyelmi tapasztalataink szégyenünkre válnak. Mindnyájan egymás tagjai vagyunk és ha egy tag szenved, akkor kell, hogy a többiek is vele érezzenek. Fordítsuk tehát gondolatainkat a megpróbáltatások közt levő testvéreinkre, hogy együttes könyörgéseinkre tovább is kitartsanak a nehézségekben vagy pedig, ha az Úr úgy akarja, megszabaduljanak azoktól.
Mikor mondhatja egy keresztyén azt igazán, hogy: „Az én lelkem oroszlánok között van”? Ez az eset vagy akkor áll be, ha istentelen a családunk vagy pedig, ha élethivatásunk megtéretlen és könnyelmű emberek közé helyez, ahol gúnynak, csúfnak, szitoknak és nevetség tárgyának vagyunk kitéve a Jézus Krisztusért. Akkor tényleg mondhatjuk: „Oroszlánok között van a lelkem.” Sokat ismerek e gyülekezet tagjai közül, akiket családukból egyedül hívott el az Úr és én sokszor áldom az Úr nevét, hogy egy családból csak egyet hoz a Jézushoz. Előfordul, hogy egy hitetlen ember, ki sohasem gondol Istenre, csupa kíváncsiságból egyszer idejön, Isten megalázza a szívét és aztán ő lesz az első, aki hozzátartozói közül így szól: „Én az Úré vagyok!” Igen gyakori, hogy újonnan megtértek így szólnak: „Nincs a családomban senki, aki istenfélőnek vallaná magát, sőt inkább mindnyájan ellenem vannak.” Ilyen esetben a lélek oroszlánok között van és igen nehéz és kemény próba ilyen helyzetben lenni. Méltán sajnálhatunk egy istenfélő asszonyt, ha az egy hitetlen férfivel él. Sokszor elég csak az iszákosság is ahhoz, hogy egy férfit lealacsonyítson az öntudatlan állathoz. Az a nyájas, szelíd lélek, amelyet mint kedves virágot kellene ápolni és gondozni, a földre lesz tiporva és összekötözve mindaddig, míg a lélek aggodalommal telten felkiált: „Az én lelkem oroszlánok között van.” Nagyon keveset tudunk némely jámbor asszonynak egész életére kiható szenvedéséről. Némely helyen a gyermeknek is ily nehéz és súlyos terheket kell elviselni, ha az Isten kegyelme gonosz és hitetlen szülők közül hívta ki őket. Még nem is olyan régen ismertem egy leányt, ki szintén szerette az Urat, akinek olyan kedves és szeretetteljes volt a viselkedése, hogy ha az én leányom lett volna, úgy módfelett örültem volna néki - és ehhez a leányhoz így szólt az atyja: „Ha még egyszer elmész abba a gyülekezetbe, kizavarlak a házamból. Mi nem hiszünk olyan dolgokban és ha te ezt mégis megteszed, úgy nem maradhatsz meg köztünk.” Láttam azt az aggodalmat, amelyet e szavak idéztek elő e leánynál és mivel nem tudtam azt megváltoztatni, együtt szomorkodtam vele. De „jaj azoknak, akik egyet is megbotránkoztatnak az Úr kicsinyei közül!”
Nem tudja azt megérteni senki sem, hogy istenfélő, hívő munkásoknak mennyit kell elviselniök azoktól, akik között dolgoznak. Vannak helyek, üzletek és gyárak, ahol szabad vallásgyakorlat van, csakhogy a munkások gyakran óriási zsarnokoskodást visznek véghez e tekintetben. Ha egy férfi velük együtt iszik és káromkodik, úgy társul fogadják, ha azonban ezeket nem teszi, hanem istenfélő, akkor mindenfélekép akadályozzák munkájában. De én szeretném megkérdezni ez uraktól, hogy vajon nincs-e ennek az embernek épp oly joga imádkozni, mint nékik káromkodni? Vagy nincs-e épp úgy joga Istenben hinni, mint nékik nem hinni? Ez tényleg megcsodálni való az ilyen vallásszabadság! Majdnem olyan ez a szabadság, mint amilyen Amerikában volt a régebbi időben, amikor minden embernek szabad volt esetleg agyonverni is a néger rabszolgáját, mert most megköveteli a munkás azt, hogy szabadon gúnyolja és csúfolja azt a munkástársát, aki elhatározta, hogy szorgalmas és hívő lesz. Vannak Londonban nagy gyárak, ahol egy keresztyén férfinek egész nap vesszőt kell futni a gúnyos nevetések és csúfolódások között mintha csak nem is mutathatná magát a becsületes emberek között! És ezek az emberek, ezek a szabad angol munkások azt mondják, hogy ők nem rabszolgák. De igen is rabszolgák, rabszolgáik az iszákosságnak és az istentelenségnek. Szabadság csak ott lehet, ahol az isteni kegyelem előlép és a rabszolgaság láncait összetöri. Ha egy őszinte ember arra törekszik, hogy Istent szolgálja, akkor az emberek egy haszontalan része azt hiszi, hogy ezt a férfit lábbal tapodhatja és mindazokat a szidalmakat rászórhatja, amit csak a gonoszság kitalálhat. És végül kimondja, hogy mindez csak tréfa volt. Csakhogy e tréfák elhordozása áldozat volt! Ne mondjátok nekem, hogy a megpróbáltatások megszüntek, mióta az utolsó vértanút megégették! Vannak vértanúk ma is, akik az undok gúnynak lassú tüzében égnek állandóan, napról-napra és én nagy örömmel hálákat adok az Úrnak, hogy az a régi bátorság még ma is megvan és hogy az a régente hatalmas Lélek még ma is él, úgy hogy az emberek - dacára eme iszonyú megpróbáltatásoknak - még imádkoznak és szilárdan haladnak útjukon. Elbeszélhetnék néktek megtörtént eseteket, amelyek épp úgy felemelhetnék, mint örömmel töltenék el szíveteket, arról, amit az angol munkások alacsony osztálya követett el azok ellen, akik hívőknek nevezték magukat és hogy mily bátran és hősiességgel hordozták el mindezt ez igaz és őszinte emberek, akik végül mégis megnyerték az ütközetet, amennyiben még társaik közül is sikerült egyeseket a Krisztusnak megnyerni. Álszenteskedőknek és varázslóknak neveznek bennünket, de mihelyt eme határozott férfiasságot felismerik, önként felhagynak e hazugságok terjesztésével. Egy igazi angol férfi megadja másnak is azt a szabadságot, amit megkövetel a maga számára és ha ő nem is vallásos, de mint egy ember áll fel azok joga mellett, akik az Urat követni akarják. Nos, angol munkások, mikor fogjátok ti ezt megtenni?
