Ha a lélek egészen ki van békitve Istennel és örvend benne, akkor örül az Ő összes sajátságainak. Először talán kizárólag az Ő szereteténél és kegyelménél időzik, de később azután odajön, hogy az ő szigorúbb tulajdonságainak örül, és különös gyönyörüsége, van az Ő szentségében és hatalmában. A krisztusi ismeretben való előhaladásnak jele az, ha a mi tulajdonságokat megkülönböztetni kezdjük és ezek mindegyikének örvendünk. Az elmélkedésnek és gondolkodásnak jele az, ha az isteni dolgokat megkülönböztetni képesek vagyunk és az Ő mindegyik tökélyéről a dicséretnek egy zsoltárát tudjuk adni, de a magasságos Atyához való növekvő bizodalomnak is jele az, ha az Ő imádásra méltó lényét kezdjük szemlélet alá venni és azután annyira örvendünk mind a felett, ami Ő, hogy tulajdonságait egyenkint elővehetjük és Őt minden egyesért dicsérni, dicsőiteni és magasztalni tudjuk. A zsidó törvény alatt a legegyszerűbb alaku áldozatok voltak, ugymint a gerlicék és fiatal galambok előhozatala, melyek csak kettéhasittattak és az oltáron megégettettek, de azután voltak más, határozottabb szabályok azon áldozatokra vonatkozólag, melyek a nyájból vétettek. Ezek oda osztattak, ahová tartoztak és azoknak részei helyeikre tétettek, a fej, a zsir, a belek, a comb stb. mindegy azt jelezve, hogy habár némely hivők az engesztelő áldozatot csak mindegy teljeset és felületesen ismerik, vannak mégis mások, kik jobban vannak ebbe beoktatva, mélyebben tekinthetnek az isteni titokba és láthatják a különböző formákat, melyeket a nagy igazság elfogad? Mi meg vagyunk mentve, ha az Urat szívünkből különösen szeretjük, de azt akarnám kedveseim, hogy ismernétek az Ő tiszta fényének különféle sugarai összességet, látnátok az ő koronájának sok dicsőségét és mindenek felett örülhessetek az ő tökéletességének.
Az én mai reggeli leckém Istennek hatalma, ami imádásunknak tárgya. Itten, kedves testvéreim, széles gondolati mezőnk van, mert Istennek hatalma az összes egyéb tulajdonságaival összeköttetésben van kijelentve. Ez az ő minden művének oka, alapja és hajtóereje, mely által az ő országa fentartatik és Ő maga kijelentetik. Az Ő hatalma olyan világosan látható a teremtettségben! Oh, Uram valóban hatalmas karod van itten. Mi önmagunknak ártunk és tiszteletlenséggel illetjük Teremtőnket, ha az Ő művei előtt elvonulunk úgy, mintha azok a lelki indulatu emberek figyelmére méltók nem volnának. Viszás dolog az tőlünk, ha megfeledkezünk ezen intésről: „Amit Isten megtisztított, te ne nevezd azt tisztátalannak.” A zsoltáríró Istennek alkotó hatalmáról énekel az előfekvő Zsolt.12,13. versében: „Tiéd az egek, tiéd a föld is, e világot minden bennevalóval te fundáltad. Az északot és a délt te teremtetted, a Tábor és Hermon a te nevedről énekelnek.” Dávid a kinyilatkoztatást és a természetet nem választotta el egymástól. Ő szerette az alkotást és vágyódott utána nappal és éjjel, de egyidejüleg dicsérte az alkotás művében Istennek kezeit. A 8-ik zsoltárban az eget veszi szemlélete alá és ezen szavakra fakad: „Mi Urunk Istenünk, mely igen csodálatos a te neved az egész földön.” A 104-ik zsoltárban zenét talál a hegyekben, kutakban, a madarakban, fenyőfákban és örül, hogy az Úr dicsérete örökkétartó és hogy az Úr gyönyörködik az Ő munkáiban.
Az Úr Jóbot és barátait hatalmára figyelmezteti, amely a teremtettségben látható
és valóban ezen tulajdonságának kijelentése volt az, ami Jób barátait hallgatásra bírta, és magát a patriarkát is ezen felkiáltáshoz hozta: „Íme, én, mely hitvány elvettetett vagyok, mit felelhetnék néked?” (Jób 39,37) Ne hagyjuk azt tekintet nélkül, aminek oly üdvös befolyása volt másokra. Sajnálatra méltó az, ha az emberek olyan lelki emberekké válnak, akiknek egyáltalában nincs szemük az Úr hatalmának szemléletére a folyókban és hegyekben, a tengerekben és viharokban, mert mindezeket Isten teremtette és mintegy tükörben látható ezekben.
