Bocsásd meg, Urunk, hogy az érted vállalt legkisebb gyalázattól is meg szoktunk ijedni, mintha valami szörnyűség történne velünk. Engedd világosan látnunk, hogy aki hozzád valóban közel van, aki benned él, és akiben te élsz, annak ugyanaz a sorsa itt és az örökkévalóságban is, ami a tiéd. Adj nekünk bátorságot, hogy valóban mindent készek legyünk érted vállalni. És mindenre készek legyünk azokért, akiknek a lelki üdvösségéért felelőssé tettél minket. Akik között élünk. Akár hitetlenek, akár a kegyességnek a látszata van meg bennük. Őrizz meg minket attól, hogy ezek közé tartozzunk.
Kérünk téged, hogy minden látszat hadd hulljon le ma rólunk. Te leplezd le a hitünknek, engedelmességünknek, hűségünknek a hiányait, és készek vagyunk igazat adni neked, mert nem akarunk ilyenek maradni. Ilyen félkészek, ilyen hiányosak, gyámoltalanok és gyávák. Szeretnénk hitelesen a világ elé tárni, hogy ki vagy te. Szeretnénk úgy élni, hogy az téged dicsőítsen és másoknak mutassa az utat. Szeretnénk rólad úgy bizonyságot tenni, hogy az életünk felerősíthesse a bizonyságtételünket.
Könyörülj rajtunk, és segíts ezen a ponton előbbre lépni. Beszélj velünk ma még a csendben, kérünk. Adj nekünk csendet, és könyörülj rajtunk, hogy ne meneküljünk el a csend elől és előled mindenféle tevékenységbe és lármába. Szeretnénk ma elhallgatni, hogy te beszélhess. Szeretnénk neked mindenben igazat adni. Tudjuk, hogy neked mindenben igazad van.
Köszönjük, hogy eléd hozhatjuk mindnyájan a terheinket, a kételyeinket, a kétségeinket, fájdalmainkat, könnyeinket. Annyira rászorulunk mindnyájan a vigasztalásodra, erősítő kegyelmedre, világosságodra. Ajándékozz meg minket ezzel folyamatosan. És használj minket, hogy másoknak is továbbadhassuk ezeket az ajándékokat.
Ámen.
Mindenható Istenünk, szeretnénk most megalázni magunkat előtted. Úgy fel vagyunk háborodva, ha mások a legcsekélyebb mértékben is megaláznak minket vagy kétségbe vonják értékeinket. Segíts, hogy egészen világosan lássuk az arányokat, hogy ki vagy te, ennek a világnak az alkotója, igazgatója, fenntartója, a mi megváltó, szerető Atyánk, és kik vagyunk mi te előtted, átitatva képmutatással, tisztátalansággal, bűnnel.
Könyörülj rajtunk és ajándékozz meg minket igazi önismerettel, és segíts el minket helyes Isten-ismeretre.
Bocsásd meg, Urunk, hogy az elmúlt héten is olyan sok mindennel bántottunk téged. Bántottunk azzal, hogy ha egyszerűen kihagytunk a dolgainkból. Annyi mindenre volt idő, csak éppen arra nem, hogy előtted megálljunk, hogy elcsendesedjünk, és közben panaszkodunk amiatt, hogy sok minden hiányzik az életünkből. Hogyne hiányozna, hiszen ezeket mindet az előtted való csendben kaphattuk volna meg.
Bocsásd meg, ha magunkat jobban szerettük, mint másokat. Bocsásd meg, ha csak a magunk haszna vagy elsősorban az volt a szemünk előtt. Bocsásd meg, ha néha olyan irgalmatlanok, könyörtelenek tudunk lenni másokhoz, és elnézőek, nagyvonalúak önmagunkhoz. Bocsásd meg, hogy nem azonos mértékeket használunk.
Áldunk téged azért, hogy itt lehetünk előtted. Köszönjük, hogy még tart az életünk, s nem mondtál le arról, hogy mássá legyünk. Köszönjük, hogy egyetlen szavaddal egészen új dolgokat tudsz létrehozni az életünkben.
Ezzel az alázatos reménységgel vagyunk itt most. Megvalljuk, Urunk, hogy sokszor valóban olyan ez a világ körülöttünk, hol éltető víz nincs a kietlenben. Olyan szomjasak vagyunk sok mindenre lelkileg. Hisszük, hogy meg tudod elégíteni ezt a szomjúságot. Add nekünk most a te igédnek az élő vízét. És add nekünk azt az őszinte alázatot, hogy magunkra vesszük, komolyan vesszük és azonnal cselekesszük, amit mondasz.
