Az Isten munkája most a gyűjtés. Volt idő, mikor nem a gyűjtés, hanem a szétszórás volt Isten munkája. Mikor az emberek Bábel tornyát kezdték építeni és a cél az volt, hogy ott lesz az emberi egység központja, a hatalom fegyvertára és az uralkodó székhelye, ahonnan az erővel teljes Nimród az egész emberi nemzedék fölött éreztetni fogja kormánypálcáját, - akkor az úr közbelépett „nem” szavával. A Végnélkülinek bölcsessége a véges lény becsvágyát szégyenné változtatta. Az emberek által alkotott központ nem egyúttal Isten központja is és ezért az úr összekeverve nyelveiket, elválasztotta őket egyes nemzetekké és benépesítette velük az egész földet. Most azután, az Isten gyermekei, kik szétszórattak mindenfelé, ismét egybegyűjtetnek. Az Isten fia, Jézus Krisztus lejött és közöttünk lakozva, meghozta a mi váltságunkat és most felemeltetve a legmagasabb mennyekbe, Isten által rendelt központja az ó népének. Az az ígéret, mely Ézsaiás próféta, szája által jelentetett ki, most az Újszövetségben vár beteljesedésre: „én egybegyűjtöm az összes pogányokat és minden nyelveket, hogy lássák az én dicsőségemet”. Jézus Krisztus lerontotta a válaszfalat, a zsidókat és pogányokat egy néppé tette, úgy hogy most nincsen görög és szittya, szolga és szabados, hanem mindenütt és mindenekben Krisztus. Az Isten hatalma és Végtelen kegyelme folyton vonz embereket az összes népek, nyelvek és nemzetek közül a közös reményhez, az engesztelő áldozathoz, mely Jézus Krisztus halála által adatott és az egyedülvaló egy Isten szolgálatához, ki felől megitatott, hogy: „Egy a ti mesteretek; a Krisztus, ti pedig mind az Ő testvérei vagytok”. A népeknek ez az egybegyűjtése napról-napra folyik az Ige bizonysága mellett és kell, hogy az idők végéig folyjék. Remélem, hogy ez a gyűjtés ma, a mi köreinkben is végbe fog menni. Vajha a Jézus szeretete mágnesként vonzaná magához mindazon szíveket, kik készek arra, hogy befolyásával betöltessenek. Nékem szilárd reményem az, hogy egyesek, kik eddig nem gondoltak arra, hogy Krisztushoz gyűjtessenek, ma őhozzá vonzatnak. Bár az isteni kegyelemnek titokzatos folyama közületek sokakat magával ragadva, először Jézushoz, az Izráel pásztorához vinne, azután pedig templomába helyezne, mely az Izráel élő Istenének lakhelye.
Az első részben egy pontot akarunk megtekinteni, amely pont igen bátorítólag hat mindazokra, kik az Urat keresik. Tekintsük meg a felemlített példákat. Példákat a gyűjtésre vonatkozólag, melyek az Úr keze által történtek és amelyek megitattak az Úrról, „ki az elszéledett Izráelitákat egybegyűjti”. Az elszéledtek, az elszórottak egybegyűjttettek és ez példa arra, hogy mások is gyűjtetnek Ő hozzá.
Úgy fogom fel a dolgot, hogy Ézsaiás elsősorban is a száműzöttekre gondolt, kik mint foglyok éltek Babilóniában és a távol Kelet legkülönfélébb tartományaiban. A zsidók igen sokszor estek akkor fogságba. Egyik zsarnok a másik után tört be az országba és vitte a népet a fogságba; az Úr azonban megígérte nékik, hogy egybegyűjti őket és ezt meg is tette. Ezsdrás, Nehémiás valamint mások is folyton ösztökélték az Isten seregét a hazamenetelre, akik aztán sokszor zord pusztákon és ellenséges indulatú népek között vándoroltat:, míg a Sion városát el nem érték. Csodálatosak voltak ezek a visszavándorlások, mer királyok, kik az Urat nem is ismerték, kényszeríttettek arra, hogy végrehajtsák szándékát, amiként írva van ez Círus perzsa királyról is „Én támasztom fel őtet igazságban és minden utait én igazgatom, ti meg az én városomat és az én foglyaimat elbocsátja jutalom és ajándék nélkül, azt mondja a Seregeknek Ura”. Ha tehát az Úr, írta őket hozni Babilonból, akkor az embereket is ki bírja hozni a bűnből aki a foglyokat megszabadította a rabszolgaságból, az meg bírja szabadtani a lelkeket is a kétségbeeséstől; az, aki a hatalmas zsarnokok markaiból leszabadította az embereket, megszabadíthatja azokat a Sátán igájából is és az, aki ismeretlen utakon vezette népét egészen addig míg csak hazájukba nem értek, odavezetheti minden tévedésen, kétségeskedésen és félelmen keresztül is a szegény bűnöst a Jézus Krisztus karjaiba. Hagyjátok tehát, hogy a Babilonból visszatért zsidóknak az Evangyéliumot prédikáljam, hogy a remény szavait hirdessem előttük: Ha az Úr bennünket „kik messze elhurcoltattunk Sionból, visszahívott, akkor ugyanaz az Úr talál majd eszközt, hogy az összes száműzötteket visszavonja magához.