Figyeljük meg először Istennek erőteljes hatalmát az ő kegyelmében, amint az ami tapasztalatunkban megnyilatkozik. Másodszor pedig az isteni hatalmat, amint az Krisztus Jézusban kifejlődik és harmadszor próbáljunk ezen hatalom felől gondolkodni és mérlegelni azt, hogy tényleg hogyan kellene annak elismertetni.
Istennek hatalmas karja, amint az a mi tapasztalatunkban nyilatkozik.
Először, kedveseim, gondoljatok az isteni hosszútűrésre. A kegyelem minő hatalmas karjának kellett lennie annak, mely Istennek haragját visszatartotta mialatt mi a lázadás és megtéretlenség állapotában voltunk, Hogy a haragvó tengert kormányozza Isten, semminek sem látszik nékem azon hatalommal összehasonlítva, melyet Isten önmaga felett gyakorol, amidőn az istentelen emberek sértegetéseit, Krisztusnak általok való elvettetését és gyakran az ő káromló beszédüket és tisztátalan tetteiket eltűri. Oh, bűnös, amikor magas kézzel és kinyujtott karral vétkezel, nem csodák-csodája-e, hogy le nem ver téged Isten, és gyalázatosságodnak véget nem vet? Ő mondja: „Megszabadítom magam az én ellenem támadóimtól.” Nem csoda-e, hogy magát meg nem szabaditotta tőled és egy csapással el nem vet téged? Te tudod, hogy szokott lenni némely embereknél. Egy szó és egy ütés, de nem úgy volt Istennél. Sokáig várt ő és vár mostan is, egész napon át kiterjeszti kezeit egy fellegnek, mely nem enged magának beszélni, hanem ellentmond. Micsoda hatalom az, mely az ő hatalmát visszatartja? Istennek hatalma az ő mindenhatósága felett úgy, hogy nem hagyja azonnal lángolni haragját, az istenteleneket nem emészti meg mindjárt és nem engedi, hogy az igazság kardja bűneinek közepette érje a bűnöst. Oh, Isten, legyen tisztelet a te kegyességednek és hosszútűrésednek, mert a te erőteljes, önmagát korlátozó hatalmadat látjuk abban.
De akkor ismertük meg legelőbb Istennek hatalmát, amikor az Úr az ő hatalmas kegyelme által minket levert. Oh, milyen mindenhatóság nyilatkozik meg minden egyes lázadó bűnösnek meggyőzetésében. A bűnös ember természete szerint nagyon dacosan áll ellent Istennek és nem akar engedelmeskedni szavának. Néha az előítéletek egész tömkelegével veszi magát körül, s ti és én, kik megtéríteni akarjuk őt, egészen tehetetlenné válunk arra nézve, hogy őt elérjük. Az előítélet egy földtöltés, amelybe a legnehezebb ágyukkal lehet tüzelni sikertelenül, mert a golyók a földbe temettetnek és nem lesz nekik semmi eredményük. Ha az emberek nem akarnák látni, akkor semmiféle fény sem segit nekik, mert készakarva hunyják be szemeiket. Ha nem akarnak hallani, akkor az evangélium hangjai mit sem tehetnek mert ők készakarva zarták be füleiket . Csodák-csodája az, ha végre Isten az előítéletet meggyőzi és az ember ott találja magát – amire nézve megesküdött, hogy sohasem lesz ‒ megpuhultan és bűnbánólag Jézus lábainál. Ha azt mondta volna neki egy prédikátor, hogy el fogsz te majd jönni, ő erre azt felelte volna, hogy: „Te elmeháborodott vagy, az meg nem történhetik, hiszen én a nevét is utálom annak.” Hatalmas karod van tenéked, oh, Isten, hogyha az a tárzusbeli előitéletteljes Saulus lábaidhoz esik és azután felkél, hogy a te apostolod legyen.
