Köszönjük Istenünk, hogy nem úgy osztogatsz nekünk parancsokat, mintha azoknak a magunk erejéből kellene eleget tennünk. Köszönjük, hogy minden feltételét megteremtetted annak, hogy táplálkozhassunk a te élő igéddel, hogy mozgásba jöjjön a lelki életünk, és elinduljunk, vagy lendületbe jöjjünk a Krisztus-követésben, és hogy világosan lássuk mi az, amit vissza kell utasítanunk, és miért.
Köszönjük, hogy te készítetted el nekünk ezt az áldott programot, hogy ezen az úton egészen új élethez juthatunk, és mások számára is áldássá lehetünk, és újra miénk lehet az örök élet a maga teljes gazdagságában.
Könyörülj rajtunk, hogy most se azt történjék, hogy halljuk, de marad minden a régiben, hogy valamivel többet tudunk, de mégsem tesszük. A te Szentlelkeddel hozd mozgásba mindannyiunk életét, hogy legyen bátorságunk elindulni vagy újra indulni, s bátrabb lépésekkel haladni előre, hogy csakugyan áldássá legyünk mások számára, és szolgálja az egész életünk a te dicsőségedet.
Könyörgünk most különösen a mi fogadalomtételre készülő testvéreinkért. Erősítsd fel a szívükben ezt a vágyat, és engedd, hogy ebből a vágyból valóság lehessen.
Ámen.
Örökkévaló Istenünk, kegyelmes mennyei Atyánk, köszönjük, hogy megérhettük ezt a napot, s, hogy ilyen szép napsugaras reggelre virrasztottál bennünket. Köszönjük legfőképpen azt, ami mind emögött van, hogy örökkévaló szeretettel szerettél minket, és Jézus Krisztusban kiterjesztetted mindannyiunkra a te irgalmasságodat.
Köszönjük neked azokat, akik most itt vannak, hogy fogadalmat és hitvallást tegyenek. Istenünk, ha külön-külön belegondolunk az ő eddig megtett életútjukba, mindannyiuk életében látjuk a te csodálatos vezetésedet, kiválasztó és elhívó kegyelmedet, igédnek újjáteremtő munkáját.
Köszönjük, Urunk, ahogy a hitetlenségből, a lelki sötétségből eddig elsegítetted őket. S köszönjük, hogy ez csak a kezdet. Áldunk azért, hogy akiben elkezded munkádat, be is fejezed, és ezzel a reménységgel imádkozhatunk most mindannyiukért.
Kérünk, folytasd bennük és mindnyájunkban, akik most itt lehetünk, a te új életet teremtő és tápláló munkádat. Szólíts meg most igéddel, segíts, hogy tudjunk figyelni tereád. Áraszd ki reánk Szentlelked, hiszen csak Ő tudja számunkra személyessé és meggyőzővé tenni az igazságot. Te légy itt a középen, feltámadott, élő Urunk. Engedd mindannyiunknak megéreznünk mindenható hatalmadat és érthetetlen nagy szeretetedet.
Szólj, Urunk, mert hallják a te szolgáid!
Ámen.
Pál apostol sok viharban edzett, tapasztalt keresztyén volt. Az ifjú Timó-theus viszont a hívő élet útjának az elején járt még. Az apostol mégis nehéz feladattal bízza meg. Amíg ő távol van, Timótheusnak kell pásztorolnia az egyre növekvő efézusi gyülekezetet. Ehhez a feladathoz ad neki egészen konkrét tanácsokat hozzá írt levelének ebben a részletében. Három világos, határozott utasítást mond, és utána leírja, mi lesz a haszna annak, ha ezeket komolyan veszi.
A mi konfirmáló testvéreink közül is többen a hívő élet útjának az elején járnak. Vannak köztük mások, akiknek éppen el kellene indulniuk Jézus Krisztus követésére. De bárhol tart is valaki, és bárhol tartunk mi, akik most itt vagyunk és együtt örülünk velük és nekik, szükségünk van segítségre ahhoz, hogy egészségesen növekvő, fejlődő, gyarapodó hitünk legyen. Ehhez ad nekünk Isten ezen az igén keresztül most segítséget.