Az alapul vett szöveg egy oly lélekről beszél, amely oroszlánok között van. De miért nevezi őket oroszlánoknak a zsoltáríró? Miért nem nevezi őket „kutyáknak”, holott ezt a nevet sokkal inkább megérdemelnék? Azért, mert a keresztyén férfi némelykor oly ellenségek közé jut, akiknek igen erős az álkapcsuk és ezért képesek oly jól a harapásra, szakításra és marcangolásra. Egész csupaszon lesz odaállítva azok közé, akik hitetlenségüket és Krisztus elleni szidalmaikat bömbölik reá és iszonyú dolog ily vadállatok közt lenni. Az oroszlán nemcsak erős, hanem kegyetlen is és az tényleg kegyetlenség, hogy mily szégyenben, gyalázatban és félremagyarázásban részesülnek e jóhiszemű és jóakaró emberek. A Krisztusnak és népének ellenségei oly kegyetlenek, mint az oroszlánok, mert képesek volnának mindnyájunkat megölni, ha a törvény ezt nem akadályozná meg. Az oroszlán oly
állat, amely telve van ravaszsággal. Elbujva oson a sűrűségben és villámgyors ugrással veti magát áldozatára. Éppen így bujkálnak a hitetlenek is a keresztyén körül, hogy egy őrizetlen, megfontolatlan pillanatban reávessék magukat. Ha úgy vélik, hogy egy vétket vagy hibát láttak nála, akkor teljes hatalmukkal reátámadnak. Az istentelenek leskelődnek az igazakra és ha ezeket a beszédben megfoghatják vagy megharagítják úgy, hogy egy meggondolatlan szót ejtenek ki ajkukon, akkor ah, milyen kéjjel vágják beléje karmaikat! Felfujják a hibáit, nagyítóüveg alá teszik, csakhogy nagynak tünjön elő botlása. Minden olyan dolog, amely Istennek egy őszinte gyermeke ellen irányul, édes cukor a számukra. És ezek, akiket mindennap ellenőriznek, mindennap gáncsolnak, mindennap csúfolnak és mindennap megakadályoznak mindabban, ami jó és helyes, ezek könnyekkel a szemükben kiáltanak az Úrhoz: „Az én lelkem oroszlánok között van.”
Ezek azok, akikhez ma szólani akarok, akiknek egy kevés vigaszt és egy kevés tanácsot óhajtok nyujtani.
Engedjétek meg tehát, hogy nyujtsak először is egy kis vigaszt minden egyes kísértésben levő lélek számára.
Abban az esetben, ha oroszlánok között vagy, kedves ifjú barátom, úgy feltétlenül összeköttetésbe fogsz jutni az Úrral és az Úr népével. Minden vasárnap, sőt minden egyes alkalommal, ha összejövünk, akkor az Ige áldása hangzik feléd, nehogy a Szentlélek társaságát valahogy elhanyagoljad. A Szentlélek társasága azután összeköttetésbe hoz Jézussal, ezzel pedig együtt jár, hogy megérted és megérzed Jézus szenvedéseit. Már pedig az Úr Jézus is oroszlánok között volt, mert korának emberei közül egynek sem volt jó szava Hozzá. Az „ördögök fejedelmének” és „Belzebub lakhelyének” nevezték őt és rosszabb jelzővel téged sem illethetnek. „Részegesnek” és „nagy borihatónak” nevezték Jézust. Lehet, hogy ugyanevvel vádolnak téged is, ami azonban ugyanúgy rágalom. Ne szégyeld magad azért, mert ugyanavval a sárral dobálnak meg, mint Mesteredet és ha a dolgok odáig jutnak, hogy mindenedtől megfosztanak és hamis tanukat állítanak ellened és mint egy tolvajt vagy rablót elítélnek, a jutalmad még mindig nem lehet rosszabb, mint Jézusé volt. Gondoljatok arra, hogy ti egy megfeszített férfiúnak a követői vagytok és nem remélhetitek, hogy a világ úgy bánjék veletek, mint az övéivel. Ha keresztyének vagytok, akkor reátok is vonatkozik a Krisztus követésének főfeltétele: a kereszt hordozása. Vagy pedig azt hiszitek, hogy majd az ölében fog ringatni ez az istentelen világ, amely Mestereteket ujjongással kisérte a bitófára? Nem, ezt nem gondolom, mert meg vagyok győződve, hogy tudjátok, miszerint aki szereti a világot, ellensége Istennek. Ez az igazság megmásíthatatlan és változhatatlan. Az, hogy „az istentelen férfiú gyűlöli az igazat és fogait vicsorgatja rá” - ma éppen úgy igaz, mint igaz volt a régebbi időkben. Elhiszem, hogy szívesen fogadnátok valamely divatos vallást, amellyel aztán kényelmesen haladhattok. Ha azonban igaz hitetek van, akkor harcolnotok kell érte. Ha a világé vagytok, akkor a világ szeretni fog titeket, ha azonban az Úr elhívott, kiválasztott a világból, akkor a világ ellenségtek lesz. Ha egy falusi lakos végighalad falujának utcáján, arra nem ugatnak a kutyák, mert ismerik, ha azonban egy idegen halad el előttük, azt bezzeg megugatják. Ebből megtudjátok, hogy vajon a világ fiai vagy a menny örökösei vagytok-e?