Minekelőtte azonban mielőtt tovább mennék, vonatkoztatni fogom a szöveget a mi isteni Mesterünkre és Urunkra, akitől az összes népeknek függni kell. Mikor itt e földön járt, összegyűjtötte az elszéledt izráelitákat prédikálásával. Nézzétek csalt meg azt a tömeget, mely Őt körülfogja és figyeljétek meg, különösen azokat, kik legjobban tolonganak pörülte. Ne nézzetek a Tőle távolabb álló írástudókat és farizeusokat; ezek sokszor meg akarják fogni Őt beszédében. Nézzük csak azokat, kik semmi megjegyzést sem téve rá, csendben állanak, buzgón hallgatnak, kiknek könnyeik sűrűn ömlenek és kittnek szívük mélyen megindíttatott. Vajon kik ezek? Meg van írva: „Közelgetnek vala pedig Ő hozzá minden publikánusok és bűnösök, hogy hallgatnák, akit ellenségei megvetéssel, gúnnyal, mi pedig nagy hálaadással mondjuk, hogy „Ez a bűnösöket magához fogadja és velük együtt eszik és iszik”. Az áldott országban való vándorlásai közben mindenkor maga előtt látta „az Izráel házának eltévelyedett juhait”; nemcsak öntudatlan, védtelen, hanem eltévedt juhokat, a bűnben eltévedteket, „mert azért jött az Embernek Fia, hogy megkeresse és megtartsa, ami elveszett vala”. Szemei a leggyorsabban felkutatták az elveszetteket és pillantása a legbarátságosabb volt azok részére, akik messzire eltévedtek. Azt mondja „Az egészségeseknek nincs szükségük orvosra, hanem a betegeknek. Nem azért jöttem, hogy az igazakat, hanem hogy a bűnösöket hívjam a megtérésre”. Óh drága Urunk, te, ki szent, ártatlan, makulátlan, minden bűntől elkülönített vagy, a bűnösök jönnek hozzád bizalommal és érzik, hogy Te Jézus Krisztus, nékik barátjuk vagy.
Az Úr azonkívül nemcsak prédikációjával gyűjtötte egybe Izráel eltévedt juhait, hanem összegyűjtötte őket, Ámennyiben bűneiket is megbocsátotta. Tudjátok, hogy ki volt az, ki könnyeivel mosta lábát és hajával törölgette; az az asszony, aki őt igen szerette, mivel igen sok bocsáttatott meg néki. Bűnös asszony volt olyan, kiről az egész város tudta, hogy milyen szégyenteljes bűnben fetreng és mégis odament Jézushoz, hogy bűnei bocsánatát nyerje. És megnyerte. Ahhoz jött sok bűneivel, kinek sok kegyelme volt és sötét bűnei kiegyenlítődtek a nagy Szeretet mellett annyira, hogy jobban szerette Őt minden asszonyok között, mert néki igen sok bocsáttatott meg. Úgy gondolom, hogy ő csak egy volt, ama sokak közül, kik Rajta csüngnek, mert megtalálta -ezt, akire minden sorvadó szívnek szüksége van és pedig bűnei bocsánatát. Amint Jézus elé állították a házasságtörő asszonyt, úgy akarnám ti elétek is állítani és megkérdezni: „Látjátok ez asszonyt?” És amiként Jézus felvette az asszonyt, úgy akar benneteket is felvenni, ha hozzájöttök, mert meg van írva: „Valaki én hozzám jön, semmiképpen el nem vetem”. Jöjjetek tehát hozzá mindnyájan, kik elfáradtatok és Megterheltettetek és Ő nyugalmat ád néktek. Vegyetek példát ama számkivetett bűnös asszonyról, ki Jézus lábaihoz ült; tegyetek úgy ti is. A Vadászok használnak oly szelídített madarakat, kiket fajuk közé eresztene k, hogy csapdába hozza azokat; ezt a bűnös asszonyt akarom én ilyen csalogatónak felhasználni, hogy ha vannak itt olyanok, vagy lássák e lapot olyanok, kik hasonló bűnökben fetrengenek, úgy jöjjenek ők is Jézushoz úgy, mint ez az asszony. Jöjjenek azok is, kik nem éppen ilyen bűnben, hanem másban hevertek; jöjjenek, mert az Úr szemei előtt ők is csak olyan bűnösök. Ha a bűn érzete bennetek is mély, mint ez asszonyban, úgy- jöjjetek ti is az Üdvözítőhöz. Jöjjetek ahhoz, aki összegyűjti Izráel házának eltévedt juhait. Ti nem akartok hozzá jönni? Az a szelíd pillantás, amely az oltárról esett ama bűnös nőre, miért ne essék reátok is? Jöjjetek, Jézus megengedi, hogy ti is mossátok lábait.
