Előre!

A prédikátorjelöltek részére.
Kedves harcostársaim! Kevesen vagyunk és nehéz harcban állunk, azért minden egyesnek a legnagyobb mértékben kell igénybevenni erejét. Az Úr harcosai az egyház, sőt az egész világ válogatott emberei legyenek, mert ilyeneket követel a mi időnk; azért tehát ez legyen a ti jelszavatok: Előre! Előre a ti kiképeztetéstekben, előre a lelki adományokban és kegyelemben, előre a képességben, előre az Úr Jézus képéhez való hasonlóságban!...
Először önmagamnak és tinéktek meg kell mondanom, hogy minekünk szellemi kiképeztetésünkben előre kell mennünk. Nem szabad magunkat Istenünknek mindig a mi legrosszabb alakunkban bemutatnunk. Hiszen a mi legjobb formánkban sem vagyunk arra méltók, hogy eléje hozzuk magunkat; így hát az áldozat megbénítva és bemocskolva legalább a mi hanyagságunk következtében ne legyen. „Szeresd a te Uradat Istenedet teljes szívedből”, ezt talán nem olyan nehéz teljesíteni, mint teljes lelkierővel szeretni őt; de a mi erőnket éppen úgy kell adni neki, mint kedélyünket; a szellemnek pedig szintén fölkészültnek kell lenni, mert üres edénnyel nem szabad áldoznunk. A mi hivatalunkban észre van szükségünk. Most minden társadalmi osztályban folyton növekedő előhaladás mutatkozik a műveltségben. Az az idő már elmúlt, mikor a prédikátor büntetlenül nyelvtani hibákat követhetett el... Az igeszóló azt kívánja, hogy hallgatói jegyezzék meg maguknak az evangéliumot, de azok megjegyzik az ő beszédének hibáit is, s a prédikáció után gúnyolódnak felette, ahelyett hogy egymás között komolyan beszélgetnének arról, amit Isten igéjéből hallottak. Nekünk a legmagasabb szellemi kiképeztetés után kell iparkodnunk; először pedig ismereteket kell gyűjtenünk, hogy megtöltsük csűreinket, másodszor ítélőtehetségünket kell kiképeznünk, hogy a gyűjtöttet megrostáljuk, harmadszor a megtanult dolgokat meg kell magunkban úgy őrizni, mint a megtisztított gabonát a csűrben ...
Nagyon meg kell magunkat erőltetnünk, hogy ismeretekhez jussunk, különösen a bibliai ismeretek mezején. Nem szabad egy szakmára szorítkoznunk, mert különben nem gyakorolhatjuk összes erőnket. Isten a világot az ember számára teremtette és neki értelmet adott, hogy azt bírja és használja. ő a bérlő, a természet pedig ideiglenes háza; miért zárja ki tehát önmagát annak egyik helyiségéből? Miért ne élvezze a tiszta étkek mindenikét, melyeket az ő hatalmas atyja az asztalra helyezett. A mi főfeladatunk azonban a szentírásnak tanulmányozása. Tanulmányozzátok a bibliát, tanulmányozzátok át és át mindennemű segédeszközzel, amelyhez juthattok. Gondoljátok meg, hogy ilyen segédeszközökből mostan sokkal több áll az emberek rendelkezésére, minta mi atyáink idejében. Ha tehát a ti hallgatóitoknak elővilágítani akartok, szükséges, hogy a bibliát alaposan ismerjétek. Arra igyekezzetek, hogy minden tudománynemből valamit értsetek, de kiváltképpen foglalkozzatok az Úr törvényével nappal és éjjel.
Szerezzetek magatoknak alapos teológiai műveltséget és ne hagyjátok magatokat tévelygésbe ejteni azok gúnyolódásától, akik csak azért csúfolódnak, mert abból semmit sem értenek. Sok prédikátor oka a megütközésnek, csupán azért, mert nincsen teológiailag kiképezve. A legtüzesebb evangélistának sem árthat, sőt némely durva megütközéstől is megóvja őt, ha ő tudományosan képzett teológus ...
