A felolvasott igéből Jézusnak két arcát látjuk. Egyikkel tanítványaira, a felnőttekre néz s ez az arc feddő, haragos, szinte lángol; a másik arcával a gyermekekre néz, akiket ölébe vesz, megcsókol és megáld.
Ez a két arc egy indulatból származik: nem akarják hozzáengedni a kis gyermekeket, pedig a gyermek az övé, Ő a gyermekeké; úgy tartoznak együvé, mint az örökös és a királysága, a folyam és a medre, az ének és a hárfája.
A gyermek Jézusé.
És itt Jézus nemcsak mint egyszerű názáreti tanítómester jelenti be igényét a gyermekre, hanem mint a Szentháromság második személye, mint az élő és örökkévaló Isten képe. S ezt így is mondhatom: a gyermek Istené.
Istené a teremtés jogán: királyi művészetének legdrágább és legtökéletesebb alkotása. Milyen fölséges dolog, hogy Ő akarta az életet s azt rendelte, hogy az élet csókon át szülessék, gyermekben testesüljön meg, anyaölbe helyeztessék, apai gond és apai büszkeség vonjon sátort fölibe. Mindaddig nem értjük meg igazán Istent, mint a teremtés Urát, az Élet Fejedelmét, amíg gyermek nem származik belőlünk s önnön életünk újszülött gyermekünkben reánk nem mosolyog, hogy álmélkodva felfedezzük először magát az Életet, azután az Élet Urát. Hadd zengjen tehát e kis gyülekezet lelkéből halkan a zsoltár: legyen áldott az Úr, aki adta ezt a gyermeket s benne szerelmetek megérkezett az első stációhoz, nemzetségetek fája új rügyet hajtott s ezer és millió magyar lelkéből Öröm és áldás fakadt.
Istené a gyermek a megváltás jogán. Ez még dicsőségesebb, mint az előbbi. Istennek kétszeresen kedves az élet: először azért, mert megteremtette, azután azért, mert megváltotta. Óh, nagy, kibeszélhetetlen titok, hogy minden újszülött csecsemő fényes arcára reá vetődik a kereszt fénylő árnyéka s attól különös szépséget nyer, minden gyermek homlokán van hely egy tisztító vércsepp: a Krisztus bűntörlő vére számára. Óh, titokzatos, felfoghatatlan ajándék, hogy ezért a gyermekért is meghalt az Egyszülött, áldozata - reá is érvényes, örökségében Ő is egyenlőképpen részes, minden hívás neki szól, minden ígéret az ő számára is elpecsételtetett s az örökkévaló szövetségnek egyenjogú tagja minden szentekkel, angyalokkal, üdvözültekkel és boldogokkal egyben.
Isten ezt a csodát tetézi, gyöngédségét egészen személyessé teszi a keresztséggel, amelyben ünnepélyesen kihirdeti, hogy Övé a gyermek a nevelés jogán. A SzentLélek öröktől fogva való igényt támaszt a halhatatlan lélek iránt, akit befogad az Ő társaságába: az anyaszentegyházba. Zúgnak próféciák és zsoltárok, elérkeznek ide és lelkét körülfogják; tündöklő példák a múltból idáig hintik fényüket és egykor szemébe fognak villanni; titokzatos ihletések, az ébredő lélek sejtelmei és látásai áthevítik majd s csillogó szemmel néz az Örökkévalóra, az Élet Fejedelmére. A világ teremtésétől a világ végéig elérő, tanító és szenvedő, harcoló és diadalmaskodó anyaszentegyház mindig várja, mindig tanítja, mindig gondozza, anyai fegyelem alatt tartja, anyai ölében ringatja s egyszer, mikor porsátora lehull, halhatatlan lelkét újra általszüli az örök dicsőségbe.
