7. A JÓ MUNKÁS

Három hete már, hogy abbahagytuk a Timótheushoz írt második levél tanulmányozását, Isten Szentlelkének a segítségét kérve, folytassuk ezt most.
Talán emlékeznek még a testvérek, hogy képeskönyvet nyújt át Pál apostol Timótheusnak. A múltkor három, mélyen belénk vésődött képet vettünk sorba: a katonának, az atlétának és a földművesnek a képét. Mindhárommal azt akarta szemléltetni az apostol a fiatal, nehéz helyzetben levő Timótheusnak, hogy igazi eredményeket csak nehéz munkával lehet elérni. A Krisztus szolgálatában gyönyörű eredményei vannak a munkának, hiszen halhatatlan lelkeket menthet meg Jézus Krisztus tanítványa a kárhozattól az örök életre, de ez bizony nehéz munka, kisértések vannak közben, sok lemondással, áldozattal is jár. Ezzel jó, ha számol mindenki, aki ezt a gyönyörűséges, életmentő munkát végzi. És ne riassza meg Timótheust az, hogy néha nagyon sok nehézséggel találkozik ebben a szolgálatban.
Az egyik fő nehézsége az volt - mint láttuk -, hogy sok rafinált, gonosz tévtanító igyekezett megzavarni az efézusi keresztyén gyülekezet életét, és Timótheus sokszor egyedül érezte magát a velük vívott harcban. Sajnos voltak, akik hittek nekik, még a hívő keresztyének között is, akiknek elcsavarták a fejét a hamis tanítással, és Pál apostol most erre nézve ad Timótheusnak nemcsak bátorítást, hanem egész konkrét tanácsokat, hogy mit csináljon.
Ebben a most olvasott szakaszban is három képpel szemlélteti az apostol, hogy mi a feladata a fiatal Timótheusnak. A jó munkásnak a példáját említi, azután bizonyos edényekről volt szó, s végül: hogy milyen az Úr szolgája.
1) A jó munkás képe tehát az első. „Isten színe előtt kérd őket: ne folytassanak haszontalan szóharcot a hallgatók romlására. Igyekezz kipróbált emberként megállni Isten előtt, mint olyan munkás, aki nem vall szégyent, hanem helyesen hasogatja az igazság igéjét. A szentségtörő, üres fecsegők elől pedig térj ki, mert egyre messzebb mennek az istentelenségben, szavuk úgy terjed, mint a rákos fekély. Közülük való Hümenaiosz és Filétosz, akik az igazság kérdésében eltévelyedtek, amikor azt mondják, hogy a feltámadás már megtörtént, és ezzel feldúlják egyesek hitét.”
Azt mondja az apostol Timótheusnak: legyél jó munkás! Olyan munkás, aki nem vall szégyent, aki Isten előtt becsületesen megáll, aki helyesen fejtegeti az igazságnak az igéjét. Mert nem mindenki ilyen munkás. Vannak rossz munkások is, akik nem az igazság igéjét fejtegetik, hanem a saját gondolataikat. Akiknek nem a hallgatók üdvössége fontos, hanem a saját népszerűségük. Akik nem Jézus Krisztusra mutatnak mint egy nagy mutatóujj, amilyen Keresztelő János volt például, hogy íme az Isten Báránya, Őt kövessétek, Ő az, akit megígért az Isten, Ő segíthet rajtatok, hanem magukat teszik fontossá, ők akarnak a középpontba kerülni.
S hogy lehet ezt elérni? Úgy, hogy valami könnyebbet, színesebbet, valami érdekeset, megkapót prédikálni az igazság egyszerű igéje helyett. Valami modernet, amit könnyű eladni, amit hallani akarnak a hallgatók, de ami nemhogy nem segít rajtuk, hanem feldúlja a hitüket, egyre messzebb viszi őket az istentelenségbe, és a hallgatók romlására történik mindez. Őket azonban ez nem érdekli, őket az érdekli, hogy az ő személyük legyen fontos, ők kerüljenek a középpontba és a levélnek egy másik részéből tudjuk, hogy még anyagi haszonnal is járt ez a tévtanítás.