De ez nem volt minden, mert az Úr összegyűjtött egyeseket, sokakat, Ámennyiben kegyesen segítségünkre ment. Voltak közülük olyanok, nehéz szenvedéseken, kísértéseken és fájdalmakon mentek keresztül. Van például egy drága név: Magdolna. Magdolna, akiből hét ördögöt űzött ki az Úr. Bár ő küzdött, viaskodott eme démonokkal, azok mégsem akarták elhagyni mihelyt azonban jött Jézus, azonnal eltűntek attól fogva Mária Magdolna az első volt a szent asszonyok között, az Urat követték. Ha tehát az Úr Jézus Mária Magdolnából hét ördögöt tudott kiűzni, akkor ugyan úgy meg bírja szabadítani mindazokat, kik kísértéseikben hozzájönnek. Talán a megszokás miatt vannak-e bennetek ördögök? Ezek igaz, igen hatalmasok, de Jézus meg tud nékik felelni. A megszokás második természetévé válik az embernek. Jézus erősebb, mint az első és második együttvéve. Jézus megtisztíthat benneteket és testeteket mely egy piszkos madárnak a kalitkája az élő Isten templomává avathatja. Avagy talán a környezet, amelyben vagytok kedvezőtlen? Talán kellemetlenkedik az ördög a hely által, ahol éltek és a népek által, kik között laktok? Ne felejtsétek el, hogy Jézus segíthet ezen. Vagy van valami egyéb, ami befolyásol? Gyötör a kételkedés, avagy a hitetlenkedés benneteket? Tárulnak elétek kérdések, amelyekre nem tudtok felelni? Hajlik a lelketek folyton kétkedésre? Ah, az én Mesterem összegyűjthet benneteket és erősekké, erősekké tehet benneteket, amiként a hitetlen, a kételkedő Tamás is később igen erős és hitsziláid férfiú lett. A hitetlenség gyötrő, kínos lenne és sok lelki ínséget okoz hanem az Úr összegyűjti a hitetleneket a hamis hitűeket is és odavezeti a valódi, a tiszta hithez és ahhoz a békéhez, amely ebből ered. Ha egy asszonyból hét ördögöt, férfiúból pedig egész légiót űzve ki, magához gyűjtötte őket, akkor miért ne szabadítaná meg azokat, kik most hevernek kötelékeiben?
Összegyűjtötte azonkívül az Úr úgy is a népét, hogy- zászlaja alá hozta őket. Csodálatos volt az a pillantás, amely Lévit érte, mikor fizető asztala mellett ülve, Jézus reánézett. Megváltoztatta nevét és pogány akart lenni, mivel eredeti neve Máté volt és ekkor, mikor mindent le akart rázni magáról, akkor érte Jézus szava, hogy: „Kövess engemet!” És ő kénytelem volt követni Őt. Ezután már nem az adót gyűjtötte, hanem a lelkeket; odaállt a Krisztus zászlaja alá és nem maradt tovább római szolgálatban. Igen, az én Mesterem gyűjthet olyanokat magának, mint ez a publikánus.
Egy másik példát akarok még mutatni néktek és akkor zárni fogom ezt a tételt. Ti talán azt gondoljátok, hogy az én Uram összegyűjtő ereje önnönmagában feküdt. Ez igaz, mert hasonlíthatatlan vonzóerő volt Benne, de mégis a mi tudásunkra való tekintettel mondom, hogy a Krisztus személyiségének a vonzóereje nem volt elég hatalmas, hogy a népet a „Feszítsd meg! Feszítsd!” kiáltástól visszatartsa. Jézus hatalma lelki volt, saját lelkének hatalma és ezért töltetett az most ki ránk, dacára, hogy testileg nincs már közöttünk. Egy oly napon történt, amikor Jézus már hazament Atyjához, hogy összes szolgái egy akarattal együtt voltak, amikor hirtelen sebes szél zúgásához hasonló hang hallatszott, a ház megrendült, ők mindnyájan megteltek Szentlélekkel és mindegyikükre kettős tüzes lélek szállt alá. Ekkor felálltak és elkezdték hirdetni, hogy az a Jézus, akit megfeszíttettek, az az Istentől megígért és megadott Üdvözítő. És ezen a napon összegyűjtött Jézus -bár személyileg nem volt jelen - 3000 lelket az élő Isten templomába. Még mindig igaz és igaz is marad az, amit Jézus mondott: „És mikor én felemeltettem e földről, mindeneket magamhoz vonzok”. Dacára annak, hogy Jézus személyesen nincs is jelen, mégis, ha nevéről prédikálunk, szeretetéről beszélünk, haláláról és üdvözítő véréről bizonyságot teszünk, az olyan, mint a kiöntött drága kenet, amelynek jó illata mindeneket betölt. Nincs név, amely úgy összegyűjtené az embereket, mint a Jézus neve. És ez az a név, amely még többeket is fog gyűjteni az eddig
összegyűjtöttekhez.