Segíts, hogy tudjunk örülni annak az örömhírnek, ami a te nagy tetteidről, irántunk való meg nem érdemelt szeretetedről szól. S tudjunk bízni a te igaz ígéreteidben, hogy végre ne csak magunkra, ne csak a bajainkra nézzünk, hanem tereád, akinek ma is minden lehetséges, az is, ami az embereknél lehetetlen.
Ajándékozz ma meg bennünket igazi csenddel, a te igéddel, s áraszd ki ránk Szentlelkedet, s segíts, hogy másként menjünk tovább az úton.
Ámen.
Csütörtök este láttuk, milyen veszedelmes tévtanítókkal kellett megküzdenie Timótheusnak Efézusban. Ahogy Kálvin írja a hely magyarázatához: civakodó spekulációikkal, gyümölcstelen szóharcaikkal megosztották a gyülekezetet, feldúlták sokaknak a hitét, és aknamunkájuk nyomán irigység, viszály és rosszindulatú gyanúsítás támadt az emberekben. S láttuk azt, hogy ma is fennáll annak a veszélye, hogy ilyen munkát folytatnak emberek gyülekezetekben, és annak ilyen következményei lesznek.
Néhány dolgot néven neveztünk. Amikor pártpolitikai szempontokat kezd valaki hangoztatni, amikor másként ítéli meg például egyházi iskoláink helyzetét, vagy amikor egész egyszerűen nagyon is óemberi ambícióknak és indulatoknak ad hangot, s felelőtlenül fecseg, viszályt támaszt, megosztja az egységet, mérhetetlen sok kárt lehet okozni a Krisztus gyülekezetében. Nagy a felelősségük azoknak, testvérek, akik ezt akár tudatosan, akár figyelmetlenül teszik, és Isten igéje szerint súlyos ítéletük lesz.
A Szentlélek egységet munkál és békességet teremt. Aki nem ezt végzi, az nem Isten Lelkének a hatása alatt, hanem idegen lélek igézetében él és árt - folytatja Pál apostol egészen konkrétan és becsületesen Timótheus tájékoztatását, és arra figyelmezteti a most olvasott szakaszban, a 3. részben, hogy a helyzet egyre nehezebb lesz. „Tudd meg, hogy az utolsó napokban nehéz idők jönnek.” Melyek ezek az utolsó napok? Azok, amelyekben élünk. Timótheusnak itt nem a távoli jövőről ír az apostol, hanem a jelenről, amiben élt.
Az Apostolok cselekedeteiről írott könyv szerint az utolsó napok pünkösdtől Jézus Krisztus második eljöveteléig tartanak. Tehát benne élünk az utolsó napok nagy világkorszakában. Természetesen ezeken az utolsó napokon belül is lesznek még a legutolsó napok, amikről Jézus azt mondja, hogy ott különösen sok nyomorúság szakad majd az emberiség nyakába, az Ő visszajövetelét közvetlenül megelőző időszakban. De rohamosan közeledünk efelé, és ennek az előjeleit máris tapasztalhatjuk.
Ebben az időszakban a hívők helyzete egyszer-egyszer egy kicsit könnyebb lesz, másszor nagyon megnehezedik, de általában az jellemző, hogy szenvedniük kell az utolsó napokban. A világ, az emberek gondolkozása, a közerkölcs vagy közerkölcstelenség egyre messzebb kerül Isten törvényeitől, és a hívőknek ez mérhetetlenül sok szenvedést okoz.
A most felolvasott részben Pál apostol két kérdésre válaszol: elmondja, mi jellemzi ezeket az utolsó napokat és a benne élők többségét, és arról ír - valamivel rövidebben - milyenek legyenek a hívők, Isten gyermekei ezekben a nehéz időkben.
1. Mi jellemzi ezt az időszakot? Általában azigazsággal szembeni ellenállás és szeretetnélküliség. Pontosan az, amit Jézus is mondott. A Mt 24. részét érdemes ma délután elolvasnunk, ahol az Úr Jézus részletesen szól erről az időszakról, és amiket itt Pál apostol elmond, azok mind az Úr Jézus tanítására épülnek fel. Jézus mondja ott: a gonoszság megsokasodik, és a szeretet sokakban meghidegül. Ugyanezt olvastuk itt is. Hadd olvassam fel még egyszer ezt a listát: „Akkor az emberek magukat fogják szeretni, pénzsóvárak lesznek, dicsekvők, gőgösek, istenkáromlók, szüleikkel szemben engedetlenek, hálátlanok, tisztátalanok, szeretetlenek, kérlelhetetlenek, rágalmazók, mértéktelenek, féktelenek, a jónak gyűlölői, árulók, vakmerők, felfuvalkodottak, akik inkább az élvezeteket szeretik, mint Istent.”