Pál apostol azt mondja: egyrészt, Timótheus, légy szíves élesen megkülönböztetni a jó munkást ezektől, másrészt igyekezz te magad jó munkás lenni, aki helyesen fejtegeti az igazság igéjét, aki pontosan tudja, mit ígért Isten, hogy mit tanított Jézus, hogy mitől üdvözülnek a gyülekezetbe betévedők, és mitől növekszik a gyülekezet hitre jutott tagjainak a hite. Hogyan növekednek az engedelmességben, a szeretetben, a szolgálatban - te ezt tanítsd nekik. A lelki munkás feladata a tanítás, de nem mindegy, hogy valaki mit tanít, és hogyan tanítja.
Nagy felelősség másoknak a végső dolgokról, Isten igazságairól, az igéről beszélni. Ebben a szakaszban ez a hangsúlyos: az igét hirdesd, az igazság beszédét! Ne a saját ötleteidet, ne a legfrissebb olvasmányaidat ismertesd a gyülekezettel. Lehet, hogy azt is fel tudod használni majd valamikor, de nem az menti meg őket, hanem az az ige, ami az Isten szájából származik - ahogyan Isten az Ézsaiás könyvében ígéri. Vagy ahogy István vértanú a halála előtti hosszú prédikációjában mondta: Mózes élő igéket vett a mi Urunktól, és azokat adta a mi atyáinknak. Élő igéket venni Istentől. Világosan lásd, Timótheus, hogy a szádban nincs ige, csak ha Isten az Ő beszédét adja a te szádba. Az viszont csodát művel. Azzal Ő maga újjáteremti azokat, akik hittel befogadják a hallgatók közül, de még a hitet is Ő munkálja bennük. De csak olyan munkás által tud munkálkodni a mindenható Isten, aki egészen kiszolgáltatja magát neki, aki félreteszi az ötleteit, a maga szempontjait, aki nem magát akarja adni, hanem Jézusra mutat. A keresztről beszél. A valódi megoldást ajánlja azoknak, akiknek megoldásra van szükségük. Helyesen fejtegeti az igazság beszédét.
Ezeknek a tévtanítóknak, nem az volt fontos, aki küldi a munkást, Jézus Krisztus, nem azok voltak fontosak akikhez küldte, az ő üdvösségük, nem a reábízott üzenetnek a hitelessége, tisztasága volt fontos, hanem ők maguk. A küldött. Nekik tapsoljanak, ők legyenek népszerűek, nekik legyen ebből erkölcsi és anyagi hasznunk, s kit érdekel, hogy amit mondanak, igaz vagy nem, hanem, hogy milyen hatása van. Szörnyű következményei lettek ennek a tévtanításnak.
Egyre messzebb viszik a hallgatókat az istentelenségbe, holott az lenne a cél, hogy egyre közelebb segíteni őket az élő Istenhez. A hallgatók romlására folytatnak haszontalan szóharcokat, szavuk úgy terjed, mint a rákos fekély. Megfertőz másokat is a tévtanítás. Sokkal jobban tennék, ha hallgatnának. Te legyél jó munkás, mert nagyon sok rossz munkás van.
Kettőt név szerint is megemlít. Azt mondja: az igazság kérdésében eltévelyedtek, amikor azt mondják, hogy a feltámadás már megtörtént, és ezzel feldúlják egyesek hitét.
Mit jelentett ez? Ez divatos tévtanítás volt már az I. században, aztán újra és újra előjött az egyháztörténet során. Most is újra virágzásnak indult az utóbbi évtizedekben. Azt tanították, hogy a feltámadás már megtörtént. Valóban megtörtént Krisztus feltámadása, és megtörtént a Krisztusban hívők lelki feltámadása, amikor azt mondja Jézus: aki hisz énbennem, ha meghal is, él. Vagy amikor Pál apostol azt írja az efézusi levélben: titeket is életre keltett, akik halottak voltatok a ti bűneitekben. Tehát, aki hisz Krisztusban, az kapja az Ő életét, annak örök élete van. De a testi feltámadás még nem történt meg! Az a Krisztus második eljövetelkor történik, de akkor megtörténik.
