Könyörgünk Hozzád azért, hogy a Te Igéd akadálytalanul és tisztán hirdettessék az egész világon. Fogyatkozzék azoknak roppant száma, akik még nem hallottak Rólad, azoknak a számával együtt, akik hallottak, de elfeledkeztek Rólad. Könyörülj azokon, akik valaha hittek, de most sötétségben tévelyegnek, s növeld a számát azoknak, akik világosságban járnak. Segíts minket egyenként ahhoz, hogy életünkkel és bizonyságtételünkkel lelkeket nyerjünk meg a Te számodra.
Szent karácsony napján mély megindulással érezzük át atyai szeretetednek édességét és melegét. Köszönjük, hogy szerettél, és a mi Urunk Jézus Krisztusban ennek olyan megrendítő és foglyul ejtő bizonyságát adtad. Megáldunk minden szívet, aki minket szeretett; megindulással gondolunk családunk tagjaira, gyermekek szülőkre, szülők gyermekekre, testvérekre, rokonokra és barátokra. Akiknek közülük boldog családi tűzhelyük van, megáldanak Téged ezért az ajándékért; akik szűkölködnek, könyörögnek Hozzád: ebben a zajongó és viszályos világban részeltesd őket az olyan az olyan fészek áldásával és békességével, amelyiket a Te szárnyaid árnyéka takar be. Könyörgünk Hozzád magányos szívekért, hogy társat találjanak; könyörgünk Hozzád a társaságban élőkért, hogy békességüket semmi ne zavarja meg. Könyörgünk hozzád közel és távollevő szeretteinkért. Mi magyarok minden magyarért, bárhol ebben a világban. Óh, vigyázz reájuk, és védelmezd őket széjjelszórattatásunknak ebben a szörnyű idejében. De különösképpen könyörgünk azért, indítsd fel minden ilyen testvérünk szívében ehhez a földhöz, ehhez a hazához, a magyar sorshoz való hűséget, a közös élet és a történelmi feladatok és próbatételek együttes vállalását. Állítsd meg egy nemzet lassú elvérzését! A határokon át bujdosók seregét állítsd, fordítsd vissza, és az eltávozottakat hozd haza! Könyörgünk Hozzád ennek a világnak a békességéért, az igazság, a szeretet és a jóakarat győzelméért. Könyörgünk Hozzád azért, hogy a népek és nemzetek Krisztuséi legyenek, s az Ő lelke legyen úrrá a világ felett idelenn, mint ahogy Úr odafenn. Könyörgünk Hozzád, hallgasd meg a mi imádságunkat a Jézus Krisztusért. Ámen
Örökkévaló Istenünk, mennyei Atyánk! A Te szent Fiad, a testté lett Ige által az igazi világosság eljött e világba. Ő itt lakozott mi közöttünk ebben a világban, amely általa lett, de a világ nem ismerte meg Őt. Ő az övéi közé jöve, és az övéi nem fogadták be Őt. Vizsgáljuk lelkünket a Te szent orcád előtt: vajon mi, akik szóval annyiszor tettünk vallást arról, hogy befogadjuk Őt, szívünk szerint csakugyan befogadtuk-e? És ha szívünk szerint befogadtuk is Őt, óh, hányszor nem hallgattunk Őreá; nem Őt követtük; nem azt cselekedtük, amit Ő parancsolt, hanem azt, amit Te Őáltala is megtiltottál. Hiába volt beszédjének hatalma, tetteinek csodája, életének és halálának foglyul ejtő ereje, feltámadásának dicsősége, mi mégis tettünkkel, szavunkkal és cselekedeteinkkel sokszor és sokképpen vétkeztünk ellened. Nincs nekünk más menedékünk, mint vezekelni szent orcád előtt, s mellünket verve megvallani, hogy szánjuk és bánjuk minden vétkeinket. Könyörgünk Hozzád, a Te irgalmasságodhoz, bocsásd meg és fedezd el a mi vétkeinket. Te a könyörületnek Atyja vagy, aki egyszülött Fiadat adtad érettünk, s egyszeri és tökéletes áldozatáért, hulló véréért és kínhaláláért, főpapi esedezéséért és közbenjárásáért bocsáss meg nekünk, állíts helyre minket. Szentlelkeddel munkáld a mi megújulásunkat, és cselekedd, hogy Őbenne neked tetsző gyümölcsöt teremjünk a Te dicsőségedre. Ámen.
