Ha valaki meg akarja látni, milyen nagy öröm a siker és milyen hamar nőteti az embert, álljon egy kis gyermek elé, mutassa meg duplafedelű óráját és kérje, hogy fújjon reá. A gyermek reáfúj, erre az órát kipattantjuk. Akkor odatartjuk nagyobb testvérei vagy szülei elé és kérjük, hogy azok is fújjanak reá teljes erejükből. Meg is teszik, de az órát nem pattantjuk ki. Erre azt mondjuk: „Úgy látszik, ezt az órát egyedül csak te tudod ráfújással kinyitni” és megint odatartjuk a gyerek elé. Micsoda diadal szikrázik át a szemén, amikor lehelletére felpattan a csodaóra! Egyszerre legkülönbnek, leghatalmasabbnak érzi magát és kicsiny szíve majdnem szétfeszül a diadalérzéstől.
Jézus hetven tanítványt választott ki, hogy elküldje a világba őket. Hetven gyermeklelkű, egyszerű embert, és adta nekik azt a hatalmat, hogy „kígyókon és skorpiókon tapodjanak és az ellenségek minden erején és semmi se ártson nekik.” Adott nekik egy új erőt: a Krisztus nevének gyógyító, ördögűző és csodatevő erejét. És új tűrésnek, új teherbírásnak a szellemét: a vér tanúságnak a lelkét. A hetven tanítvány alighogy elindult, boldogan, sugárzó arccal jött vissza. Olyanok voltak, mint a gyermekek, akiknek sikerül leheletükkel a szelencét vagy az órát felnyitniok. „Uram, még az ördögök is engednek nekünk a te neved által”, kiáltják mesterük felé. A gyors, a feltűnő, az ellenállhatatlan sikernek a mámora járja át szíveiket. Ezt a mámort oszlatja el Jézus ezzel az igével: „Ne azon örüljetek, hogy a lelkek engednek nektek, hanem azon, hogy a ti neveitek fel vannak Írva a mennyekben.”
Nagy dolog foglaltatik ebben az Igében. Mindenekelőtt az, hogy az élet akkor találja meg önmagát, ha célja van. Az életemet feladataim mentik meg, teszik termékennyé, erőssé. Az élet magában véve olyan, mint a mezők vadvize, a feladatok meghúzzák az árkot és elvezetik a vizet a hallgatagon váró és aztán halkan dolgozó malmok lapátjaira. Az életnek feladatokkal való egy be fogása, hogy úgy mondjam, szabályozása, kétféle formát mutat, kétféle végben csúcsosodik ki. Az egyik a siker, a másik az eredmény; ennek a kettőnek az összefüggéséről beszélgetünk ma.
Láttuk a bevezetésben említett kis gyermeknél, hogy a Siker milyen örömmel és önérzettel átitatott életérzet, de mint az életnek minden darabja, nyers és ösztönös. Először benne van az egyén, az ember, a maga érdekeltségével: nagyravágyásával és önteltségével. Azután benne van az az igény, hogy mások lássák, csodálják, hódoljanak előtte. A siker mindig látható, külső, jelenvaló; láthatatlan siker nincs. Végül valami démoni elem: káröröm az ellenség bukása, hiúság kényszerű kódolása felett. Mindezzel én magam növök, hatalmasodom, tágulok ki, sokszorozódom meg és fokozódik bennem a közvetlen és ős életöröm, önön életem gyarapodása és kitágulása fölött. Mikor egy kézitusára induló zászlóalj végre elfoglalta az árkot, micsoda vad mámor tölthette el a szíveket! Mikor egy legázolt nemzet fölött elharsant a győzelmes nemzetnek szidalmazó és gúnyolódó diadaléneke, micsoda öröm feszíthette szét vezérnek és katonáknak a szívét! Emlékeztek a háborúra, - Varsó eleste, Belgrád elfoglalása, a gorlicei áttörés, - micsoda elemi erővel szaladt végig az egész nemzeten, kis gyermekek és öregek torkát szinte fojtogatta az öröm és a felfokozódott életérzet már szinte az önkívület határán állt meg. Micsoda mámoros pillanat, mikor a művész megáll a deszkákon és előtte tombol egy elbűvölt tömeg! Van-e annál fokozottabb életérzet, mikor egy asszony visszavonulni látja ellenfelét, vagy Delila Sámsont rokkájához kötözi?