Sokszor az emberek gránitkő keménységgel vannak körülvéve, s az isteni szeretet hatalmának engedni nem akarnak. Prédikáljatok ti úgy, amit akartok, nem lehet őket megindítani, hanem olyanok maradnak, mint egy bevehetetlen vár, mely az ő megkúszhatatlan szikláiról letekint és minden ostrommal dacol. Nem tudtok utat hozzájuk. Még meghalni is hajlandók volnátok, ha megnyerhetnétek szíveiket Krisztus számára, de ők sem a durva fenyegetésekkel, sem a lágy toborzással meg nem közelíthetők. Hasonlók ők a krokodilushoz amelynek kevélysége az ő pikkelye, s el van zárva mintegy erős pecséttel. Kivonhatod-e a krokodilust hálóval és megragadhatod-e nyelvét kötéllel? úgy látszik mintha semmi rész sem volna páncéljaikon, amelyen az igének nyila áthatolni tudna, de néked hatalmas karod van, óh, Isten hogy a délnek vasa és érce az ő parancsára
Láttunk olyan néhány embert is, kiknél a bűnös szokások mélyen begyökerezve voltak, kik azonban mégis csak elváltak régi bűneiktől. Csodák csodája: a szerecsen megváltoztatta bőrét és a párduc az ő foltjait, mert az, aki hozzá volt szokva gonoszt tenni, jót tesz. Lássátok, a csodaerős kegyelem! Megöregedett a bűnös a bűnben, mintegy vén tölgyfa száz gyökerével begyökerezett a földbe. úgy látszik, mintha azt átültetni leheletlen volna, hanem könnyebb volna kivágni. A kegyelemnek hatalmas keze mégis megragadta ezt a vén fát és ide-oda rázta a bűnnek megismerése által, végre pedig a megtérés által gyökereivel együtt kihúzta a helyéből, úgy hogy az a hely, mely egykor ismerte őt, most már nem ismeri. A szikla és a talaj, amelyben talán félszázadon át állott, elvonulnak az előtörő, gyökérfosztó erőtől és az ember, az ő előbbi életétől elválasztva, bizonysággá lett annak, amit az Úr megtenni tud. Az Úr meg tudja hasítani a hegyeket és meg tudja osztani a tengert, s azért tudja az embereket elválasztani az ő kedvenc élvezetüktől és tudja arra tanítani, hogy inkább levágják jobb karukat és kitépik jobb szemüket, mintsem a bűnben romlásba jussanak. Valóban Urunk, tenéked hatalmas karod van.
A sátán arra tanítja az embereket, hogy a kegyelem ellen a kevélységnek teljes cselekedeteivel védjék magukat. Ők ezt mondják: „Kicsoda az Úr, akinek szavát nékünk hallgatni kell?” Hetvenkednek az ő erőszakukkal és keménnyakuak. Önigazságuak, biztosak benne, hogy semmi rosszat nem tettek. Az evangélium tehetetlen irányukban, mert tekintetükben kevélyek és gondolataikban szégyennélküliek. De néked Uram hatalmas karod van, te mélyed ledobod a gőgös bűnösöket. Éhesekké és szomjasakká teszed őket és így azután feléd kiáltanak nyomorusagukban. Hatalmas karod van a kevélyek között és meghajlítod őket annyira, hogy leesnek és senki sincsen, aki nekik segítsen. „Ő ledobja az erőszakosokat az ő üléseikből.” Miután Nabukodonozor monda: „Ez a nagy Babilon, melyet én emeltem” ‒ megtanulta beismerni azt, hogy az Úr megalázza a kevélyeket.
Épen olyan hatalmas az Úr, hogy a kétségbeeséseket meggyőzze, mert ezek egy másik várerősség, a melyben a bűnösök az Úr kegyelme elől elsáncolják magukat. „Nincs többé reménység” ‒ mondják ők – azért átadjuk magunkat bűneiknek”. És majdnem hiábavaló azok megtérésének kísérlete, kik akaratosan kétségbe esnek. Ők a biblia vigasztalásait rossz néven veszik és eldobják Istennek ígéreteit, s mégis össze tudja törni az Úr a vaszárakat és az érckapukat darabokra zúzni, a foglyokat pedig ki tudja hozni a kétségbeesés tömlöcéből és egy sziklára állítani, szájukba egy új éneket adni és azt mívelni, hogy az Ő nevét örökké dicsérjék. A vigasztaló Szentlélek meg tudja őket szabadítani a vas ketrecből. Dicsőség legyen nevének, ha Isten elhatározza, hogy a bűnöst megmenti, akkor az Ő akaratát teszi és az ember akaratja nélkül erőt gyakorol. Szerető, gyöngéd, szelíd módon, a melyben a hatalom a gyöngédségben és az erő a szelidségben fekszik. Tudja az Úr a legkeményebb nyakuakat legyőzni. Azt teszi, hogy az oroszlán a bárány mellé fekszik és egy kis gyermek vezetni tudja. Így lesz Isten hatalma a bűnösök legyőzésében szemlélhető.
Épen úgy lesz látható az ő elváltozásukban, mert vajon nem csoda-e az, hogy Isten az öreg, elromlott lázadókat új teremtményekké teszi Jézus Krisztusban? Minden megtérés a mindenhatóságnak bizonyítéka. A világ megteremtése csak félcsoda volt az új lélek megteremtésével összehasonlítva, miután semmi sem volt akadályul, amikor Isten szólott és a világ előállott. De ha Isten az istentelen emberekhez szól, akkor az ellenszegülésnek ereje lép elő, mely a művet hátráltatja és magával a nagy műmesterrel is dacol. A sötétség és a halál van jelen, a gonosznak ereje és a jóra való tehetetlenség, melyeknek legyőzetniök kell. Az Úr mégis mindeneket megujít és az új teremtettséget ővéinek szívében állítja elő. Valóban hatalmas karja van neki. Dicsőség legyen az Úrnak, aki nagy csodákat mível magas kezével és kinyujtott karjával.
