Örüljetek!

Régi szép szokás az ú.n. zenés ébresztő. Mikor a város valami nagy ünnepre virrad, pl. meglátogatja a kormányzó, hazatér egy győztes hadvezér, kora reggel, tornyokból vagy más magas épületről vidám, biztató ének szűrődik alá. Az ember ébredő öntudata még félig homályos, hirtelenében nem tudja, mi történt vele, szíven üti valami kellemes érzés, elfutja egy melegebb vérhullám s hirtelen fölvillan előtte: ma van annak a nagy örömnek a napja, valaki eljön hozzánk, meglátjuk a dicsőségét, szétosztja ajándékait s megvallhatjuk, hogy mi az ő népe vagyunk. Ilyen zenés ébresztő a mai evangéliom. Örökkévaló magasságokból tisztán és édesen szűrődik alá. Biztat azzal, hogy csodálatos időnek nézünk elébe: ez az esztendő is egy olyan nap, amelyben sokszor meglátogat minket a legdicsőségesebb király, Akit nem lehet eléggé várnunk, jövetelének eléggé örülnünk, Aki rendkívüli ajándékokkal gazdagít meg s alkalmat ad annak a megvallására, hogy mi az O népe vagyunk. Ezért választottam ezt az alapigét, hajnali kürtszót : «Örüljetek az Úrban mindenkor, ismét mondom, örüljetek».
*
Az örömmel kissé zavarban vannak a bölcsek. Nem jól ismerik a természetrajzát s nagyon ellenkező nézetet vallanak róla. Milyen képe lehet valakinek a nőről, aki egy-egy szerencsétlen költőnek, pl. Baudelairenek az utcaleányokról írt verseit olvassa csupán és milyen véleménye lehet valakinek a nőről, aki Szent Ágostonnak az édesanyjáról írt sorait olvassa? Mindenik a nőről szól s ég és föld közöttük a különbség. Némelyek azt vallják : az öröm a sátán rontó eszköze, mások azt : az élet igazi értéke. Melyiknek van igaza? Mi az öröm? Az öröm lélektanát akkor értjük meg, ha tudjuk, hogy az élet fejlődni, nőni, gazdagodni igyekszik. Tehát fájdalmat okoz minden, ami gátolja, rontja, vagy hiányérzetet támaszt benne, örömmel tölti el minden, ami e hiányérzetet kielégíti, s ezzel gazdagítja, fejleszti. Öröm a kielégített hiány, a betelt vágy, öröm a megtelt és fejlődő élet. Minden öröm olyan, amilyen az a vágy volt, amelynek kielégítéséből származott. A vágyak között pedig határozott rangsort lehet felfedezni. Feltétlenül alacsonyabb rangú az étel, ital utáni vágy, mint pl. az igazságnak vagy a szépségnek a szomjúhozása. Feltétlenül alacsonyabb fokon áll az, aki az élettársa iránt csupán testi vágyat érez, mint az, aki lelkét is szereti s a szellemi együttélés édes és titokzatos közössége után áhítozik. De még egy más törvényt is megtapasztalunk itt. Minél mohóbbak a testi vágyak és minél nyersebb kielégülést találnak, az így beállott életgyarapodás vagy felemás, vagy csak látszólagos. Ugyanis annak, aki csak a testi élettel törődik, elsorvad a lelke, sőt még a testi élet terén is az igy megszerzett nyers örömek, ha pillanatnyilag fejleszteni látszanak 18 az életet, tulajdonképpen olyan gyorsan emésztik, mint a meggyújtott lángot a szél. Minél hevesebben ég, annál hamarabb elég. Pl. ha valakinek örömet csak étel, ital és szerelem ad, lassanként egész szellemisége elsorvad s végeredményében nem lesz más, mint egy jóltáplált, hódító állat. Ha pedig valaki még tovább viszi ezt és erőlteti a vágyat és az örömet, pl. kábítószerekkel, beteges szenvedéllyel, a tűnő mámoron kívül nemcsak, hogy nem ér el életgyarapodást, hanem rövid idő alatt elpusztítja magát a testi életet is. Van tehát olyan öröm, amelyik megaláz, lealjasít és elpusztít. Igazuk van a pesszimista bölcselőknek, ha ezt az örömet megvetik és megátkozzák. Azonban az ember nemcsak test, hanem lélek is. A test csak alkalom