Köszönjük Istenünk, hogy túlláthatunk a láthatókon. Túlláthatunk az emlékeinken, a könnyeinken, de túlláthatunk a magunk kételyein is, és mindazon, amivel ez a világ bizonytalanokká akar tenni minket.
Láthatunk téged, dicsőséges Megváltónk, Jézus Krisztus, aki szerettél minket, és önmagadat adtad érettünk, és akit várhatunk vissza, amikor megjelensz majd nagy hatalommal és dicsőséggel, s egyszer és mindenkorra véget vetsz minden gonoszságnak és szenvedésnek.
Köszönjük, hogy most, amikor magunknak is sokat kell küszködnünk a gonoszsággal, a magunkéval és másokéval, és amikor mindannyiunknak kijut a szenvedésből, már most is bizonyosak lehetünk abban, hogy velünk vagy minden napon. Te őrzöl meg minket az üdvösségre. Benned van a forrása minden igazi, megalapozott reménységnek, és a nyomorúságok közt is az örömnek.
Köszönjük, hogy jöhetünk ehhez a forráshoz. Gazdagíts meg mindnyájunkat ebből. Gazdagíts meg mindnyájunkat önmagaddal.
Köszönjük a karácsony evangéliumát, hogy te gazdag lévén szegénnyé lettél érettünk, hogy mi a te szegénységed által meggazdagodhassunk. Engedd átélnünk mindnyájunknak ezt a csodát. Így taníts meg minket előre nézni és felfelé. Bízni benned, ígérteidben, és engedni, hogy naponta erősíts, tanácsolj, vezess, oltalmazz, és csüggesztő körülmények között is taníts meg minket reménykedni, és ezt a reménységet táplálni másokban is.
Kérünk, segíts most ebben a csendben őszintén beszélni veled.
Ámen.
Kegyelmes mennyei Atyánk, hálásan köszönjük ezt a csendes ádventi estét. Köszönjük neked, Jézus Krisztus, azokat az ígéreteidet, amelyeket beteljesítettél, és azokat, amelyeknek valóra válására várunk. Megvalljuk, hogy teljes bizonyossággal várjuk, hogy minden szavadat be fogod tölteni.
Kérünk, ajándékozz meg most minket a veled való közösséggel. Szólíts meg minket a Biblia szavain keresztül és a rólad való bizonyságtétel emberi szavain át. Olyan nagy szükségünk van mindnyájunknak tereád, vigasztaló, bátorító, útmutató szavadra. Olyan nagy szükségünk van arra, hogy a te világosságodba kerüljön az életünk. Hogy fényt fogjon az életünk tőled, aki magad vagy a világ világossága.
Ezért köszönjünk, hogy a te bölcsőd új világa tündöklik és attól minden sötétség elenyészik, a hitünk pedig megerősödik. Hadd történjék meg ma este itt ez a csoda.
Ámen.
*****
Szeretettel köszöntöm a gyülekezetet ádvent utolsó vasárnapjának az estéjén. Hadd forduljon együtt érző szeretetünk ma este különösen azok felé, akik ebben az esztendőben veszítették el hozzátartozójukat, és ez lesz az első olyan karácsony, amit nélküle kell eltölteniük. Köszönjük, hogy eljöttek, és engedik, hogy a gyülekezet közösségében erősítse, vigasztalja őket Isten igéje.
A Biblia azt mondja: a mi fő vigasztalónk a Szentlélek. Ez a szó: vigasztalás, sok mindent jelent. Az alapjelentése: bátorítani, biztatni valakit. Felemelni a tekintetét, ha nagyon lecsüggeszti a fejét, hogy nézzen felfelé és nézzen előre, mert van Valaki ott fenn, és neki van még terve velünk. Így juthat el oda valaki, ahova Pál apostol eljutott mérhetetlen sok nyomorúsága között. Le meri írni ezt a mondatot: „de mi tele vagyunk vigasztalódással, minden nyomorúságunk ellenére csordultig vagyok örömmel.” (2Kor 7,4) Mert ő rátalált egy forrásra, amiből mindig újra meríthet a hívő: vigasztalást is, reménységet is, örömöt is, és ő táplálkozott ebből a forrásból. Ez a forrás maga a helyettünk is meghalt és dicsőségesen feltámadott Jézus Krisztus. Aki ebből a forrásból tud meríteni, annak a belső békessége, reménysége, sőt még az öröme sem a külső körülményeitől függ, hanem a Krisztussal való közösségtől.
Amikor szüleimet elveszítettem, ott a koporsójuk mellett állva jutott eszembe ez a gondolat: most vizsgáljam meg magam. Mi van a szívemben? Meg kellett állapítanom, hogy változatlanul ott van ez a Krisztusban megtalált békesség, reménység, sőt még ez a csendes öröm is, miközben időnként megtöröltem a szemem a zsebkendővel.