A megtérés feltámadásnak is neveztetik. A mindenhatóságnak nagy munkája lesz az, ha az utolsó trombitaszóra a holt tetemek megelevenednek, de ehhez hasonló csoda az, ha a holt bűnök száraz csontjai életre jönnek, ha azok, akiknek csontjaik szétszórva vannak egészen a pokolig, kik remény, kegyelem, Krisztus nélküliek és mégis életre ébresztetnek Isten igéjének hangjára a Léleknek hatalma által. Oh, ti, kik ujjá vagytok alkotva és új életre lettetek felserkentve, ma imádjátok az Ő hatalmát! Kicsoda más, mint Isten tehetett titeket azzá, amik vagytok? Fontoljátok meg, hogy mik voltatok és gondoljátok meg, hogy minő lázadók voltatok és mennyire hajlott a gonoszra a ti természetetek, íme, pedig a kegyelem által meggyőzetve, Krisztussal szorosan összekötve vagytok. A szentség után törekedtek és azt keresitek, hogy ez az isteni félelemben teljes legyen. Minő egy felfordulás ez! Minő átváltozása a dolognak! A vadont vizeknek forrásává és a pusztát folyóvízzé változtatni semmi sem a változáshoz képest, amellyel a holt, hideg, száraz emberi szívek a szeretetnek hatalmas forrásává, mely az örök életbe folyik, változtak. Dicsőség legyen a te hatalmadnak, végtelenül hatalmas Jehova, hatalmas karod van tenéked.
Ugyanez a hatalom szemlélhető, kedves barátaim, a külömböző megszabadításokban, melyekben az Úr kezdetben részesiti övéit, amikor ellenségeik oly dühösen ellenök támadnak. Látjátok testvéreim, mily erős volt Istennek keze, mely minket a mi első kétségünk szolgaságából és rettegéseiből megszabadított, amikor a lelkiismeret panaszt emelt és a törvény elátkozott, s mi a halálos ítéletre és ennek végrehajtására várni gondoltunk. Lássátok az Úr a mi kétségbeesésünket megszüntette a félelemtől megszabadított és meghozta nékünk a szabadságot, amellyel Krisztus az embereket szabadokká teszi. Mi a bűnnek rabjai voltunk és oh, mennyire ellenünk szállította a bűn az ő seregét, hogy a mennyire lehetséges elvágja legelső reményeinket. De Istennek ama Krisztusa, aki minden bűneinket eltávoztatta és azokat az ő vérének veres tengerébe fullasztotta, hatalmas volt. Eltörte ő az ívnek nyilait, a paizsot, a fegyvert és a bárdot. Erre azután eljött a sátán a legborzasztóbb kísértésekkel és ordított reánk, mint egy oroszlán, mert nem akarja ő elveszíteni alattvalóit. Azon igyekezett, hogy minden hálóját kivesse reánk, hogy megfogva tarthasson és megakadályozzon minket az Istenhez való menekvéstől. De íme, a zsákmány elvétetett a hatalmastól és a fogoly megszabadittatott. Magának a törvénynek sincsen már semmi hatalma, hogy elkárhoztasson minket, mert Krisztus eleget tett neki és mi szabadok vagyunk. Hatalmas a te karod, oh, Isten! A te jobbod és a te szent karod diadalt szereztek.
Azon időtől fogva pedig kedveseim, mily sokat lehetett látni Istennek hatalmából a szenteknek állandó megtartásában a végig való megoltalmazás által melyekben részük van. Ti sok szenvedésen keresztül mentetek, némelyek közületek nagyon nehéz, kinos szenvedésen, de ezek nem győztek meg s a földhöz nem sujtottak titeket. A jámbornak sokat kell szenvednie, de minden nyomorúságaiból megszabadítja őket az Úr. Dühösek voltak ellenségeink, kik néha összegyültek ellenünk és ha az Úr nem a mi oldalunkon lett volna, akkor mihamar elnyeltek volna, de néked Urunk hatalmas karod van és a te nevedben szabadulást találtunk. Körülvettek azok minket, mint a méhek, füstölögtek, mint a tövis közötti tűz, de az Úrnak nevében szétvertük őket.