Most azután átmegyek a második részhez, amelyben a nyilvánvaló ígéretről fogok beszélni. Ezt mondja az Úr Isten, ki az elszéledezett izráelitákat egybegyűjti: „Még többeket is gyűjtök ő hozzá, az ő egybegyűjtötteihez”. Szemmel látható, hogy ez az igézet igen széleskörű, igen kiterjedt. Benne foglaltatik ezen igézetben az, hogy a pogányok is meghivatnak az Urat szolgálni és követni. „Még többeket is gyűjtök ő hozzá”. Nem több zsidót, hanem a „több” alatt értendők azok is, akiket a zsidók „kutya pogányoknak” neveztek. Ah, az egy tündöklő, fényes nap volt, amikor a cézáreabeli százados férfiakat küldött Péterért és ez megkeresztelte őt. Gyönyörű nap volt az is, amikor a szerecsenország-beli kamarást Fülöp megkeresztelte. Látható, amint az Úr „még többeket is gyűjtött Ő hozzá”. Milyen különösnek tűnhetett fel az apostoloknak kik mind zsidók és hozzá erős zsidóérzelműek voltak, különösen Péter, - mikor látták, hogy a pogányok is hogyan gyűjtetnek össze. Szinte csodálkozhatunk, hogy Pál nem volt olyan elfogult, különösen, ha születésére és neveltetésére tekintünk; de ő dicséretreméltóan minden előítéletet, sőt a „pogányok apostolának” nevezte magát.
Valami nagyszerűen fenséges érzet hat át engem, mikor arra gondolok, hogy a legkülönbözőbb szívű emberek Krisztushoz jönnek és jobb tudásuk szerint törekszenek az emberi nem egységességére. Vajon mit gondolhatott a tizenkét apostol, ha ők látták volna, hogy az Evangyéliom, amelyet ők prédikálnak, az emberek összes fajait egy közösségbe hozta? Jézus nemcsak a rómaiakat, görögöket és zsidókat gyűjtötte egybe, hanem a szomszédos barbár törzseket és a szigeteken lakozó gallokat és briteket is. Mily kedves dolog szemlélni, hogy vörös indiánok a fehér arcúakkal együtt hajtják meg térdeiket Jézus Krisztus előtt; látni, hogy a légmentesen elzárt Kína miként nyitja kapuit az evangyélium előtt; Japán szinte kéri, hogy küldjenek misszionáriusokat tanítás végett; látni továbbá, hogy az ausztráliai szigetlakók, valamint Afrika négerei hálával emelik fel kezeiket Istenhez. Mert vannak az emberi fajnak furcsa és durva tagjai is, mégis ezek éppen úgy egybegyűjtetnek, mint az intelligensek, a fakultak. Jóformán nincs is olyan nép, amelyből az úr ne gyűjtött volna már legalább egyeseket magához és mi hisszük, hogy elközelget az az idő, mikor az evangyélium minden országban, minden népnek hirdettetik. Ma még csak így. Itt van például még ma is Tibet, valami húsz millió lakosával, akik talán még csak egy szót sem hallottak Jézusról. Vannak még milliók és milliók, kik előtt a Jézus neve ismeretlenül cseng és mégis kell, hogy minden népek, nemzetek, nyelvek és fajok egy nagy közös családba, jöjjenek össze. A Jézus Krisztus evangyéliuma nemzetközi alapon nyugszik. Ah, mily jól esik tudnunk, hogy az Úr e földön öletett, nevét a Jordán mellett szólították, de nem veszti el zengését Temze, a Ganges vagy az Orinoko partjainál sem. Jézus tulajdona minden országnak, feküdjék az a tropikus éghajlatok vagy az örökös jég alatt. Jézus: ember; és ez az „ember” szó szebben, nemesebben hangzik, mintha azt mondanók róla, hogy zsidó, angol vagy római. Jézus: ember: ember az embereknek és az emberek embere. Dicsérjék Őt az összes népek, mert ő az emberi faj reménysége, a romlottak helyreállítója és Ő az a gyűjtő, aki másokat, aki többeket gyűjt majd azokhoz, akiket már gyűjtött eddig is.
Figyeljük meg azonban szövegünket és lássuk, hogy az ígéret folytatódik. „Még többeket is gyűjtök!” Ez a kijelentés igaz volt akkor, mikor Ézsaiás próféta mondta; igaz lett volna akttor, ha Péter pünkösd napján idézte volna. Különösen igaz volt, mikor Carey Vilmos, egy közönséges cipész ember, érezve magában az Úr erejét, kiment Indiába, ott a tanult, okos brahminokat a megtérésre hívta fel, lerakta az Úr országának az alapját. Ez akkor igaz volt és éppen úgy igaz most. Ha az ígéret ma reggel itatott volna és a tinta meg sem száradt volna rajta, akkor sem volna igazabb, mint most, hogy: „Még többeket gyűjtök Ő hozzá!”