Igehirdetés előtti imádság
Úr Jézus Krisztus! Felséges Immánüélünk! Ki a Te népeddel jársz, közöttünk lakozol, és mi láthatjuk a Te dicsőségedet, mint az Isten egyszülött Fiának dicsőségét, könyörgünk Hozzád ebben az órában, foglyul ejtő szereteteddel kapcsolj nagyon erősen magadhoz, a Te Lelkeddel töltsd meg csordultig a mi lelkünket, hogy a Te gyülekezeted valóban a Te néped legyen, halja és értse a pásztori szódat, szánja el magát a Te szolgálatodra és kövessen Téged: nappal fényes felhőt és éjjel tűzoszlopot, mert Tebenned és általad jár velünk, tanít, pásztorol és szentel meg a Te Atyád, a mi Atyánk, a mi teremtő és megtartó Istenünk. Ámen
Kálvin tér, 1956 Karácsony
Az Immánuél név régi ismerősünk. Ma már kevésbé, de régen keresztnévül gyakran használták. Sokan azt is tudják, mit jelent: Velünk az Isten. Ma ki fog derülni, hogy ebben a névben találkozik az ótestamentumi kegyesség csúcspontja az Újtestamentum alapzatával, és együtt üzennek nekünk. A prófétaság és az evangélium ölelkezik, és átölel minket is. Beszélünk tehát arról: Immánuél, azaz velünk az Isten. Mi ez az ígéretek nyelvén; mit mond a beteljesedés nyelvén, és mit üzen nekünk?
Az ádventi csúcs
Az ótestamentumi alapgondolat Isten reális jelenléte népe között. Isten kiválasztott magának egy népet a maga jótetszése szerint. Nem azért, mert nagyon jó volt, szent volt; nem is azért, mert megérdemelte, hanem ingyen kegyelemből. Ennek a népnek kijelentette magát, mint féltőn szerető Isten, és szövetséget kötött vele. E nép között ütötte fel sátorát, amelynek legbensőbb, legtitkosabb részében, a szentek szentjében lakott. Velük járt bujdosásukban, vezette őket zarándokútjukon és hadjárataikon; a szövetségládában lakott a kerúbok szárnyai alatt olyan szentségben és dicsőségben, hogy földi ember meg sem láthatta, hozzá nem érhetett a bizonyos halál kockázata nélkül.
Ha egyszer együtt járt népével, vele élt bujdosásában és az ígéret örömében, ezt a népet ezer szállal kötötte magához, mint szuverén tulajdonosához. Törvényt adott számára, s tudtára adta, ha ezt a törvényt megszegi, halálnak halálával hal meg.
A kívülről parancsoló törvényt a legnagyobb erőfeszítéssel sem tudták megtartani, s a legcsalafintább leleménnyel sem tudták kijátszani.
Kétségbeejtő helyzetükben Isten egy nagy prófétai gondolattal vigasztalt őket. Megígérte, hogy megjelenik egyszer egy Mózesnél és Dávidnál sokkal nagyobb és dicsőségesebb király, aki Izráelben felállítja a maga lelki országát, a bűnbocsánat és a szentség birodalmát. Ez a Messiás-király és az Ő országa. A Messiás - ez a szó azt jelenti: Felkent, görögül: Krisztus - egy személyben próféta, főpap és király. Az Ő közbenjárásával Isten új szövetséget köt választott népével: „Törvényemet az ő belsejükbe helyezem és az ő szívükbe írom be, és Istenökké leszek, és ők népemmé lesznek, és mindenki ismerni fogja az Urat, mint bűnbocsátó és újjáteremtő Istent” (Jer 31,33-34).
És akkor történt, hogy egy adott esetben elhangzott erről a Messiás-királyról egy új, megrendítő prófécia: „Íme, a szűz fogan méhében, és szül fiat, és annak nevét Immánuélnak nevezik, ami azt jelenti: Velünk az Isten”. Ő a Messiás, és vele együtt jön el az üdvkorszak, és teljesednek be az Igék.
Isten tehát többé nem egy tárgyban van együtt népével, mint pl. a a szentek szentjében, a frigyládában; nem is egy törvényben, mely az istentiszteletet, az erkölcsöt és a mindennapi életet a legapróbb részletekig szabályozza; hanem emberi személyiségében, aki csodálatosan született, akit Isten maga kent fel királlyá, főpappá és prófétává. Ő hozza az üdvkorszakot, az új királyságot, az Isten országát, benne és általa él együtt Isten az Ő népével. Ő az ádventi csúcs, mint ígéret, és Ő, mihelyt megszületik, minden ígéret beteljesedése. Csak le kell fordítanunk a Felkent szót görögre: Krisztus - s már átléptünk az ótestamentumi prófécia csúcsáról az Újtestmentum talajára, az evangélium summájára, ami ott hangzott el a betlehemi mezőkön: „Hirdetek néktek nagy örömöt, mely az egész népnek öröme lészen, született néktek ma a Megtartó, ki az Úr Jézus a Dávid városában”.