Ismerkedjünk meg bőségesen az Isten szavával és legyünk dús tehetségűek a szentírás megmagyarázásában. Egy prédikáció sem fog olyan tartós hatást gyakorolni és a gyülekezetet építeni, mint a magyarázó prédikáció. Nem szabad persze oly oktalanoknak lennünk, hogy az intést egészen elhagyjuk, de nem biztosíthatlak eléggé komolyan, hogy tinéktek, ha tartósan áldásteljesen akartok működni, bibliamagyarázóknak kell lennetek. De akkor értenetek kell ám Isten igéjét magatoknak is, s úgy kell azt megmagyarázni, hogy az emberek az ige által épüljenek. Bármi más műveket tanulmányoztok is, az apostolok és próféták írásaiban otthonosok legyetek. Lakozzék Istennek szava gazdagon nálatok!
Ha azonban az Isten igéjének megadjátok az előnyt, ne mulasszátok el a tudományok egyéb mezejének megtekintését sem. Jézusnak a földön való megjelenése megszentelte a gazdag természetet és amit Ő megtisztított, ti azt tisztátalannak ne csináljátok. Minden, amit az Atya készített, a tiétek és ti tanuljatok ebből. Ti egy természetbúvár naplóját vagy egy utazó útleírását haszonnal olvashatjátok. Sőt egy régi növénytani könyvben vagy egy vegykémlelő könyvben is találhattok mézet, miként Sámson a holt oroszlánban. Az igazi természettudománynak, különösen természetrajznak lábnyomai csepegnek a zsírtól. A földtani tudomány, ha valóságos dolgokkal és nem képzelgésekkel foglalkozik, telve van haszonnal.
Mondtam, hogy ítélőképességgel is bírjunk. Ez a pont a mi időnkben különösen fontos. Sokan futkosnak minden újdonság után és el vannak ragadtatva minden találmánytól. Tanuljátok meg az igazságot megkülönböztetni a hamisításoktól, s akkor nem estek tévelybe. Adások meg nagyon csüngenek a régi tantételeteken, melyek talán csak öreg tévelygések. Mindent megpróbáljatok és ami jó, azt megtartsátok. Kedves testvéreim, az az ember, aki az Úrtól világos szemeket kért, hogy az igazságot lássa és minden befolyását megismerhesse, aki szellemi erőinek állandó gyakorlása által igazi ítélőképességhez jutott, alkalmas arra, hogy az Úr nyáját vezesse. De nem valamennyinél találhatjuk meg azt. Sokan szintén beleesnek valamibe, mihelyst az ember arról nekik komolyan beszél. Elnyelik minden szellemi kuruzsló orvosságát, ha az eléggé merész magát becsületesnek feltüntetni. Ne legyetek gyermekek az értelemben, hanem gondosan próbáljátok meg a dolgot, mielőtt ezt elfogadnátok. Kérjétek a Szentlelket, hogy tanítson meg titeket megkülönböztetni tudni a szellemeket és akkor nem fogjátok mérges rétekre, hanem jó legelőre vezetni ...Fogadjátok el az új igazságot, ha ez igazság, de vigyázzatok jól, mielőtt azt hinnétek, hogy jobb világosságot találtok fel, mint a napnak világossága. Azok, kik az új igazságot az utcákon kiáltozzák ki, mint az újságárusítók a különkiadású lapot, többnyire nem sokat érnek ...
Ki kell magunkat képeznünk hatalmas szónokokká! Tehát e tekintetben is előre! Semmi sem jelentéktelen, ami egy nagy célnak szolgálni képes. Csak egy szög hiányzott és azért vesztette el a ló a patkóját, s ama deli paripa nem volt használható a csatában. Valamely ember mindenkorra alkalmatlanná válhatik a lelki hivatalra, nem valami jellemhiba miatt, hanem beszélőképességének hiánya folytán. Meg kell tehát jobbítanunk előadásunkat. Nem mindenkinek van egyenlő beszélőtehetsége és a legjobbak sem érik el az ő saját eszményüket.
Ha azonban valamelyik azt mondaná, hogy ő elég jól prédikál, akkor én azt tanácsolnám neki, hogy hagyja abba egészen. Mert ez esetben olyan bölcs ember volna, mint ama festő, aki széttörte festőállványát és ezt monda feleségének: „Nem fogok többé festeni, mert meg vagyok elégedve munkámmal, amiből azt következtetem, hogy vége van erőmnek”. Aki azt hiszi, hogy ő tökéletes a szólás művészetében, az bizonyara felcseréli a fecsegést a beszélőtehetséggel és a szóhalmazt a bizonyítófejtegetéssel. Még ha annyi sokat tudtok is, mégsem vagytok alapos lelkészek, ha nincs tanítási adományotok. Némely lelkészek előadása elhordozhatatlan.
