A példázatokban Krisztus Urunk a lelki életnek egy-egv alaptörvényét világítja meg különös, szokatlan élességgel. Minden példázat egyoldalú; a szent egyoldalúságok kristál poharai ezek és jaj nekünk, ha aromás borukat vízzel elkeverjük. Például a felolvasott Igét a lehető leghelytelenebbül értelmezné az, aki azt látná benne kiábrázolva, hogy Isten országát meg lehet szerezni, hogy az üdvösségnek valami ára van, melyet érette le kell olvasni, s akkor egész biztosan megnyerjük. Semmi sincs távolabb Jézus Krisztus felfogásától és a mi református keresztyén hitvallásunktól, mint ez a gondolat. Éppen az ellenkezője az igaz. Az üdvösséget az Isten ingyen adja és azt nem lehet sem joggal, sem érdemmel, sem árral megszerezni, megfizetni, megvásárolni.
Ha ezt az egyetemes nagy igazságot tisztán látjuk, a felolvasott példázat külön mondanivalóját is megértjük. Olyan igazság ez, amely e példázat nélkül reánk nézve örökre elveszett volna, pedig mihelyt megismerjük, benne lelki életünknek fontos törvényét fedezzük fel. Isten országa értékéről beszél itt Jézus s arról, hogyan juthatunk hozzá e kincshez. A gyöngy meg az ára.
Az első gondolat, ami szemünkbe ötlik, az, hogy van a mi világunkban valami egészen különálló, semmivel össze nem keverhető, mindenekfölött hasonlíthatatlan méltóságban tündöklő, örökkévaló érték. A példázat ezt Isten országának nevezi és a drágagyönggyel ábrázolja. Mi, mai emberek, Isten országa alatt sok mindent értünk már, s éppen azért szükséges megnéznünk, hogy mi ennek a szónak az igazi értelmei? Isten országa egy lelki státus, amelyben Isten az Ur, mint Atya; akarata kedves törvény, jelenléte nagy, boldog bizonyosság, áldott kormányzása mindennap megújuló édes tapasztalat. Isten országát bírni annyit jelent, mint Istennel járni és lakozni, Krisztust követni, benne élni, Krisztus életének virágává és gyümölcsévé válni. Isten országa: kedélyállapot, a bennünk élő Krisztusról szóló boldog öntudat. Jelenti ez azt, hogy a bűnös ember megnyerte a bocsánatot és a keresztfa alatt megragadta a kegyelem és kiengesztelődés feléje nyújtott kezét; a kereső ember megtalálta életének nagy feleletét, megoldotta titkát, Krisztus világosságában igazán ismeri Istent és önmagát. Jelenti azt, hogy a szenvedő emberre leszivárog égi vigasztalásoknak a harmata és benn a mélyben gyógyuló sebek boldogan énekelnek. Jelenti azt, hogy életünk szabályozódott, mint a mocsár a csatornarendszerben; missziónk van, szolgálatot teljesítünk, beleilleszkedünk egy isteni haditervbe és nem elfelejtett őrjáratok, hanem győzelemre menetelő hadseregek véres és boldog katonái vagyunk. Isten országában élhetünk mi, de Isten országa élhet bennünk. Olyan nagy, hogy elfér benne a látható és a láthatatlan világ, de olyan kicsi, hogy ő maga elfér egy gyermek szívében. Igen, mert summája ennyi: az Istennel meghasonlott és bűnbe esett ember újra reá talál Istenére és atyai kebelére simul. Ez a találkozás, mint állapot, erő, örökség és hivatás, ez Isten országa.
Milyen szép és kedves dolog az, hogy a mi Urunk a mennyei javaknak ezt a summáját drágagyöngynek nevezi. Azt ábrázolja ezzel, hogy nem ködös szélfolyó valami, hanem valóságos és tapasztalható dolog. A drágagyöngyben szenvedések, felemésztődő élet, óceánok súlya, mélységek igézete kövül egyetlen kis kőgolyóvá, amely olyan, mint a tenger halott szeme; ismeretlen világok szépsége, öröme, fájdalma és dicsősége fagyott meg benne. Így van benne Isten országa a Krisztus nevében.