Mindebben a sikerben benne van az emberi összeomlás csírája, tragédiáknak egv-egy szála. Ugyanis éppen azért, mert a sikerben benne van énem egész nyers, ösztönös mivolta, tesz a siker, ha megvan, gőgössé, büszkévé, ha pedig elégedetlenné, keserűvé, lázadóvá. Földből való a siker, ennek a világnak dísze és koronája, örökkévaló elem nincs benne semmi. Minél jobban nő valakinek az életében, annál inkább bizonyosak lehetünk, hogy egyszer visszájára fordul. Minden sikerért valaki bukással fizetett és a saját sikeréért mindenki megfizet a maga bukásával. Ha máskor nem, hát a halálban, amelynek sötét ténye a sikerre épített élet rettentő és sommás ellenértéke. Mit hivalkodol, mit rohansz, mit lihegsz apró-cseprő sikerek után, akár katonai, akár művészi, akár társadalmi sikerek legyenek is azok, hát nem tudod, hogy jön az utolsó óra, a nagy, a végleges bukás és a halálban összeomlik mindaz, amit elértél és hamuvá válik minden, aminek értéket tulajdonítottál? A legnagyobb sikerek is homályos emlékké válnak, és nem lehet megőrizni azokat két veszedelemtől: vagy hogy elfelejtsék, vagy hogy legendává változzanak. Mind a két esetben megsemmisül, mert semmi az elfelejtett siker és semmi a mythossá változtatott siker. Ezért inti Jézus a tanítványokat, ne azon örüljetek, hogy az ördögök engednek nektek; jaj annak az életnek, amelyik sikerekre van alapítva!
A siker fölött, mintegy magasabb isteni rendnek a képviselője áll: az Eredmény. Az eredménynél az az érdekes, hogy nemcsak sikerből táplálkozik; a világon a legnagyobb eredmények bukásokból és sikertelenségekből származtak. Siker az, amit az ember vél tenni, eredmény az, amit Isten alkot mindabból, ami van, és ami lehet. Sikerek és bukások mögött tehát ott áll valaki láthatatlanul, aki mindezekből csinálja, kihozza az eredményeket. Némelyik sikerrel büntet, némelyik sikertelenséggel jutalmaz. Néha züllés és kárhozat a siker, máskor a bukás új győzelmeknek a kezdete. Az Eredmény az, amihez az ő szentsége, az ő dicsősége tapad. Nem én, hanem ő, nem a mi érdemünk, hanem az ő ereje. Nem a mi akarásunk, hanem az ő szándéka és terve, nem a mi bölcsességünk, hanem az ő értelmének örök világossága. Tulajdonkeppen Ő egyedül az, aki alkot, aki cselekszik, és mikor apró célokat, nagy feladatokat tűz elénk: csendesen nevel és valami láthatatlan módon építi ezzel az ő világát. Éppen ezért az eredményben az ellentétek kiengesztelődnek s amint a siker harc, az eredmény béke. Nem fontos, hogy lássák és elismerjék: az igazi eredmény mindig egy későbbi nemzedék látásában tündöklik fel. De Isten látásában édes jelenvalóság; eredményt látni annyi, mint Isten szemével nézni.
