Primitív emberre a szél annyi, mint „láthatatlan erő“. Ezért a képekben beszélő ember mindig szélnek mondotta Isten láthatatlan erejét: a Lelket. Nem lehet tudni, honnan indul és hova megy, de amerre átmegy, mozgalom, élet támad, fákat formál, vizeket korbácsol, vetéseket gázol, s orkánná válva, mint egy óriási korbács, végigüt a világon. Ugyanakkor tele van édes titkokkal, sok felejthetetlen súgnivalóval, veríték¬szárító és pihentető gyengédséggel, mindenekfelett pedig tele van az éledő tavasz millió virágporával, megannyi új életcsí¬rával. Amerre elmegy, alvó virágkelyhek feltárulnak, lehajlott szirmok megrezegnek, s millió bibe csókra nyílt ajaka fo¬gadja magába a szél királyi processziójában érkező titokzatos vendéget: a gyümölcsöt, az életet, a jövendőt. Mi ábrázolná nekünk jobban ki, mint a szél, hogy az Isten Lelke ilyen csodá¬latos teremtő erő. Numen genetrix: láthatatlan hatalom, amelyik telistele van millió életcsírával, igével, példával, emlékkel, bizonyságtétellel, meghallgatott imádsággal és mártírok elpá¬rolgott vérének atómjaival. Suhanva száll és keresi a lelkeket, hogy azokba belopózkodjék. Némelykor úgy ostromolja, mint a hegyi vihar a sziklavár ablakát, némelykor olyan észrevétle¬nül átsuhan rajta, mint a sátorponyván a fűszerszámos esti szellő. Lelkedbe lopódzik, midőn csendesen nézel egy virágba borult akácfát; beszitál virágporával, finom igeharmattal, mi¬dőn egy sír felett lehajtott fővel megállasz. Ráz, himbál, mint¬egy diadalmas thyrsus-ágat, midőn templomban ülsz s ott megcsap ezrek közös hitének talajmozdító ereje. Körülfog, mint a kakukfű illata a fejfát, mikor nagy bánatodban, kifosz¬tottan, saját életed sírkeresztjeképpen állasz örökre szomorúan, hogy beléd csapjon valami édes vidámság gyújtó szikrája, s fellobogj, mint egy óriási fáklya.
Nézz meg egy májusi mezőt, mennyi csodát tesz rajta a szél, nézd meg az erdőt tavasszal, mi munkát végez ő benne. Nézd meg mindezeket és tudd meg, hogy mindez halvány kép arról a mennyei szélfúvásról, amelyik az anyaszentegyházban jár-kel. Itt szellő, ott vihar, emitt halálos szélcsend, amott egész mezőket megtermékenyítő hatalom… A szél, ahonnan akar, fú…
Szívedet tárd ki, jön a láthatatlan Vendég, suhanó, meleg, csíratámasztó Lélek.