Ezek a tévtanítók egyrészt tagadták, hogy lesz testben való feltámadás, mégpedig amiatt tagadták, mert nem Jézus tanítását fogadták el, hanem keverték azt a görög filozófia tanításaival, miszerint a test a léleknek a börtöne, és boldog az ember, amikor ez a rusnya test végre meghal, és a lélek kiröppenhet belőle, mint börtönből, és teljes szabadsága lesz. A Biblia nem ezt tanítja. A Biblia a test megváltásáról is szól, és arról, hogy Isten dicsőséges testet ad majd a feltámadáskor a benne hívőknek. Istennek az egész ember fontos: test és lélek egyaránt - ez a bibliai tanítás. Amaz meg a görög pogánysággal elegyített tanítás volt. Tehát egyrészt a testi feltámadást tagadták, másrészt, ha már megtörtént a feltámadás, akkor a bűnnek nincs hatalma rajtunk. Akkor az ember bármit cselekedhet - ők ezt tanították. Nincs erkölcsi felelősség, hiszen már feltámadtunk, olyan mindegy, mit csinálok, Isten nem kér számon rajtunk semmit. Akkor nincs szenvedés, akkor a hívő nem lehet beteg, ha igazán hívő, hiszen megtörtént a feltámadás. Csupa öröm az élet, csupa ragyogás.
Veszedelmes tévtanítás ez napjainkban is, mert persze, hogy nagyon sok örömöt is jelent a Krisztus követése. Olyan örömöt, amit csak a Krisztus követésében tapasztalhat meg Isten újjászületett gyermeke, amihez foghatót ez a világ nem adhat, semmi módon. Ugyanakkor, átéljük, hogy szenvedés is van sokféle formában. Sokféle nyomorúságban is részük van a hívőknek. A hívők is meghalnak egyszer, és a hívő is lehet beteg. Gyógyíthatatlan beteg is. Nem igaz az, hogy a hite erőtlensége miatt marad beteg. A rajongó gyülekezetekben ma is tanítják ezt: higgy, és feltétlenül meg kell gyógyulnod. A te hiteden múlik, mi történik veled. Higgy, és sikeres ember leszel. Annyi pénzed lesz, hogy meg sem álmodod. Ez hazugság, ezt Isten sehol nem ígérte az övéinek. Veszedelmes tévtanítás!
Timótheus is beteg volt, Pál apostol is beteg volt, és amikor nagyon imádkozott gyógyulásért, Jézus azt mondta: te így maradsz, mert így lesz igazán egyértelmű, hogy ha egy ilyen gyenge fizikumú öregember is olyan nagy teljesítményeket mutat fel, akkor az nem az ő produkciója, hanem a kegyelem, a benned élő Krisztus segít el téged olyasmire. Pál azt mondta: rendben van! Jobb lett volna egészségesen, de ha elég nekem az Ő kegyelme, akkor én boldogan vállalom ezt.
Fontos, hogy amikor bármiféle új tanítást hallunk, amik a legtöbbször nem újak, hanem évszázadok óta szajkózzák őket, s így újra és újra virágkorukat élik, akkor azt tegyük az ige mérlegére. S ezért nagyon fontos az, hogy az igét egyre jobban ismerjük. A Bibliát, a Szentírást. Tartalmilag és összefüggéseiben is. A gondolatait is. Félelmes, testvérek, hogy egy-egy bibliaórán is milyen szomorúan derül ki, hogy a saját gondolatait magyarázza valaki, ahelyett, hogy a Bibliát megismerte volna már, és azt mondaná, amit arról a kérdésről Isten igéje, a Szentírás tanít. Mondja azt, amit a nagymamájától hallott, amit ilyen-olyan tanításokból összeszedett, vagy amit szeretne, hogy legyen, vagy gondol. Ezt tették a tévtanítók.