A karácsonyi beteljesedés
József, a dávidi családból származó ácsmester - alapigénk szerint - igaz, azaz kegyes, Istenben élő férfiú, eljegyezte magának feleségül Máriát, aki szintén a Dávid családjából származott. „De mielőtt egybekeltek volna, viselősnek találtaték a Szentlélektől.” József gyöngéden és titkon akarta elbocsátani, hogy gyalázatba ne keverje, amikor Isten megjelenti neki a titkot: a világ legnagyobb titkát: Szentlélektől fogantatott a magzat, szűztől fog születni, mert Ő az a megígért Immánuél, a háromszorosan Felkent Messiás, akiben Isten reálisan, teljesen és egészen benne lakozik, mert Ő Jézus, a Krisztus. Jézus Krisztus mibenlétét, lényegét, azt, hogy Ő tökéletes Isten és tökéletes ember, a Szentlélektől való fogantatás és a szűztől születés fejezi ki. A kettő egymást feltételezi. Ha nincs Szentlélektől való fogantatás, nincs szűztől való születés, és a szűztől való születés nem lehet másképpen, csak Szentlélektől való fogantatás által.
A kettő egyet mond; azt ti., hogy Jézus Krisztus tökéletes Isten és tökéletes ember. Mint Isten csak Istenből és Istentől fogantathatott, mert földi ember nem tud Istent nemzeni; mint ember, tökéletesen emberi teremtmény: testi; tehát az emberrélétel, testtélétel kezdődik a megtermékenyített peténél, átmegy a magzati állapoton, megszületik, csecsemő és gyermek; éhezik, fázik, szomjazik, sír és nevet, szenved és meghal. Amint halálát feltámadása, azaz isteni természetének győzelme fejezi be, úgy testi életét a Szentlélektől fogantatás indítja el és kezdi meg. Istenségének e két határpontja között helyezkedik el embersége és történetisége. Istensége az örökkévalóságban terjeszkedik és egy az Atyával, sem kezdete, sem vége nincs. Emberléte a történelemnek egyik darabja, születéssel kezdődik, halállal és feltámadással végződik. E két határpont feltételezi egymást, akármelyiknek a tagadása Isten-emberi személyiségének egységét bontaná meg. Nem úgy történt, hogy az ember Istenné lett; még úgy sem, hogy Isten emberré lett; hanem úgy, hogy Isten és ember eggyé lett.
Ez nem következik semmiféle isteni vagy emberi szükségszerűségből, nem tudunk semmiféle lehetőségről, amely szerint az Ige testté vált, mi csupán magáról a tényről tudunk, amit János evangéliuma így fejez ki: „Az Ige testté lett, és lakozék mi közöttünk (és láttuk az Ő dicsőségét, mint az Atya egyszülöttjének dicsőségét), aki teljes vala kegyelemmel és igazsággal”. Közöttünk lakozik, s a valóságos Isten Jézus Krisztusban valóságos ember is.
Ez az a csoda, amelyet maga Isten hozott létre. Csakis Isten tudta létrehozni. Ez éppen olyan kibeszélhetetlen és megmagyarázhatatlan tény, mint a világteremtés, vagy magának Istennek a léte. Isten azért hozta létre, mert szeretetből szabadon, felénk forduló kegyelemből létre akarta hozni. Emberré lett, hogy ezáltal véghez vigye szándékát: a váltságot. Az Atya és a Fiú egysége a Szentlélekben van, Tőle jön és benne megy végbe az Isten, az ember egysége is.
A názáreti Jézus tehát a mi Immánuélünk, a mi Krisztusunk. Isten benne van velünk teljesen és valóságosan; rajta közli magát és vesz tulajdonába minket. Rajta át cselekszik velünk. Mit cselekszik?
Bűnbocsánat
Alapigénk azt mondja: „és nevezé nevét Jézusnak, Szabadítónak, mert Ő szabadítja meg az ő népét annak bűneiből”. A Messiásnak, a Krisztusnak művét: a váltságot, a bűnből való megszabadításnak lehet nevezni.