Oh, mennyi bűnből és mennyi kísértésből kikerülünk mi győzedelmesen! Némelyiteknek ösvénye a pusztán át vezetett és e mellett folytonos harc volt. Tőrök és vermek voltak sűrűn letéve az egész ösvény hosszában bú és bánat hullott, mintegy jégeső folyvást és még sem lettetek meggyőzve. Ő megoltalmazza a szentek lábait. Minden keresztyén embernek élete egy csodákkal telt világ, de némely hivők tapasztalatai nagy csodatetetteknek sorozatából áll. Oh, én lelkem, te az erősökre léptél. Hogyan szabadult meg a mi lelkünk? Mint egy madár a madarásznak tőréből. A hatalmas ellenségek általa meggyőzettek, aki hatalmasabb mint ők valamennyien. A mi erőtlenségünkben vált nyilvánvalónak az isteni erő. Nem csoda-e, hogy habár olyan is volt a te hited, a széttöredezett nádszál, nem töretett össze soha és a te jámborságod, mely olyan volt, mint a füstölgő gyertyabél, mégsem oltatott el. Megtartattál az életben, mikor a halál oly közel volt, megoltalmaztattál, mikor ellenségeid oly dühösek voltak, nem kell-e hát valóban ezt mondanunk: „Hatalmas a te karod, erős a te jobb kezed!”
Testvérek a vég jön, de minden jó lesz, akkor is, ha az Úr előbb nem jönne el, mindnyájunknak le kell győznünk az utolsó rettenetes ellenséget, de mi nem félünk, mert azon testvéreink, kik előre mentek, hátra hagyták nékünk a példát, hogyan kell diadallal meghalnunk. Milyen dicsően győztek az ő utolsó óráikban! Oldalaik mellett állottunk, az ő szemeiknek tündöklését láttuk akkor, amidőn mindenütt köröskörül a halálnak árnyéka volt és dicsőítő énekeiket halottuk akkor, a midőn mindnyájan, kik őket látták, távozásukra gondolva sirtak. Sápadt volt-e arcuk? Távol legyen! Olyan örvendezők az ő halálos órájukban, mint a harcos, mikor a zsákmányt osztja. A miként a menyasszony örül a lakodalmi ünnepélynek, úgy örültek ők az ő nagy Uroknak jövetelén és üdvösségükön, mely az Ő karjaiban van. Készek voltunk velük együtt felkiáltani: „Oh, halál hol van a te fullánkod, oh, sír, hol van a te diadalmad?” Valóban Urunk, ha a te szegény, gyenge, szenvedő gyermekeid diadalmasan meghalnak, akkor látjuk, hogy te néked hatalmas karod van. Ha a test és a szív ellankad, ha barátaink segíteni nem tudnak, ha a földi vigasz eltünik és azután a szív még mindig örül és diadallal örvend, akkor az Úrnak karja leplezetlenül látszik és az arra indít minket, hogy az ő szent nevét dicsőítsük és magasztaljuk.
Szeretném, ha több képességem lenne ezen felséges tárgyat szemléltetni, de megtettem azt, amit legjobban tehettem és arra kérlek, hogy a délután csendjében való elmélkedések által e dologban nékem segitségül legyetek, hogy valóban imádjátok és dicsőítsétek azt a hatalmat, mely az irgalmasság minden edényében annyira látható és úgy fog megnyilvánulni rajtatok is, ha valóban Istennek gyermekei vagytok.
Lássuk másodszor Istennek hatalmas karját, amint ez Jézus Krisztus szentélyében bizonyul be. Kövessetek engem szívélyesen itten a zsoltárban, mert akkor meglátjátok, hogy Jézus Krisztusban megbizonyitja magát Istennek hatalma, az Ő választásában és az Ő felmagasztalásában, hogy fejedelem és üdvözítő legyen. Nézzétek a 20-ik verset: „Segítséget rendeltem az erős ellen, felmagasztaltam azt, akit a község közül választottam.” Krisztus az isteni kegyelemnek testté vált hatalma, benne lakozik Istennek hatalma, hogy az emberek gyermekeit megmentse, és mégis minő erőtlenségben időzött itten! Megutált és megvetett férfiú volt Ő, erőtlen és alacsony, szegény és világi tisztelet nélkül. A gyalázat és szenvedés, a szegénység és dicstelenség erőtlensége övé volt, de Istennek hatalma volt rajta és még mindig rajta van. Dicső dolog tudni azt, hogy Isten az ember erőtlensége által, miután azt az Ő saját természetével való összeköttetésben felvette, legyőzte a bűnt, a sátánt, a poklot és halált. A pusztában való harc a sátán és az ember között folyt le, aki mindjárt megkísértett minket, de oh, milyen dicső, íme, ez az összehasonlíthatatlan ember leverte a kisértőt és megtartotta az elsőbbséget. A Getsemáné kertben való halálos tusa emberé volt, ember volt ő, habár Isten aki a nagy vércsöppeket verejtékezte az erős kiáltásokat, s könnyeket áldozá és megnyerte a diadalt, mely által a gonoszság megfosztatott trónjától. Ő pedig, aki a gonoszságok eme hatalmasaival a kereszten harcolt, magában állt és a szőlőprést csavarta, miglen a szőlőfürtök közül egy sem marad sajtolatlan, ember volt. Az Ő ereje az, a názáreti férfiú ereje, aki a gonoszságnak minden hatalmát mindenkorra összetörte és megverte úgyannyira, hogy ha azok fel is lázadnak, ez csak az élet után való tusakodó kapkodás. Amily bizonyos, hogy Isten az ő trónján ül, oly bizonyos, hogy az asszony magva lábának a kigyó fején kell lennie, hogy örökre széttiporja, mert akármily hatalmasok is voltak a gonoszságnak seregei, Isten a nép közül egy kiválasztottat felmagasztalt, aki segítsen és a sötétség seregeit mindenkorra meggyőzze. Erős a te jobb kezed Üdvözítő, mert a te erőtlenséged, szenvedésed és halálod által verted meg a te népednek ellenségeit.