Ezért mondja Pál Timótheusnak: nagyon vigyázz, hogy helyesen hasogasd az igazság igéjét. Szép kifejezés ez: hasogatni. A különböző nyelvű bibliafordítások küszködnek azzal, hogy ezt visszaadják, Károli megtalálta ezt a görög igének megfelelő magyar szót. Ami azt jelenti, hogy ha egy nagy hasáb fát teszek a tűzre, az füstölög egy ideig, nem kap bele. Azt fel kell hasogatni előtte, hogy aztán lángra lobbanjon és meleg legyen belőle. Ha egy nagy darab sült húst oda tesz valaki az asztalra a vendégsereg elé egyben, s azt mondja: tessék, egyétek! Hát hogy nyúl hozzá, meg ki lesz az első, aki hozzányúl, vagy foga közé veszi, mint a mi eleink, vagy hogyan? Azt szeletelni kell, s aztán egy-egy szelet jut mindenkinek. Itt erről van szó. Azt a nagy igazságot, amit Isten az Ő igéjében adott, Timó-theus, ezt te szeleteld a gyülekezetnek. Úgy szolgáld fel, hogy az ehető legyen. Alkalmazd az akkori helyzetre, de megfelelő módon, adekvát módon alkalmazd. Ne azt mond, ami éppen eszedbe jut, hanem újra és újra kérd el Istentől: most mi az ideillő ige. És amikor egy-egy ember problémájára keresel választ, akkor is helyén mondott igét mondj.
Helyesen hasogasd az igazság beszédét. Csakugyan úgy van az, ahogyan egyszer valaki mondta: van, aki tudja mit beszél, s van, aki beszél, amit tud. Nagyon sokszor beszélünk, amit tudunk. Azt mondja Timótheusnak: te tudd, hogy mit beszélsz! Kérd el Istentől: ide most milyen ige illik, s azt az igét nekünk most hogy kell értenünk. Melyik része itt a leghangsúlyosabb. Hasogasd az igét, és helyesen.
Enélkül mindenki mondani fogja a magáét, és akkor alakul ki a gyülekezeten belül is a haszontalan szóharc a hallgatók romlására, amelyik egyre messzebb visz Istentől, és terjed, mint a rákos fekély. Ostoba és éretlen vitatkozásokkal rombolják az emberek egymás hitét.
Két olyan dolgot hadd említsek meg, testvérek, ami az utóbbi időben több gyülekezetben ilyen károkat okoz. Jó lenne, ha ezt ma becsületesen megvizsgálnánk: nem engedtünk-e mi is ennek? Ami kiválóan alkalmas szócsatákra, alkalmas arra, hogy embereket egymásnak ugrasszunk, akik jó barátok voltak, vagy mind a ketten hívő keresztyének, Jézus Krisztus tanítványai, és kiválóan alkalmas, hogy gyülekezeteket megosszanak vele.
Az egyik a politizálás. Különösen, ha pártpolitikai szempontokat kezdenek emlegetni; a másik mostanában divattá lett: az egyházi iskolák megítélése. Két olyan kényes téma, amit, ha elkezdenek, pillanatok alatt hajba kapnak emberek, és nevet az Ördög.
Mit mond itt Pál apostol Timótheusnak? Azt mondja: kerüld az ilyesmit. És ehelyett helyesen hasogasd az igazság igéjét. Vedd elő a Bibliát, és Istentől elkért üzenetet, tanítást, útmutatást adjál azoknak, akikkel beszélhetsz. Az nem lesz ostoba és felesleges vita, ami sehova sem vezet, és amitől semmi nem lesz jobb, csak emberek válnak ellenséggé. Nagy felelősség, testvérek, amikor valaki így összeugraszt embereket. Isten előtt pedig szigorú ítélete lesz az ilyennek. Erről beszél a Szentírás.
A Szentlélek az egység Lelke, és az egységet munkáló Lélek. Amikor a hívők sokaságának szívelelke egy lesz (Csel 4.). Az ördögi lélek a megosztó lélek. Éket verni mindenhova, ha nincs repedés, majd csinálunk, utána kéznél van az ék, s már ütjük is be. Tágítjuk a repedést, hadd marják egymást!
Isten igéje határozottan óv minket ettől. Aki valóban hívő ember, azt a Szentlélek vezeti, és az az egységet munkálja, és a békéltetés szolgálatát végzi. Jó lenne ma mérlegre tenni magatartásunkat, és gondolkozásunkat ebből a szempontból is.