Mindezeken kívül azonban a Mester nem volt egyedül. Emlékezzetek csak vissza a próféták hosszú sorára, akik Krisztus előtt jöttek. Melyik volt közöttük az, akit dicsőséggel fogadtak? Nem kövezték-e meg az egyiket és nem fegyverrel ölték-e meg a másikat és nem-e bántak még ennél is gonoszabbul némelyekkel? A hívők ösvénye vérrel van jelezve. És mikor az Úr mennyekbe ment, vajon hogy bántak ittmaradt tanítványaival? Hányszor hangzott fel Róma és a többi nagy városok utcáin a vérfagyasztó kiáltás: „Dobjátok a keresztyéneket az oroszlánok elé!” Ha éjjel egy ház kigyullad, akkor a nép „tűz van, tűz van!” kiált, ha a csőcseléknek nincs ennivalója, úgy „kenyérért” harsog. Hanem a régi Rómának kiáltása, amely legjobban kifejezésre juttatta népének ellenszenvét minden jó dolog iránt, az volt, hogy: „Vessétek a keresztyéneket az oroszlánok elé!” Mindazokból a ragyogó pompájú, pazar kiállításokból, amelyeket a régi Róma felmutatni képes volt, az, ami a népet egyedül érdekelte, az volt, ha egy családot - mondjuk az apa, anya, egy felnőtt ifjú vagy leány és három-négy kis gyermeket - látott bevezetni az arénába (cirkuszhelyiség) és látta azután, hogy az oroszlánokat mint bocsátották reá a védtelen áldozatokra, amelyek azután összemarcangolták őket. De vajon mit véthettek ezek? Megbocsátottak ellenségeiknek, ez volt a legnagyobb bűnük. Nem akarták imádni a fából és kőből készült isteneiket. Nem akarták megtagadni az Úr Jézus nevét, akit szerettek, aki arra tanította őket, hogy szeressék egymást és szeressék összes embertársaikat kivétel nélkül. És az ilyen cselekedetekért hangzott fel azután a kiáltás: „Dobjátok a keresztyéneket az oroszlánok elé!” Ez a kiáltás azután szinte állandósult a világban mindazok ellen, akik hűen Krisztus lábnyomaiban haladnak. A jelen időben megakadályozza egy kegyelmes kéz a régi kísértések és próbák megújulását, mihelyt azonban ez a kegyelem megszűnik, a gonosz szellem ismét előjön. A kígyó magva még mindig harapja az asszony magvát és ha a régi sárkány nem volna megkötözve, felfalná még most is a kis gyermeket, amit oly sokszor megkísérelt már. Ne ámítsátok magatokat, mert az a régi kiáltás, hogy: „Dobjátok a keresztyéneket az oroszlánok elé!”, valamilyen formában fel fog még hangzani London utcáin is, ha ugyan a trónon székelő Mindenható az emberek dühét meg nem zabolázza.
Ti, kik a megpróbáltatások egy bizonyos mértékét szenveditek a Krisztusért, örüljetek annak, hogy nemcsak arra vagytok méltók, miszerint keresztyéneknek neveztessetek, hanem hogy a Krisztusért szenvedjetek is. Kérlek titeket, vigyázzatok, nehogy méltatlanok legyetek fontos hivatástokra, hanem viseljétek a megpróbáltatásokat, mint Jézus Krisztus jó vitézi és ne felejtsétek el, hogy a szenvedésekben együtt vagytok a Mesterrel és ezért ne féljetek.
Azután pedig, hogyha oroszlánok között vagytok, akkor ezek bizonyos mértékben közelebb hajtanak az Úrhoz. Amikor áldást, békét és szeretetet élveztek, akkor ugye tudtok örvendeni? Hanem akkor, mikor minden ellenetek támad és beteljesülve érzitek ezen jóslást: „Az embernek ellensége lesz a saját háznépe” - akkor mi a teendőtök? Az, hogy jöjjetek közelebb az Istenhez, közelebb mint voltatok. Jézus szereti az övéit, szereti annyira, hogy mikor elfáradt tanítványaira pillantott, azt mondta: „Íme, ezek az én anyám, testvéreim és testvérnőim.” Néktek pedig azt kell tennetek, amire a Mester tanított, vagyis hogy az övéire úgy tekintsünk, mint apánkra, anyánkra és testvéreinkre, mindezeken felül pedig, hogy a Krisztust teljesen és egészen a magunkévá tegyük, Legyetek rajta, hogy Krisztus jelentsen részetekre mindent és a mindenen felül valót.
Jöjjetek közelebb az Atyához. Minden keresztyénnek az Atyához kellene jönni, titeket azonban minden hamis vád, éles megjegyzés, csípő szó egyenesen kell, hogy az Atya szívéhez hajtson. Minél jobban gáncsolnak, szidalmaznak benneteket, annál gyakrabban vonuljatok az Úr szárnyainak árnyéka alá és igyekezzetek örömet csak az Úrban találni.
Mint vigaszt s egyben mint tanácsot is mondom néktek, hogy igyekezzetek mindig nyugodtnak és boldognak lenni. Ne figyeljetek lehetőleg semmit sem a gúnyra, ne hallgassatok a csúfolásra. Nagyon jó dolog, ha némely tekintetben süket fülünk van. Legyetek teljesen süketek a különböző vélemények és előítéletek iránt, úgy mint a zsoltáríró, mikor azt mondja: „... én pedig, mint a süket, nem hallok és olyan vagyok, mint a néma, aki nem nyitja fel száját.” (Zsolt.38,14) Sokszor jobb volna, ha teljesen vakok volnánk, semhogy a világ hiúságát két szemmel is lássuk. Ne lássatok, ne halljatok meg mindent! Ha egy goromba szót vágnak felétek, ne figyeljétek meg, ha pedig mégis meghallottátok, felejtsétek el. Minél jobban gyűlölnek titeket az emberek, annál jobban szeressétek őket, fizessétek jóval a gonoszt. Gyűjtsetek tüzes parazsat ellenségeitek fejére akként, hogy ha gorombán rátok támadnak, ti feleljetek vissza szeretettel, alázattal. Igen ritkán védekezzetek, mert minden védekezés haszontalan dolog és igazán csakis azt mutatja, hogy gyöngyöket vetünk a disznók elé. Járjatok nagy türelemmel a kitűzött úton. Ne felejtsétek el, az Úr azt az utasítást adta, hogy mint juhok menjünk a farkasok közé, már pedig a juhok nem tudnak védekezni. A farkas szétmarcangolhatja az összes juhokat, ha kedve tartja, csakhogy nem látjátok-e, hogy sokkal több juh van a világon, mint farkas, tízezer egy ellen. A győzelmet azonban mégis a Bárány vívta ki és Krisztus kis serege szintén diadalra jut. A kalapács sokszor rácsap az üllőre, míg az üllő soha a kalapácsra és az üllőnek mégis szüksége van a kalapácsra. A türelem megszünteti a zavart és legyőzi a gonoszt. Ha nem ellenkezünk egy ellenkezővel, úgy megszüntetjük az ellenkezésének okát. Az állhatatos tűrés, amely nem enged az izgatottságnak, hanem mint Jézus, nem felel a szitkozódónak, feltétlenül győzelmet fog aratni. Ez az, amit néktek, kik megpróbáltatások alatt vagytok, meg kell tanulnotok, jertek közelebb az Istenhez, minél inkább érzitek, hogy oroszlánok között vagytok és jertek közelebb az Istenhez, minél jobban dühöngnek és tombolnak is körülöttetek az emberek.