Tizenkilenc jellemvonását sorolja fel itt Pál apostol ezeknek az utolsó napoknak, amikben élünk. Érdemes megfigyelni, hogy az első kettő és az utolsó kettő a szeretetre vonatkozik. A szeretet szót magában foglalja ez a négy kifejezés.
Azzal kezdi, hogy az emberek magukat és a pénzt fogják szeretni. És azzal fejezi be a listát, hogy az élvezeteket szeretni fogják, Isten viszont nem fogják szeretni.
Megint Jézus szavai jutnak eszünkbe, amikor egyszer összefoglalta az egész törvényt, a Mózes egész könyvét és összes rendelkezését ebbe a kettős egy parancsba: „Szeresd az Urat, a te Istenedet teljes szívedből, teljes lelkedből és teljes elmédből. Ez az első és nagy parancsolat. A második hasonlít ehhez: szeresd felebarátodat, mint magadat. E két parancstól függ az egész törvény és a próféták.”
Vagyis Jézus itt két parancsolatot adott, és nem hármat, mint ahogy némely mai tévtanítók próbálják ezt magyarázni, miszerint benne van ebben az Isten-szeretet, a felebarát-szeretet és az önmagam iránti szeretetnek a parancsa. Maga Jézus mondja -, hogy e két parancsolattól függ az egész törvény. Ez két parancs. Más az, hogy elfogadja magát, és más az, hogy szereti magát valaki.
Jézus is azt mondta: szeresd az Urat teljes szívedből, és szeresd felebarátodat legalább úgy, mint magadat. Ez a két parancs a lényege annak, ami szerint a hívőknek élniük kell.
És mi történik az utolsó napokban? Isten helyére a maga isteneit teszi az ember. Lesznek az emberek magukat szeretők, a pénzt szeretők, a gyönyöröket szeretők, élvhajhászok, és Istent nem szeretik - állapítja meg a végén.
Ez a kerete tehát annak a felsorolásnak, amit az utolsó napok embereiről el lehet mondani. És ilyen kereten belül nyilvánvaló, hogy semmi jó nem történhet.
Hogy folytatódik? Az ember önistenítésének a jellemzésével folytatódik: dicsekvők, gőgösek, istenkáromlók lesznek. Dicsekvők, kérkedők, gőgösek, kevélyek, büszkék, és istenkáromlók, vagy a másik fordítás szerint: káromkodók. Három olyan jellemvonás, ami kis óvodás koruk óta jellemzi a gyermekeinket és minket is. Ha csak szerét ejthetjük, dicsekszünk valamivel, már csak azért is, hogy a többieket egy kicsit lenyomjuk, s mutassuk, hogy többek vagyunk. A kevélység, a gőg, a büszkeség ott van a sejtjeinkben, a káromkodás meg nem is bűn. Mindennapos dolog. Egyáltalán mind a három, amit itt felsorol, olyan jelenség, amit nem is tartanak már bűnnek az emberek.
Azután következik öt fosztóképzővel ellátott kifejezés, ami azt jelenti: valami hiányzik. Ez az öt az emberi kapcsolatokra, azon belül is különösen a családi kapcsolatokra vonatkozik. Lesznek az emberek szüleikkel szemben engedetlenek, hálátlanok, szentségtelenek, szeretetlenek, kérlelhetetlenek. A kérlelhetetlen jelent könyörtelent is, és jelent engesztelhetetlent is. Nem lehet tőle bocsánatot kérni, nem képes megbocsátani. Kérni lehet, de nem engesztelődik meg. Nem lehet új szakaszt kezdeni egy vétek után, mert ő haragtartó. Csupa olyan dolog, ami nélkül lehetetlen emberi életet élni. Lehetetlen meghitt, meleg kapcsolatokat ápolni, amiben a sebzett lélek meggyógyul, ahol az ember új erőt kap, ahol emberek kölcsönösen jó hatással vannak egymásra. Ahonnan ezek hiányoznak, ott ilyen nincs.
