Én vagyok az út

Hosszú és komoly útra indultok. Az út hosszú, mint az élet és komoly, mint a sors. Különös utazás lesz ez! Itt maradtok szeretteitekkel, kortársaitokkal nap-nap után találkoztok, igazítjátok a hétköznapok nagy és kis dolgait s ugyanakkor belső világotokban szakadatlanul mentek, haladtok ismeretlen magasságok felé, akár külön, akár együtt, mégis mindig: ketten. Megtörténik, hogy egyidőre elszakadtok egymástól, s idegen csillagokról kiáltjátok a másik nevét, pedig a könyökötök összeér; megtörténik, hogy testben országok választanak el s a lelketek úgy átöleli és tartja, egymást, mint egy gótikus bolt két íve. Oh, néha olyan nehéz lesz az út, hogy leroskadtok bele, máskor meg szárnyatok nő s átröpültök világok felett, mint a szitakötő a tavirózsák felett. Jártok roppant magasságokon és soha nem álmodott mélységekben. Néha egymásra néztek: a dal halkabb, a ritmus lassúbb, a lépés remegő. Vajjon hol van a Megérkezés?
Igen, ma mindenki, aki szeret titeket, önmagában azt kérdi s ez a kérdés ott rejlik a ti szívetek mélyén is, mint tó fenékén a buborék: hogyan és hová érkeztek meg?
Azért harangoz olyan édesen, olyan ünnepélyesen a János evangéliomából, a Jézus Krisztus ajakáról:
Én vagyok az Út.
Igen, Jézus az Út. A helyes irány, a jó cél. Igen, arra kell tartani, ahová Ő ment, az Ő nyomdokaiba kell lépni, minden más célt félretéve, azt mondani: mi Isten felé tartunk. Mi haza megyünk. Ő bocsátott el az örökkévalóságból, különböző zarándokcsapathoz tartoztunk, de egyszer megláttuk egymást, egymásra ismertünk, megfogtuk egymást s most együtt megyünk haza. Így könnyebb lesz.
Ezen az úton lehet járni. Nehéz út, keskeny út, de az életre vezet. Jaj annak, aki megáll, visszamegy, ezerszer jaj, aki letér; olyan nehéz helyrehozni a mulasztást, az időveszteséget; siessetek, vigyázzatok, mindenekfelett: bízzatok!
Én vagyok az Út; ez nemcsak azt jelenti, hogy Jézus az egyetlen helyes módszer az élet leélésére; hanem azt is, hogy Ő a legfőbb segedelem a cél felé. Mi egy személlyé vált út? Ki a személlyé vált út? A nyájra a pásztor, eltévedt gyermekre az atya, aki ölbeveszi, hazaviszi; katonára: a vezér; mindnyájunkra: Jézus.
Hiábavaló minden út, ha nem jársz rajta. Az út megérkezik, de te itt maradsz, azután elkallódsz. Jézus is akkor út, ha mi útitársává szegődünk. Ha érezzük jelenvalóságát, ha kérdezzük az élet titkai, céljai felől, ha meghallgatjuk feleletét, ha követjük, ha engedelmeskedünk neki.
Ebben a mi egyszerű szertartásunkban — higyjétek meg — nagy csoda történik. Láthatatlanul, de dicsőségesen mellétek áll az Úr. Reátok mosolyog, kinyújtja kezét felétek, Ő nem mehet arra, amerre a dőre ember akar; nektek kell arra menni, amerre Ő tart. Jézussal, az Atyához.
Tegyetek vallást és fogadást Ő mellette...