arra, hogy a lélek ezen a földön kiviruljon. Ezért a test csak eszköze lehet a léleknek. Áldottak tehát azok a vágyak, amelyek a lélek életét fejlesztik és gazdagítják; áldott az a vágy, amelyik több igazságot keres, amelyik szeretné, hogy az ember szíve jobb legyen, több szépség lakozzék ezen a földön s általában az fejlődjék, erősödjék és arasson győzelmet, ami az emberben több, mint testi, egyéb, mint földi, azaz a lélek, a szellem. Mi örömet okozott az embereknek az igazság keresése és megtalálása! Kérdezzétek meg Madame Curiet, micsoda szenvedéseket volt képes 6 elviselni azért, hogy megtaláljon egy ismeretlen elemet. Olvassátok el Livingstone életét és meglátjátok, micsoda gyötrelmeket hordozott el ez az ember azért, hogy Afrika néhány puszta foltját az emberi ismeret számára meghódítsa. Gondoljátok el, mi szenvedést, üldöztetést, hátratételt voltak képesek elhordozni orvosok, akik arra tették fel az életüket, hogy embertársaiknak hasznára legyenek egy-egy betegség legyőzésével. Gondoljátok el, milyen kárhozatnak is beill6 életet él a maga érzékeny és zaklatott idegrendszerével egy-egy istenáldotta művész azért, hogy egy szörnyű életen keresztül néhány boldog és elragadtatott pillanatban szépséget lásson és szépséget ábrázoljon az álmélkodó világnak. Mindezek az emberek azt vallják, hogy fizikai életük felbomlása árán is érdemes volt élni azért a pár kivételes pillanatért, amit tudásban, jócselekedetben, művészi alkotásban átéltek. Keressük a lélek örömeit, az igazság, a szépség, a jóság szolgálatával. Azt hiszem, az apostol mégsem ezekre gondolt, amikor azt írja a filippibelieknek, hogy örüljenek. Azért nem, mert mindjárt hozzátesz egy olyan döntő szót, amely számunkra új világot nyit meg, nevezetesen azt mondja : örüljetek az Úrban. Mit jelent az Úrban örülni? Egyszerűen azt, hogy az igazi örömek Istenben találhatók meg, ott vannak elrejtve, ott mindenki megtalálhatja s azért van annyi örömtelen és boldogtalan ember, mert nem jó helyen keresték, mert nem keresték Istenben. Mit jelent Istenben örülni? Örülni annak, hogy van Isten. Van Isten, ez a közömbös ember számára nem jelent többet, mintha azt mondanám, hogy van a földnek középpontja, a tejútnak ilyen vagy amolyan csillaga. Csak az tud örülni Istennek, aki hisz benne, de aki hisz benne, hite mértékéig talál örömet Istenben. Minél jobban hisz, annál jobban ismeri Istent. Minél jobban ismeri, annál inkább látja : mennyi oka van örülni azon, hogy egy ilyen Isten van és ez az Isten az övé. Gondoljuk el, milyen kibeszélhetetlen öröm az, hogy Isten öröktől fogva látott és nevünket felírta az élet könyvébe. Milyen nagy öröm az, hogy létre hívott, halhatatlan lelket ajándékozott nekünk s megengedte, hogy 6t megismerjük. Milyen mérhetetlen nagy örömet jelent az, hogy Isten nem rejtőzködik el előlünk, hanem kijelenti Magát s akármilyen kicsinyek és nyomorultak vagyunk, Ő maga tesz arról, hogy megismerjük Őt. Lehet-e kifejezni, mekkora öröm, hogy Isten a bűnös emberrel szemben irgalmas? El lehet-e mondani : mekkora ajándék, hogy az Ige testté lett s a Golgota keresztjén végbement a nagy engesztelő áldozat? Milyen nagy öröm az, hogy Istennek a Lelke minden lélekhez hozzáférkőzhetik, koldushoz és királyhoz, együgyűhöz és bölcshöz, gyermekhez és felnőtthöz, a vad zulukafferhez éppúgy, mint Goethehez vagy Beethovenhez, a halálraítélthez éppúgy, mint a boldog, fiatal hőshöz és mindegyiket betöltheti világosságával, vigasztalásával és ihletésével. Milyen mérhetetlen nagy örömre ok