A gondolatból születik a tett, a tett formálja az életet és lesz belőle sors és történelem. Sorsunkban, történelmünkben azért van annyi ellentét és kuszaság, mert különbözőit a gondolataink. Cselekedetet, életet nem lehet másképp egyesíteni, csak a gondolat útján, tehát nincs más út a harmóniához mintha a gondolatokat tesszük közösekké. Sem hatalmi szóval, sem rábeszéléssel nem lehet a szívekben és a világban békét teremteni, csak a gondolatok egybehangolásával. Azzal, ha a lelkek elfogadják az egyedül igaz gondolatot, a legbölcsebbet, amelynek joga van uralkodnia, s életüket egybehangolják azzal az akarattal, amely a legfőbb, legbölcsebb, egyedül igaz gondolatból származik. Tehát hívő ember számára nem úgy áll a kérdés, hogy a maga gondolatait a másokéval harmóniába hozza, hanem úgy, hogy megteremtse ezt a harmóniát Isten és az ember szíve között. Gondolat- és életközösséget Istenben magunk és a világ számára. Ez a mai Szilveszteresténk nagy tanítása. Lássuk ennek szükségét és megoldását.
I.
Nem az én gondolataim a ti gondolataitok és nem a ti utaitok az én utaim, így szól az Úr. Lássuk meg ebből azt a nagy meghasonlást, amely Isten és ember között áll azért, mert az ő gondolatai nem a mieink és a mi utaink nem az öve.
Mi az, ami neked e pillanatban fáj, ami reád nézve teher, s életed gyötrő súlya? Így tudom legjobban kifejezni: az, hogy Isten gondolatai nem a ti gondolataid. Isten mást akar és mást gondol felőled, mint amit te. Ért-e téged ebben az évben valami nagy, roskasztó csalódás? Ennek az az oka, hogy Isten másképpen gondolkozott, mint te, mást adott, mint amit te akartál. Kínzott-e téged ebben az évben szakadatlanul, hogy ékíted nem olyan, amilyennek szeretnéd? Jólétet akartál és szegénységgel küszködtél; egészséget és vidám fiatalságot: beteg voltál és öregebb lettél. Többet akartál e világ javaiból ós Isten sokkal kevesebbet adott. Volt valakid, akit nagyon szerettél és Isten elvette tőled. Életedre nézve szolgálatod terén volt valami programod, ami nem valósult meg, mert Isten másképpen gondolta.
Istennek ez az intézkedése gyötrelmes, fájó, de megfellebbezhetetlen ós félelmesen magas. Amint magasabb az ég a földnél, úgy magasabb az ő gondolata a mi gondolatunknál. Mit ér itt a zúgolódás és a lázadás? Mit ér a panasz vagy a könnyelmű nem törődés: magán a dolgon nem lehet változtatni, Isten másképpen gondolkozott, mint mi és egyedül az ő gondolatainak van érvénye.
Szent leckénk azt is megmondja, honnan van ez a kibékíthetetlen megkülönbözés Isten és a mi gondolataink között. Azért van ez, mert a mi utaink nem az ő utai. Földi, véges, korlátolt elménk fénye úgy viszonylik az ő látásához, mint a szentjánosbogár fénye a naphoz. De nemcsak mennyiségi különbség van közöttünk; még nagyobb a minőségi különbség. Természetünk megromlott, életünkhöz hozzá van kötve a gyarlóság, mi mindenekfelett önmagunkat látjuk, magunk érdekeit hajszoljuk, egyedül saját vágyainknak engedelmeskedünk, egyszóval a mi utaink nem az Istennek az útjai.
Mily irtózatos volna elgondolni, hogy nekünk legyen igazunk és ne Istennek! Mily borzalmas világ volna az, amelyben az élet és a sors emberi bűnös gondolatok és akarások eredményeképpen állana elénk és nem volna semmi felette való, égi akarat, amely szembe álljon vele és jót hozzon ki abból, ami rossz. Képzeljük el, egyszerre milyen borzalmas lenne a világ, hogy ha mi ki volnánk szolgáltatva emberi gondolatoknak, emberi akarásoknak. Milyen borzalmas lenne reám nézve, ha ebben a világban a csillagoktól az amőbákig, mindenki nekem engedne és az én gondolataimat szolgálná! Néhány pillanat alatt rettentő összeomlás lenne ennek a cserének a vége. És az is világos, hogy milyen borzalmas volna az én egyéni sorsom, ha fölötte egyik vagy másik embernek gondolata, akarata, bölcsessége, szuverénen uralkodnék. Miképpen válnék egyszerre eszközzé az ember egy gonosz akaratnak a kezében! Nagy, intézményes kényuraságok, a Tiberiusok őrült császársága, véres vörös forradalmak világa megmutatja néha, micsoda kár, nyomor és szenvedés támad abból, ha élet, sors és történelem látszólag emberi utakon jár.
Ebben a rettentő sötétségben alapigénk édes világosságot gyújt. Hozza azt a drága evangéliomot, hogy mi igenis lehetünk gondolat- és akarat-közösségben azzal a gondolattal és akarattal, aki mindenható, teremtő, igaz és jó és mindenekfelett való szeretet!