Mi az a három határozott tanács vagy utasítás, amit Pál itt Timótheusnak ad, és mi a haszna annak, ha valaki ezeket komolyan veszi?
Az első így hangzott: táplálkozz! Rendszeres, alapos táplálkozás nélkül senki sem bír nehéz munkát végezni. Diákkoromban minden nyáron fizikai munkát végeztem, és bosszantott, hogy kezdetben az idősebb munkatársak többször mondogatták: rendesen egyél, fiam, mert nem fogod bírni a munkát. Úgy éreztem, rendesen eszem, és arra gondoltam, hogy ilyen nagy úr a gyomruk? Nem akarom ebben őket követni. Aztán rájöttem: másról van szó. Kora hajnaltól késő estig talpon lenni és ténylegesen dolgozni, nemcsak jönni-menni, nem lehet rendszeres, komoly táplálkozás nélkül. Azután megtanítottak ezek az emberek „rendesen” enni, ami azt jelentette: komótosan nekiülni, rászánni az időt, nem úgy kapkodva, ahogy én szoktam, és ha egyszerű ételt fogyasztottunk is, abból nyugodtan, jól megrágva minden falatot, és elegendőt enni. Így aztán csak inni kellett rá napközben, és bírtuk a munkát estig. Korábban meg alig vártam már, hogy jöjjön az ebéd meg vacsora, mert fogytán volt az erőm, és nagyon éhes lettem.
Ez ugyanígy van a lelki életben is. Pál teljesen tisztában volt azzal, hogy Timótheus erejét meghaladják a reá váró feladatok, és tapasztalatlan is még, nagyon kényes, nehéz ügyeket is meg kellett oldania. Ehhez bizony lelkileg is táplálkoznia kell. Mivel táplálkozzék? „A hit és az igaz tanítás igéivel” táplálkozz! Isten igaz beszéde, igaz igéje az a lelki táplálék, amivel minket képesekké tesz nehéz terhek elhordozására, váratlan feladatok megoldására, erőnket meghaladó helyzetekben is a helytállásra.
Jézus Krisztus szavai csengnek a fülünkben, amit ő is a Bibliából idéz, az Ószövetségből: „Nem csak kenyérrel él az ember, hanem minden igével, ami Isten szájából származik.” Isten igéje az a lelki táplálék, ami állóképességet ad az embernek, és megtanít lelkileg is terheket hordozni. Nem véletlen, hogy olyan sokszor kértem az én konfirmációra készülő testvéreimet, hogy tanulják meg naponta, nyugodtan, az időt is rászánva, jól megrágva minden mondatot olvasni a Bibliát, mert enélkül nincs növekedés a hitben, és nincs fejlődés a keresztyén életben. Ezért is kaptak egy kis kalauzt, ami szerint, ha naponta olvassák a Bibliát, három év alatt szépen, lassan végig mennek az egész Szentíráson.
Ezért hívogatunk titeket is ide igét hallgatni, mert a hit hallásból van, mégpedig az Isten igéjének hallásából. Nem lehet másként hitre jutni, és a hitben növekedni, csak ha valaki úgy hallgatja az igét, hogy azt magára veszi és komolyan veszi. És ezért fontos az, hogy megtanuljunk otthon a családban is, a családi áhítaton elcsendesedni Isten előtt. Egy-egy este elé vinni a gondjainkat, tőle kérni tanácsot, neki elpanaszolni a bánatunkat, és figyelni az Ő igéjéből áradó világosságra. Sokan vannak, akik egy-egy nehéz döntés előtt hamar szeretnének tanácsot kapni Istentől. Csodálkoznak, hogy nem értik, mit mondhat Ő ehhez, mert aki nem rendszeresen, folyamatosan, komolyan véve az Ő igéjét táplálkozik lelkileg, azzal bizony előfordulhat, hogy mikor hirtelen enni szeretne, akkor azt sem tudja, hova kell nyúlnia az igében.