Meglátszik továbbá az Ő hatalma a mi Urunknak felkenetésében. „Találtam Dávidot, az én szolgámat, az én szent olajommal kentem meg őt.” Ti tudjátok, hogy az Ő prédikációjában két élű hegyes tőr ment ki az ő szájából, mellyel a bűnt verte, mert Istennek Szelleme volt rajta. Pünkösd napján megmutatta ezt a Lélek Krisztusnak egész testében és meghagyta, hogy összes tanítványai tüzes nyelveken szólják az evangélium igéjét. Istennek lelke Krisztussal van még mindig a földön az ő egyházában úgy, hogy habár az Ő prédikátorainak beszéde gyenge, mégis titkos erő kiséri azt és a gonoszságnak hatalmasságait ellenállhatatlanul leveri. Örüljetek ma szeretetteim, mert a kenet még bent van az Isten templomában és a felkent Üdvözítőnek mindenütt diadalmasnak kell lennie. Istennek legyen hála, aki igéjét a Léleknek hatalma által mindenütt győzedelmessé teszi. Imádnunk kell tehát Jézus Krisztust, mint olyat, aki Istennek hatalmával bír, mert Istennek Lelke mindig vele és az ő beszédével van, és ezért hatalmas arra, hogy mentsen.
Éppen úgy kell felmagasztalnunk Istennek erejét, mert Krisztus országa folyvást tart e világban. Miként a zsoltáriró mondja: „Az én kezem állandó lészen és az én karom megerősíti őket. Nem nyomják el őt az ő reá jövő ellenségei, a gonosz ember is nem nyomorgatja azt, mert megrontom ő előtte az ő nyomorgatóit és az ő gyűlölőit megverem.” 1800 éven át mindennemű erőszakot kísérlettek meg, hogy Krisztus gyülekezetét kiirtsák. Az ördög és annak e földön való minden szolgája összeesküdt, hogy a mi Urunk növekvő országát szétrombolják, de ez nem sikerült nekik. Gondoljátok meg testvéreim, hogy micsoda az Isten hatalma, amely az egyházat ezen kemény üldöztetés közepette életben tartotta, az inkvizíció körmeiből megszabadította, az eretnekség mérgétől, és a hitetlenség dögvészétől megóvta, s abba az állapotba helyezte, hogy túlélte a pápaságnak még gonoszabb sárkányát, mely az egyházat azzal fenyegette, hogy azt az ő szájából kifolyó vizekkel egészen elnyeli. De a választott mag tovább is él és megszaporittatik az országban úgy, mint ez zsoltárunk 37-ik versében ígértetik: „Az ő magva mindörökké megmarad és az ő királyi széke, mint a nap én előttem.” Az egyház megállapítása és fentartása rendkívüli bizonyítéka az isteni hatalomnak.
Ugyanezek Krisztusnak hóditásai, melyek közül egy néhányat láttunk, többek pedig következni fognak. „Mert megrontom ő előtte az ő nyomorgatóit és az ő gyűlölőit megverem” ‒ ez az isteni ígéret. „Én elsőszülöttemmé teszem őt és minden földi királynál feljebbvalóvá. Mert vetem az ő kezét a tengerre és a folyóvizekre az Ő jobb kezét.” Dicsőség Istennek, Krisztus győz még mindig. Az ő igazságának prédikálásában még mindig győzedelmesen vonul ki és azután is győzni fog. Az evangélium még nem veszítette el régi erejét, hanem ott, ahol hitben prédikáltatik, még mindig megnyeri a csatát. Látjátok minő hatalma van nagy tömegek vonzására és azoknak lélekzetvétel nélküli figyelemben való megtartására. Nem kell mást tenni, az embernek mint azt, hogy teljes erejével prédikálja Krisztust és az emberek meghallják azt. Nincs arra szükségünk, hogy az államtól jövedelmünk legyen, és a parlament (országgyűlés) határozatokat hozzon (e tekintetben), hogy rajtunk segítsen. Adjatok nékünk szabad teret és semmi kegyet, adjatok nyilt bibliát, buzgó nyelvet és a nép még megindul, a tömeg pedig meghajlik a nép királya előtt. Jézus Krisztus neve, még mindig a leghatalmasabb név, mely a halandó nyelv által kimondható, az ő mindent alávető hatalma érezhető lesz a föld legtávolibb részeiben is.