Ezek után tisztelettel nézünk arra az emberre, akiről példázatunk ezt mondja: hasonlatos a mennyeknek országa a kereskedőhöz, aki igazgyöngyöt keres. Kockázatos dolog gyöngykereskedőnek lenni. Egy-egy gyöngyért egész vagyont szoktak elkérni, tehát ha valódiságában tévedett, ha a megvásárolt gyöngyöt elveszíti, ha, rablók kifosztják, egész vagyonának vége van. Sok a csaló és sok a veszedelem, amely a gyöngykereskedői, fenyegeti. Ez óvatossá, kitartóvá és a döntő pillanatban vakmerővé teszi. Viszont, ha a szeme jobb, mint a másé és előbb lát meg rejtelmes értékeket, egyetlen vásár gazdaggá teszi. Ezért a gyöngykereskedő okos, csendes, elszánt ember. Minden gondolata a gyöngyre pontosul, ebből a szempontból nézi az egész világot, ez a legérdekesebb és a legnagyobb ügy és a legfontosabb érdek számára. Szenvedély számára a drágagyöngy, misszió, művészet, egyszóval maga az élet. Odaád mindent érette, ifjúságot, egészséget, családi örömöket, eddig szerzett javait, mert csak az teszi boldoggá, ha a gyöngyök királya az övé.
Én azt hiszem, hogy nem lehet szebb képet rajzolni arról, hogy miképpen kell nekünk keresnünk Isten országát? Mi legyen neked Isten országa? Az, ami a gyöngyök királya a gyöngykereskedőnek. Isten országa legyen életednek a célja, világodnak a legfőbb értéke, minden gondolatodnak a tárgya, egyetlen nagy szenvedélyed, egész életednek rugója és koronája. Isten országa valami olyan kell, hogy legyen számodra, amiért mindent oda tudsz adni, aminél nincs semmi drágább életedben, ami egyedül elégséges arra, hogy birtokában magadat koldusrongyok között is királynak nevezd, birtoka nélkül pedig királyi koronával is szánalmas koldus légy.
A példázat mind mélyül, új meg új jelentések színes csodái kelnek ki belőle. Lám, nem biztos az, hogy a gyöngykereskedő megkapja-e a gyöngyök királyát vagy nem? Nem tőle függ, hogy az övé legyen, nem ő gyártja magának, mert az hamis gyöngy volna; ő csak keresi, útrakél érette, a fáradságot nem sajnálja. És csodálatos, előbb vagy utóbb, hű és állhatatos keresésének eredményeképpen megtalálja. Egyszer csak rámosolyog, királyi szépségében, mint a homály leplei alól kivillanó titok. Más nem látja meg, más nem veszi észre, az emberek körülötte vannak, nem izgulnak, nem futamodnak meg, nem állanak harcba a bírásáért, csendesen beszélgetnek egymással, - de ő megrendülve ujjong: ez az, megtaláltam. Hányszor történt meg az életben, hogy valami nagy kincs birtokában volt valaki, de fogalma sem volt a kincs értékéről. Együgyű emberek kezén fordultak meg a világ legnagyobb gyémántjai. Hozzá nem értő emberek, szinte szemétdombra dobták a Rembrandt és Leonardo képeit és az Akropolist kirabló római katonákat azzal fenyegette meg hadvezérük, hogy ha eltörik a szobrokat, velük fogja megcsináltatni. Nem világosan megújuló dolog ez a mi életünkben? Hány ember van itt Budapesten, művelt emberek, okos emberek, gazdag emberek, de nem tudják azt, hogy Isten országa olyan, mint a drágagyöngy és, hogy ez a drágagyöngy itt lehet a kezünkben. Lehet-e reád nézve, aki itt ülsz előttem, nagyobb öröm és dicsőség, mint az, hogy a te szemed meglátta ezt a drágagyöngyöt, felfedezte ennek az Istenben való életnek szépségét és dicsőséget? Észrevetted-e már, hogy rendelkezésedre áll, a kezed hozzáért és te most tudod, hogy egész életedben mit kerestél, mi a te életednek forrása és koronája, igazi gazdagsága, igazi szépsége, értelme és dicsősége!