De hogy ne hiányoznának ezek, amikor hiányzik a szeretet! - Ezzel kezdte az apostol. És ez az öt hiány a szeretet hiánynak a következménye. Belegondoltam, hogy soksok peres eljárásra nem kerülne sor, ha ezek nem hiányoznának az életünkből. Soksok embernek nem kellene orvoshoz mennie, ha ezek meglennének az életünkben. A gyermekek, az ifjúság, a nemzetünk, az emberiség jövője nem lenne ennyire aggasztóan sötét, ha ezek nem hiányoznának. Viszont, ha hiányzik az Isten iránti szeretet és az egymás iránti szeretet, akkor ezek feltétlenül hiányoznak az ember életéből.
S itt megy az apostol még tovább, még beljebb és még mélyebbre. És itt mondja ki ezt a fájdalmas megállapítást, hogy ez a métely, ami az utolsó időket megfertőzi, a gyülekezetbe is behatol és ott is bajt csinál. Mert ezek között az emberek között, akiket jellemzett, vannak vallásosak is. Olyanok, akiknél „megvan a kegyesség látszata, de annak az erejét megtagadják.”
Megvan a kegyesség látszata, de annak erejét megtagadják. Vagyis a vallásosságuk bizonyos formaságokban megjelenik az életükben, de egyáltalán nem hatja át a gondolkozásukat és az erkölcsüket. Ők azok, akik nagyon jól tudják, hogyan kellene élni, csak éppen nem úgy élnek. Ők azok, akik elvárják másoktól - főleg a gyülekezeten belül -, hogy tiszta házas- és családi életük legyen, a maguk gyakorlatában azonban apró bukások, sőt közönséges házasságtörések felett is szemet hunynak. Ők a gyerekeiket vallásosan neveltetik, de ha közülük egyik-másik Jézus Krisztus elkötelezett tanítványa akar lenni, megijednek és minden módon visszatartják ettől. Akár még úgy is, hogy eltiltják a gyülekezettől. És inkább nézik, hogy tönkremegy a gyerek bimbózó, kiviruló hite, csak az ő álmaikat keresztül ne húzza az, hogy valaki ebben az időben, az utolsó napokban, Jézus igazi tanítványa lesz. Óriási felelősség ez!
Ők azok, akik emlegetik Isten nevét, de valójában nem imádják Őt, és nem Úr az életükben. Beszélnek az imádkozás fontosságáról, de egyáltalán nem ismerik annak az erejét, ahogy itt olvastuk, és nem is gyakorolják azt. Valami ahhoz hasonlót talán, megvan az imádkozás látszata az életükben, de annak az erejét nem ismerik. Ők azok, akik sokkal inkább egy intézményhez kapcsolódnak, és nem ahhoz az élő személyhez, akinek adatott minden hatalom mennyen és földön. Tiszteletreméltó hagyományokat á-polnak, de nincs közösségük az élő Istennel. Vallásosságuk az életük külsején meglátszik bizonyos dolgokban, de az életük tartalmát teljesen érintetlenül hagyja. Pontosan úgy, ahogy Jézus beszélt erről a képmutatóknak, hogy megtisztítjátok a tál külsejét - csillog, villog -, belül azonban tele van utálatosságokkal és szennyel.
Testvérek, ez az újjászületés nélküli vallásosság életveszélyes dolog. Örökéletveszélyes dolog. Mert ezek az emberek végzetesen megtévesztik magukat. Azt gondolják, hogy ezzel, hogy a kegyesség látszata megvan az életükben, minden rendben van. Azt gondolják: üdvösségük is van. Márpedig, ha így lenne, akkor Nikodémus miért ment volna Jézushoz? Miért érezte, hogy valami lényeges hiányzik az életéből és pontosan az üdvösségében nem bizonyos? Nem tudja, hogy teljesített-e már mindent, amit ahhoz teljesíteni kell. És akkor egy ilyen kiváló, vallásos embernek, Izráel tanítójának miért mondta volna Jézus: szükséges újjászületned?
De akiknél a kegyességnek csak a látszata van meg, azok megtévesztenek másokat is. És ez megint nagyon nagy felelősség. Mert az őszintén Istent kereső, nem hívő ember találkozik egy ilyennel, és csak botránkozik. Csalódik. És útját állja az ilyen vallásoskodó ember az Istent kereső nem hívőnek.