Kedveseim, nincs időm többet tenni, mint kimondani azt, hogy Isten kegyelmének nagy ereje meg van testesülve Krisztusban hatalmas esedezés gyanánt. Lássátok a
27-ik verset: „Ő nékem azt mondja: én atyám vagy te, én erős Istenem és én szabaditásomnak kősziklája.” Ezt őt hatalmassá teszi a szabaditásra. Ő üdvözítheti mindig mindazokat, kik általa Istenhez járulnak és folyvást él, s esedezünk érettük. Szeretném, ha egy órám volna és isteni kegyelem hatalmának időzésénél, úgy amint ez Krisztus esedezésében látható. A mindenhatóság lakik minden kérelmében, mely ama drága ajkakról ömlik, amidőn az örökkévaló Fiú az, aki érdemét az örökkévaló Atyánál érvényesiti. Kedveseim Krisztus hatalma közületek sokaknál ismeretes. Nem hivott-e ki titeket a halálból? Nem tartott-e titeket vissza a kárhozat mocsarába való menéstől? Nincs-e szívében olyan erő, amely a ti szíveteket megmozgatja? Mikor valami egyébről beszélünk, akkor ti azt hallgatjátok és elalusztok, de ha róla beszélünk nem indul-e meg a ti legmélyebb belsőtök? Mikor ti gyengék és fáradtak voltatok nem ugráltatok-e fel gyakran ujongva csupán az Ő reá való gondolatra is? Nem tette-e kellemessé az Ő jelenléte a ti beteg fekhelyeteket, és amit halálos ágyatoknak tartottatok, egy trónhoz hasonlít, amelyen ti ültetek és uralkodtatok, mint valami égi helyen? „Nevednek édessége már
Üdvös vigasz és örömár.”
Ti tudjátok, hogy ez úgy van. Ki tudja Isten nevének hatalmát megmérni? S vajon, mi lesz az Ő hatalmának érzete, ha a tulvilágot eléritek, ha titeket nyugodalmába vezetett. Kivált titeket, kik oly méltatlanok voltatok, ha az Ő jóságának minden fenségét kijelenti néktek, ha tiétek lesz a menny és ennek minden határtalan tere és arany utcája, s ha körültekintetek és ott találjátok, kivétel nélkül összes keresztyéni testvéreiteket, kik mindannyian itt alant szerették az Urat és végre valamennyien a nyájba biztosan behozattak. Oh, minő örömujongás fog az égben hangzani, ha az élő Istennek seregei összegyülekeznek és egyetlen egy harcos sem fog hiányozni, ha a névsor fel fog olvastatni s ott lesz a Bárány és félelem, csüggedés nélkül lesz képes mindenki az ő nevének olvasására válaszolni: „Itt vagytok!” A sátán a nyájnak egyetlenegy bárányát sem nyelte el és az egész sereg egyetlen emberét sem ütötte agyon. Az egész vonalon végig győzött Jézus! Ha az egész sereget egybegyülve látjátok és a küzdelmekre gondoltak majd, melyeken mindeniknek átmenni kellett, a sok szomorúságra, melyen át ezek a koronához hatoltak, akkor elragadtatva fogtok felkiáltani: „Hatalmas karod van te neked, erős a te kezed és magas a te jobb kezed. Dicsőség Jehova Jézusnak, a mi mindenható Üdvözítőnknek!
No, ezzel a befejezéshez érek, és itt kell válaszolnunk a kérdésre: Hogyan ismertessék el tényleg ez a hatatom? Ha tényleg keresztül akarjátok azt vinni, amit én mondok, akkor néhány szó elég lesz ahhoz.
Először, ha Istennek hatalma olyan nagy, akkor adjátok át magatokat néki. Ember, azt reményled, hogy ellenállsz Istennek? Van-e olyan karod, mint Istennek és tudsz- e mennydörögni olyan hangon, mint az övé? Dobd el ezeket a dolgokat és szünjél meg remény nélküli háborút viselni. Add meg magad azonnal, add meg magad a kegyelemre! Oh, ha van itten egy olyan, aki Istennek ellensége, akkor arra kérem, hogy olvassa meg költségét, mielőtt a harcot folytatná és lássa, vajon képes-e Isten ellen dacolni? Harcoljon-e a viasz a tűzzel, vagy a kender a lángokkal? Ő megsemmisíti az olyan hadsereget oh, ember, mint te vagy, miként a tűz megégeti a tarlót s mielőtt te néked időd volna a gondolatra, teljesen a romlásba taszittatol. „Csókolgassátok a Fiú, hogy meg ne haragudjék és elvesszetek a ti utatokban, mert hamar felgerjed az ő haragja.”