A tudósok beszélnek arról, hogy a víz milyen csodálatos módon dolgozik a föld arcának a kialakításán, hogyan porlasztja a sziklákat, miképpen gyűjti a televényt, támaszt szigeteket, mos el tengerpartokat; innen elhúzódik s alföld lesz a nyomán; amott épít és a deltáknál félszigetek nőnek. Tesz róla, hogy a mélység magassággá váljék és a magasság mélységgé. Különös mindenütt-jelenvalóságával, millió meg millió alkatrészével, mint tenger, mint harmat, mint szárazság, gleccser és olvadás, mint özönvíz, szakadatlanul dolgozik, munkál, alakít, és keze nyomán változik öreg földünknek az arca. Mi ebben a nagy munkában egy olyan mellékkörülmény, hogy esernyő nélkül megáztunk-e, vagy pedig sikerült néhány métert valamely folyóban úsznunk? Isten nagy összefüggésben így építi a maga látható és láthatatlan világát és ennek minden egyes stációja az ő munkájának az eredménye. Isten nem sikerre számít, Isten munkájának nincsenek sikerei, csak eredményei vannak. Az eredmény és a siker vonala tökéletesen ellentétes. A világon a legnagyobb sikertelenség és legnagyobb bukás a golgotái kereszt volt. De a világon a legnagyobb eredmény, Isten egész mivoltának és lényének kivirágzása, kicsordulása, tevékenységének a teteje, a legnagyobb eredmény Istenben és Istenen kívül: a golgotái kereszt.
Ne annak örüljünk tehát, hogy valami sikerült, hanem annak, hogy életünknek és Isten kegyelmének nagy eredményeként a nevünk fel van írva a mennyben. Lehet egy élet sikertelen és látszólag meddő s mégis eredményes élet. Bukásban, szenvedésben, csúfságban lehetünk igazán jókká, erősekké, újakká. Isten nem a szerint ítél meg, mi sikerült neked, hanem a szerint: eredményes volt-e rajtad az ő megváltói műve?
Háziasszonyok panaszkodnak, hogy életükhöz nem fűződik semmi siker; - de nem eredmény-e láthatatlan áldássá válni egy kis körben? Kis tisztviselők, munkások zúgolódnak, hogy életük nyomtalanul felőrlődik fárasztó robotban: de tudjátok-e, hogy Isten ilyen felőrölt életekből építi az ő országát?
Sohse rendezzük az életünket a szerint, hogy voltak-e sikereink, vagy voltak-e sikertelenségeink. Nézzünk az eredményre: egész életünkben mennyivel lettünk jobbak és különbek annak a nagy ténynek az ereje által, hogy Krisztus magát miérettünk adta. És amikor jön a halál, amely minden sikert eltöröl és maga a teljes bukás, fekete gyűrűjéből röppenjen ki a megváltott lélek, mint egy hazaszálló kócsag, drága eredménye az Isten megváltó szeretetének, annak a ténynek, hogy a mi nevünk felíratott a mennyben. Azt hiszem, ez a legnagyobb eredmény a világon. Ezt nem lehet kivívni, kicsalni, leszolgálni, kiperelni. Ez eredménye annak, hogy Isten - megváltó Isten.
Végül van ebben valami halálosan bölcs és mégis édes igazság a nemzetekre nézve is. Ma szokás a történelmet a szerint ítélni meg: melyik népnek kedvezett a siker s melyiket törte össze a balsiker? A siker népei könnyen és kegyetlenekké válnak, a balsiker népei hamar lázadoznak és átkozódnak. De ez csak látszat. Ez nem az utolsó szó. Az a kérdés, mi lesz az eredmény: a siker népei megromolhatnak s az elbukás népei fölemelkedhetnek. Szegény magyar népem, ha te azon tudnál örülni, hogy a neved fel van írva a mennyben, megtudnád, hogy legnagyobb bukásodnak eredménye lehet a legdicsőségesebb Feltámadás. A Kereszt árnyéka mögött a húsvéti naptámadat aranyküllői lövellnek szét…
Magyar népem, én hiszem, hogy a te neved fel van írva a mennyben!