az, hogy van anyaszentegyház és gyülekezeti élet, testvéri közösség, ígehirdetés, évezredeken átzengő zsoltárok. Óh, rendültél-e meg arra a nagy jótéteményre, hogy imádkozhatsz s arra a még nagyobbra, hogy jót tehetsz? Összefoglalom, amit mondtam s azt állítom: Isten, aki mint értelem, legfőbb bölcsesség, mint akarat, mindenhatóság, mint érzület, örök szeretet, egyebet sem csinál, csak személyes dicsőségének latbavetésével okot szolgáltat nekem, neked az örömre. Mersz-e fanyar képpel állni, savanyúan legyinteni, komoran elfordulni, mikor az egész Szentháromság, egy örök Isten azért dolgozik, hogy sápadt orcádon mosoly fakadjon? Te most előállsz és perelsz velem. Nem vagy abban a helyzetben, mondod, hogy örömet érezz, neked egészen különös okod van arra, hogy az örömtelenség szomorú osztályrészét valld a magadénak. Pl. nincs annyi jövedelmed, amennyit szeretnél, egészséged sem olyan, hogy éppen dicsérhetnéd, családi életedben is sok a panasz. Komolyabb okokra megyek át: valami nagy-nagy bánat ért, elveszítetted azt, akit legjobban szeretsz, aggódsz egy drága életért és az a sejtelmed, hogy hiába aggódsz, meghűl a vér benned annak a gondolatára, hogy betegséged talán halálos kór s ez az esztendő az utolsó esztendőd lesz; lezárod életed nagy számadását és szörnyű a hiány, dörömböl ajtódon az élet csődje. S még fokozhatnám, ha e pillanatban finn anyákra gondolok, lengyel pásztorokra, német vagy angol katonák hitveseire és gyermekeire, ha gondolok koporsóra, elvesztett csatára, síralomházra, összeomlásra. Hajósemberek mondják, hogy a tengerben a hideg és meleg áram egy-egy széles szála néhol keresztezi egymást. Talán úgy keresztezi, hogy felül a hideg áram, alul a meleg áram megy; a hideg áram a halál ütőere, a meleg áram az élet hordozója. Felül, kívül tehát a halál és a szenvedés folyama, benn mélyen az élet és az öröm folyama. Így vagyunk a magunk életével is. Kívülről, felülről, mondjuk a felszínen, pusztulás és halál, kedvesünk, magunk halála, világunk minden szépségének és dicsőségének széthullása, benn a mélyben üzenetek, lehetőségek és erők, örökélet, örök igazság, új és új föld, Isten országa. Mi tehát az öröm titka? Felülről, a felszínről, a vígasztalan, nyomorult, látszatos világból menekülni s megragadni az elrejtett valóságot, a belső ember romolhatatlan javait. Isten országát s annak igazságát. Mondhatnám ezt így : és öröm: föllebbezés a földtől az éghez, mert az elmondottak alapján igazi örömnek a hazája a menny lehet, azért, mert ott ismerjük Istent legjobban, ott látjuk teljes dicsőségét, ott érezzük közellétének örömszerző voltát, ott élünk vele tökéletes Összhangban, ott érezzük Isten szeretetét legteljesebben és ott tudjuk tökéletesen viszontszeretni őt. De ezt csak akkor tudjuk megszerezni magunknak, ha szakadatlanúl igyekszünk megszerezni másnak. Legnagyobb öröm : örömet szerezni másnak. Jót tenni, segíteni, felemelni, megnyitni mások számára is az Istenben való öröm forrásait. Ez az Isten öröme is; de öröme a napnak, öröme az anyának és apának a gyermekével kapcsolatban. Öröme a szerető szívnek a szeretett szív szolgálatában. Ez à szolgáló örömszerzés nem egyéb, mint Isten akaratának a teljesítése, a Neki való engedelmesség. Legnagyobb öröm: örömet szerezni Istennek. A legcsodálatosabb éppen az, hogy mindez lehetséges. Lehetséges az, - hisz ez az evangéliom summája, - hogy Isten egyebet se csináljon, csak nekünk szerezzen örömet s lehetséges az, hogy mi mindíg azt csináljuk, hogy Istennek örömet szerezzünk. Örüljetek!