A legközelebbi gyakorlati dolog ez: erős-e Isten? Akkor bízzatok benne, hogy megment titeket. Ne mondjátok ismételten, hogy ő a romlástól elszakítani nem tud. Soha ne kételkedjetek hatalmában, hogy ő ne tudna titeket üdvözíteni még a legutolsó szükségben is. Megmondtam néktek, hogy ő letette kegyelmi hatalmát Jézus Krisztusra és megszabadittattok. Minden hatalom nála van, meg tud ő bocsátani minden bűnt és meg tudja győzni a bűnös hajlamokat mind, megtudja változtatni a legromlottabb szívet és beplántálni a lélekbe minden kegyelmet. „Bízzatok az Úrban örökké, mert Isten, az Úr, Kőszikla örökké!”
Továbbá, ha Ő olyan erős, akkor minden dologban bízzatok benne. Oh, ti, kik Ő népe vagytok, soha ne próbáljatok benne bizalmatlankodni. Megrövidülte az ő karja? Nem tud-e az Úr titeket megmenteni? Hozzátok terheteket, szükségteket, hiányaitok, gondotokat, öntsétek ki mindazokat eléje mint a vizet, hagyjátok hogy azok a Mindenható lábai előtt elfolyjanak és el fognak majd mulni, ti pedig énekelni fogtok! „Istennél van az én üdvöm, az én becsületem, az én erősségemnek kősziklája, az én bizalmam Istenben van”
Ha olyan erős Isten, akkor dobjatok el minden emberi félelmet. Kicsoda vagy te, hogy félsz az embertől, aki meghal? Az ember csak fű, mely egy órában elhervad, miért remegnél tehát homlokának ráncai előtt? Ő elgázolja, mielőtt még a moly tenné, miért félnél tehát tőle? Ne zavarjon meg titeket a büszke emberek arca. Bízzatok Istenben és ne féljetek semmit, mert Jákobnak erős Istene velünk van, nagyobb, mint valamennyien, kik ellenünk lehetnek.
És íme áttérünk, a te szolgálatodhoz, melyre az Úrtól hivatva lettél. Ha olyan erős Ő, akkor ne gondolj többé a te saját erőtlenségedre, kivéve, amikor te azt nézőtér gyanánt az Ő erejének tekinted. Csak egy talentumod van? Istennek Szentlelke nincsen korlátozva az ő hatalmában. A te egy talentumodat épen úgy teheti gyümölcsözővé, mint másnak tiz talentumát. Gyenge vagy, mint a víz? Akkor örvendj most és dicsekedjél erőtlenségeddel, mert Istennnek ereje fog nyugodni rajtad. Ne gondolj arra, hogy mit tudsz tenni, ennek kevés jelentősége van, hanem mérlegeld azt, hogy mit tud Ő általad tenni. Ő a gyengéket a hatalmasok ellen megerősítheti. Lásd, mai napon szól ő hozzád: Lásd, íme, én téged cséplőszekérré tettelek, melynek fogai vannak, hogy megcsépeljed és összezuzzad a hegyeket és a halmokat olyanná tegyed, mint a polyva. Szórjad szét azokat, hogy elhordja a szél és az orkán szétfujja.
Végre az egész jövőre való vonatkozással, mely előtted fekszik, olyan erős Isten? Akkor ajánljad jövődet az Ő kezébe. Holnap nagy nehézség elé kell lépned, és a hét végén még nehezebbet vársz. Nos, ne félj hát, mert az Úr él, hogy megszabadítson téged. Mit? Te félsz? Elveszett-e a te tanácsadód? Cserben hagyott-e a te segítőd? Hogyan süllyedhetnél le a mély vízbe, ha alattad örökkévaló karok vannak? Hatalmas Isten a te menedéked, hogyan lehetnél veszélyben? Egyáltalán miért pillantasz te a jövőbe? Elég hogy minden napnak megvan a maga baja. Isten éppúgy Istene a holnapi napnak, mint a mainak. Szünjél meg gondjaiddal, mert ezek erőtlenitenek és nem tudnak rajtad segíteni. Ez tiszteletlenség Istened, Üdvözitőd iránt, s azért gonosz dolog. Várjad türelmesen és csendesen az ő ígéretének teljesedését, nyugodjál benne és légy békességben! Állj csendesen és nézzed Istennek üdvét! Oh, Urunk, dicsőitsd meg magadat mai reggelen, mindkettőjükben, a szentekben és a bűnösökben, miután a te hatalmadnak nagyságát kijelented, mert hatalmas karod van, erős a te kezed és magas a te jobb kezed! Ámen.