Notturno

Nikodémus zsidó férfiú volt, de érdeklődő és a korral haladó szellem. Ezt mutatja, hogy bár a legszigorúbb vallásos párthoz tartozott, mégis görög nevet viselt. Nagy tekintélynek örvendhetett kortársai előtt, máskülönben nem lehetett volna a zsidó főtanácsnak a tagja, a nemzeti és vallásos autonómia legmagasabb szervének egyik oszlopa. Maga Jézus is Izráel tanítójának nevezi, ez pedig valóban nagyjelentőségű minősítés. Pártállása szerint farizeus, azaz megalkuvást nem tűrő szigorral tartja meg a törvényt és követeli másoktól is annak megtartását. Kimagasló egyéniségénél fogva kortársai különösen figyelnek rá; állásfoglalása sokszor döntő lehet s ezért nagyon óvatos. A lelke tele van kielégületlen szomjúsággal, vár valami döntő eseményt s ezért állandóan nyugtalan. Különösen azóta, amióta Jézus jeleiről és csodáiról hall. Ki ez az ember és honnan veszi hatalmát?
Becsületére válik, hogy személyesen akarta megtudni. Nyíltan nem mehetett hozzá, nem engedte sem a rangja, sem a pártállása. Rettentően kompromittálná magát, ha szóbaállna egy jöttment vándortanítóval. Éjszaka megy tehát hozzá. Valószínűleg kékes holdfény szűrődött át az éjszakán, hidegnek és fenyegetőnek látszott benne az árnyék. Lámpást sem vitt magával, hogy az őrjárók fel ne ismerjék. Egyszer csak betoppant Jézushoz s elkezdtek beszélgetni. Ez a beszélgetés egyike volt a legjelentősebbeknek a világtörténelemben. A búcsúzó törvényvallás itt köszönt el a megszülető lélekvallástól. Nikodémus felfedezte a Szentlelket. Nem tudom, vette-e hasznát?
Csöndes éjben évezredeken átsuttogó beszélgetés. Notturno.
Jézus csak éppen megvárja a Nikodémus köszöntését és kérdését s már elébe tárja a nagy, értelemfeletti titkot: «Szükség néktek újonnan születnetek.» Azt mondhatnám, hogy ebben meg van mondva, mi az, ami a keresztyénséget minden más vallástól, világnézettől megkülönbözteti.
Újjászületnünk szükséges. Tehát az, amire szükségünk van, kívülesik a mi emberi természetünk lehetőségein és kívülesik a mi emberi akaratunkon, képességeinken. Ezt a világot ezzel a világgal megmenteni nem lehet. Háborúval nem lehet megmenteni a békét, békével nem lehet kipusztítani a háborút. Emberi gondolattal nem lehet az emberi szívet megnyugtatni és emberi érzésekkel nem lehet az emberi gondolatokat megfényesíteni és megújítani. Betegséget betegséggel gyógyítani senki sem tud és hiányt még nagyobb hiánnyal nem lehet pótolni. De amire nekünk szükségünk van, az nem is áll rajtunk. Ha az ember önmagát meg tudná váltani, bizonyára régen megtette volna. Ha egyszerűen lehetne jóvá lenni azzal, hogy megismerem, miként kell jónak lenni, ki ne tenné meg, hogy jó legyen? Ha egyszerűen rajtam áll, hogy a szívem békességes legyen, ó emberemtől megszabaduljak, kiirtsam magamból Ádám örökségét, annyi gonosz vágynak és szenvedélynek kigyófészkét, akkor csakugyan nagy hiba, hogy mi évezredek óta panaszkodunk és jajgatunk a helyett, hogy cselekedtünk volna. Ha a vakondnak hatalmában áll, hogy sas legyen, akkor hess, repüljön fel. És ha a hollóból lehet galamb, legyen, ha egyszer ettől függ a világ és saját szívem békéssége.