Az ígéret nyilvánvaló és folytatódó, de nem mulaszthatom el megemlíteni, hogy igen kegyelmes és bátorító, mert szemmel láthatólag illik a kitaszítottakra. Ezt mondja az Úr Isten, ki az elszéledezett izráelitákat összegyűjti: „Még többeket is gyűjtök”. (Az angol nyelvű biblia azt mondja: „Még másokat is gyűjtök.”) Tehát más kitaszítottak világosan említtetnek. Vajon eljut-e szavam egy ilyen kitaszítotthoz? Vajon betévedt-e a kitaszítottak társaságának egy tagja ide az imádkozás házába? Ha igen, akkor halld e szavakat: „Még másokat is gyűjtök Ő hozzá!” De ha esetleg nem is vagy a kitaszítottak társaságában, talán a te saját véleményed szerint elvetett vagy? Azt hiszed, hogy annyira vétkeztél, hogy nincs már többé remény számodra; nagy bűnösnek tartod magad; elsőrendű pártütőnek. Magasztalva legyen, a mi nagy főpapunk, Ő tud együttérezni azokkal, akik „itt tudatlanok és tévelyegnek”. Hallom, hogy így kiáltasz fel: „Nincs már semmi reménység részemre!” Hallgasd csak: „Ő az, ki az elszéledezett izráelitákat összegyűjti és még másokat is gyűjt hozzá!” Miért ne legyen akkor itt remény a te részedre? Igaz ugyan, hogy te a saját elítéltetésedet aláírtad és így kötést tettél a halállal és szerződést a pokollal, amit lepecsételtél és átadtad a Sátánnak; csakhogy a te kötésedet a halállal fel lehet bontani és szerződésedet a pokollal meg lehet semmisíteni. Én tudom, hogy Ő sokakat akar ilyeneket összegyűjteni, bármit írtak is alá, sokakat megment és megszabadít! Áldott legyen érte szent Neve! Milyen bátorító, milyen bíztató reátok nézve, kik elfáradtatok már a bűn hordozásában! Nincsen máshol és nincsen másban reménység, csak egyedül Jézusban, mert csak Ő hatalmas arra, hogy megmentsen és megszabadítson mindnyájunkat. Bízzatok mindnyájan csak Benne.
Mily csodálatos azután az, hogy a szövegben kifejtett tény szerint az kéret föltétlenül biztos. Az Úr Isten, ki az elszéledezett izráelitákat egybegyűjti, szól: „Még többeket gyűjtök Ő hozzá, az Ő egybegyűjtötteihez”. Úgy beszél, mint egy király. Olyan tulajdonságú ez a beszéd, mely mindenható tudásával hat az ember lelkületére. „Még többeket is gyűjtök Ő hozzá!” Persze, ők szabadon cselekedhetnek, tetszésük szerint. Össze akarom őket gyűjteni!” Tegyük fel, hogy nem akarnak jönni „Mégis többeket gyűjtök Ő hozzá!” Vannak olyan testvéreim, kik nagyon érzik és éreztetik, hogy az embernek szabad akarata van. Hiszem én is, hogy szabad akarata van, de azt mondom, hogy éppen ez a szabad akarat az, amely által az ember leginkább elveszhet. Istennek van módja és tehetsége arra, hogy minden erőszakoskodás nélkül is elfogadtassa kegyelmét az emberrel. Lehet, hogy most is vannak e teremben, vagy olvassák e lapokat olyanok, kik eddig még csak nem is gondoltak arra, hogy higgyenek a Jézus Krisztusban és ő mégis úgy tud hatni reájuk, hogy azok kénytelenek meghajolni a neve hallatára. Lehet, hogy némelyeik csupa dacból, mondják: „Nem akarok Hozzá lemenni!” Nem hallottatok talán még arról, aki azt mondta, hogy: „Nem megyek!” és azután meggondolva a dolgot, mégis csak elment. A kegyelem úgy átalakíthat és megfogathat benneteket, - amiként még csak nem is álmodtátok! És talán bánt ez? Csikorgatod a fogaidat és mondod „Nem, én nem akarok megváltozni, én nem akarok sohasem vallásos lenni! ,,Azt mondom néked, hogy ne feszítsd meg úgy a nyakadat mert nem tudod, hogy nem fogsz-e sírni és bánkódni e kemény beszéden! Sohasem voltál még legyőzve emberi szeretettől? Nem fegyverezett-e még le sohasem téged az édesanyád, nem fenyítékkel, hanem egy szempillantással, egy könnycseppel? Szabad akaratod van és mégis úgy uralkodnak rajtad, hogy nem bírsz magadon segíteni. Oh, ha ti tudnátok, hogy a mi Mesterünk és Megváltónk mennyi fájdalmat tűrt mennyi csodát művelt és milyen nagy szeretetet tanúsított, akkor meg hajtanátok Előtte azt a kemény nyakatokat. Óh, ha ismernétek Őt! Vajh kijelentené néktek az Isten magát és mondanátok:
A szeretet hat által engem, ez vonz s ki állhat ennek ellen?