Gondoljatok azután kérlek arra, hogy habár a lelketek oroszlánok között van is, ezek az oroszlánok kárt nem okozhatnak, mert meg vannak láncolva. Mikor Dánielt bedobták az oroszlánverembe, az oroszlánok ki voltak éhezve és gyorsan szét akarták Dánielt tépni, de hogy miért nem tépték széjjel, azt hiszem tudjátok. Mert eljött az angyal. Abban a pillanatban, mikor az oroszlánok már meg akarták ragadni Dánielt, jött le az angyal mennyből és megállt előttük: „Csend!” - így szólt rájuk és azok úgy feküdtek a földön, mint egy darab kő. „Az én Uram angyalt küldött, aki befogta az oroszlánok száját.” Hatalmas, szép foguk volt, de a torkuk be volt zárva. Ha az Úr ily könnyen bezárja egy oroszlán száját, akkor épp oly könnyen be tudja zárni egy istentelen ember ajkait is. Egy pillanat alatt levehet vállatokról minden terhet, minden szükséget, ha Néki úgy tetszik és ha Néki úgy tetszik, gyönyörű árnyas utat készíthet néktek mennybe fel. Gondoljátok meg azonban, ha a menny felé vezető út ilyen édes gyönyört adna, akkor magát a mennyet nem tudnók élvezni utunk végén és egyben nem volna alkalmunk megmutatni a világnak azokat a keresztyéni erkölcsöket és hőstetteket, amelyeket most a világ ellenkezése és üldözése előidéz. Isten nem akarja a megpróbáltatás és a megkisértés tüzét eloltani, mert erre a tűzre szüksége és szükségünk van a salak megemésztése céljából, azonban a tűznek lángját mérsékelni akarja, nehogy a tiszta fém esetleg elveszítse a fényét és szürke legyen. Az oroszlánok meg vannak láncolva kedves barátom és nem mehetnek tovább, mint Amennyire az Úr engedi nékik. Ebben az országban az oroszlánoknak a törvény csak azt engedi meg, hogy ugassanak, harapniok nem szabad! Az ugatás pedig senkinek a csontjait el nem töri, miért féltek tehát? Az az ember, aki fél a kinevetéstől, az nem egész ember, és megérdemli azt a gúnyt amellyel illetik. Ne tegyetek semmit se úgy, ahogy ők tanácsolják. Nem fog megártani különben sem, ha bármit is darálnak rólatok. Álljatok meg erősen. Ha fogyóban van a bátorságtok, menjetek és mondjátok meg az Úrnak, azután pedig haladjatok tovább a megkezdett úton nyugodtan, úgy mint a Mester és ne féljetek senkitől és semmitől, mert az Úr átvisz minden bajon keresztül. Az oroszlánok ordítani tudnak, de harapni nem, nincs tehát okotok félni.
Van azonkívül egy újabb ok is, amely vígasztalástokra szolgál, ez pedig az, hogy abban az esetben, ha lelketek oroszlánok között van is, mindazáltal létezik rajtuk kívül még egy oroszlán, mely hatalmasabb és erősebb, mint azok mindnyájan együttvéve. Nem tudjátok, hogy ki az? Ez a Júda oroszlánja! Ah, milyen fenséges nyugalommal várja, míg szolgálatra kerül a sor. A gúny, a rágalom, a lárma hangzik tovább, ő azonban nyugodtan és türelemmel vár. Ha ő akarná, ha jónak látná, ha nem volna oly méltóságteljes a nyugalma, akkor csak egy szempillantásra volna szüksége és a mi összes ellenségeink megsemmisülnének. Mikor az Úr Jézus Krisztust a Getsemáné kertjében bántalmazták, ha akarta volna, ha csak az egy ujját megmozdította volna, több mint húsz sereg angyal állt volna rendelkezésére. Ő azonban megmaradt egyszerű, szenvedő embernek. Fia akarná, akkor az istentelen embereket úgy szétszórná, mint a szél a polyvát, de ő türelemmel van eltelve és az Ő hosszútűrése az emberek üdvét szolgálja, hogy hátha megtérnek és élnek. Ha a hitetek olyan volna, mint amilyennek lennie kellene, akkor nagy örömötökre szolgálna tudni, hogy Ő mindenkor veletek, mindenkor nálatok van. Ha Ő távol is van valamely szolgájától, azért mégsem hagyja sohasem magára, sem nem hagyja egyedül. Kérdezzétek meg a covenantiánusokat (a skót anglikán egyház elnevezése) ott fenn a hegyek között Skóciában és ők meg fogják mondani, hogy soha olyan áldásos, oly üdvös vasárnapot nem élveztek, mint mikor a sziklák és szirtek között titokban összejöttek és őrszemeiket kiküldték, hogy vigyázzanak a veszélyekre. Mikor Cargill vagy Cameron (híres egyházi szónokok Angliában) az Igét hirdették, ah, milyen áldás kisérte szavaikat! Milyen határtalan szeretettel vonzódott a megpróbáltatások közt levő gyülekezet mennyei vőlegénye irányában! Ha a világ a próbák tüzes kemencéjét hétszeresen is befűti, még ez sem ér fel avval a gyönyörrel, látni megdicsőült szemekkel az Isten egyszülött Fiát! A tüzes kemence itt van előttetek, menjetek oda és nézzetek be!
