Csodálkozva kell meglátnia minden lelkipásztornak saját magán, meg másokon is, hogy milyen óriási erő a gyengeség. Azt hiszem, hogy a csecsemőnek mondhatatlan ereje és ha¬talma, amelyik nagyobb és keményebb lánccal kötöz, mint a legzordonabb rabszolgatartó, az erőtlenségében, a tehetetlen¬ségében van. Hány férfit ismerünk, akinek életére elhatározó befolyással van ismételten egy törékeny asszonynak: az édes¬anyának alig sóhajtásban kifejezett kívánsága vagy tiltása, ugyanakkor, amikor hadseregekkel szembenáll és halálos fe¬nyegetésekkor nyugodtan szembenéz. Coriolanust egy megrepedni kezdő anyai szív törte meg; egy hadsereg nem bírt vele. Meg kell figyelni, milyen úrrá lesz egy család felett egy súlyos beteg. Ismertem kemény férfiakat, akik egész életen át különö¬sen halkan beszéltek s e szokásnak az volt a magyarázata, hogy édesanyjuk évtizedeken át gyógyíthatatlan szívbajban szen¬vedett. Mi nagyobb gyengeség, mint mikor a mártír végre összeesik és ronccsá lesz a pusztító hatalom alatt? És mi nagyobb erő, mint a mártír vére?
A lelkipásztor életének csak egyik fele. az aktivitás, másik fele a passzivitás. Figyeljük tehát meg, mit alkot egy lelkipásztor azzal, hogy szenved, micsoda szolgálatokat tesz azáltal, hogy mulasztani kénytelen. Micsoda fegyelmező erő van abban, hogy a lelkipásztor fáradt, agyondolgozta magát, már egy szalmaszál alatt roskadozik. Ezek a halvány, tántorgó, magu¬kat alig vonszoló, erőtlenné vált lelkipásztorok adják a néma, de felejthetetlen apológiát a pásztori szolgálat nagysága és méltósága mellett. A kálvária útjához lényegesen hozzátarto¬zott, hogy Jézus sokszor elesett rajta. A teher alatt eleső lelki- pásztor éppen estével sokszor előbbre viszi gyülekezetét, mintha griffmadárszerűen csapkodna a szárnyával. Néha a lel¬kipásztornak arra az oltárra, amelyre imádságait és szolgála¬tait teszi fel, fel kell tennie egészsége maradékát is. Látni fogja, hogy ez a legnagyobb szolgálata.
De Istennek más ereje is elvégeztetik az ilyen erőtlenség¬ben. A lelkipásztor ráeszmél arra, hogy abból is költött már, ami nem az övé. Valamelyik jámbor szent bőrt lopott egyszer, hogy szegényeinek csizmát varrjon. így tesz az a lelkipásztor is, aki magát gondatlanul a szolgálatban halálra gyötri. Ellopja családjától, gyülekezetének nagy ügyeitől azt az egyszeri és visszavonhatatlan életet és azt mások között kényelmi vagy fényűzési cikként széjjel osztja. A lelkipásztori élet, szellemi és testi erő egy nagy isteni tőke, amiről nem a gondnok ad szá¬mot, nem is a pénztáros vezet könyvet, hanem egyesegyedül maga a lelkipásztor felel. Talentum ez is és úgy kell forgatni, hogy szaporodjék. Isten már sok embert mentett meg azzal, hogy egyszer összeroskadni engedte.
Erőtlenségben elvégezett erő azután az is, hogy szolgálat közben a képesség nő. Valószínűleg mindenki tapasztalta, hogy minél többet prédikál, annál jobban prédikál. Nem lehet egy prédikációra jobban elkészülni, mint egy másik prédikációval. Ha azt várnák tőlem, hogy egy évben 10 prédikációt csináljak, nem azt az útat választanám, hogy minden ötödik vasárnap egy hónapi készülés után felmennék a szószékbe, hanem azt, hogy két hétig minden nap prédikálnék. Csodálatos, hogy mennyire berozsdásodik az igehirdető lelke, ha nem prédikál. Viszont egy-egy pergőtüze az igehirdetésnek új felfedezések¬kel, látásokkal, egyszóval csodákkal és áldásokkal jár.
Végül minden keresztyén élettapasztalás, minden rajtunk és általunk jelentkező isteni hatás erőtlenségben elvégezett erő. Magunkat meg kell üresítenünk, receptívvé, passzívvá ten¬nünk, hogy felfoghassuk a minket kereső erőket. A hit a lélek olyan erőtlensége a kegyelemmel szemben, amelyik egészen megadja és rábízza magát. Az áhitat olyan erőtlensége a lélek¬nek, amelyben teljesen átadja magát egy nagy ismeret, egy boldog tapasztalás hatalmának, ami úgy ráz minket, mint a siketnéma gyermeket a mennydörgés. És az engedelmesség nem egyéb, mint a léleknek mindenről lemondó olyan erőtlensége, amellyel az Igének hódol és neki szolgál. Csakugyan így elég nekünk az Ő kegyelme; olyan elég, hogy minden.