Otthon

Spurgeonnak az „Eke mögött - című művéből.
Az „Otthon” szó mindig nagyon költőiesen hangzott nekem, mint a harangok zúgása a lakodalom napján, csakhogy még csendesebben és édesebben szól és még mélyebbre hat a szívembe. Legyen az szalma-fedelű kis kunyhó vagy palota, az nem határoz; az atyai ház mindig atyai ház marad, habár a legegyszerűbb is az, mégsem hasonlítható össze más hellyel e földön. Vegye körül falait mindig a zöld repkény és friss moha álljon a fedelén. Vígan csiripeljetek ti verebek és jókedvűen csicseregjetek ti fecskék a kiválasztott hely körül, mely az én örömem és nyugalmam! Minden madár szereti az ő fészkét; a bagoly azt a régi várromot tartja a legszebb helynek a hold alatt és a róka vermét ott a domb alatt igen kényelmesnek találja. Ha az én szürkém tudja, hogy már közeledik az otthonunk, akkor nem kell neki az ostor, már magától igyekezik teljes erővel hazafelé; én is így vélekedem, mert a hazavezető út nekem mindig a legjobb utca az egész országban. Szívesebben látom az én kéményemnek füstjét, mint más embereknek a tűzhelyén a tüzet; olyan különös szép látvány, miként göndörödik a fák alatt és száll lassan fölfelé. Hideg krumpli jobban ízlik nekem az én asztalomnál, mint a pecsenye a szomszéd asztalánál és sehol sem illatozik oly nagyon a virág, mint az én kertemben. Mikor meghívnak, gyakran nagyon szívesen vendégelnek meg, de az mégsem az otthonunk. „Tegyen úgy, mintha otthon volna”, szokták mondani, mert mindenki tudja, hogy otthon lenni annyit jelent, mint nagyon jól érezni magát. „Kelet, nyugot, Otthon legjobb”, mondják a hollandiak. Ez igaz, mert otthonomban otthon vagyok és mi kell nekem több? Itt nem veszi rossz néven senki, ha jó étvágyunk van és este nem kell félni, hogy nedves ágyba dugnak minket. Saját várában biztonságban, úgy érzi magát az ember, mint a király az ő palotájában; tudja micsoda ő és nem kell félnie, hogy ezen érzése miatt büszkének tartják őt. Minden kakas kukorékol a maga szemétdombján és a kutya ugat, ha a saját udvarában van. A kéményseprő úr a maga négy fala között. Itt nem kell minden szót mérlegre tenni azért, mert az ellenség vigyáz reánk, itt a szívet nem kell zár alatt tartani; hanem az ajtón belül a szabadságnak levegőjét szívjuk és senki sem leskelődik és kémkedik. Tudom, hogy van országunkban több gyönyörű hely remek kilátással, melyek meg nem vetendők; de én ismerek valamit, ami az összes híres helyeket túlhaladja igazi szépségében és ez egy tekintet a „Szántó János” kunyhójába, mikor a fazék fő a kályhán és mint az a fekete angyal, aki még nem esett bűnbe, énekel; a macska ott ül a kályha előtt és alszik, az asszonyka a székben ül és harisnyát javít, a kicsinyek pedig pajkosán, mint a fiatal bárányok, játszanak a szobában. Különös azonban, de tény az, amely felett némelyek kételkednek s éppen ebben nyilvánul hitetlenségük, hogy a mi gyermekeink, valamennyi között a legszebb gyermekek; mindig egy vagy másfél kilóval többet nyomnak, mint olyan korabeli más gyermekek és mégis, ha karunkra vesszük, vagy játszunk velük, nem fáradunk el annyira, mint más emberek gyermekeivel. Tudom biztosan, hogy feleségem félideig sem bírná ki, ha a szomszéd gyerekeire kellene felvigyázni, de saját gyermekei, úgy látszik nem is fárasztják ki őt; ennek pedig az lehet az oka, hogy mind a szülői házban született. De így van ez egyébbel is: a mi utcánk a legszebb utca öt kilométernyire köröskörül, mert a mi házunk áll benne és a mi kertünk valóságos paradicsom, csak azért, mert a mi házunkhoz tartozik.