A tűz olyan hatalmasan lángol ott benn, hogy azok, akik azt a három megkötözött embert bevetették, megégtek és elpusztultak a perzselő forróság miatt. De ah, nézzetek csak oda! Nem látjátok? Hívjátok csak gyorsan a királyt! És jön Nabukodonozor, ámulva néz be és szól: ,,Vajon nem három embert kötöztünk meg és dobtunk a lángok közé? Mi módon van az, hogy most négyen vannak? Egy idegen, titokteljes alak van köztük, úgy járnak ott a parazsak között, mintha virágos kertben sétálnának. Ruhájuk tündököl, mint a napsugár és oly nyugodtan tartózkodnak ott, mint emberek forró napsütéskor az árnyékos kertben és az a negyedik – ez a titokteljes negyedik – olyan, mintha az Isten Fia volna.” Ah, Nabukodonozor, te olyasmit láttál, amit már mások máshol is láttak. Mert, ahol az Isten szolgái a tüzes kemencében vannak, ott köztük van az Isten Fia is! Nem hagyja el sohasem azokat, akik őt el nem hagyják! Ha mi ragaszkodunk Hozzá, nyugodtak lehetünk, hogy velünk marad egész a végig. Ne féljetek tehát az oroszlántól! Bízzatok csak a mi Sámsonunkban, akinek ha eljő az ideje, egy szempillantás alatt szétszakítja őket.
Szolgáljon továbbá az is vígasztalástokra, hogy ha a lelketek oroszlánok között is van, az oroszlánveremből feltétlenül sértetlenül fogtok előjönni. Dánielt bedobták az oroszlánverembe. Rákövetkező éjszakán egész éjjel nem hunyta be a szemét Dárius király és reggel azzal a biztos tudattal ment a veremhez, hogy nem lát Dánielből semmit sem és ezért fájdalmában kiáltott hozzá. Mily óriási mértékben meglepte tehát, hogy Dániel felszólt hozzá, miszerint Isten életben tartotta. Mennyire kész volt őt rögtön a veremből felhozatni. És te Isten gyermeke, légy nyugodt, mert teljes épségben fogsz a veremből kikerülni. Megrágalmazhatják, meggyanúsíthatják az őszinte embert, de egy tiszta jellem sem fog elmúlni vagy a sírban elpusztulni. A te igazságosságod fel jő, mint a fényesség és igazad miként a nap. Ne féljetek semmit, mert amint Dániel feljött a veremből a fényességre, úgy mindazok, akik a Krisztusért szenvednek, „ama napon” majd hírt, dicsőséget és halhatatlanságot nyernek.
Gondoljatok továbbá arra, hogy ha ti most oroszlánok közt vagytok is, nemsokára eljő majd az a nap, mikor angyalok között lesztek. Mikor a Mester a pusztában tartózkodott a vadállatok között, akkor „előjöttek az angyalok és szolgáltak Néki.” Ilyen látogatást minden hívő elvárhat. Hogy örvendhettek a változásnak azok a vértanuk, akik e földön tüzes reggelit vettek magukhoz, de még ugyanaz napon vacsorát élveztek a Krisztussal, miután tüzes szekéren a dicsőség honába ragadtattak. Ha mindazt végigszenvedtétek a Krisztusért, amit csak a gonoszság kitalálhat, úgy nem fogtok többé rágondolni, ha csak öt percig lesztek a mennyben. És odafent majd boldogok lesztek, hogy - habár kis mértékben is - de mégis a Jézusért szenvedhettetek. Ezért legyetek nyugodtak, ti ifjak és járjátok bátorsággal útotokat.
Látok egy pár katonát itt a gyülekezetben és igen örülök, hogy az egyenruhások közül egy bizonyos rész mindig megjelenik gyülekezetünkben. Tudom, hogy nehéz dolog egy keresztyénnek a kaszárnyában bizonyságot tenni Jééusról. Némely katonának rendkívül nehéz a helyzete és göröngyös az útja, mint Krisztus követőjének. Olyan gondosan kell haladnia, mint egy hajónak a torpedók között és csak egyedül az isteni kegyelem képes őt biztosan megtartani. És ti, akik nagy gyárakban dolgoztok, ahol igen különböző emberek jönnek össze a közös hálószobákban, talán kínosnak találjátok, hogy imára leboruljatok. De ne mulasszátok ezt el! Tegyétek ezt meg bátran és maradjatok meg e mellett. Ne szégyeljetek színt vallani! Legyetek készen az indulásra, ha pedig elindultatok, ne álljatok meg. Ha csak keveset is kezdtek engedni, lassan az egész tekintélyeteket elvesztitek és ez mindig rosszabb lesz számotokra, de az Úr Jézus Krisztus nevében kérlek, maradjatok állhatatosak egész a halálig. Vigasztalódjatok, mert nem ujság az, ami veletek történik. Nem ujság az a Jézus követőinél, ha megvetik és kinevetik őket. Jézus azért jött, hogy tüzet hozzon e földre és ez a tűz már ezerkétszáz esztendeje ég. Ez a tüzes ösvény az igazi útja a harcoló keresztyénségnek. Ezért járjatok ezen az úton és legyetek boldogak, hogy engedélyt kaptatok, miszerint a menny hősei közé tartozzatok.
Engedjétek meg most, hogy szóljak egy pár tanácsadó szót. Természetesen ezek nem vonatkoznak mindenkire, aki itt van, bár remélem, hogy sok Istenfélő ember van itt jelen. De mivel feltétlenül vannak itt egyesek, kiknek lelke oroszlánok közt van, fogadják el azok tanácsadó szavaimat.
