Március tizenötödikét a magyar nemzet örök ifjúságának ünnepéül üljük. E napon átmelegedünk a történelem tavaszának mámorától. Lehet, hogy a magyar pusztát még hó borítja, jégbilincs fogja le a folyókat, de tudjuk, hogy a tavasz jönni fog.
Az ifjúságnak ez a tavaszi fuvalma nemcsak szép és áthevíti, hanem a gyakorlati életben is nagyon hasznos és kötelező. Az ifjúság dicsősége az, hogy újra látásokat lát, ideálokkal telik el és hozzájuk igazodik. Minden március 15-ike új tájékozódás nemzeti eszményeink felé. Minden március 15-ike újra megkérdezi a magyar nemzet lelkiismeretétől: hová menjünk?
Lássuk e kérdés feleletét és a felelet nagy kérdését.
Monda azért Jézus a tizenkettőnek. «Vajjon ti is el akartok-é menni?»
Volt oka e szornorú, szemrehányó kérdésre. Kevéssel azelőtt jelentette ki, hogy útja a Golgotára visz. Elárulják, megfeszítik s az az élet, amely annyi dicsőséget ígért, a szenvedés és gyalázat nagypénteke lesz.
«Ettől fogva sokan visszavonulának az Ő tanítványai közül s nem járnak vala többé ővele».
Ezért fordul a maradékhoz, a leghívebbekhez: Vajjon ti is el akartok-e menni? Erre felel a Péter vallástétele: Hova mennénk, Uram? Örök életnek beszéde van tenálad!
E vallástétel nagyon sokat mond. Mondja először azt, hogy éppen a szenvedésben és a gyalázatban látszik leginkább a Krisztus dicsősége. Csak az tudja, ki Ő, aki elkísérte a Golgotáig s aki megállott árván, összetörten, egyedül, az Ő keresztje alatt. Mondja továbbá azt, hogy őket Krisztushoz nem külső kényszer, nem érdek, vagy számítás fűzi, hanem a Vele való közösség belső kényszere. Uram, kihez mehetnénk? Nemcsak, hogy nincs senki Hozzád hasonló, hanem, ha akarnánk is menni, ha egy egész világ csábítana és tépne el tőled: mi veled maradunk, mert Te vagy az Élet, Te vagy az Igazság, Te vagy az Út.
Ma éppen olyan panaszos hangon kérdheti Jézus a nemzeteket: vajjon ti is el akartok-e menni? Hányan hagyják el Őt s akik meg is maradnak mellette, csak virágvasárnapi csődület: nagypénteken senki sem lesz mellette, sőt mindenki ellene lesz.
Különös hangsúllyal kérdi a magyart, ti is el akartok-e menni? Annyi jel van arra, hogy ez a nép elforduljon tőle vagy csak szájjal tegyen bizonyságot mellette. El akartok-e menni ti, a nagypéntek és Golgota népe, ezeréves történelmetek legszomorúbb, legtragikusabb óráján? A döntés napjaiban, midőn minden kockára van téve s csak velem vállalhatjátok a kockázatot?
Feleljük reá, mi, nagypénteki magyarok: Uram, kihez mehetnénk? Lehet-e nekünk más vezérünk, más királyunk, mint Te? Ki lehet a mi paizsunk, reményünk, kővárunk és fundámentomunk, ha nem Te? Segíthet-e rajtunk más, mint Te? Örökéletnek beszéde van tenálad!
Hová menjünk? Erre a döntő kérdésre feleljen egy nemzet hitvallása:
Csak a Krisztushoz!
Ebből a feleletből egy új kérdés származik: miért?
Alapigénk megadja erre is a feleletet. Azért kell Krisztushoz mennünk, utána mennünk, mert örökélet beszéde van nála.
Mit jelent ez az egyesre, nem kell sokat magyaráznom. A Krisztus beszéde: tanítása, gondolatai, törvénye, egyszóval élete és szelleme az a teremtő erő, szervező hatalom, diadalmas közösség, amely az életet újjá, széppé, igazzá és örökkévalóvá teszi. Benne van a béke, az ihletés, a belső jutalom; Ő az az életerő, amelyik szívünket jóvá, életünket értékessé, jellemünket szentté teszi s megtölti földi világunkat égi erőkkel.
Nos, Jézus nemcsak az egyesek, hanem a nemzetek királya is. Éppen a református hittan igazsága az, hogy Krisztus a nemzetekkel is köt szövetséget, tehát Krisztusnak joga van az egész magyar nemzethez s azt a maga teljességében akarja megnyerni és újjáteremteni.
Krisztus a nemzeti élet Ura; Krisztus az örök és teljes magyar életút.
Ez azt jelenti: ez a nép soha naggyá nem lesz, ha csak nem a lelki megújulás, a Krisztusban való újjászületés útján. Nem anyagelvű, vagy haszonkergető elméletekre van szükségünk, hanem arra, hogy az Isten mélységeibe nyúljanak le a nemzeti élet hajszálgyökerei.
Krisztus sohasem adott politikai programmot, de az is bizonyos, hogy nem jó politikai programm az, amelyiknek alfája és omegája nem a Krisztus; s minden politikai programmban csak annyi jó; amennyi az Ő dicsőségének kisugárzása.
Krisztus nem volt nemzetgazda, de az is bizonyos, hogy nincs más igazságos háztartás, csak az; amelyik az Ő két nagy gondolatán nyugszik: az áldozat az igazi nyereség s velem teszitek, amit az én kicsinyeimmel tesztek.
Krisztus nem volt sem kapitalista, sem szocialista, — de bizonyos, hogy ezt a világkérdést csak az Ő szellemében lehet megoldani.
Krisztus nem volt diplomata; de a nemzetközi helyzetet megoldaná az Ő szelleme: a jó akarat, az igazságosság és békesség lelke.
A márciusi nagy tanítás tehát ez: befogadni és megbizonyítani, elhinni és megismerni, hogy Ő, a Krisztus, az élő Istennek fia!
Ő az élet, az út, az igazság!