Azon is kell fáradoznunk, hogy tiszta nyelvezetünk legyen. Aki gondolatait más elé tisztán előállítani nem képes, csak azt mutatja, hogy még önmaga előtt sincsen azokkal tisztában. Az az átlagos hallgató, aki a prédikátor gondolatmenetét követni nem tudja, nem tehet magának szemrehányást. A hiba a prédikátorban van, akinek az volna a feladata, hogy a dolgot világossá tegye ...Nemcsak olyan tisztán kell magatokat kifejezni, hogy megértsenek titeket, hanem úgy is, hogy félre ne értsenek.
A mi nyelvezetünknek nemcsak világosnak, hanem erőteljesnek kell lennie. Némelyek azt hiszik, hogy ők ezt kiabálással érik el, de ebben nagyon tévednek. Az oktalanság nem jön azáltal értelemhez, ha azt kiordítani akarjuk. Erőteljesnek lenni annyit tesz, mint a Szellem erejében erőteljes igazságot adni elő. A mi beszédünk legyen természetes és eleven ...Meg kell tanulnunk, hogy az evangéliumot elevenen, természetesen és egyszerűen hirdessük; az ilyen módszer megáldatik Istentől.
Sok egyéb mellett a meggyőződtető (rábeszélő) művészetet kell megtanulnunk. A mi testvéreink közül némelyeknek nagy befolyásuk van az emberekre; másoknak pedig, kik talán nagyobb képességűek, semmi rábeszélő tehetségük nincsen. Nem tudnak az emberek közelébe jönni, nem tudják őket megragadni, semmi benyomást nem tudnak reájuk tenni. Némely lelkészek megragadnak prédikációikban minden hallgatót mindjárt a gallérjánál és beléjük hajtják az igazságot; míg ellenben mások oly általános és oly hűvös prédikációkat tartanak, hogy azt lehet gondolni felőlük, mintha egy távoli bolygócsillag lakóihoz beszélnének, akiknek viszonyaihoz nekik semmi közük sincs. Tanuljátok meg a művészetet, hogy toborozni tudjatok embereket. Ez sikerülni fog, ha gyakran az Úr elé járultok. Amikor egy harcos Dáriust megölni akarta, fia, aki gyermekkora óta néma volt, hirtelen felkiáltott; „Nem tudod-e, hogy ez a király?” Az ő atyjához való szeretete megoldotta nyelvét, így talál majd a mi szeretetünk is szavakat, ha mi a bűnért megfeszített Urat nézzük. Ha egyáltalában van bennünk beszéd, úgy ezáltal az felébresztetik. A rettenetes Istenre való gondolat is odahajtson minket, hogy az embereket meggyőződtessük. Hiszen beléjük kell hatolnunk, hogy béküljenek meg Istennel. Kedves testvéreim, figyeljétek meg a keresztyéneket, kik Jézus számára toborozzák a bűnösöket; tanuljátok meg titkaikat és ne nyugodjatok addig, míg ugyanazzal az erővel nem bírtok. talán azok egészen egyszerű, szerény emberek, de ha látjátok, hogy azok áldásosán működnek, akkor mondjátok: „Én is úgy akarok tenni”. Ha ellenben egy megcsodált prédikátorról hallotok, akinek prédikációjától senki meg nem tér, akkor így gondolkodjatok: „Ez nem nekem való; én nem törekszem dicséret és tiszteltetés után, én csak másoknak akarok áldásul válni”.
Azért tehát a ti prédikációtoknak mindig világosabbnak, erősebbnek, természetesebbnek és megnyerőbbnek kell lenni. Alkalmazkodjatok hallgatóitokhoz. Ez nagyon fontos. Az a prédikátor, aki egy művelt gyülekezethez úgy beszél, mintha utcai prédikációt tartana, oktalan ember.