Csak éppen az a szörnyű dolog, hogy mindez nem lehetséges. Nem lehetséges magamat megváltanom gondolkozással, önkínzással, akaratom nevelésével. Nem lehet a világot megváltoztatni és megszentelni sem fegyverrel, sem vesszővel. sem könyvvel ; a megromlott, elnyomorodott emberből, akármennyire művelődik, csak ember származik s minél tovább harcol és viaskodik, annál reménytelenebbül süllyed el saját nyomorúsága hínárjában és ingoványában. «Újjászületnetek szükséges.» Az újjászületés alatt felülről való fogantatást ért a görög szó. Olyan valamit, ami a virággal történik, amikor rápermetez a porzó, olyan valamit, ami az emberi életben történik, mikor végbemegy a fogantatás kibeszélhetetlen titka. Hasonlítható ez a nemes ág beoltásához is. Akármilyen szorgalmas a kökény, őszibarack sohasem terem rajta, csak akkor, hogyha ezzel a csodálatos rüggyel és ággal beoltatik; hogyha megszületik benne valami új, valami más. Ez az újjászületés a Szentlélek munkája. Az teremti meg bennem az örökkévaló, más, új, tiszta életet, először csírában úgy, hogy sokáig senki nem látja, de azért mégis úgy, hogy naponként növekedik s egyszer szétfeszíti régi emberemet és megjelenik a világ előtt, követelve a maga örökkévaló jogait. «A szél fú, ahova akar s annak zúgását hallod, de nem tudod, honnan jő és hová megy : így van mindenki, aki Lélektől született.» Most, a második tételben azt nézzük meg, miképpen munkálkodik a Szentlélek. Alapigénk azt mondja: úgy, mint a szél, láthatatlanul, kiszámíthatatlanul, csodálatosan és hatalmasan. Ma sem tudja senki, merre indulnak a szelek, láthatatlan a testük, mégis egész világunknak olyan fontos tényezői, mint pl. testünknek a vérkeringés. Szél nélkül az időjárás foltokban zajlanék le. Egy helyt pusztító szárazság, másutt a földet elárasztó esőzések. Az éghajlat törvényei bomlanának fel és az élet pusztulna bele. Ha egy évre valami hatalom megállítaná a szelek munkáját, földünk egy nagy temetővé változnék, kipusztulna belőle az emberi élet, az emberi műveltség s megindulna e vak csillagnak döbbenetes felszámolása. A szél láthatatlan, de mégis mérhetetlenül reális hatalom. Attól a halk zefirtől, amely alig lengeti meg a fűszálakat s rajta a szúnyog szárnya is át tud repülni, eladdig az orkánig, amely városokat, országokat pusztít el és földrészeken száguld végig, szökőárjával elboritja az ültetvényeket s valósággal lekaszálja az őserdőket : micsoda változat hatalomban és valóságban, milyen megnövekedés! Ha kételkedel a szélben, nézd meg, hogyan csipkézi ki a Keleti-tenger partvidékének a dűneit. Ha kételkedel a szélben, járj utána, hogyan gyalulja le az Alpesek és Himaláják hegyrendszerét. Ha kételkedel a szélben, nézd meg, hogy alakitja át a föld ábrázatát, jobban, mintsem a belső tüzek. Nem tudja senki befogni, szabályozni. A folyamoknak áshatsz új medreket, de a szelek irányát meg nem változtathatod; felül van emberi akaráson és számításon. Fú, ahonnan akar, hallod a zúgását, de nem tudod, honnan jő és hová megy, főképpen nem tudod útját megváltoztatni.
Ilyen a Szentlélek újjászülő munkája is. Hányszor alig egy parányi lehelet, egy gyermeklélekre fuvall rá, aki kitágult szemmel hallgatja anyja ajkáról a Jézus történetét. Máskor úgy zúg, mint az orkán; a reformáció két századában, keresztes hadakban hogy söpörte el a világ legnagyobb birodalmát, hogy szórta szét misszionáriusait északi, déli, keleti és nyugati irányban. Mit művelt, amig elterjedt a keresztyénség. Nem állhatott ellene Julianus császár, nem tudta megakadályozni az antik művelődés, hiába próbálta megdönteni a szakadatlan forradalom, az örök tagadás, a Szentlélek fuvall, zúg, teremt magának hadsereget, énekel új éneket és munkálja az örökkévalóság zúgó vizei mellett a századok szigetének dünáit. Sokszor évtizedek eltelnek s nem látod a nyomát az egyházban, a gyülekezetben. Unalmassá válik a prédikáció, feleslegessé a vallástanítás, kölöncé az egyház avult intézménye, már-már ki akarjuk söpörni az egész régi romot, mikor egyszerre felcsillannak a szemek, megmámorosodnak a szívek, zeng, üzen, hív, parancsol az Ige. A térdek megroskadnak, a mellek mea culpától döngenek, mint egy pusztuló szigetből az új tenyészet, ébred egy új korszak, egyház, gyülekezetek és intézmények életében.