Nem értem, miért töltik olyan sokan az estéket a korcsmában, holott saját otthonuk sokkal jobb és olcsóbb tartózkodási hely. Ott ülnek órák hosszat az üveg mellett és bolondságokat beszélnek, azalatt pedig teljesen megfelejtkeznek szeretteikről odahaza, akik a fáradságtól és epekedéstől félig holtak már. Pénzük megtölti a korcsmáros erszényét, holott az a feleségéé és a gyermekeké; a sör pedig melyet kapnak, érte valóságos bolondító tej, melybe józan emberi eszüket belefullasztják. Olyan semmirevalókat nyilván meg kellene botozni és ami azokat illeti, akik őket felbátorítják és verejtékükből élnek, azok megérdemlik, hogy a korbács vastag végét érezzék meg. Ezek a korcsmák országunknak átka és valóságos dögvész; nem jók semmire sem és a gonoszságot, mely általuk végbe megy, ki nem lehet mondani; szeretném, ha az, aki azt a törvényt hozta, mely szerint ezek létezhetnek, köteles volna mindazon családokat kitartani, melyek általok tönkre mentek. A korcsmák a családi élet ellenségei s ha minél hamarább betiltanák azokat, annál jobb volna; szegény embernek nincs szüksége olyan helyekre, gazdagnak meg még
úgy sem. Minden, ami a családot tönkre teszi, átok. Hajtóvadászatot kellene indítani ellenük, mint az erdészek szoktak a vaddisznóra, mely tönkre teszi nekik a tilalmas.
A férfiúnak kellene arra törekedni, hogy házát a boldogságnak és szentségnek tanyájává tegye. Rossz madár az, amely a saját fészkét bepiszkítja és rossz férfi az, aki saját családját szerencsétlenné teszi. Családunk legyen egy kis templom, melynek ajtaja felett ez van kiírva: „Az Úrnak szentsége;” de ne legyen ez börtön, melyben ugyan sok a törvény és szabály, de kevés a szeretet és nincs benne semmi szórakozás. A családi élet ugyan nem csupa cukor, de mégis a legfőbb kellemetlenség eltűnik, ha a szív a kegyelem befolyása alatt áll. Isteni félelem és szeretet odaviheti az embert, hogy ő, mint egy madár a bokorban, szúró tövisek között is énekel és még másokat is éneklésre felbuzdít. A férfi abban találja örömét, ha feleségének szerezhet örömet és a feleség gondja legyen, férjére gondot viselni. Aki feleségével szemben barátságos, saját magával szemben barátságos. Attól félek, hogy sok ember saját énje szerint szabályozza magatartását és ebben az esetben a házasélet üres beképzeltséggé válik. Ha férj és feleség egy kantáron húz, milyen könnyűvé válik akkor a teher! Két ember egy pár, de nem mindig jól vannak párosulva és ez igen sajnos. Egy valódi otthonban csak afelett folyik a vita, hogy ki járulhat hozzá legjobban a család boldogságához. A család legyen Béthel, de nem Bábel. A férfi legyen a család alapköve, mely mindent hordoz, de nem malomkő, mely mindent összezúz. Kemény és uralkodni vágyó férjek legalább ne hívják magukat keresztyéneknek, mert egyenes ellentétben vannak cselekedeteik Krisztus törvényével. Azonban mégis jó rendben kell tartani a családot, különben bolondok házává válik és botrányává az egész egyháznak. Ha az apa a kantárt elbocsátja a kezéből, akkor a családi kocsi nemsokára az árokban fekszik. A szeretetnek és szilárdságnak bölcs összeköttetése a legjobban hat, de sem a keménység, sem a puhaság egymagában nem képes a családot jó rendben tartani.