2) A másik kép ezeknek a bizonyos edényeknek a képe. Azt mondja: „Nagy házban mindenféle edény van, és ha valaki megtisztítja magát, akkor megbecsült, megszentelt edény lesz, az Úrnak hasznos, és minden jó cselekedetre alkalmas.”
Mi az a nagy ház? A nagy ház az Isten egyháza, az Isten háza. S mik azok az edények? A hívők, azon belül is a tanítók, akiket Jézus Krisztus kiválasztott, hogy másokat tanítsanak. Gondoljunk arra, amikor Sault, a későbbi Pál apostolt elhívja (Csel 9), azt mondja Jézus Aná-niásnak: Ő választott edényem nékem, hogy hirdesse az én nevemet a pogányok és a királyok előtt is. Pál apostol ennek alapján mondja magáról a korinthusi levélben, hogy a mi kincsünk cserépedényekben van. Elé tesz egy jelzőt, és azt mondja: én nagyon törékeny vagyok, de kincset hordozok. Krisztust hordozom, a Krisztus váltságáról szóló jó hírt hordozom, amit, ha hisztek, ti is üdvözültök.
Ez nagy kincs. Az edény nem fontos, az cserépedény, egyszer összetörik, elfelejtik, de a kincs, ami benne van, az evangélium, az fontos. Az edények tehát a hívők, konkrétabban a tanítók, a ház: az egyház. S azt mondja: vannak tiszta és tisztátalan edények, és a feladat az, hogy tiszta legyen az edény. Ha pedig nem az, akkor tisztítsa meg magát, hogy megbecsült, megszentelt edény legyen, Isten használatára félretett, megszentelt, az Úrnak hasznos, és minden jó cselekedetre alkalmas.
Mit jelent ez? Azt jelenti, hogy a tiszta tan után - amiről az előbb volt szó - a megszentelt élet következik. Timó-theus nagy kérdése volt: mit csináljon a tévtanítókkal vívott harcban? Azt mondja Pál apostol: tiszta legyen a tanításod, és azt határozottan hirdesd, és megszentelt legyen az életed. Másképp nehéz lesz hitelesen tanítani. Minden mögött, amit mondsz, legyen ott az életed. Amit másoknak ajánlasz, azt előbb te kezdd el megvalósítani. Te legyél az első a gyülekezetben, aki engedelmeskedsz annak az igének, amit Isten a szádba ad, és így tovább mered adni másoknak is. Így Isten folyamatosan tisztítja és tisztán tartja majd az életedet, és olyan edény leszel, amibe bele lehet tenni az Isten szent igéjét. Olyan templom leszel, amiben ott lakik az Isten Szentlelke, - ahogyan ezt egy másik helyen írja az apostol.
Mi ennek a feltétele? Itt mond két különös szót Pál, kétszer is előfordul ez a szópár mai igénkben. Azt mondja: kerüld és kövesd. Kerüld - ez negatívum, s felsorolja mi mindent: ezeket a vitákat, tévtanítókat, szóharcokat, és kövesd - az új fordítás így adja vissza: törekedj - az igazságra, a hitre, a szeretetre, a békességre. Mind a két szó rendkívül határozott, kemény tartalmú. A kerüld szó azt a magatartást fejezi ki, amikor Potifárnak a felesége megkörnyékezte Józsefet. József csak úgy tudja kitépni magát a szerelmes asszony karjaiból, hogy az a ruháját is lehúzza róla, s József inkább ott hagyja, csak elmenekülhessen, mondván: hogyan követhetném el ezt a bűnt az én Uram, Isten ellen, meg Potifár ellen is? Amikor valaki ilyen határozottan ellenáll a csábításnak, amelyik nagy kísértés lehetett neki, s amibe ha belemegy, mindenki megmagyarázhatta volna: ő áldozat volt. Nem is ő kezdeményezett stb. De Józsefben egyértelmű az eltökéltség, hogy semmit nem csinál, amiről tudja: Isten igéjével ellenkezik. Kerül, amibe kerül! Börtönbe került. Akkor sem csinálom, ami Isten igéjével ellenkezik, ha minden porcikám vágyna rá.