Szeretettel kérem, olvassuk el ma ezt a fejezetet a Bibliából, a 2Timótheus 3. részét, és Isten előtt megalázkodva engedjük, hogy Ő egészen személyessé tegye nekünk ennek a résznek az üzeneteit És lássuk világosan, hol kell változnunk, miből kell megtérnünk, hogy a kegyességnek ne csak a látszata legyen meg az életünkben, hanem annak az erejét is tapasztaljuk! Hiszen mindnyájan azért nyafogunk, mert ez az erő hiányzik az életünkből. Magunk is ennek a hiánya miatt roskadozunk. Egymásnak sem tudunk ennek a hiánya miatt igazán segíteni, és Isten nekünk ezt kínálja. Azt az erőt, amelyik minden körülmények között megtartja az embert, hogy ne olyanok legyünk, akiknél csak a kegyesség látszata van meg, hanem Jézus Krisztus hiteles, világító követői, igazi tanítványai ebben a világban.
2. Éppen erre a kérdésre ad választ másodszor az apostol ebben az igében: milyenek hát ezek a hiteles Krisztus-tanítványok az utolsó napokban, amikor nehéz idők állnak be?
Ezek a tanítványok is benne élnek az Istentől elrugaszkodott világban. Abban a világban, amelyikben lesznek az emberek magukat szeretők, pénzszeretők, Istent nem szeretik... És ott élnek azok között, akiknél a kegyesség látszata megvan ugyan, de annak erejét megtagadták. Milyenek ők és milyenek legyenek?
Kétszer is elhangzik ez a határozott felszólítás ebben a szakaszban: de te ... Pál apostol sok mindenről ír, s megáll, képzeletben Timótheusra néz, aki ott küszködik Efézusban a sok bajjal-gonddal, s azt mondja: de te ... De te merj más lenni! Ne ússz a világgal, ne engedj ezeknek az igényeknek, ne hasonulj hozzájuk. El ne felejtsd, mit mondott az Úr Jeremiásnak: ők térjenek meg tehozzád, de te ne térj őhozzájuk. Nem büszkeségből, hanem az ő érdekükben. Ha te is olyan leszel, mint ők, velük együtt elveszel. Ha megmaradsz annak, akivé Isten tett, olyan áron is, hogy egyedül maradsz, akkor segíthetsz rajtuk. Akkor lesz kibe kapaszkodniuk. Akkor van egy irányjelző, egy útmutató tábla, és aki tájékozódni akar, és komolyan veszi a kiírást, az odatalálhat Istenhez. Timótheus, ez életkérdés az egész társaságnak. A körülötted élő hitetleneknek, meg a formálisan vallásoskodóknak, mindenkinek, hogy te milyen vagy. Rá lehet-e ismerni Jézusra, ha tereád néznek? Hogy megjelennek-e krisztusi tulajdonságok benned? Akkor is, ha emiatt sokat kell szenvedned. Mert emiatt egyre többet kell szenvedned. Mert a krisztusi gondolkozásmód és magatartás egyre idegenebb lesz ebben a világban. Egy igazi Krisztus-tanítványnak a puszta jelenléte irritálja, bosszantja, provokálja a körülötte élő világot, mert ítélet azon a világon, amelyikben él. És itt nekünk komolyan, világosan kell látnunk, hogy Isten igazi gyermekeinek szenvedniük kell mind az ateista, az istentelen közegben, mind a vallásos közegben - ahol csak a kegyesség látszata van meg, de annak erejét nem ismerik. Egyformán kell szenvedniük a hívőknek mind a két közegben, ahol csak máz a vallásosság, de nem hatja át az életet.
Isten gyermekei olyan furcsák, hogy nem hajlandók gyűlölni senkit. Őt sem, meg annak az ellenségeit sem. És nem hajlandók gyűlölni akkor sem, ha mind a ketten ellenségesen viszonyulnak őhozzá, azért mert ő nem hajlandó gyűlölni egyiket sem.
Ezekben az időkben gyakran kell efféle miatt szenvedniük a hívőknek. Mert Jézus tanítványai olyan furcsák, hogy akármit mond a világ, és akármiféle új szexológiát tanítanak, ők megelégszenek a házastársukkal. Van egy ilyen furcsa tulajdonságuk. És úgy is boldogok és elé-gedettek.
Olyan furcsák, hogy a gyerekeiket nem bálványozzák, hanem szeretik. Ez ugyan sokkal nehezebb, de vállalják ezt. Hogy noha sok gyereket vállalnak, mégsem a gyerek van az életük középpontjában, hanem Isten. És érdekes módon így járnak jól a gyerekeik is.