Mikor a kereskedő megtalálta a gyöngyöt, odaadta érte mindenét. A bevezetésben mondtam, hogy nem lehet ide a megvásárlás gondolatát alkalmazni. Ide csak a boldog adófizetés gondolatát lehet alkalmazni. Megnyert egy királyságot, és ha kell, mindenét odaadja, hogy megtarthassa magának, mert nincs semmi az életében, ami drágább volna, mint ez a nyeremény. Milyen világosan látjuk a nagy szolgálattevőknek és hitvallóknak, a nagy áldozóknak életéből azt, hogy a megnyert ajándékért készek mindent odaadni, mert az drágább nekik, mint az egész élet, ha a között kell választanom, hogy gazdag legyek, vagy Istené legyek, boldogan választom a szegénységet Istennel. Ha a között kell választanom, hogy e világ szerint boldog legyek, vagy a szentség áttüzesített kőpárnájára hajtsam le fejem, lehajtom a tüzes kövekre fejemet és emberi boldogtalanságban égve, reám hull Isten helybenhagyásának hűsítő, gyógyító virágzápora. Ha arról van szó, hogy a magam hatalma és dicsősége szaporodjék-e, vagy az istené, koldusán, hátratéve, megalázva és rongyokba takarva odaállni; az Isten dicsőségének oldalára s leszek árnyék, amit az ő fénye vet!
Mindazok közül, akik vették ezt az adományt, az a legboldogabb, aki legtöbbet adhatott érette. Az Isten világában is zendül ez a szózat, ki adott többet érte? Azt kutatja ezzel Isten, ki micsoda áldozatokat hozott azért, hogy Isten országát magának megtartsa? Ez a nagy kérdés szívbemarkolóan fontos azért, meri-e földi életünkben a végső ítélet értékelését kezdi meghonosítani. Képzeljétek el, ha most, itt megjelennék a királyi széken ülőnek egyik követe és azt kérdezné, ki adott legtöbbet azért, hogy megőrizze a nála letett drágagyöngyöt, mert aki legtöbbet eltékozolt, az a leggazdagabb: boldogok volnának azok, akik elé járulván, ilyen vallomást tehetnének; én a pályám csúcspontját adtam érette, én a vagyonomat, én az egészségemet, én rettentő fájdalmakat hordoztam el érte. Azok, akik a világ szerencsétlenjeinek, kiszolgáltatottjainak, letiportjainak látszanának, azok lennének az ígéretnek, a reménységnek és az elhívásnak a gyermekei. Egyszerre megéreznénk valamit abból, miképpen lesznek az elsők utolsók, és az utolsók elsők. Kiderülne előttünk, hogy miért boldogok a sírók, miért gazdagok a szegények, miért egészségesek a betegek, s olyan világossá válnék, mint a déli nap, a keresztyénség nagy törvénye: aki meg akarja tartani az ő életét, elveszíti azt, és aki elveszíti az ő életét én éretem, megtalálja azt.
A bevezetésben azt mondottam, hogy mindazt, amit Isten országa jelent számomra, kifejezhetem egy más szóval, egyetlen egy szóval, a Krisztus nevével. Ez azt jelenti: reám nézve Isten országa maga Krisztus. Krisztus lelki állapot, új ország, annak királya. A hit tárgya és a kegyelem alanya. Lélek, aki egyházát igazgatja és dicsőséges test, amelyet egyházként igazgat. Tehát a választás forgószele süvölt körülöttem. Lénye azt kérdezi tőlem, magamat neked adtam, mit adsz én érettem? Mi az, ami világodban drágább, mint én? Egy pillanatra végigzúg rajtam e világ kívánságának félig forró, félig fagyasztó orkánja, minden ami édes, ami szép, ami a testnek kívánatos, ami e világ szerint előnyös, dicsőséges, maradandó és gazdag és el akar szakítani tőle. De én e szélvészben megállók, átkarolom a keresztfát, amelyen értem csordul ki a drága vér és betölti szívemet a vallomás: mind életemnek, mind halálomnak egyetlenegy nyeresége te vagy óh Uram és Királyom! Szívemre szorítom drágagyöngyöm: az ő szent nevét!