És megfordítva: aki a bányászok és szénhordók előtt tudományos kifejezésekkel és előkelő beszédmodorral dobálódzik, az aztán csakugyan bolond. A bábeli hangzavar sokkal tovább hat ki, hogy sem hinnők. Azóta nemcsak minden nép, hanem minden állású ember a maga nyelvét beszéli. Miután a nép embere nem tudja megtanulni az egyetem nyelvét, ennélfogva az egyetemnek kell megtanulnia a nép nyelvét. „Mi a piac nyelvét beszéljük”, mondotta Whitefield és az tiszteletére válik. De mikor Huntington grófnő fogadótermében egybegyűlt nemeseket megragadta és áthatotta az ő beszéde, akkor másféle beszédmodorral tett szolgálatot. Mind a két esetben érthető volt beszéde, mert mire a két esetben a hallgatókhoz mért volt. A mi beszédünkben is mindeneknek minden legyünk. Az a legnagyobb szónok, aki mindennemű állású hallgatóhoz szólni és szívét érinteni értelmes módon tudja …
Kedves „harcostársaim! A mi nyelvünk az a kard, melyet Isten nekünk az Ő érte való küzdelemre adott. Hiszen a mi Urunkról is mondatik: kétélű kard ment ki a szájából. Tartsátok élesen kardotokat. Gyakoroljátok magatokat a beszédben, hogy senki fölül ne múljon. Gyakran hallom azt mondani, hogy: „A szemináristákat (prédikátori iskolabelieket) meg lehet ismerni az ő egyszerű, bátor beszédjükből.” Úgy látszik tehát, hogy ti a beszéd adományával gazdagon bírtok: kérlek azonban, igyekezzetek azon, hogy azt tökéletesebbre emeljétek. Testvérek, mindenekelőtt munkálkodjatok a ti jellemeteken, hogy annál is előre menjetek. Az egyes részeket, amikről én most beszélek, mindenki jegyezze meg magának, aki magát érintve érzi, nem tartok szemem előtt egy meghatározott egyént sem. Mi, mint lelkészek, elérhetjük a legmagasabb eszményt; de ez minden szellemi és beszédbeli képességünk dacára sem fog sikerülni; ha nem bírjuk a magas, erkölcsi jellemtulajdonságokat. Vannak hibák, melyeket le kell ráznunk úgy mint Pál a patkányokat és vannak erények, melyeket mindenáron megszereznünk kell.
Az elpuhultság és erőtlenség már ezreket eleséshez hozott. Őrizkedjünk, hogy eme Delila kezei által tönkre ne jussunk. Minden szenvedély és minden szokás felett úrrá kell válnunk. Ha önmagunkat se tudjuk uralni, hogy lehetünk azután egy gyülekezet vezetői?
Minden kevélységet és minden önhittséget le kell magunkról vetnünk Isten nem áldja meg azt, aki maga magát nagynak tartja. Sőt, mikor a Szentlélek munkáját dicsérjük magunkban, akkor is az öndicséret határán vagyunk. „Engedjed, hogy más dicsérjen meg téged és nem a te ajkaid”, - örülj pedig, ha az a más olyan okos és hallgat.
Jól féken kell tartani a mi vérmérsékletünket. Nem hiba az, ha az embernek erőteljes vérmérséklete van. Azok az emberek, akik olyan puhák, mint egy ócska csizma, rendesen éppen ők is csak annyit érnek. Nem azt mondom: „Kedves testvéreim, legyen néktek vérmérsékletetek”, - hanem azt mondom, hogy: „Ha van, uralkodjatok felette!” Hálát adok Istennek, mikor olyan lelkészt látok, kinek elég vérmérséklete van, hogy a gonosz ellen kikeljen és határozottsággal az igazság mellett síkra szálljon. De a vérmérséklet mégis kétélű kard, amely gyakran azt sebzi meg, aki vele foglalkozik. Legyünk gyöngédek, kérlelhetők, inkább igazságtalanul szenvedjünk, mint igazságtalanul cselekedjünk: ilyen legyen a mi indulatunk.
A könnyelműségre való hajlamunkat le kell győznünk. Nagy különbség van a szent vidámság erénye és a könnyelműség vétke között. Van olyan könnyelműség, amely nem tud szívből nevetni és mindennel csak játszik ez csapodár, felületes, hamis érzület. Hogy az ember szívből nevessen, ahhoz éppen oly kevésbé kell könnyelműnek lennie, mint mikor szívből sír. Könnyelműség alatt értem a legfontosabb dolgokban való őszintétlenséget, azt a finom mázt, amely láttatja magát, de vékony és felületes. A jámborság nem tréfa és nem csupán alakosság. Mindenekfelett ne legyetek színészek ... Az ajkakon forrónak és a szívben hidegnek lenni, a kárhozatnak jele. Isten őrizzen meg minket a felületességtől. Ne legyünk pillangók Istennek kertjében!