Úgy szokták ezt mondani: a hegy alatt hiába abrakol az ember. Ez a szólás még a lovas kocsik idejéből való, amikor ha hegyes-völgyes úton vezetett az utazás, akkor bizony erős állatokra volt szükség ahhoz, hogy az emelkedőn felhúzzák a megrakott szekeret. És voltak, akik ott, mikor kezdődött az emelkedő, hamar abrakot adtak a jószágnak, hogy erősebb legyen. Na de hát abból nem lett pillanatok alatt energia, és attól még nem tudták felhúzni a szekeret. Hiába abrakoltak a hegy alatt, idejében, előbb, meg rendszeresen kellett volna jól tartani az állatokat, hogy sikeresen megoldják ezt a nehézséget.
Ez ugyanígy van a lelki táplálkozásban is. Ezért mondja itt az apostol Timótheusnak mindenekelőtt ezt: táplálkozz! Mert aki Isten igéjével rendszeresen táplálkozik, az bírja a terheket, azt az ige megőrzi a rossz döntésektől, téves utaktól, könnyelműen megtett és súlyos következményekkel já- ró félrelépésektől. Isten igéje éberekké tesz minket. Isten igéje nyitott szemet ad, hogy a másik szükségét is észrevegyük. Isten igéje vele magával köt össze, és akiket Isten így vezérelhet, azok Isten gyermekei.
Isten annyira szeret titeket, hogy tálcán kínálja itt nektek mindazt a lelki táplálékot, ami megőrizhet attól, hogy elrontsátok az életeteket, és ami besegíthet titeket a mennyországba. Most már valóban csak rajtatok múlik: kell-e az Isten életmentő és életet folyamatosan tápláló igéje. Az első tehát, amit az ifjú Timótheusnak az apostol mond: táplálkozz!
A második tanács: mozogj! Így mondja ezt itt: gyakorold magadat. És itt az eredeti szövegben az a szó van: gümnadzó. Gimnasztikázz, mozogj! Nagyon sok baj származik abból, ha mozgásszegény, elkényelmesedett vagy ellustult életet él valaki. Petyhüdtek lesznek az izmok, legyengül az ember, ha közben sokat táplálkozik, elhájasodik, erőtlenné lesz, és bekövetkezik az, amit olyan sok gyermeknél és fiatalnál is láttunk már: ferde a gerince, horpadt a mellkasa, nincs állóképessége és nincs ellenállóképessége. Márpedig ebben a zűrzavaros időben, amiben élünk, mindegyikre múlhatatlanul szükségünk van. Ezért mondja itt az apostol: mozogj! Gyakorold magad a kegyességben. Mi a kegyesség? Az, amikor valaki kész mindenben Istennek engedelmeskedni. Ezt nevezi a Biblia kegyességnek, amikor nemcsak tudom, hanem teszem Isten akaratát.
Ti már sok mindent tudtok arról, hogy Isten mit tett értünk, mit ígér nekünk és mit kíván tőlünk. Itt most az az Ő kérdése: készek vagytok-e és készek vagyunk-e mindnyájan tenni is azt, amit tudunk. Hiába tud valaki sok mindent Isten dolgairól, az még nem ad választ a kérdéseire, nem ad megoldást a problémáira és nem segít rajta, amikor különböző nehézségekkel küszködik. Aki megtanul mozogni, vagyis engedelmeskedni annak, amit tud, az fog növekedni a hitben, az éli át, hogy nem egyedül van, hanem Istennel közösségben, annak van reménysége a reménytelen helyzetekben, az tud reménység ellenére reménykedve hinni abban, hogy amit Isten megígért, az igaz, annak van tartása.
Gyakorold magad a kegyességben - azért mondja itt az apostol Timótheusnak ezt, mert e nélkül az engedelmesség nélkül a mennyországba sem mehet be senki. Mi mindnyájan az Istennel való közösségen kívül, tőle távol születünk, és innen lehet visszakerülnünk a vele való közösségbe. Azt mondja Jézus: „Nem mindenki, aki mondogatja nekem: Uram, Uram, megy be a mennyek országába, hanem csak az, aki cselekszi az én mennyei Atyám akaratát.” Aki tudja és teszi. (Mt 7,21)
Éppen ezért a második, amit Isten most mond nektek, bátorítva, kérlel- ve, biztatva: mozduljatok! Akárhol vagyunk a hit tekintetében, onnan mozduljunk közelebb hozzá. Amiben már tudjuk, hogy engedelmeskednünk kellene, kezdjük el ma. A legkisebb engedelmesség többet lendít az emberen lelkileg előre, mint ha könyvtárakat olvas el, vagy vitadélutánok sorozatán vesz részt. Amikor elkezdem csinálni, tenni azt, amiről sejtem vagy tudom, hogy igaz, de viszolyogtam tőle, halogattam, mert kényelmetlen volt, mert a körülöttem levők nem úgy csinálják, - amikor mindezt legyőzi valaki és kész engedelmeskedni, akkor halad előre sokat a hitben. Lépjünk tehát onnan, ahol vagyunk!
