Az ember azt mimeli, amit Isten tesz és akkor a legnagyobb, amikor így cselekszik. Templomot is azért épít, mert Isten maga templomépítő: a szentek egyességében, a kiválasztottak lelki épületében megtervezte és megalkotja azt a lelki dómot, amely Krisztus szegeletkövén, az apostolok és próféták fundámentomán, a Lélek által élő kövekből emelkedik az örökkévalóságba. Ezt a templomot Krisztus egyszeri és tökéletes áldozata tölti meg szentséggel, igazsággal és dicsőséggel.
Ezért volt szokás a középkori templomokban is, hogy mártírok csontjai felett emelkedett az arcus triumphalis, amely a szentek szentjébe vezetett.
Ezt a gondolatot foglalja egységbe alapígénk: «Aki győz, oszloppá teszem azt az én Istenemnek templomában és többé onnan ki nem jő; és felírom rá az ón Istenemnek nevét és az én Istenem városának nevét, az új Jeruzsálemét, amely az égből száll alá az én Istenemtől.»
Három templom körvonalai bontakoznak ki az Íge hallatára a szemünk előtt gomolygó dicsőségből.
Először ennek a templomnak alapgondolata: minden magyar hősi halottnak nevét írjátok fel egy téglára, sebét egy kődarabra és parancsoljátok meg, hogy a kő és a tégla templommá váljék. Előttetek áll az emlékezet temploma. Főképpen névtelen hősöknek magyar Pantheona. Benne minden név ismerős valakinek és fájdalmas szívű élők után kiált. Szülők, akik fiukat, hitvesek, akik férjüket, gyermekek, akik atyjukat siratják, különösképpen e templomban vannak otthon, mert a sok beépített név mindegyikre személyes üzenet. Vígasztalássá akkor válik mindenikre nézve, ha a személyek nevén Isten nagy neve sugárzik át a felajánlott és az elfogadott áldozat titokzatos párbeszédében.
De kibontakozik előttünk egy másik templom is, a magyar jövendő temploma. Homlokán ez a felírás csillog:
«Az nem lehet, hogy annyi szív hiába onta vért.»
Egy nemzet igazi gazdagsága hősi halottjainak erkölcsi értékében rejlik. Ez az érték mutatja, hogy a próbatétel órájában mennyire volt komoly, bátor egy nemzet s mennyire volt kész a látható életet eltékozolni a láthatatlan életért. De kezesek is a hősi halottak: egy nemzetnek annyi joga van az életre, amennyire fiai kötelességnek érezték magukra nézve a halál kockázatát. Annyi érvénye van az élet nagy ígéretének, amennyi hősi halál pecsételte el. Így bontakozik ki a sokezer névből egyetlen név, a mennyből alászálló új Jeruzsálemnek: a felülről jövő ajándékképpen érkező lelki Magyarországnak a neve.
Végül minden hősi halál váltópénz, amely egy láthatatlan aranyalapból, a Krisztus halálából nyeri értékét.
Minden olyan halál, amely Krisztuson kívül szóródik el, vagy amiből Krisztuson kívül akar nyerni az utókor, sziklára vetett magvetés, tengerbe szántott barázda. De minden hősi halál, ami a Krisztus nagy áldozatának erejéből fogant, szépségét tükrözi, érdemére támaszkodik és tulajdonképpen egy hívő nemzetnek a Krisztus halálában való maga-megöldöklése: új életnek áldott barázdája és dicsőséges magvetése. Alapígénk szerint minden oszlopon azonos a név és ez a név magában foglal minden más nevet, mert a Krisztusnak neve, azé a Krisztusé, aki szegeletköve az Isten nagy lelki dómjának és annak láthatatlan boltjait egyszeri áldozatának szentségével és dicsőségével tölti be. Ebbe a templomba kívánunk magunk és maradékaink élő kövek gyanánt örökre beépíttetni.
1980 nagyhetében, a bethániai megkenettetés napján, tegyük le ezt az alapkövet ezzel az egyetlen névvel, ennek az egyetlen névnek dicsőségére.