Ez az, amiről az Úr beszél, hogy Ő ismeri a saját hatalmát tudja azt használni. „Mégis többeket akarok még gyűjteni;” Vajha így lenne ez veled is, kedvesem. A te teljes, beleegyezéseddel, ellentétbe saját gonosz akaratoddal, fog téged az Úr Jézushoz hozni és akkor megláttatol majd, amint nagy örömben egyesültél népével. Vajha ez isteni ígéret megtöltene benneteket, kik e beszédet halljátok és azok is, kik e szavakat olvassák.
E pontban elétek akarom sorolni azokat a tényeket, amelye hitünket ez ígéretekre vonatkozólag támogatják. Isten szava feltétlenül biztos ugyan, hanem azért azt hiszem, hogy ez némelyeknek, - kiknek gyenge bizalmuk van, - fog valamit segíteni. Mert oly tények, melyek hitünket az írásban támogatják, igen sok van. Íme, van egy marék belőle.
Az első mindjárt az evangyélium fennmaradása. Még mindig hirdettetik közöttetek az örömhír, kedveseim. Még mindig hangzik felé a felszólítás, hogy „menjetek ki e világba és prédikáljátok az evangyéliumot minden lénynek”. Még nincs megmentve az egész vita hogy a Megváltó így szóljon felénk: „Nem kell már ezután kimentek, mivel nincs már senki, akit meg kellene mentenetek,” feltétéve, hogy a vendégségen minden hely el van foglalva, akkor, ha a király bejön a vendégeket megtekinteni, nem fogja mondani szolgáinak, hogy: „Menjetek ki az útakna és az utak keresztezésére és akik szükségesek, hívjátok be őket”, mert a mi feladatunk ez „Elmenvén széles e világra, prédikáljátok az evangyéliumot minden teremtett lénynek. Aki hisz és megkeresztelkedik: üdvözül, aki pedig nem hisz: elkárhozik;” azután pedig ez: „Íme Én veletek vagyok minden napon, e világ végezetéig”. Így azután biztosak vagyunk abban, hogy még sokan vannak, akit: üdvözülendők lesznek. Ha nékünk meghagyatott, hogy az evangyéliumot e világ végéig prédikáljuk, akkor annak úgy kell lennie, Inert egész a világ végéig mindig lesznek, akik megmentetnek. Még mindig van aratni való, mert mi kiküldettünk arra, hogy vessünk; még mindig vannak halak, akiket meg kell fogni, mivel a parancs még szól, hogy „vessétek a hálót a tengerbe”.
A következő tény, mely a hit segélyére siet, ez: az áldozat vére még nem vesztette el erejét és ezért az Istentől megváltottak közül még nincs mindenki megmentve; még sokan vannak, akiknek meg kell mosódniok, mert a forrás még mindig nyitva van! Még sokan vannak, akik gyógyulást nyernek, mert Gileád balzsama még mindig rendelkezésünkre áll; még sokan vannak, akik megváltatnak, mert a váltságdíj összege még nem meríttetett ki. Az Úr Jézus Krisztus oly nagy tömeg embert váltott meg és drága vérének oly óriási értéke van, hogy mi minden kétség nélkül tudjuk, hogy még milliárdok vannak, kik az Örök Jeruzsálem templomában egybegyűjtetnek. Az embereknek megszámlálhatatlan sokasága kell, hogy munkájának gyümölcse legyen, és ő még mindig nem látott ilyen számot, amely kövesse lábnyomait. Még nem veszett el hatalmas ereje, hogy üdvözítsen bennünket a fiúsításban, az eddiginél még sokkal többnek kell ezáltal létrejönni. Biztosak vagyunk abban, hogy az Úr szent fájdalmainak még nagyobb ereje lesz; még másokat is fog gyűjteni azokhoz, akik már egybegyűjttettek. Testvéreim, keresztül lát-e szemetek a mennyezeten és megpillanthatja-e a Láthatatlant? Ha igen, akkor nézzétek meg, hogy ott az örökké lángban álló trón mellett ember ül, aki azonban több mint ember! Mivel van elfoglalva a Dicsőséges”? Avval, hogy könyörög, hogy közbejár a megváltottakért! Amíg Közbenjáró van Isten trónjánál, addig vannak megmentendő bűnösök is. Ha már mindenki megmentetett, akkor Ő is felhagy a közbenjárással, addig azonban, amíg egy elveszett, kereső lélek van addig meg nem szűnik a nagy Főpap, az örök Méltóság eléhozni kéréseit.
Ez azonban még nem minden, mivel tudjuk, hogy a kegyelem tanácsa még nem vitetett végbe teljesen, mivel az Isten Lelke még mindig köztünk van.
Az Isten Lelke azért jött, hogy bennünket átvezessen a bűnök tengerén: sok lélek van, akit át kell vezetni. Kell, hogy itt legyenek többek, kiknek a Lélek mondja meg, hogy kicsoda a Krisztus, mert máskülönben a Lélek nem lehet útmutató. A Lélek nem távozott el; sokan vagyunk, kik érezzük hatalmát. Biztos jele a Lélek jelenlétének, hogy az ígéret még mindig nem teljesedett be teljesen; még mindig csak jelentés, hogy még sokaknak kell egybegyűjtetniök azokhoz akik már eddig is egybegyűjtettek.