Először is, hogyha már kénytelenek vagytok oroszlánok között élni, ne ingereljétek őket. Ha én oroszlánok közt volnék, nagyon ügyelnék arra, nehogy vadságukat és vérszomjukat én keltsem fel. Ismertem egyes keresztyéneket, akik nagyon balgatagon viselkedtek és ügyüket saját magukra nézve elrontották. Vannak olyan keresztyének, akik a népet egész nyakig tömik vallásos dolgokkal, ájtatos képet vágnak és hosszú arcot csinálnak, holott a népet külső dolgokkal nem lehet megnyerni a Krisztus számára. Odakötözni vagy odaszögezni nem lehet senkit a Krisztushoz, aminthogy eddig sem lehetett. Ami nálatok és nálam jó és elfogadható szabály, az lehet, hogy másnál már nem állhat meg. Mi nem gondolhatunk arra, hogy azt együk, amit a disznóknak adunk. Evvel azonban nem mondjuk azt, hogy a disznóknak nem kell mindig moslékot adni. Nem, nem, ez nagyon jó nekik. És ezért, ami a világot és annak élvezeteit illeti, hagyjátok, hogy élvezzék azt, amit választottak maguknak. Cselekedjenek kedvük szerint, hisz mással úgy sem bírnak. Én nem veszek részt örömükben és azt hiszem ti sem, mert nem szerezne nékünk gyönyört az élvezetük. De ne hasonlítsd magad hozzájuk, mert te ujjászületett ember vagy, ők pedig megrögzöttek, sőt holtak a bűnben. Ne ítélkezzél tehát folytonosan, mert ez annyit jelent, mint ráncigálni az oroszlán szakállát, már pedig ez nem szolgál nekik nyugalmukra. Ha a te lelked oroszlánok közt van, úgy légy nyájas, barátságos, légy okos és légy kedves. Különösen pedig légy hallgatag. Lehet, hogy egy jó szó van ajkadon, de ha az alkalom olyan, hogy nem ejtheted ki, akkor semmi esetre se mondd ki, mert ezáltal felizgatod az oroszlánokat és felesleges bűnöknek léssz az okozója. Lehet, hogy olykor meg kellene védelmezned valamely igazságot, de ha tapasztalatlan és tanulatlan vagy, úgy meg ne kisértsd ezt, mert nincs erőd hozzá. A hitetlenség bajnoka kicsalja a gyenge és tanulatlan hívőket és legyőzi őket, aki pedig bátran előhalad, azt bizonyítékokkal üti agyon. Nem voltak meg a szükséges ismeretei a kellő mértékben és ezért megsebesült, de mit mondanak ilyenkor az ellenfelek? Kérkednek és büszkélkednek avval, hogy az igazság hazugságnak bizonyult be és hogy Krisztust legyőzték. Ez nem helyes, nem jó eljárás. Az angol birodalmat nem semmisítették meg akkor, mikor egy ezred katonaságot a gyarmatokon megöltek és ugyanúgy a Krisztust és igazságát sem semmisítették meg akkor, ha egy gyenge harcos csupa buzgalomból a tűzvonalba rohan, holott a hátvédben kellett volna tartózkodnia. Nem fogok sokat beszélni ezen pontról, mert manapság nem látunk sok ilyen buzgóságot és szégyen volna, ha a helyes buzgóságot is visszafojtanék, de van egy bibliamondásunk, amely így szól: „Legyetek okosak, mint a kigyók és szelídek mint a galambok.” Tegyétek ujjatokat az ajkatokra, ha felizgatnak. Nem tudtok helyesen, nem tudtok a megfelelő módon beszélni, ha kijöttök rendes kedélyhangulatotokból és annak a veszélynek vagytok kitéve, hogy a harag elönti szíveteket. Hallgassatok és várjatok, míg eljön a ti időtök. Némely ember sokkal inkább előmozdítaná az Isten országának ügyét, ha nem izgatná oktalanul a hitetleneket. Hagyjátok békén őket és mozdítsátok elő azok üdvét szeretettel és szelidséggel. Ha azonban ama fáradozástok, hogy nékik javukra legyetek, bűnre gerjesztik őket, úgy keressetek más módot, más utat. Ne hajtogassátok állandóan azt, ami indulatba hozza őket, keressetek más dolgot. Azt hiszem, hogy némely keresztyénnél a szenvedéseinek felét a rossz szeszélye és oktalansága okozza, amennyiben állandóan ingerli a világot. A harcot mindig ők kezdik, mert cselekedeteik szinte azt látszanak mondani: „Ki mer velem megvívni?” míg végre tényleg akar valaki, aki a füttyköst a kezei közé veszi és őket alaposan helybenhagyja. Ne csináljatok bolondságokat, mert ha a lelketek oroszlánok között van, legyetek nyugodtak és ne ingereljétek őket haszontalanul.
Azután pedig, ha oroszlánok között vagytok, ne bömböljetek velük együtt, bár ez igen rátok ragad. Ismertünk már többeket, akikről azt hittük, hogy keresztyének és mégis rágalmakra rágalmazással, durvaságokra durvasággal és vádaskodásokra vádakkal feleltek. Az istentelenek oroszlánok, de ti nem. Ne igyekezzetek tehát hozzájuk hasonlítani. Sohasem tudtok majd úgy, olyan igazán ordítani, mint ők. Engedjétek csak ezt át nékik. A te feleleted, a te válaszod nem lehet az, hogy őket ingereld, hogy ellenfeleid szidalmazd és így magad is közéjük tartozzál, hanem szelídséggel, türelemmel, nyájassággal és szeretettel kell őket meggyőznöd. Óh, én kérlek titeket, kedves testvéreim és testvérnőim, kik a Krisztusért szenvedtek, ne engedjétek, hogy kedélyetek megromoljék, elsavanyodjék. Nyilvánvaló célja e mai korszaknak, hogy a vértanukat keménnyakuvá és ellenkezővé tegye. De ti ne legyetek ilyenek. Legyetek telve szeretettel. Minél inkább ingerelnek, annál inkább szeressetek, Győzzétek meg jóval a gonoszt. Szükségesnek tartottam, hogy eme utasításokat felemlítsem előttetek, mert tudtam, hogy sokan nem vették eddig ezeket figyelembe.