Az a család, amelyben a gyermekek nem engedelmesek, nem otthon, olyanban lenni fájdalom és nem öröm. Boldog az a férfi, aki gyermekei körében boldog és szerencsések azok a gyermekek, akik atyjukkal az ő társaságában boldogok. Nem minden apának van bölcsessége. Vannak Éli papokhoz hasonlók, akik gyermeküket elkényeztetik. Ha nem kötünk vesszőt gyermekeink részére, akkor belőlük válik vessző a mi számunkra; aki nem akar nekik fájdalmat okozni, saját magának szerez fájdalmat belőlük. Bölcs Salamon mondja: „Sanyargasd meg a te fiaidat és nyugodalmat hoz néked, szerezz gyönyörűséget is a te életednek”. Talán vannak a mai korban még bölcsebb emberek, mint Salamon volt, legalább sokan ezt vélik maguk felől. Fiatal csikókat idomítani kell, különben vad lovak válnak belőlük. Vannak apák, kik, mint a lobogó tűz, minden legcsekélyebb hibánál haragra gerjednek, de ez még rosszabb, mint a komolyságnak a hiánya és a családot, melynek olyannak kellene lenni, mint egy kis mennyországnak, olyanná teszik, mint egy kis pokol. Ha kevés a szél, ünnepel a molnár, de a nagy szél halomra dönti az egész szélmalmot. Emberek, akik dühből verekednek, többnyire megtévesztik a célt. Ha Isten segítségével a kantárt erősen bírjuk fogni, anélkül, hogy a lovak száját megsértenők, akkor jól megy. Ha a család Isten igéje szerint igazgattatik. akkor meghívhatjuk az angyalokat, hogy lakjanak benne és azok úgy találnák magukat, mintha csak saját elemükben volnának.
Az asszonyoknak azonban tudni kellene, hogy a család az ő tulajdon helyük és királyságuk, melynek boldogsága főkép tőlük függ. Gonosz asszony az, aki hosszú nyelvével férjét kiűzi a házból. Múltkor azt mondta egy férfi a feleségének: „Csavard fel az ostorodat”, ezzel azt akarta mondani: „Hallgass!” Nyomorult élet az, ha mindig ilyen ostorcsapásoknak vagyunk kitéve. Egy mocskos, rendetlen és fecsegő asszony a bolondokházába viheti férjét s ha este azután a korcsmába megy, akkor annak ő az oka. Nyomorult élet van ott, ahol az asszony, ahelyett, hogy férjét tisztelné, becsülné, vele mindig veszekedik és dühöng. Valóságos szerencse, ha olyan asszonyok verekednek és kár, hogy nincs nyelvükön annyi hólyag, mint ahány foguk van. Isten mentsen meg minket minden olyan asszonytól, aki az utcán angyal, a templomban szent és otthon ördög! Én e keserű füvet sohasem kóstoltam meg, de szívem mélyéből sajnálom azokat, akik életüknek minden napján ilyen eledellel kénytelenek élni.
Mutassatok nekem egy szerető férjet, méltó feleséget és illedelmes gyermekeket hozzá és biztos vagyok benne, hogyha engem egy kocsi egy esztendeig is gyorsan vinne valahova, nem vihetne olyan helyre, ahol ennél kellemesebb látvány tárulna elém. Az Otthon a legnagyszerűbb minden intézménynél. Beszélhettek nekem akármennyit a képviselőházról, az én kis, csendes házam sokkal kedvesebb nekem. Dicsérhetitek nekem az új törvényeket és a politikát - nekem legjobb az én kis kertemben, mikor gyermekeimet taníthatom énekelni. A szabadválasztási jog nagyon szép dolog lehet, de én sokkal jobban szeretném, ha az én kis kunyhóm már adósságmentes volna és egészen magaménak mondhatnám. Nem tudnám megmondani, hogy mennyi minden engedélyeztetik az ország szervezetében; de ha mindenki részére egy csendes otthon találtatik benne, akkor háromszor „éljen” neki.
Ha nem volna otthonom, akkor a világ egy nagy tömlöc volna az én részemre. Barátaim közül sokan kivándoroltak és Amerikában vagy Ausztráliában új otthont alapítottak. A guruló kőre nem tapad moha. Legyen nekik jobb dolguk! Míg idehaza voltak, úgy ment nekik, mint a tyúknak, mely, ha ül és kotlik, nem kap árpát. Persze, a mostani kellemetlen időben megnő az ember szárnya, de én lábaimmal a házhoz vagyok kötve és ha Isten is úgy akarja, földieim között szándékszom meghalni.