Isten nekünk ilyen állandó békességet és örömöt akar ajándékozni.
Azt szeretném javasolni most, hogy amíg a gyülekezet közösségében emlékeznek testvéreink elhunyt szeretteikre, hallgassunk meg egy orgonaszámot: Bachnak egy szép korálelőjátékát, ami éppen a most énekelt ádventi énekre készült.
*****
Két alkalommal kerestük már a választ Isten igéjében erre a sokunkat izgató kérdésre: mit hoz a jövő. Először láttuk, milyen sokféleképpen viszonyulnak az emberek a jövőhöz, milyen sok helytelen, veszélyes viszonyulás és szemlélet is van, és hogyan akar kigyógyítani ezekből minket Isten.
Múlt vasárnap pedig kitűnt, hogy a futurológia, a várható jövőt kutató tudomány aggasztó adatokat közöl, és ha csak erre gondolunk, minden okunk megvan a kétségbeesésre. De olvastuk azt az igét, amelyik arra bátorított minket, hogy mégse csüggedjünk el és ne essünk kétségbe, mert nemcsak a várható jövőt nézzük, hanem a jövőnek az Urát is, és hisszük, hogy azt hozza a jövő, amit a jövő Ura elkészít. Sőt mint ádventi emberek, Isten sok ígérete alapján hisszük, hogy magát Jézust hozza a jövő, mert Ő eljön ítélni élőket és holtakat. Akinek Ővele már itt valóságos élő közössége van a hit által, annak minden oka megvan a reménységre, és bizonyos lehet abban, hogy a mi munkánk nem hiábavaló az Úrban.
Ma arról szeretnék beszélni ennek a rövid sorozatnak a befejezéseképpen, hogy Jézus Krisztus hogyan készítette fel a benne hívőket a jövőre. Egyrészt tájékoztatta őket arról, hogy az utolsó időkben a gonoszság elhatalmasodik, másrészt pedig megígérte határozottan az Ő jelenlétét, oltalmát és ígéreteinek teljesedését a benne hívők számára.
Elöljáróban szeretném megjegyezni, hogy amit Jézus és Ő nyomán az apostolok utolsó időnek neveznek, az most van. Az utolsó idő Jézussal kezdődött el, az Ő földi tevékenységével, megváltó munkájával. Tehát, amit Ő erről tanít, az a mi korunkra érvényes. Így érthetjük ezt helyesen.
Mit tanít Jézus erről? Azt, hogy ebben az időben fokozatosan elhatalmasodik a gonoszság, az erőszak, a hazugság, de ez semmit nem változtat azon, hogy az Ő kezében marad az események irányítása, Ura marad a helyzetnek, a jelennek is, meg a jövőnek is, mert egyedül neki adatott minden hatalom mennyen és földön.
Mit jelent az, hogy megsokasodik a gonoszság? Egész listáját olvastuk most itt ennek, amiben Megváltónk részletezi ezt a szomorú tényt. Mindenekelőtt arra utalt, hogy sok tévtanító támad, akik messiási igénnyel lépnek fel, és fellépésük fájdalmasan eredményes lesz. Sokakat megtévesztenek, mert az emberi váradalmak húrjain játszanak. Gazdagságot ígérnek, sikert, feltétlen egészséget, boldog jövendőt, és hamis tanításuknak sokan áldozatul esnek.
Ezen a világon pillanatnyilag több mint tíz olyan hamis tanító működik, akik Krisztusnak állítják magukat. Híveket toboroznak, és mindegyiknek van tábora. Híveik zsebéből kiszedik a pénzt, hitüket pedig lekötik a maguk zavaros, téves tanaival.
Aztán azt mondja Jézus: egyre több háborúnak a híréről fogunk hallani, és ezek a háborúk egyre pusztítóbb erejűek lesznek. Megnő az elemi csapások száma és pusztító ereje is, és a hagyományosok mellé jönnek olyan újak, amikről korábban nem is tudtunk, lásd az óriás tankerek tengeri baleseteit, amik iszonyatos kárt okoznak, s amikkel gyilkos és végső soron öngyilkos módon pusztítjuk a környezetünket.
Az a válság, amit a gonoszság címszóval jelöl Jézus, meghatározza az egyház és a világ viszonyát is. Az Isten-ellenes lázadó erők megmutatják igazi arcukat, és minden elképzelhető módon támadják Isten népét, Isten gyermekeit. De bejön a válság az egyházba is. Azt olvastuk: sokan elbuknak a próbák alatt. A szeretet helyett gyűlölet lesz a szívükben, és hajdani testvérek áruló módon közös ellenségüknek szolgáltatják ki egymást.