És a harmadik, amit Timótheusnak mond: utasítsd el! Mit? Így olvastuk ezt: „A szentségtörő és ostoba meséket pedig utasítsd el.” Úgy látszik, abban az időben is hangzottak már ostoba mesék, amikkel igyekeztek megtéveszteni az embereket. Itt az ősi szövegben a mítosz szó áll. Olyan ostoba mítoszok, amiknek nem volt valóságalapjuk. Itt utána le is írja Pál apostol - csak nem akartam az egész fejezetet felolvasni -, hogy mikre gondol. Például ilyen mesével áltatták az embereket, hogy te önmagadat is megválthatod. Te, ember, bízz magadban, s képes vagy megoldani minden kérdésedet. Vagy ilyen mesék: ha sanyargatod magadat, az kedves Istennek. Vagy a másik véglet: az igazán emberhez méltó magatartás a szabadosság. Te szabod a törvényt, nem az Isten törvényéhez igazodsz. Pál erre határozottan azt mondja: mesebeszéd. Ha ezt komolyan veszitek, az visz a pusztulásba titeket.
Mert Isten senki másban nem nyúlt utánunk, csak Jézus Krisztusban. Senki más nem halt meg helyettünk, bűneinkért a kereszten, csak Jézus Krisztus. Senki más nem támadt fel olyan dicsőségesen, csak Jézus. És senki másnak az érdemei és szenvedései nem számítanak Isten előtt úgy, hogy azt nekünk betudná, csak Jézus Krisztusé. „Nincsen senkiben másban üdvösség, és nem adatott emberek közt az ég alatt más név, amely által megtartatnánk,” csak a Jézus Krisztus neve. És maga Jézus is határozottan mondta: „Aki hisz énbennem, örök élete van. Aki pedig nem enged az Isten Fiának, az Isten haragja marad rajta.” Ez a Biblia világos beszéde. Ami ettől eltér, aki itt elkezd ködösíteni, mellébeszélni, ezeket viszonylagossá tenni, az mesét mond. Ezeket a meséket - mondja Pál - utasítsd el.
Testvérek, olyan világban élünk, amelyben hangzik a mese. Főleg altató mesék hangzanak, hogy az emberek rá ne ébredjenek a valóságra. Ilyen mese például az, hogy az ember alapjában véve jó, csak a körülmények kisebb-nagyobb torzulásokat okoztak a gondolkozásán, a jellemén, de ezek korrigálhatók önerőből is. Aki lát kisgyerekeket felnőni, annak nem kell bizonygatni, hogy ez mesebeszéd. Hogy minden bűnre való hajlam ott van csírájában a mi drága csemetéinkben. És akarjuk, nem akarjuk, ezek szépen kibontakoznak majd bennük. És tehetetlenek vagyunk a jóra, és még abban is tehetetlenek vagyunk sokszor, hogy fékezzük valamennyire a rosszat. De mesél a tudomány is, amikor büszkévé teszi az embert, és közben nem tudja megoldani sem az éhezést, sem a betegséget, sem a háborút. Mesélnek a vallások, amikor el akarják hitetni, hogy mi mindnyájan megválthatjuk magunkat. Ez ugyanolyan mese, mint amilyen a Münchhausen báróról szól, aki magát és lovát úgy rántotta ki a mocsárból, hogy belekapaszkodott saját üstökébe, és hajánál fogva kiemelte magát lovastól. Ilyen „igaz” mesék azok, amiket az önmegváltásról mondanak.