Olyan furcsák a Krisztus-tanítványok, hogy nem nekik vannak terveik a gyerekeik jövőjére nézve és nem azt akarják tűzzel-vassal megvalósítani, hanem Istentől kérdezik: mik az Ő tervei a gyerekeik jövőjével. Olyan emberek ők, hogy nem lesznek féltékenyek, ha kiderül, hogy a hitre jutott gyermekük jobban szereti az Urat, mint őket. Tudják, hogy őket is így fogja igazán szeretni. A gyerekeiket nem sikeres emberekké akarják nevelni, hanem Istennek engedelmes emberekké. Nem gazdagokká akarják tenni őket, hanem irgalmas szívűekké, mert hogy Jézus is ilyen volt, és azt szeretnék, ha Őreá hasonlítanának.
És nem a munkakörülményeik miatt panaszkodnak örökké, hanem sokszor nagyon rossz körülmények között is a munkájuk minőségére figyelnek oda, mert úgy dolgoznak, mint akik az Úrnak tartoznak számadással, és egyáltalán az egész életük - beleértve a munkájukat is - erkölcsi színvonalára figyelnek. Furcsák ezek a Krisztus-tanítványok, mert Jézust mindenek felett szeretik. Őhozzá minden körülmények között ragaszkodnak, és Őt akarják felmutatni ennek a világnak. Akkor is, ha emiatt egyre többet kell szenvedniük.
Erre készíti Pál apostol Timótheust. „De te maradj meg mindazokban, amiket hallottál, tudván, kitől tanultad; hogy kisgyerek korod óta ismered a szent írásokat,” és láttad az én példámat. Éppen ezért kövessed tanításomat, életmódomat, szándékomat, hitemet, szeretetemet, állhatatosságomat! És kövessed üldöztetésemet, szenvedéseimet is, amelyek - és elsorolja a helyeket, hol estek rajta. És a helységek között ott van Lisztra város neve is.
Timótheus lisztrai volt, és valószínűleg saját szemével látta, amikor az apostolt megkövezték Lisztrában. És azt gondolván, hogy meghalt, kivonszolták a városon kívül és otthagyták. És ő ezt is vállalta Jézusért. És Jézus ebből a félholt állapotból is megmentette őt, mert még használni akarta.
Az előző alkalmakon arról volt szó, hogy Pál apostol itt lelkigondozza Timó-theust. Aki nem ismeri, nem érti a dolgokat, azt mondhatná: szép lelkigondozás! Azt mondja neki: ne keseredj el, édes fiam, lesz ez még rosszabbul is. Egészen szörnyű lesz, és ha hűséges maradsz, akkor esetleg úgy jársz, ahogy én jártam. Nem ilyen hangon és hangsúllyal írja ezt neki, de lényegében ezt. Mert a lelkigondozáshoz a becsületesség feltétlenül hozzátartozik. És az apostol tudja: egyre nehezebb lesz keresztyénnek lenni.
Olyannak nem lesz egyre nehezebb lenni, akiknél a kegyességnek csak a látszata van meg, de elkötelezett Krisztus-tanítványnak lenni egyre több szenvedést jelent.
De te maradj meg! Miért? Mert azok, akik másokat eltévelyítenek és ilyen téves tanokat hirdetnek, egyszer meg fognak szégyenülni. Egy ideig sikereket érhetnek el, akár meredeken is felfuthat a karrierjük, egyre többeket eltévelyíthetnek, tábort gyűjtenek maguknak, de egyszer csak mindenki előtt nyilánvalóvá lesz: hazudtak. Az evangélium igazsága viszont önmagában is megáll, és arról az fog kiderülni: igaz. Ezért maradj meg az evangélium igazsága mellett. Ezért maradj meg Jézus Krisztus mellett, akkor is, ha jobbról-balról bántanak miatta, mert akkor túlélsz mindent. Túléled ezeknek a tiszavirág életű sikereit, túlélsz mindenféle rendszert és rendszerváltozást, túléled ezt a világot is, ezt a nagy világkorszakot, az utolsó napokat, és együtt leszel Jézussal az Ő dicsőségében.
Aki itt ragaszkodik hozzá a gyalázatban is, mások üdvössége érdekében, az lesz vele odaát a dicsőségben. Maradj meg hát, Timótheus, akármit mondanak rólad, és akármit csinálnak veled. Ragaszkodj Krisztushoz, az igéhez, és közben mutasd a megmenekülés útját azoknak, akik között élsz.
Az utolsó napokban nehéz idők jönnek, ezeket mi sem kerülhetjük ki, de a túlélés csak Krisztusban van.