Egy parányi rádium sugárzó ereje áthat egy vastag ólomlemezen. Milyen sugárzó ereje volna egy akkora darab rádiumnak, mint a Gellért-hegy. Minden fizikai sugárzásnál hatékonyabb az emberi személyiség sugárzása, hiszen évezredek ólomfalán is áthat egy Mózes, Szókratész, Nagy Sándor ereje. És mindez milyen halvány kép az élő Isten sugárzó erejéhez képest, aki tényleges lakozást vett egy élő személyben. Micsoda erőt jelent tehát reánk nézve is Immánuél, erőt, amelyik öl és éltet.
Megszabadítja népét bűneiből, felel alapigénk; a Felkent, Szabadító Krisztus: Jézus, mert Jézus azt jelenti, hogy Szabadító.
Sok embernek van mostanság tapasztalása arról, mit jelent egy általános amnesztia. Az ádventi tanítások szerint a Messiás bűnbocsánatot hirdet, de nem egyes bűntettekre, esetekre, törvénysértésekre, hanem általában eltörli a bűnt és minden következményét, hiszen minden nyomorúságunknak az az oka, hogy megromlott Istenhez való viszonyunk. Mi az Ő barátaiból az Ő ellenségeivé lettünk; átállottunk a Sátán zsoldjába, s azért leromlott rólunk az istenarc, s lassanként a sátánarc kezd elhatalmasodni az emberen. Azt a nagy szabadítást kell tehát elvégeznie Jézusnak, hogy minket kiváltson a Sátán rabságából, arcunkon helyreállítsa az Isten képét, és minket a megújított szeretetviszonyban megőrizzen. Ez a váltság.
Kiváltott minket. Megfizette értünk a nagy árat ott a Golgotán. A Szentlélektől fogant és szűztől született Isten-ember odaadta magát a Sátán prédájának, és elhordozott érettünk minden büntetést, lefizetett minden tartozást kínban, vérben, gyalázatban és kárhozatban. Helyreállította rajtunk az istenképet, mert a maga képét adta reánk, érdemével ruházott fel, s mi az Ő arcával nézhetünk Istenre, a világra, egymásra. Ezt Isten elfogadta. Ő is úgy néz reánk, mint a Fiára, Ő érette elfogad. Újra hordozhatjuk azt a dicsőséges arcot, a megváltott ember Krisztus-arcát a világban, mint a világ értelmét, beteljesedett célját. Újra megbecsülhetjük és szerethetjük ezt az arcot megtért testvérünkben. Ha pedig valakin hiányzik (és mennyin hiányzik!), újra hozzákezdhetünk a kimunkálásához, a szolgálásához, ami az emberi élet legnagyobb missziója. S mily mértékben lesz ez az ősminta uralkodóvá, szűnik meg e világban a gonosz királysága, tölti el a béke a szíveket a hegyeken, a völgyeken, lesz olyan az élet, amit érdemes élni: a legnagyobb ajándék a legboldogabb lehetőségekre.
Ezt jelenti ez az Ige: „Ő szabadítja meg az ő népét annak bűneiből”.
De a bűnnel szemben Isten csak két dolgot művelhet: megtorolhatja - ez a halál; megbocsáthatja - ez az élet. De nem lehet, még Isten sem tud megbocsátani egy olyan bűnt, amit nem bántunk meg. Bánni pedig csak a magunk bűnét tudjuk. A világváltság kiindulópontja tehát egy bűnbánó szív. A tied, az enyém, a karácsonyi szív. Egy szív, amelyik megérzi, mekkora szeretettel szerette őt az Isten, és ő milyen hálátlan volt iránta. Elszánja magát, hogy Istenhez tér, és felkiált benne minden elnyomott hang dörömbölő és kitörő erővel: én hazamegyek! Felkelek és elmegyek az én Atyámhoz, és megadom magam neki, mert vár és keres. Én elfogadom azt a kegyelmet, amit Isten felém nyújt az evangélium hirdetése által; én hiszek az Ő szavában; én hiszem azt, hogy az Ő szava, az Ő Igéje a ma született Jézus, aki meghalt értem; én letérdelek a kereszt alatt, s átadom életem töviskoronás Királyomnak; én élek azzal az erővel, amit Isten ád az Ő Szentlelkében, hogy új ember, szabad ember, boldog ember legyek eg új, szabad, boldog krisztusi világban.
Én hiszek a názáreti Jézus Krisztusban, a testté lett Igében, a mi Urunkban.
A Szentlélek Isten, a dolgozó Isten termelékenysége. Isten a Szentlélek által teremtette a világot, a Szentlélek által testesült meg, Jézus Krisztus a Szentlélek által támadt fel a halálból, a Szentlélek által teremt újjá téged és engem, és a világot, mert a Szentlélek az az erő, ami ebből a fényből sugárzik ránk.
Immánuél: Velünk az Isten!