Spurgeonnak az „Eke mögött” című művéből
Türelem jobb a bölcsességnél; egy deka türelem annyi, mint egy kiló ész. Minden ember dicséri a türelmet, ,de kevesen gyakorolják; ez egy orvosság, mely minden betegségre jó, azért is dicséri minden vén asszony, de nem minden kertben teremnek azok a füvek, melyekből készül. Ha az ember húsa és csontja tele van jajjal és bajjal, akkor épen olyan természetesen zúgolódunk és panaszkodunk, mint a ló mikor a fejét rázza, ha a legyek kínozzák, vagy a kerék zakatol, ha egy küllője hiányzik; a természet azonban ne igazgassa a keresztyén ember eljárását, különben mit ér akkor még a vallása? Ha egy katona nem harcol jobban, mint egy szántólegény, akkor le az egyenruhával! Több gyümölcsöt várunk egy almafáról, mint csipkebokorról, még pedig jogosan. A türelmes Megváltó tanítványai legyenek szintén türelmesek. Harapj ajkaidra és tűrj, ez a régi divatú tanács; de nyíljanak meg ajkaid a hálára és úgy tűrj, ez még sokkal jobb. És miért ne tegyük ezt? Tulajdonképpen csak nagyon kevés ostorcsapást kapunk, ha meggondoljuk, milyen haszontalan igás állatok vagyunk, s ha fáj is egy kicsit, - mégis csakhamar elmúlik. A múltban elviselt fájdalom örömre válik és tapasztalatokat szerez. Ne féljünk Egyiptomba menni, ha tudjuk, hogy arany és ezüst kincsekkel fogunk visszatérni.
Türelmetlen emberek szorgalmasan öntözik nyomorúságukat vigaszukat lekapálják; a szenvedés olyan vendég, mely hívatlanul jön de a panaszkodó lelkek szénásszekérrel vitetik a házuk elé! Sok ember sírással születik, panaszkodva él és megcsalattatva hal meg. Megrágják a keserű pirulát, pedig nem is tudnák, hogy keserű, ha volna annyi eszük, hogy azt egy pohár vízzel és türelemmel kell lenyelni.
Mindenki a más terhét könnyűnek véli, saját pihéi pedig ólomteherként nyomja őt, azt gondolja, mindenki rosszul bánik vele; az a fekete ökör csak az ő lábára lép folyton, a hó az ő ajtaja előtt esik a legsűrűbben; a jégeső az ő ablakát veri a leghangosabban; és mégis, ha az igazság kiderülne, azt lehetne látni, hogy inkább beképzelt, mint igazi szomorúság az. Sokan igen szerencsések lehetnének, csak beláthatnák azt. A megelégedés füvecskéből csak egy kis darabkát kell betenni a leghígabb levesbe, s oly nagyszerű íze lesz, mint a teknősbéka levesnek a főúr asztalánál. „Szántó János” kertjében van ilyen fű, de az utolsó kemény tél nagyon megrongálta, hogy szomszédainak nem adhat belőle; jobb lenne tehát, ha Máté 25,9. szerint odamennének, ahol azt veszik és eladják. A kegyelem talajában jól megterem ez a növény, de a könyörület forrásából mindig meg kell öntözni.
