Pogánygondolkozású emberek szoktak kutatni jó imádság után, amelynek olyan különös hatása van Istenre, hogy segítségével biztosan hozzá lehet jutni a kérelem tárgyához. Ezzel szemben a keresztyén ember nem azt tartja jó imádságnak, amely Istent alakítja a mi kedvünk szerint, hanem azt, amelyik minket alakít az Isten kedve szerint. Ezért a legjobb imádság a felolvasott Íge, mert ebben van a legragyogóbban megmondva, mit kérjen a keresztyén ember, akár magának, akár annak, akit legjobban szeret. Ezért alkalmas alapígéül a ti esküvőtökre, mert itt is azon tusakodtok magatok s a titeket körülvevő óriási szeretet: mit kérjetek Istentől?
Alapígénk felelete ez: azt, hogy növekedjetek a belső emberben. Szép dolog a rang, mert Istennek a történelem útján juttatott egyik ajándéka; nem megvetendő dolog a vagyon, mert benne erők és lehetőségek halmozódtak fel Isten dicsőségének szolgálatára; nagy ajándék az egészség, a fiatalság és a szépség, mert ez a mi földi életünknek a kivirulását jelenti: de legnagyobb jó mégis csak a lélek s aki titeket igazán szeret, nem kívánhat mást, mint hogy igazak, jók, hívek legyetek, minél inkább Istenéi legyetek. Mert minden egyéb elmúlik, az idő hozza és az idő viszi el. Rangunk arany koronája földre ütődik és hitvány cseréppé válik. A vagyont, a kincset megemészti a rozsda és a moly és kiássák a lopók, mégha a föld mélységeibe van is elrejtve. Szépség, fiatalság, egészség egész bizonyosan elmúlik, hiszen a földi élet is sokkal hosszabb időt igényel magának, mint ameddig szépség, fiatalság és egészség tart. Ellenben a belső ember növekedése a Szentlélek új teremtése, amelynek láthatatlan és dicsőséges szelleme elpusztíthatatlan; erkölcsi érték a matériája, el nem múló isteni kép a mintája és alapeszméje s az egész szakadatlanul növekedő már e földi életben is, annál inkább az árnyékok és korlátok közül való kibontakozás után.
Ennek a belső embernek a növekedési titkát is felfedi előttünk alapígénk. Azt mondja: azáltal megy végbe, hogy megértjük minden szentekkel egybe, mi a szélessége és hosszúsága, mélysége és magassága az Isten jóvoltának és megismerjük a Krisztus minden ismeretet felülhaladó szeretetét. Mintha azt mondaná: a keresztyén ember élete utazás az örök szeretet mélységeibe és magasságaiba, szakadatlan bejárása az ő véghetetlen jósága szélességének és hosszúságának. Olyasvalami ez, mint amikor egy kis bogár elindul, hogy bejárjon, felmérjen, megismerjen egy földet minden szépségével, csodájával, faóriásaival, virágrengetegével, leveleinek ezerrétű zöld mennyboltozatával. Olyan ez, mintha egy lélek csillagról-csillagra szállva útrakelne, hogy meglássa a nagy világmindenség szerkezetét, szépségét ós alkotmányának nagyszerűségét. Isten szeretetének megismerése sem kisebb vállalkozás ennél a kettőnél. Egyedül nehéz megjárni: talán nem is lehet. Legjobb út ketten indulni el rajta s azután együtt tenni meg az utat egy kis családnak.
Krisztuson kezdjük és Krisztusban végezzük. Addig egy lépést sem tehetünk, amíg nem az Ő lelke által az Ő hozzánk való szeretetét óhajtjuk megismerni s minden lépésünk oda megy ki, hogy az ö szeretetét sohasem tudjuk egészen és tökéletesen megismerni.
Azért, mint ahogy a dúcból indulnak a galambpárok és a dúcba szállanak vissza, úgy induljatok ti is a Krisztusból és mindegyre a Krisztushoz térjetek vissza. Jelenleg is közöttünk van nagy fölséggel, de láthatatlanul s ö köti egybe kezeteket és szíveteket s Ő állítja elétek azt a hitet, ahol útrakelhettek erre a titokzatos utazásra. Nem nagyobb ez a hely, mint egy virágkehely és mégis benne van az egész teremtett mindenség. Mert ez a hely a Krisztus sebe, amelyben elindulhattok az Isten jóvoltának minden szélességébe, minden hosszúságába, minden mélységébe és magasságába való megismerésére.
Fogjátok meg egymás kezét és első lépésül tegyétek le az esküt.