És mesélnek a különböző tréningek, amikről azt hirdetik, hogy emlékező tehetsége a végtelenségig fokozható, fizikai ereje megnő, tanulás nélkül fog tudni nyelveket, és egyáltalán, ha náluk befizeti a részvételi díjat és résztvesz a tanfolyamon, akkor gazdag, boldog, sikeres, egészséges ember lesz. És mesél a reklám, amikor el akarja hitetni velem, hogy nekem most éppen olyan lábasra, samponra és kabátra van szükségem, amire nincs szükségem, meg pénzem sincs. Csak ő szeretné eladni. És mesél a sajtó meg a rádió és a televízió, amikor az eseményeknek csak egy részletét közli, amikor a hangsúlyt úgy helyezi el vagy át, hogy valami egészen más jön ki az elhangzott beszédből, mint ami a beszélő eredeti szándéka volt, és észre sem veszi a naiv hallgató és olvasó, hogy félrevezették. És mesél a propaganda, amikor azt hirdeti, hogy a szelíd kábítószer nem tesz tönkre, hogy a homoszexualitás emberi jog, hogy a szerelem úgy sem tart sokáig, és hogy aki nem elég gazdag, az ne szüljön gyermekeket. És mesél a zene, amivel igyekeznek megtölteni az étert, hogy akik arra figyelnek, főleg a fiatalok, nehogy gondolkozzanak, nehogy megtanuljanak egymással meghitt csöndes beszélgetés- ben az igazsághoz közelebb jutni, hanem valami altató zene fedje be őket, mert akkor úgy lehet manipulálni az ifjúságot, ahogyan azt a sötét erők akarják.
Azt mondja Pál apostol Timótheusnak: ezeket a meséket utasítsd el! És itt az a szó, ami szerepel, nagyon határozott, kemény, minden alkudozást kizáró visszautasítás. Amikor tárgyalni sem kezd az illető arról, hogy most mi lenne, ha mégsem utasítanám el, meg emögött milyen szeretetlenség van, ha a mérget nem adom oda a gyerekemnek, mert megbántom azt, aki a mérget el akarja adni. Itt nincs mese - azt mondja Pál apostol. Ezeket utasítsd el, ha életben akarsz maradni, és ha felelősnek érzed magad azokért, akiket Isten reád bízott! Táplálkozz komolyan, mégpedig a hitnek és az igazság igéjének a táplálékával, mozogj; gyakorold magad a kegyességben, és csináld azt, amit már tudsz, és amit igaznak tartasz; és ugyanakkor minden mérget és hazugságot a leghatározottabban utasíts el.
És mi lesz ennek a haszna? Azt írja az apostol: legalább három nagyon fontos áldott következménye lesz ennek.
Az első, hogy jobb lesz neked magadnak. Miért? Mert aki így visszatalált Istenhez, aki az élő Istennel ilyen naponta gyakorolt és megújított közösségben él, az egészen másként él, mint egyébként. Annak ez az Istennel való hitbeli közösség szakadatlan erőforrás. Újra és újra kap erőt. Timótheusnak tényleg nagyon nehéz helyzete volt ott Efézusban akkor, és nagyon hiányzott neki a lelki atya és a mester, a tanító. De azt mondja Pál: fel a fejjel! Nem kell kétségbeesni. Ne hozzám kötődj, Timótheus, neked Istennel lehet közvetlen kapcsolatod. Az élő Krisztus jelenlétében élhetsz mindig.
Váratlan helyzetekben tőle kérhetsz tanácsot. Mikor fogytán van a türelmed, hozzá kiálthatsz és ad. Amikor teljesen tanácstalan leszel, Ő bölccsé tesz téged, független attól, hogy hány éves vagy. Viszonylag fiatal vagy még, de nem arra van szüksége a gyülekezetnek, ami belőled kijöhet, hanem ami rajtad keresztül áradhat. És ez neked lesz elsősorban jó, mert lesz erőforrásod, lesz békességforrásod. Nem az anyagi érdek, nem a pillanatnyi élvezet fogja eldönteni, hogy mit választasz, és mikor, hogyan döntesz. Magasabb szempontok fognak irányítani. Egyáltalán az Isten közeléből lesz rálátásod a valóságra. Sokkal tágasabb horizonton belül fogsz mozogni. A valóságnak nemcsak egy szeletkéjén tájékozódsz, amit úgy neveznek: láthatók, amikor az orráig sem lát az ember, hanem a láthatatlanokat is komolyan veszed. A teljes valóságon fogsz tájékozódni. Sokkal pontosabban fogod érzékelni, mi jó és mi rossz, mi igaz és mi hamis, mi az, ami most szükséges, mi az, ami ráér. Olyan biztonságot ad ez neked, amire másként nem lehet szert tenni. És olyan bebiztosítottságot, hogy veled már rossz nem történhet. Még a megpróbáltatásokkal is a javadat munkálja Isten.