II.
Ennek az útja nyitva áll előttünk. Mi magunkévá tehetjük Isten gondolatait. Reátérhetünk az Isten útjára, s ezzel megtalálhatjuk magunkat, találkozhatunk testvéreinkkel, mert Isten nem hagyott kétségbon minket gondolatai és útjai felől. „Miként leszáll az eső és a hó az égből és oda vissza nem tér, hanem megöntözi a földet és termővé és gyümölcsözővé teszi, és magot ad a magvetőnek, és kenyeret az éhezőnek, úgy az én beszédem, amely számból kimegy, nem tér hozzám üresen, hanem megcselekszi, amit akarok és szerencsés lesz ott, ahová küldöttem.”
Isten az ő kijelentett Igéjében közli velünk gondolatát és útját, felajánlja nekünk azt az utat, amelyen ő vele békességre jutunk; megtaláljuk azt a szilárd kősziklát, amelyet nem ingathat soha semmi. Szilveszter-esténknek tehát ez a nagy tanítása: keressük Isten gondolatait és útjait az ő Igéjében, szakadatlan imádkozással és ez Igével való állandó táplálkozásban.
Ebben az ő igéjében megtaláljuk Istennel való egyességünket, mert ez az Ige édesen, jóságosán arra tanít, hogy életünk nagy kérdéseit, hiányait, szükségeit, csalódásait és fájdalmait bízzuk őreá. Ebben a világban Ő a teremtő mindenhatóság, a legfőbb Úr, aki örök szeretet és nekem is személy szerint Atyám, tehát semmivel sem tisztelhetem meg őt jobban, mintha feltétlenül bízom benne, és semmivel sem bánthatom meg jobban, mintha bizalmatlan vagyok iránta. Minden bizalmatlanság sértő Istenre, mert vagy a bölcsességét, vagy a hatalmát, vagy a szeretetét kevesli.
Minél inkább bízik valaki Istenben, annál inkább megnyugszik abban, amit Ő rendelt. A bizalom megtanít arra, hogy az ő gondolatai magasabbak, mint a mieink, látása más, céljai örökkévalók, tervei kikutathatatlanul mélyek és mégis áldottak. Vigyük tehát nagy csalódásainkat őhozzá, belőlük nagy nyereségek támadnak; vigyük sebeinket ő elé, tövisektől vérző szívünket tegyük a kezére, ö meggyógyít és Ő megvigasztal. Ha elveszítettünk valakit, akit mindenkinél Joliban szerettünk, tudjuk meg, hogy az ő oltárára tettünk áldozatot, s mikor Isten elfogad egy áldozatot, akkor leggazdagabb és legajándékozóbb.
Éppen ezért a vele való közösségben szívünk békességet talál, vágyaink beteljesednek, az imádság szomjas korsói színültig telnek, sőt kicsordulnak. Nem azért, mintha Isten állott volna reá a mi gondolatainkra és útainkra, hanem azért, mert mi állottunk reá az ő gondolataira és útaira, s ezzel részt veszünk az ő teremtő, mindent megoldó, részt és nagy egészet egyformán szolgáló öntudatos életműködésében. Szívünk nemcsak békességet talál, nemcsak társainkat nyerjük vissza és érezzük a velük való békességnek drága ajándékait, hanem újjáalakulunk, megtelünk a láthatatlan világ örömével és dicsőségével. Új romok, új nyereségek nyílnak meg számunkra, s az élet zűrzavarából és ellenmondásaiból gyötrelmei, veszteségei és harcai közül oda szállunk fel, ahol béke uralkodik, dicsőség sugárzik és mennyei örömök illatát szívjuk be, míg nem megmámorosodunk tőle.
Isten gondolatai így szállnak alá az égből, mint a hó és az eső, amely termékennyé teszi a földet, gyümölccsel rakja meg a fát, magot ad a magvetőnek és kenyeret az éhezőnek. Egyszóval a pusztaságon teremt bűbájos, áldott és gazdag életet. De Isten Igéje nemcsak szitáló hó, melyet elkap a gyermek és megolvaszt a tavaszi szél, nemcsak májusi permeteg, melytől átnedvesedik a föld és megzsendül a kalász, hanem az Élet dicsőséges Fejedelme, személyes Űr, király és szolga, testvér és főpap, Jézus Krisztus, aki tegnap és ma és mindörökre ugyanaz. Ő az Isten gondolata, Ő az Isten útja, aki magasabb, mint mi, annyival, amennyivel az ég magasabb a földnél, aki mégis leszállott hozzánk, hogy itt elkeveredjék a mi életünkben, s az átokülte földön berendezze az örökéletnek áldott pitvarát.
Keressük az ő gondolatait és tegyük magunkévá. Lássuk meg az ő utait és lépjünk reá, követvén őt. Hadd teljesedjék be életünkben a prófétai ígéret: a tövis helyén ciprus nevelkedik és bogáncs helyett mirtusz.