Szegénynek lenni nem mindig kellemes, de van a világban még rosszabb ennél. A szűk cipő szorít, ha széles a láb; ha csekély vagyonnal rendelkezünk, akkor legyenek igényeink is szerények. A szegénység nem szégyen, de szégyen meg nem elégedni vele. Némely dolgokban könnyebb a szegénynek, mint a gazdagnak; egy szegény, ha éhes, könnyebben talál eledelt éhsége csillapítására, mint a gazdag, aki étvágyat keres eledelei részére. A szegény ember asztala hamar be van terítve és elfoglaltsága folytán nincs ideje mártásra költekezni. A legjobb orvos dr. Megelégedés, dr. Szelíd, dr. Vidám és sok istenfélő földmívesembernek van szerencséje, hogy ezek az urak szolgálják ki őket az ebédnél. A bőség nyalánkká teszi az embert, de az éhség a legjobb szakács. A nehéz munka egészséges és egy deka egészség annyit ér, mint egy zsák gyémánt. Nem birtokunknak mennyiségében rejlik boldogságunk, hanem, hogy mennyit élvezünk belőle. Egy kanál cukorban több az édesség, mint egy hektoliter ecetben. Nem vagyonunknak sokasága, hanem Isten áldása arra amink van, tesz minket valóban gazdagokká. Egy édes almának a héja jobb, mint egy egész vackor. Jobb a paréjnak étele, ahol szeretet vagyon, hogynem mint a hizlalt ökörnek eledele, ahol vagyon gyűlölség.” „Jobb a kevés az Úrnak félémével, hogynem mint a temérdek kincs, ahol háborúság vagyon”. Egy kevés fa elegendő kis kályhám befűtésére, miért zúgolódjam afelett, hogy az összes erdő nem enyém?
Ha szenvedések jönnek, nem ér semmit Istennel dacolni kemény gondolatok mellett az ő végzése felett; ez annyi, mint az ösztön ellen rugódozni és a lábakat megsebezni. A fák meghajolnak a szélviharban és így kell nekünk is tenni. Ahányszor béget a juh, annyiszor kiejti szájából az ennivalót és ahányszor panaszkodunk, annyiszor elveszítünk egy áldást. A zúgolódás igen rossz foglalkozás és nem hoz semmi hasznot, de a türelemnek arany keze van. Szenvedéseink nemsokára elmúlnak. Eső után jön a verő fényes napsugár; a fekete hollónak szárnya van; minden tél átváltozik tavasszá: minden éjszaka a reggelbe megy át?
Ha egy ajtó bezáródik, akkor Isten ennek helyébe kinyit egy másikat; ha nem terem a borsó, teremhet helyette a bab; ha egy tyúk elhagyja tojásait, akkor egy másik mind kikölti azokat; minden dolognak van fény és árnyoldala és a hűséges Isten ott van minden oldalon. A viszálynak legveszedelmesebb hullámai között is találtatik egy száraz hely, ahol a megelégedés partra szállhat, ellenkező esetben pedig megtanul úszni.
Barátaim, folyamodjunk a türelemhez és a rántott leveshez, - így szóltak az öregek, ne essünk bele pedig a panaszkodásba és ne ragadjon rólunk ez a betegség másokra is, mikor Isten utait hitetlenül bírálgatjuk. Legjobb gyógyír a szenvedésben a megadás Isten akaratában. Amit nem lehet megváltoztatni, azt tűrni kell. Ha nem lehet már kapni szalonnát, akkor adjunk hálát Istennek, ha van még a kertben egynéhány fej káposzta. A kényszerűség egy kemény dió, de édes a magja. „Kik Istent szeretik, azoknak egyaránt minden javokra válik”. Minden, ami a mennyből lehull, előbb vagy utóbb a föld javára válik; és amit Isten küld nekünk, az áldás, bár legyen az vessző is. Természet szerint épen annyira nem tetszik nekünk a szenvedés, amiként az egér sem szeretheti meg a macskát; de kegyelem által Pál ódajutott, hogy megpróbáltatásokkal is dicsekedett. Veszteségeket és kereszteket nehéz elhordozni, de ha szívünk igazságos Isten előtt, akkor csodálatos könnyűvé válik az iga. Nekünk a keresztnek és könnyeknek útján haladva kell bemenni a dicsőségbe, s miután nem ígértetett meg, hogy pehelypárnás ágyban megyünk fel a mennybe, tehát ne csodálkozzunk, ha kemény az utunk, miként atyáink útja is az volt. A vége jó, minden jó, ezért szántsuk meg a legkeményebb talajt és tekintsünk a kévékre az aratásnál, s ha mások ilyen munka mellett zúgolódnak, akkor mi tanuljunk meg mellette énekelni.
Lekció
Péld 25,15