Még ez sem minden; az evangyéliom dicsősége és méltóság, azaz jobban mondva, az Isten dicsőségének nagysága az evangyéliumban követeli, hogy még sokkal többnek kell egybegyűjtetni a templomba mint Ámennyi eddig egybegyűjtetett. A legmesszebbmenő számít szerint is a Krisztus temploma ma csak szegényes kisebbsége az ember nemzedéknek és mi nem hisszük, hogy a kegyelem székének elég legyen az, hogy a világ végén majd egy maroknyi megmentett lén legyen az elveszettek rettentő tömegével szemben. Nem, minden dologban kell, hogy Jézus előnyben legyen és Jézus majd biztosan odahat, hogy a megmentettek száma túlhaladja az elveszettekét; ez a mi reményünk és a mi bizalmunk. Emberek, nemzetek, tömegek minden fogalman felül kell, hogy a Messiás lábai elé hozassanak, akik szálljanak mint a fellegek, siessenek mint a galambok, törjenek elő esővel telte mint a tenger hullámai, födjék be a földet, mint a homok a tengerpart fövényét, megszámlálhatatlanul.
Egy bizonyítékot hozok még fel, ha mindjárt nem is oly erő mint amilyen erős lehetne. Megfordított dolog, hogy a leggyöngébb alappal zárják, hanem ez az alap olyan, melynek szükséges, hogy erősebb legyed és mivel kívánom, hogy minden hívő ezt tegye, azé teszem legutoljára, hogy így el ne felejtsétek. Tudom, hogy sok lélek fog még egybegyűjtetni a szentek kívánságára. A szentek nem megelégedettek, ha nem látnak megtéréseket, sóvárognak a bűnbánó szavak hallására. Kívánom, még, hogy sokkal erősebb sóvárgásuk és nagyobb kívánságuk legyen. Ismerek egyes keresztyéneket, kik igen nyugodt viselkednek, dacára, hogy saját gyermekük sincs megtérve. Őszinte hívők éhezik és szomjúhozzák a lelkeket és míg az emberek meg nem teltek, nem is tudnak nyugodni. Sok hívő fájdalmat és szorongattatást érez a lelkekért. Olvastátok már kedveseim „Minekelőtte eljönne a fájdalom Sionra, szülte az ő fiait.” (Ézs.66,7) Ez azonban jó, mert sok lélek van, akiknek egybe kell gyűjtetniök és mert az Istennek meg kell hallania az imát, pedig sokan imádkoznak ezért. Vajon nem kiáltanak-e a választottak éjjel-nappal az Úrhoz? Nem fogja meghallgatni őket? Az a sok prédikátor, tanító és a mindenféle fajtájú munkás nem hajszol-e mennyei buzgósággal nagy tömeg lelkeket az Úrhoz, nem hagyva nyugtot néki, míg az elveszetteket be nem hozza? Ezért kell még sok léleknek egybegyűjtetni az Úrhoz.
Egyet tudok és ez pedig az, hogy a gyülekezetnek szüksége van megtérésekre. Ha a gyülekezet nem kap folyton és folyton új vért, tagokat, úgy nem maradhat virágzó állapotban. Tekintsetek meg egy régi gyülekezetet, melyben nincsenek új megtérések és meg fogjátok látni, hogy milyen beteges állapotban van. A gyülekezetnek szültsége van arra, hogy új vér keringjen az ereiben. Nagy szükségünk van, hogy új megtértek csatlakozzanak hozzánk és éppen azért, mert erre szükségünk van, és mert bízunk az Úrban, hogy megadja azt, amire szükségünk van, biztosak vagyunk benne, hogy az Úr „megszaporít bennünket emberekkel, mint juhokkal”. (Ez.36,37) Hogy élővé, erőssé tegye az Úr a gyülekezetét, megragad némely Saulokat, hogy Pált alakítson belőlük. Vajha ez a gyülekezet is az újonnan megtért tagok égő szeretetének lángjába helyeztetnék. Ah, kérjük az Urat, hogy adjon még másokat is, azokon kívül, kik már egybegyűjtettek; mert meglátjátok majd, hogy abban az arányban, amelyben ti és én sóhajtunk, kiáltunk és könyörgünk az Úrhoz, abban az arányban fogja az Úr kegyelmes ígéretét megvalósítani és még sok másokat fog egybegyűjteni azokon kívül, akik már eddig egybegyűjttettek.