Majd megismered ezt az Istent egyre jobban, miközben táplálkozol, gyakorolod magad a kegyességben, és minden rosszat visszautasítasz. És egészen rá fogod tudni bízni magad. Ebben az életben, ennek az örömei és nehézségei között, a halálod óráján, amikor mindnyájan egyedül maradunk, és a halál után, az örökkévalóságban is az élő Krisztus társaságában élhetsz. És hogy ez mit jelent, csak azok tudják igazán, akik ebben élnek. Ez az első nagy haszna.
A másik haszna az, hogy jobb lesz a körülötted élőknek. Mert nemcsak azt fogják kapni, ami tőled telik, hanem mennyei gazdagságok áradnak át rajtad. Ezért mondja itt: légy példa a beszédben, a magaviseletben, a szeretetben, a hitben, a tisztaságban, és senki meg ne vessen ifjúkorod miatt. Nemcsak annyit fogsz adni a gyülekezetnek, ami egy huszonéves fiatalembertől kitelik, hanem ha te engedelmes vagy, ha táplálkozol, ha a kegyességben gyakorolod magad, ha visszautasítasz mindent, ami nem Istentől való, akkor a teljes keresztmetszeteden keresztül mennyei világosság, békesség, igazság, ige, erő árad bele a gyülekezetbe. Akkor áldott közvetítő, kézbesítő szolgálatot végzel, mint amikor Jézus az ötezer embert jól tartotta néhány hallal és kenyérrel. A tanítványok sorba álltak, Jézus telerakta a kezüket, mentek és vitték az embereknek. Üres kézzel vissza Jézushoz, megint telerakta, vitték az embereknek ... Üresen Jézushoz, megrakodva azokhoz, akikhez küldi őket. Jobb lesz a körülötted élőknek, mert Istentől kapott áldásokkal tudsz szolgálni nekik.
Nem hiszem, hogy van itt valaki a kedves szülők közül, aki azt mondaná: nem örülne annak, hogy ha fél füllel meghallaná, hogy a gyerekéről azt mondják: láttad ezt a fiút vagy kislányt? Bár a többi is ilyen lenne! Ez lehet a példája a többinek. És itt azt mondja az ige: légy példa! Ehhez azonban ez az út vezet: táplálkozni, a kegyességben növekedni, s visszautasítani mindazt, ami rossz. És az ember észre sem veszi, hogy többet tud adni másoknak, mint ami belőle fakad, mert ő is Istentől kapott.
A harmadik áldássa ennek: így lesz az embernek üdvössége és örök élete. „Mert ebben megvan a jelen és a jövendő élet ígérete, és igaz ez a beszéd, mert az élő Istenben reménykedünk, aki üdvözítője minden embernek.” Ezen az úton kerülhet vissza mindenki az élő Istenhez. Így nyerhetjük vissza az elvesztett Paradicsomot. Így válhatunk Isten ellenségeiből Isten gyermekeivé, az Ő családja tagjaivá, akikről ilyeneket olvasunk a Szentírásban: Krisztus örököstársai és Isten örökösei. Ide akar mindnyájunkat elsegíteni a mi szerető mennyei Édesatyánk.
Táplálkozz, gyakorold magad a kegyességre az engedelmességben, utasíts el minden hazug mesét, és akkor egészen mássá lesz az életed, akkor áldás leszel másoknak, és akkor ott lesz benned egy csendes bizonyosság: Jézus érdeméért nekem is örök életet adott az Isten, és már itt, most úgy élhetek, mint aki ezt a nagy kincset megkaptam, és tudhatom, hogy Ő helyet készített nekem a mennyben is.