De ne legyünk rajongók sem. Vannak emberek, kik kétségtelenül asszonyoktól születtek, de akikről azt lehetne gondolni, hogy nőstény farkas szoptatta őket, mint
Romulust és Remust. Ilyen csatahősök uralkodhatnak a gondolatok országában, de Krisztus országában jobban illik az emberbaráti érzület és testvéri szeretet. Ne legyünk eretnekbírák, s a mi csalhatatlanságunkról se legyünk annyira meggyőződve, hogy máglyákat emeljünk és az előítélet és gyanú szenével minden másképpen gondolkodót megégessünk.
De nemcsak a hibákat kell levetnünk, hanem erényeket is kell szereznünk. Aki nem egyenes és nyílt lelkű, az nem fog sokat tenni Isten számára. Ha mi diplomatikusan látunk a munkához és nem egészen egyenesek és őszinték vagyunk, akkor mihamar hajótörést fogunk szenvedni. Tegyétek fel magatokban kedves testvéreim, hogy ti, ha kell, szegények és megvetettek lesztek, sőt életeteket is elvesztitek, de soha őszintétlenül eljárni nem fogtok.
Kell, hogy igaz erkölcsi bátorsággal is bírjatok! Nem értem ezalatt az orcátlanságot, szemtelenséget és merészséget, hanem azt a bátorságot, amely nyugodtan cselekszik és azt mondja ami igaz, aki minden veszély dacára előre küzd, ha mindjárt senki sem köszöni is azt meg. Csodálkozom, hogy sok keresztyénnek nincs bátorsága testvéreinek az igazat megmondani ... Ha ti valaki felől mondani akartok valamit, akkor kérdezzétek meg előbb magatokat: „Mennyit tudok neki a szemébe mondani?” Ennyit és nem többet szabad néktek dorgálnivalót mondani más ellen. Ha ezt szabályul állítjátok fel magatoknak, akkor ez titeket ezernyi nehézségből fog megóvni és számotokra maradandó tiszteletet eszközölni.
Ha őszinteségtek és bátorságtok van, nem lehetne-e ezek mellett legyőzhetetlen buzgósággal is bírnotok? Mi a buzgóság? Hogyan írjam én ezt körül? Ha van ez néktek, akkor tudni fogjátok, hogy mi az. Engedjétek magatokat megemészteni a Krisztus szeretetétől; engedjétek folyvást égni a tüzet, nem úgy, hogy csak az isteni tiszteleteken fellángoljon és a hétköznapi munkában elaludjék. Legyőzhetetlen kitartásra kemény nyakú elhatározottságra, szent makacsságra, önmegtagadásra szelídségre és legyőzhetetlen bátorságra van szükségünk.
Tanuljátok meg azt, hogy minden erőtöket hivatástokra összpontosítsátok. Gyűjtsétek össze gondolataitokat, buzdítsátok és állassátok elő összes szellemi és lelki erőtöket, tereljétek lelketek minden forrását egy mederbe, hogy ezek egy osztatlan folyamban tova folyjanak. Némely embernél hiányzik ehhez a képesség; ők megoszolnak és nem győzetnek. Gyűjtsétek össze csapataitokat és hagyjátok, hogy azok egy tömegben az ellenségre rohanjanak. Ne kíséreljétek meg, hogy majd ebben, majd abban nagyok legyetek - mindent egymás után és semmit sem kitartással, - hanem adjátok egész lényeteket oda foglyul; az Úr Jézusnak, tegyetek le mindent az ő lábaihoz, aki értetek vérzett meghalt.