Milyen drága ajándék, hogy Isten háromszoros tulajdonjogát ideig-óráig reátok bízta s titeket sáfárrá tett e drága kincs felett. Csak azt kívánja meg: valljátok meg az Ő tulajdonjogát, hűségesen sáfárkodjatok e drága kinccsel, szakadatlanul az Ő orcája előtt álljatok vele, Neki számoljatok be, számára neveljétek.
Tulajdonjogát elismerjük a keresztség sákramentomával. Ünnepélyesen ráírjuk a gyermeket, e drága kincset, az Ő nevére s ugyanakkor halk, de nagy fogadást teszünk és tesztek: úgy éltek, hogy neki szolgáljatok, életetek példáján, bizonyságtételeiteken keresztül, mindabban, amit mondotok és tesztek, amit elhallgattok és nem tesztek meg, a hű és hősies életen keresztül naponként hozzá közel érkezzek az egyetlenegy, szuverén tulajdonosnak: Istennek hívása, igénye, csókja, áldása. Ezért az Ő parancsát követjük, ki, földről távoztában így szólt: «Menjetek el, tegyetek tanítványokká minden népeket, megkeresztelvén Őket az Atyának, a Fiúnak és a Szentléleknek nevébe, tanítván őket, hogy megtartsák mindazt, amit én parancsolok nektek, és íme, én tiveletek leszek a világ végeztéig.» Ámen.
Imádság.
Hálát adunk Neked, Istenünk, hogy Szent Lelked leheletétől egy pillanatra templommá változik ez a hajlék s ez a kis gyülekezet lélekben és igazságban imádhat Téged. Hálát adunk Neked ezért a drága gyermekért, akit adtál a szülőknek szerelmük és életük koronájaképpen; akit adtál a nagyszülőknek drága, ősi ígéretek beteljesüléseképpen, és akit adtál e siralmas és szomorú világnak dicsőséged és örök szerelmed megmutatása végett. Köszönjük Neked, hogy
az édesanya életét nem kívántad meg érte s megengedted, hogy a bibliai asszonyokkal együtt örüljön és szolgáljon gyermekének, aki nemcsak magzata, hanem a szolgálat örök törvénye szerint ura és gazdája is. De hálát adunk mindenekfelett azért, hogy e gyermeken is könyörültél a mi Urunk, a Jézus Krisztusban s számára is ünnepélyesen megpecsételted mindazokat a boldog ígéreteket, amelyeket a nyomorúságban elveszett ember váltságára hirdettél s a Te Szent Fiad halálában és feltámadásában minden értelem felett, megvaló-sítottál. Hálát adunk Neked, hogy neki is Atyja vagy, helyette is elfogadod Krisztus Urunk elégtételét, vérével megmosod, gyökerébe beoltod, érdemét neki tulajdonítod, közbenjárását érte elfogadod.
Könyörgünk, hogy ez a gyermek növekedjék testben és lélekben. Halhatatlan lelke ismerjen meg Téged és akit elküldöttél, a mi Urunkat: Jézust. Érezze meg örök szeretőiedet, mondjon igent hívogató szavadra, forduljon el a világ fejedelmétől, mondjon ellene a Sátán kísértéseinek s tegyen vallást egy boldog napon arról, hogy mind életében és mind halálában, földön és égen legfőbb nyeresége: Krisztus.
Könyörgünk Hozzád minden családért; mindegyik a Te drága kerted. Óh, növekedjenek benne kalászaid és virágaid! Könyörgünk Hozzád a mi nagy családunkért: a magyar nemzetért, amely ma lélekben és imádságban velünk együtt, könyörög és örvendez és könyörgünk Hozzád a Te nagy családodért: az anyaszentegyházért; széles e világon minden hívő gyermekedért, aki Téged a Krisztusban ismer és a Krisztus nevében imád. Óh, add, hogy ez a nagy család érezze meg a boldog békesség karácsonyi hangulatát s a gyűlölet és átok szörnyű zsivajából hatalmasan bontakozzék ki az öröm és béke dallama. A mi Urunk, a Jézus Krisztus nevében kérünk: hallgasd meg a mi imádságunkat! Ámen.