Ez a férfias, kemény, határozott eltökéltség, és ennek a következetes megvalósítása az, amit ez a kis szócska jelöl. Jellemző-e ez ránk? Félelmes, testvérek, ahogy játszunk a bűnnel. Ahogy költjük a meséket, s magyarázzuk: miért kerültünk bele. Mások vittek rossz utakra engem. Mindenki így csinálja, későn eszméltem. Kinek okoztam ezzel kárt? És így tovább ... Soroljuk a mentségeket, mert tudjuk a szívünk mélyén, hogy van mentegetni valónk.
Isten igéje ma arra bátorít minket, hogy engedjük, hogy az Ő Szentlelke ilyen keménnyé tegyen minket minden bűnnel szemben. S határozott nemet mondjunk a legelején már, mert minél inkább belemegy az ember, vagy foglalkozik a lehetőségével, annál nehezebben tud a végén nemet mondani.
A másik szó ugyanilyen határozott tartalmú. Az a vadászatból vett szakkifejezés, amikor a vadász már kiszemelte azt a vadat, amelynek a nyomában van, üldözi és mindenképpen el akarja ejteni, vagy már elejtette, és akkor természetesen meg akarja találni, és hazavinni mint zsákmányt. Nem csinál olyat a vadász, hogy lelőtte, aztán megfordul, mint aki jól végezte dolgát. Nem végezte még a dolgát, azt haza kell vinni valahogy a vállán, vagy akárhogyan. Azért jött. Elhatározza magában, hogy árkon-bokron keresztül, és nem számít, hogy a tövisek egy kicsit fölvérzik. Itt nagyobb ügyről van, és azt a célt ő el akarja érni. Ez a keresd vagy törekedj - amiről itt szó van.
Nos, erre biztatja az apostol Timó-theust, és erre biztat Isten ma ezen az igén keresztül minket. Szedjük össze magunkat a kísértés elleni harcban, és mondjunk azonnal és egyértelműen nemet mindenre, ami nem Istentől van, és sokkal elszántabban törekedjünk mindarra, amit Isten tűzött ki célul elénk, vagy amit Ő kínál, csak oda kellene menni Őhozzá, hogy elvehessük az ajándékot. Közben sok akadály van, hogy ne keljek fel reggel, ne nyissam ki a Bibliát, mert most nincs csönd, nem tudok imádkozni, meg most nem lenne taktikus megbocsátani vagy bocsánatot kérni stb.
Arra bátorít Isten minket: kerüld és keresd, és akkor megtisztított edény lesz az életünk, amibe Isten sok jót tehet, hogy aztán továbbadjuk másoknak. Olyan kedves és szép ez a kifejezés. Sokáig ízlelgettem és azért imádkoztam, hogy bár ilyen lenne és ilyen maradna mindig az életem. Olyan megszentelt edény, amelyik az Úrnak hasznos, és minden jó cselekedetre alkalmas. Nem szeretnék az Úrnak haszontalan lenni, és az általa elkészített jó cselekedetek elvégzésére alkalmatlan. Magamtól az vagyok, de azt mondja: tisztítsa meg magát az ember, és annak az útja ez: kerüld és kövesd.
3) A harmadik képről - ő is röviden ír, én is rövidebben szólok. Ez az Ószövetségből ismert szép kifejezés: az Úr szolgája. „Az Úr szolgája ne viszálykodjék, hanem legyen barátságos mindenkihez, tanításra alkalmas és türelmes, aki szelíden inti az ellenszegülőket is, hátha Isten megadja nekik egyszer, hogy megtérve megismerjék az igazságot és felocsúdjanak az Ördög csapdájából.”