Zárni fogok most a negyedik fejezetben, megemlítve azt a magatartást, amit ez az ígéret előír. A magatartás, amely ennek az igézetnek megfelel az, hogy higgyünk benne és imádkozzunk érte. Menjetek még ma az Úrhoz egyedül vagy a családtagjaitokkal és hozzátok ezt az ügyet Eléje és beszéljetek erről vele. Talán nem helyeztetek súlyt eme kegyteljes szavakra eddig, csak most, hogy a szerveitek elé lett hozva. Egy férfi például biztosan tudja, hogy egy pénzes-utalványt kapott, de úgy eltette, hogy nem találja meg; már most mit fog tenni, ha véletlenül ráalvad? Nemde rögtön megy és beváltja. Ez az ígéret is az Úrnak egy utalványa, amelyet még nem váltottatok be. Fogjátok és vigyétek az Úr elé, mér, ma, mert a Mennyország Bankja éppen most van nyitva, - árubár mikor van zárva? Menjetek és töltsenek meg benneteket ima közben e szavak: „Uram, te mondád: Még többeket akarok egybegyűjteni, -ezért éreztesd szolgáiddal e szavakat. Ha ezt teszitek, akkor felemeltétek kezeiteket az Úrhoz és nem bírjátok már visszavonni. Ha imádkoztok, akkor dolgoznotok is kell, mert az ima munka nélkül csak képmutatás. A legelső dolog az ima után, hogy odamentek többekhez és beszéltek nékik Jézusról, az üdv útjáról és szent vérébeni hitről. Menjetek és használjátok az evangyélium eszközét és azután, mivel Isten ígéretet tett, várjátok a „többiek, egybegyűjtését”. Ne rettenjetek meg, ha halljátok, hogy egy vasárnapon sokan megtértek a ti beszédetek által az Úr Jézushoz. Várjátok ezt; sőt csodálkozzatok azon, ha ez nem történik gyakran. Nem mondta az Úr azt, hogy „gyűjteni akarok?” Ha pedig mondta, úgy legyetek nyugodtak, hogy meg is teszi.
Ami azoknak a magatartását illeti, kik még nem gyűjtettek egybe, arra vonatkozólag a szöveg tisztán mondja, hogy bátorítani kell őket, nevelni a reményüket. Ha én tolvaj volnék és olvastam volna a halállal vívódó gonosztevőről és arról, hogy Jézus miként vigasztalta meg őt, akkor azt mondanám: „Ha egy rabló, egy gonosztevő megtisztult Jézus vére által, én miért ne tisztulnék meg?” A bibliában vannak esetek nagy bűnösökről, akik mind, megmosódtak bűneikből; én hasonlítok hozzájuk, miért ne tisztulhatnék meg én is úgy, mint ők? Sok eltaszított, eltévelyedett egybegyűjtetett, miért ne lehetnék én is közöttük? Mi zárna engem ki azok közül? Megyeik és megpróbálom megkeresni az utat.”
A földi, a világi dolgokban az emberek mindig alapot keresnek, amint a remény megnyugodhat. Olvastam, hogy egy állami hivatalra nyolcszáz pályázó adott be ajánlatot. Nagyon kevés, nagyon kicsinyke volt a remény, de milyen sokan építettek erre a kis alapra. Itt azonban tudják, hogy többek gyűjtetnek egybe és hogy ez a több” nem egyből vagy kettőből áll, hanem ezrekből, - miért ne jöhetne akkor ide egy kereső lélek? Még nem volt sohasem egy olyan lélek, aki az Urat hitben kereste és nem találta meg! Egyetlen egy sem volt! Aki Jézushoz egyszerű, őszinte hittel jött, még soha nem talált elutasításra. Jöjj barátom, jöjj! Jöjj most Jézushoz! Ha elvettetésre találsz, akkor 1-es számot kapsz a fekete jegyzéken. Hanem fogad el az Úr, akkor itt, eme kápolnában előkelő helyet adunk néked és mindenkinek megmutatunk, mint az első bűnöst, kit Jézus nem képes megváltani. Azt fogjuk mondani, hogy: „Nézzétek, itt van az első ember, aki Jézushoz jött és akit Jézus nem fogadott el!” Prédikációimat meg fogom változtatni és így fogom mondani: „Jézus senkit sem vet el, aki Hozzá jön, kivéve egyet és ez az egy itt ül a mi templomunkban”. Ki fogom hirdetni, hogy Jézus Krisztus minden bűnöst elfogad, kivéve egyet, akit vasárnap utasított vissza. Szavamat adom reá, hogy nevedet az egész világon hangoztatni fogják; a szentek a mennyekben ismert és az ördögök a pokolban tudni fogják, hogy ki az és ujjongani fognak a legyőzött Üdvözítő felett. Te leszel az első bizonyíték arra, hogy Krisztus immár nem kegyelmes, Isten nem igazságos és Jézus vére nem elég az üdvösségre. Vajon lehetséges ez? Te magad jobban tudod ezt! Jöjj és keresd a Megváltót még ma! Ne maradj vissza, ne marad el! Oh, ha te Jézus szeretetének húzását gyakran követnéd! És ti kedves testvéreim, vajha lennétek mindnyájan azok között, akik mondhatják: „Úgy van, igaz beszéd ez, hogy az Úr bűnösöket üdvözi és eltévedteket egybegyűjt nyájába; mi magunk tapasztaltuk ezt és ezért áldjuk határtalan hegyelmét, nagy szeretetét és magasztalni akarjuk örökkön örökké.” Ámen.