Azonkívül pedig, ne legyetek gyávák, ha telketek már az oroszlánok közt van. Nem hallottatok még arról, hogy az oroszlán meghunyászkodik egy oly ember előtt, ki erősen szembe néz vele? Hogy ez a dolog tényleg így van-e, arról nem vagyok biztos, de hogy ennél az istentelen világnál így van, arról biztos vagyok. Ha egy férfi határozottan, elszántan, eltökélten szembeáll ellenfeleivel, akkor feltétlenül uralkodik azokon. Ha valaki bizalommal viseltetik az Úr iránt, akkor az Úr meg tudja kedveltetni e férfit még az ellenségei előtt is. Ha csak egy keveset engedtek a világnak, lassankint majd egészen átmentek. Ha először csak egy centimétert engedsz a világnak, később már métereket kell átengedned? Ez olyan biztos, mint amilyen igaz, hogy élsz. Míg ellenben, ha nem egy centimétert, hanem még csak egy millimétert sem engedsz, ellenben határozottan megállsz, akkor az Úr meg fog segíteni, Tehát a bátorság a fő. Egy bizonyos idő múlva aztán a világ így szól az ilyen felől: „Nem használ semmit sem, ha kinevetjük őt, mert nem veszi fel, vagy ha durva, goromba szavakat mondunk néki, egyszerűen nevet fölötte. Hiábavaló dolog az is, hogyha mi az ellenségei vagyunk, mert ő mindenáron barátunk akar lenni. Valójában pedig nem is olyan megvetendő ember, mint aminőnek gondoltuk, hagyjátok tehát békében.” Az embereknek van szívük, csak nagyon mélyen van és nehezen található meg. Ha azonban látják az állhatatosságot az igazság és irgalmasság mellett, akkor megváltoztatják nézetüket és szinte képesek a vállukon hordani és üdvrivalgással kisérni azt az embert, akit kevéssel előbb meg akartak feszíteni. Ne légy tehát gyáva, hanem bátor! Az ütközet nem tart soká, mert mihamarább felváltja a győzelmi dal.
De még akkor is, ha hosszú lenne a harc, ha tízezer esztendeig is eltartana, még akkor is megérné az a jutalom az az örökség azt a kevés szenvedést, amelyben részünk van.
Ha a lelketek oroszlánok között van, akkor ne menjetek közéjük egyedül. „Hát kivel menjek? - kérdhetitek - hiszen nincsen egyetlen hívő sem a gyárban, ahol dolgozom.” És én mégis azt mondom, hogy ne menj egyedül, hanem hívd magaddal az Urat. Még ha volna ott egy másik vagy több hívő, ahol dolgozol, akkor se bízz bennük, hanem te külön vidd magaddal az Urat. Hallottam és tudom, hogy mit mondtak neked tegnap és hogy mennyire kihoztak sodrodból, te pedig kemény és éles szavakkal feleltél nékik, még pedig azért, mert reggel nem imádkoztál úgy, ahogy kellett volna. Ha lelked az őszinte ima következtében nyugodtabb és békésebb lett volna, akkor félig sem vetted volna oly komolyan a dolgot. Vidd magaddal az Urat mindennap és ha beszélned kell, ígyekezz úgy beszélni, mint ahogy Ő beszélne, azután pedig, ha kivédted magad, képes lehetsz azt mondani: „Azt hiszem édes Uram, nem váltam szégyenedre, mert ígyekeztem a Te szavaidat mondani.” El ne felejtsd tehát, hogyha oroszlánok között vagy magaddal vinni a Krisztust. Azok, akik eltűrik az ellenkezést, azokból lesznek a legőszintébb keresztyének. Sokan, akik csak később jöttek a Krisztushoz, nagyon erős, durva megszólásban részesültek. Áldott dolog egy emberre, ha az igát ifjú korában hordozza. Ha képes volnék arra, hogy egy hengerrel lesimítsam előttetek a mennybe vezető út göröngyeit, azt hiszitek, megtenném? Nem, semmi esetre sem. Kell, hogy az út göröngyös legyen egy vagy több helyen, mert ez erősíti, edzi a vándor lábait és hasznára van. A gyermekből sohasem lesz férfi, ha egész életében mindig pólyában hordozzák, mint a csecsemőt. Meg kell tanulnotok egyedül járni, önállóan haladni. Gyakorolnotok kell magatokat a harcban, megtanulni a szabályokat, mert máskülönben nem lesztek a kereszt derék harcosai és a Bárány követői. Vajha a Szentlélek megtartana benneteket a Krisztus szövetségében, hogy így oltalmazva és védve legyetek minden kísértés és megcsalattatás ellen.
Engedjétek meg továbbá, hogy figyelmeteteket felhívjam arra, hogy ha a lelketek oroszlánok között van és ti nagyon gyengéknek érzitek magatokat, szabadságtokban áll az Urat arra kérni, hogy telketeket nyugodtabb és csendesebb helyre vigye. Egy keresztyén sincs arra kényszerítve, miszerint üldözéseket tűrjön el, ha változtatni tud azon. „Ha pedig ama városban üldöznek titeket, menjetek egy másikba.” Jogotokban áll bármikor egy másik állást keresni. Lehetnek ugyan okok, amelyek miatt ki kellene állnotok a megpróbáltatást is ilyen esetben, - és ha csak lehetséges - álljatok is meg. Vagy például a józan gondolkozás néha szintén azt mondhatja, hogy kerüljétek az üldözések helyét, csak vigyázzatok, nehogy a gyávaság legyen az okozó, mert az okosságnak semmi köze sincs a gyávasághoz. Mikor az imában azt mondjuk, hogy: „Ne vigy minket a kísértésbe!” – evvel, hogy úgy mondjam, engedélyt kaptunk arra, miszerint elkerüljük a megkísértések helyét. Néha pedig kötelessége a keresztyénnek más működési kört keresni, ha úgy érzi, hogy igen sok és nagy a szenvedése.