Az Úr szolgája. Timótheus, te az vagy, el ne felejtsd, és maradj is az. Jézus Krisztus tulajdona vagy. Ő megvett, mint ahogy a rabszolgát abban az időben megvásárolták, s attól kezdve az a rabszolga - itt ez a szó van egyébként, az Úr Jézus rabszolgája - a gazdájának a tulajdona volt, aki azt csinált vele, amit akart. Nem beszélték meg a dolgokat, nem kérdezte a véleményét. Fájó ez az abból az időből származó megállapítás, de beszélő szerszám volt a rabszolga. Nos, Pál erre emlékezteti Timótheust: te így adtad oda magadat Jézus kezébe. Persze nem kell félned attól, hogy Ő rosszra használ, vagy árt neked, vagy bánt, vagy bármi olyat végeztet veled, amiben tönkremész. Ő gyalázatos dolgokra nem használ fel. A bűn szolgája gyáva rab, a Krisztusé szabad. Csodálatos szabadsága van a Krisztus rabszolgájának - érdekes ellentmondás, paradoxon, de így van. Tehát ne felejtsd el, hogy te az vagy.
S mi következik ebből? Az, hogy egyre jobban hasonlíts ahhoz, akit már az Ószövetség prófétái így neveztek: az Úr szolgája. Ha az Ézsaiás könyvének a 42., 50., 53. részét elolvassák a testvérek ma este otthon, mind a három fejezet így kezdődik: az Úr szolgája. Az eljövendő Messiásról, Jézus Krisztusról szóló csodálatos jövendölések vannak ott is. Ilyeneket olvasunk: Ő a megrepedt nádat nem töri el, és a pislogó gyertyát nem oltja el. Nem kiált és nem lármáz, az utcán nem hallatja szavát, de a törvényt igazán jelenti meg. - Ugyanez a kifejezés, mint a megelőző részben, hogy helyesen hasogasd az igazság beszédét.
Azután azt olvassuk: bölcs nyelvet adott neki Isten, hogy tudja erősíteni a megfáradottat beszéddel. (50. rész) Az 53. részben meg azt olvastuk: az ábrázata nem volt kívánatos, de a betegségeinket viselte, fájdalmainkat hordozta, megsebesíttetett a mi bűneinkért, megrontatott a vétkeinkért, békességünknek büntetése rajta van, és az Ő sebeivel meggyógyultunk. Ilyen az Úr szolgája, Jézus Krisztus. És Pál apostol azt mondja: Timó-theus, neked Őhozzá kell hasonlítanod. Bántanak téged a tévtanítók, nem vesznek komolyan a gyülekezetben, mert túl fiatal vagy, nem tetszik nekik az igazság beszéde, mert viszket a fülük - majd olvassuk a levél végén, és maguk keresnek maguknak tanítókat. Sok elkeserítő dolog történik ott, tudom. De te akkor is Jézushoz hasonlíts! Legfőképpen ebben a tulajdonságában, hogy Ő szelíd volt. Ha bántanak, akkor is maradj szelíd. Ha ők nagy szócsatákat vívnak, te akkor is csendesen mondjad nekik az igazság beszédét, mert föl ne add azt a reményt az utolsó leheletedig, hogy az Isten hátha megadja nekik egyszer, hogy megtérve megismerik az igazságot, és felocsúdnak az ördög csapdájából. Nem te fogod őket meggyőzni. Asztalveréssel, meg akármilyen értelmi érvekkel nem fogsz belökdösni senkit a mennyországba. Te csak szelíden hirdesd az igazság beszédét, és az Isten el tudja végezni bennük - még bennük is -, hogy egyszer csak felismerik az igazságot, és kiszabadítja őket az ördög csapdájából. Ez a te nagy lehetőséged, Timótheus. És ugye ez mindent megér. Mondhatnak rólad, amit akarnak, tehetnek ellened, amit akarnak, ez lebegjen a szemed előtt. Ez mindent megér. Ha csak egyetlen embert is, odaszeretni, odaterelni a szabadító Jézushoz, akivel majd találkozol a mennyek országában. Ezt a programot kapjuk tehát ma este: tiszta tanítás, megszentelt élet és szelíd intés. Ezzel a reménységgel, hogy Isten előtt nincs lehetetlen. Senki sem nehezebb dió Őneki, mint én voltam, vagy közületek bárki, akinek már új élete van a Jézus Krisztusban. Ami az embereknél lehetetlen, neki az is lehetséges, és ebbe a munkába állít Ő be minket.