Mindenekelőtt szellemi képességre van szükségünk, kegyelmi adományokra, melyeket az Úrnak magának kell bennünk működtetni. Ez a fődolog! Más dolgok drágalátosak, de ez megbecsülhetetlen; gazdagoknak kell lennünk Istenben. Önönmagunkat kell megismernünk. A prédikátor nagy legyen a szívek, a bölcsesség és tapasztalat tudományában ... Legyetek bölcsek minden irányban, hogy az embert, mikor harcban áll és mikor örömmel van eltelve, megérteni és vele helyesen foglalkozni tudjatok. Ismerjétek meg, hová hozott titeket Ádám és mit készített belőletek a Szentlélek. Ne foglalkozzatok a dolog egy oldalával oly kizáróan, hogy emellett a másikat elfelejtsétek. Ha valaki hajlandó felkiáltani: „Én nyomorult ember, ki szabadít meg engem e halálnak testéből?” - akkor bizonyára a lelkészek azok, (kiknek így kell kiáltani), mert minekünk mindenfelől meg kell kísértve lennünk hogy másokat vigasztalni tudjunk ...
Kedves testvérek, tanuljátok megismerni az embert a Krisztusban és a Krisztuson kívül. Tanulmányozzátok őt, ha a legjobb és ha a legrosszabb oldaláról mutatja meg magát. Tanuljátok meg mivoltát megismerni. Ezt nem lehet a könyvekből megtanulni. Szellemi tapasztalatokkal kell bírnotok és ezeket csak Isten adhatja néktek.
A leglényegesebb annak ismerete, akinél minden betegség ellen van orvosság. Ismerjétek meg Jézust, üljetek lábainál. Szemléljétek az Ő lényét, az ő művét, szenvedéseit és dicsőségét. Örvendezzetek jelenlétének; naponta vele járjatok! Jézusnak megismerése a legjobb tudomány. Hiszen bölcseknek kell lennetek, ha a bölcsesség körül forogtok; nem lehet hiányotok az erőben, ha Istennek hatalmas fiával közösségtek van…
Testvérek! Röviden mondva, ha mi erős emberek akarunk lenni, akkor a mi Urunk ábrázatára kell átformáltatnunk. Oh, bárcsak hasonlók volnánk hozzá! Áldott legyen az a kereszt, melyet elszenvednünk kell, ha azt azért szenvedjük, hogy az Úr Jézushoz hasonlók legyünk. Ha mi hasonlítunk Hozzá, akkor hivatalunk részére megkapjuk a Szentlélek kenetét; mit ér pedig hivatalunk ezen kenet nélkül?
A mi egész lényünknek szentté válására kell törekednünk. Mi a szentség? Vajon nem a jellemnek egyensúlyozásából áll-e az úgy, hogy sehol sincs kevesebb vagy több? Nem egyenlő az az erkölcsiséggel. Az erkölcsiség hideg, élettelen szobor. A szentség élet! Néktek szenteknek kell lennetek! Ha mindjárt a szellemi képesség hiányoznék is nálatok vagy ha semmi beszélőtehetségtek sem volna, akkor is bízzátok magatokat arra, hogy a Szentléleknek már magában véve csodálatos hatalma van és sok hiányt pótol; ez a legjobb prédikáció. Minekünk minden elérhető tisztaságra és szentségre kell törekednünk ...
De még nem vagyok kész testvéreim. Azt is mondom néktek, haladjatok előre hivatástok munkájában is, mert végre is a mi munkánkból ismernek meg bennünket. Ép olyan erőteljeseknek kell lennünk a cselekedetekben, mint a szavakban. Vannak jó testvérek, kik semmiben sem működnek. Ne legyünk fejtörők, kik a Jelenések könyve valamely homályos helyén kotlósként ülünk és emiatt elmulasztjuk a tanítás tartását a züllöttek valamelyik iskolájában vagy pedig a szegényeknek az Üdvözítőt nem prédikáljuk. Hagyjátok az álmodozást és menjetek a munkára. Hiszen a tojások egészen jók, de ki kell ám a csirkéknek is kelni belőlük.
Testvérek! Tegyetek, tegyetek, tegyetek valamit! Mialatt a társaságok és egyletek üléseket és értekezleteket tartanak, ti tegyetek valamit! Keressétek a lelkek megnyerését. Mi nagyon sűrűn beszélünk és beszélünk, beszélünk, amellett pedig a sátán a markába nevet. Hagyjátok a tervezéseket, menjetek gyorsan a munkára, mint férfiak!....
Előre! Ez ma a mi jelszavunk! Nincsenek-e köztetek hős szívek, kik az elősereget képezni akarják? Imádkozzatok mindnyájan, hogy ezen pünkösdi idő alatt a Lélek mondhassa: „Különítsétek el nekem Barnabást és Saulust a munkára!”
Előre! Isten nevében előre!