Mindezeken kívül azonban sokkal derekabb, hősiesebb dolog, kegyelemért könyörögni és tovább is ott maradni az oroszlánok között és őket esetleg megzabolázni. „Az én lelkem oroszlánok közt van.” Úgy van, mert ha az Úr oroszlánszelidítővé tett téged, akkor ez az a hely, ahol lenned kell. Vannak emberek, akik ha megtérnek, azt mondják, hogy nem tudnak tovább abban a környezetben élni, mert nincs bennük remény a környezet megváltozására. Egy kedves barátom, aki egy ily környezetben dolgozott, azt mondta, hogy az ő munkája végnélküli, mert az emberek mihelyt megtérnek, azt mondják: „Csak nem akarja talán a prédikátor, hogy én még tovább is ilyen rettenetes helyen éljek?” Természetesnek találják, hogy miután becsületesek, tisztességesek és józanok lettek, más helyre kell költözniök, amit általában meg is tesznek. Az eredmény pedig az, hogy az a régi, rossz fészek soha meg nem javul. Olykor azonban azt kellene, hogy mondja egy hívő ember: „Nem megyek el innen. Isten kegyelmet adott nékem és én itt maradok és itt fogok bőjtölni. Ámbár ezek oroszlánok itt körülöttem, de én meg fogom őket szelídíteni. Hiszem, hogy Isten szándékosan állított engem ide azért, hogy munkatársaim velem együtt a Jézushoz jöjjenek és kegyelmet találjanak.” Hogyha lámpa lennék és meg volna az a jogom, miszerint én válasszam meg a helyet, hogy hol világítsak, valószínűleg egy tiszta, egyenes utcát választanék. Nagyon szívesen világítanék például itt a gyülekezet előtt, ha azonban tényleg egy becsületes lámpa volnék, akkor azt mondanám: „Mivel csak kevés lámpánk van és mivel minden utcát meg kell világítani, azt hiszem sokkal szükségesebb egy sötét udvart vagy egy zsákutcát megvilágítani, mint egy tiszta, széles utcában fénykedni. Engedjétek meg tehát, hogy elvigyem világító sugaraimat abba a szomorú, sötét udvarba. Lemondok tehát inkább minden előnyről és elmegyek sugaraimmal oda, ahol egy tolvajt fel tudok tartóztatni vagy esetleg egy gyilkosságot megakadályozni.” Egy bölcs lámpa így felelne: „Azért jöttem e világra, hogy a világosságot terjesszem és szívesen megyek oda, ahol legjobban uralkodik a sötétség.” És keresztyén férfiak és nők, nincs-e értelem e tanácsban? Vagy nem helyes ez? Vagy nem azt akarja-e a Mester, hogy odamenjetek, ahol leginkább hasznot hozhattok? Ezért tehát, ha a lelketek oroszlánok között van, mondjátok ezt: „Hála legyen az Úrnak, hogy így áll a dolog. Csak arra kérem az Urat, segítsen meg, hogy én győzzem meg ez embereket és ne ők engemet.” Ah, milyen szép dolgot vitt véghez két testvér megtérésük ideje után. Forró szeretetre gyúltak a néger rabszolgák iránt, de nem tudtak hozzájuk jutni a nyugatindiai-szigetekre, mert az ültetvényesek, a gazdag földbirtokosok ott csak rabszolgákat tűrtek meg. Nem volt tehát más megoldás, minthogy saját magukat árúba bocsájtották, mint rabszolgákat és így éltek, a négereket tanítva és hitre hozva és így is haltak meg aztán. Azt mondják, hogy Afrikában volt egy helység, melynek lakói falakkal körül voltak zárva és őrizve, mert mindnyájukat megtámadta a bélpoklosság és tagjaikat egymásután elveszítették. Ezt megtudta két misszionárius, kik odajutva, felmásztak a falakra, benéztek és látták a szegény teremtéseket egyiket kar, másikat láb nélkül. Nagy részvétre gerjedt a szívük és engedélyt kértek, hogy bemehessenek a szerencsétlen lelkek közé és őket a Krisztusnak megnyerjék. A felelet ez volt: „Bemehettek éppen, ha annyira akartok, de ha egyszer bennvagytok, onnan ismét ki nem jöhettek, mert magatokkal hozhatjátok azt a ragályos bajt, amely őket pusztítja. Ha tehát bementek, legyetek elkészülve, hogy élve ki nem jöttök, mert a többi bélpoklosakkal együtt pusztultok el. És mindezek dacára, ez a két bátor ember bement és föláldozta életét azért, hogy a sajnálatraméltó embereknek a Jézust hirdessék.
Remélem, hogy eme nagyszerű keresztyéni vérből egy pár csepp még kering a mi ereinkben is, és ha tényleg érezzük, hogy van bennünk, abból valami, akkor valószínűleg készek volnánk egész a pokol kapujához menni, hogy még onnan is egy bűnöst megmentsünk. Ha nem vagytok készek arra, hogy egy lélekért még esetleg meg is haljatok, akkor nem vagytok méltók az Úrhoz. Készek lesztek elhordani a gúnyt és szitkot - ha a Mesterhez hasonlíttok - csakhogy egy lelket megnyerjetek. Ezért maradjatok meg ott, ahol vagytok, kedves testvéreim és testvérnőim, különösen ti, kik erősebbek vagytok az Úrban. Ha oroszlánok között vagytok, maradjatok is ott és igyekezzetek azokat megszelídíteni. Micsoda édes érzés lesz az, hogyha egy nap a gyülekezetbe jöttök, két vagy három olyan szomszéddal vagy munkatárssal, kiknek megtérésében eszközök voltatok. Ha egy hívő az Isten kegyelme által olyan embert tud a Jézushoz vezetni, aki részeges és káromkodó volt, az óriási győzelem. Nekem már évek hosszú sora a rendes foglalkozásom az oroszlánszelidítés és ebben nagy örömet találok. Ha egy ilyen fajtájú oroszlán most itt jelen volna, annak kívánom, hogy bárcsak a Mester megszelídítené és a lábaihoz fektetné. Ott van a te helyed, te szegény bűnös, a Krisztus lábainál. Ne féljetek tehát a bűnösöktől, sem a bűntől, kedveseim, mert miként tudnátok rajt uralkodni, ha reszkettek tőle? Menjetek oda a bűnösökhöz, menjetek és nyerjétek meg őket az élő Isten ereje által és meg fogjátok látni az oroszlánokat, amint a Bárány előtt térdelnek és egy kis gyermek vezeti őket.