Már-már elveszettnek tartod magadat, üres voltál, léha voltál, belső világod tele volt gyilkos gázokkal, egyszerre csak lelked mélyéig megrendültél, minden porcikád sírt és epedett, kiáltozott és vágyott, kezedet kitártad, láthatatlan kezeket megragadtál, körülvett az Ige világossága, s úgy kúsztál fel az Isten térdére, mint egy óriás csúcsra. Értelemfeletti békesség töltött el s úgy érezted, hogy más, új ember vagy. Nem ez történt-e Pállal a damaskusi úton, Lutherrel a wittenbergi cellában, Kálvinnal könyvei között? Nem ez történt annyi meg annyi emberrel, ismerősökkel és ismeretlenekkel, minden keresztyénnel, aki bizonyságot tett arról, hogy ő Krisztusban új teremtmény lett?
Akármilyen szabad, észfeletti, kiszámíthatatlan a Szentlélek munkája, azért mégis megvan a maga rendje, törvénye. A víz szabad, árad, amerre tetszik, de van medre s ha nincs, maga ás ; a tenger szabad, de támadnak benne áramok. A szél szabad, de vannak kedvenc útjai, ahol átsuhan, ahol mindig megtalálható. A Szentlélek is szabad és kiszámíthatatlan, de adott törvényt magának, gondoskodott róla, hogy megtalálhassuk ; medre, partja, útja, iránya van. Mint özönvizek felett a Nóé bárkája, úgy úszik egy Istentől szerkesztett lelki hajó az idő és sors özönvizén. Ez az egyház. «Aki nem született víztől és Szentlélektől» mondja alapigénk, semmiképpen sem megy be Isten országába. Ez a szó, hogy «víz», utal arra, hogy az újjászületésnek van sákramentoma. Van egy társaság, amelyet a Szentlélek azért gyüjtött egybe, hogy állandóan Ő legyen a mi pásztorunk, vígasztalónk, jóra vezérünk. Rendelt eszközöket, amelyekből ereje kisugárzik ; módszereket, amelyeknek követésével mélyebb és rendszeresebb tapasztalatot tehetünk a Lélek munkájáról. Mindezt összefoglaljuk abban, hogy a Szentlélek a maga céljai szolgálatára megalkotta az egyházat ; ennek az egyháznak nagy ígéreteket tett; ebben az egyházban felhalmozta a maga fölséges történelmi bizonyítékait. Nemzetségről nemzetségre adatik tovább az ígéret és a tapasztalás.
Ebben az egyházban csodálatos dolog folyik : itt zeng tisztán és elegyítetlenül Istennek Igéje, az a gondolat, szellemi jelentés, amelyben maga Isten él, maga Isten beszél hozzánk. Az, hogy prédikáció van, a Szentléleknek különös intézkedése. A prédikáció nemcsak tény, hanem folyamat. Az a szakadatlan önközlés, amelyet a Szentlélek az ígehirdetésben végez, folytatja e földön Isten teremtő és megváltó munkáját. Lehet, hogy némelykor a látható gyülekezeten kívül, de mindig Ige által ; lehet, hogy a történelmi egyház ellenére, de mindig a Szentlélek közvetlen megnyilvánulásaképpen, mindig új korszakot teremtve szólal meg az Ige. Az az Ige, amelyben egy a jelentés a megvalósító erővel, azaz : mikor igér, teljesít, amikor tervez, már épít, amikor fedd, már ítél, amikor kegyelmez, már üdvözít, amikor tulajdonít. már teremt.
Végül az egyház az, ahol végbemegy az én magányos és nyilvános társalkodásom, személyes társalkodásom Istennel még pedig először a gyülekezeti istentiszteletben, ahol lélekben és igazságban imádom Istent, másodszor kamrácskámban. ahol, mint a gyülekezet élő sejtje imádkozom, olvasom az Írást, teszek bizonyságot családom és házamnépe előtt s ezzel építem azt a gyülekezetet, amelynek eredménye és gyümölcse vagyok magam is.
Hogyan születhetik újjá az ember, ha vén? -Kérdezi csüggedten Nikodémus. Ő testi újjászületésre gondolt s nem tudta : semmit sem változtat a dolgon, ha valaki egy vén testet egy fiatal testre cserél fel. Ami testből született, test az! Ezért alakja, mint a törvényvallás képviselője, egyre távolodik tőlünk s olybá tűnik, mintha egy süllyedő sziget szirtfokán ködbeburkolózott szomorú alak állna, aki nemsokára elvész az idő hullámaiban. Ami test, ami ó-emberi, így vész el. Vele szemben az innenső parton lobognak a pünkösd öröktüzei, a lelki megújulásnak, Istentől való újjászületésnek csodái támadnak és az élet diadaléneke zeng. Oda tudsz-e állani te is lángoló szíveddel, fölszabaduló, győzelmes új embereddel?