Ez a meghasonlás még az egyház igehirdető szolgálatába is beférkőzik. Az igaz utat megmutató helyes prófétai igehirdetést túlharsogja a hamis prófécia, amivel sokakat megtévesztenek, és így azok, akik elbuktak, másokat is a bukásba rántanak.
A szeretet sokak szívében kihűl, kialszik. Általánossá lesz a hazugság és erőszak, lásd akárcsak azt, amit olvasni lehet naponta és látni a médiában. Isten parancsait semmibe veszik az emberek, és az önzésre, öntörvényűségre épülő szabadosság elárasztja az egész életet.
Természetesen ebből az következik, hogy akik valóban Jézus Krisztushoz tartoznak, azoknak egyre többet kell szenvedniük. Egyre nagyobb lesz a különbség, sőt az ellentét igazság és hamisság, isteni és démoni, világosság és sötétség között.
Erről olvastunk a felolvasott igeszakaszban. Nem akarom most ezt újraolvasni, inkább csak más szavakkal elmondtam, amit hallottunk. De erről beszél itt Jézus a folytatásban is, amikor azt mondja: hamis krisztusok és hamis próféták állnak majd elő. Jeleket és csodákat tesznek — ne tévesszen meg minket az, ha valaki jeleket és csodákat tud tenni, nem mindenki Isten erejével teszi —, hogy megtévesszék — ha lehet — még a választottakat is.
Ugyanezt írja le Pál apostol még ennél is részletesebben a Timóteushoz írt leveleiben. „A Lélek pedig világosan megmondja, hogy az utolsó időkben némelyek elszakadnak a hittől, mert megtévesztő lelkekre és ördögi tanításokra hallgatnak.” (1Tim 4,1)
Utolsó levelében, a Timóteushoz írt második levélben ezt írja: „Azt pedig tudd meg fiam, Timóteus, hogy az utolsó napokban nehéz idők jönnek. Az emberek önzők, pénzsóvárak lesznek, dicsekvők, gő-gösek, Isten-káromlók, szüleikkel szemben engedetlenek, hálátlanok, szentségtelenek, szeretetlenek, könyörtelenek, rágalmazók, mértéktelenek, féktelenek, a jóra nem hajlandók, árulók, felfuvalkodottak, akik inkább az élvezeteket szeretik, mint Istent. Az ilyenek a kegyesség látszatát megőrzik ugyan, de annak az erejét megtagadják. Fordulj el ezektől!” (2Tim 3,1-5)
„Mindazokat pedig, akik kegyesen akarnak élni a Krisztus Jézusban, üldözni fogják. A gonosz emberek és az ámítók továbbmennek a rosszban, tévelyegve és másokat is eltévelyítve.” Majd a levél végén még egyszer visszatér erre. „Mert lesz idő, amikor az egészséges tanítást nem viselik el, hanem saját kívánságaik szerint gyűjtenek maguknak tanítókat, mert viszket a fülük. Az igazságtól elfordítják a fülüket, de a mendemondákhoz odafordulnak.” (2Tim 3,12-13, 4,3-4)
És folytathatnánk tovább. Jézus felkészíti a benne hívőket, hogy egyre nehezebb lesz hozzá tartozni, de mindjárt hozzátette azt is — alapigénkben láttuk —, hogy aki viszont mindvégig ragaszkodik Őhozzá, azt Ő megőrzi, az üdvözül.
Mert nemcsak erről az általános romlásról tájékoztat Jézus, ami az Ő második eljöveteléhez közeledve egyre jobban elhatalmasodik a világban, hanem az Ő ígéreteit is megújítja és megerősíti. Biztosítja a benne hívőket arról, amivel elbúcsúzott mennybemenetelekor tőlük: „Nékem adatott minden hatalom mennyen és földön”. Biztosítja őket újra és újra arról, amit szintén akkor mondott először: „Én pedig tiveletek vagyok minden napon…” Nem szabad elfelejtenünk, hogy egyetlen pillanat sincs az életünkben, amikor Jézus nélkül, az Ő háta mögött, kiszolgáltatott helyzetben kellene élnünk.
Aki valóban hisz Őbenne, és naponta megerősíti a vele való lelki közösségét, az az Ő színe előtt él. Az tudhatja, hogy az, akié minden hatalom, szemmel tartja őt. Az nincs kiszolgáltatva semmiféle más hatalomnak, ha csakugyan kiszolgáltatta magát Jézusnak. Sok felesleges félelemtől, szorongástól, aggódástól megment ez minket éppen a nehéz időkben. Hiszen Jézusnak a gyengéd szeretetét ilyen ígéretei is mutatják, amit szintén a Máté 24-ben olvashatunk, hogy az utolsó időknek a nyomorúságait megrövidíti az övéire való tekintettel. Ennyire gondja van reájuk. Biztosít minket, hogy senki ki nem ragadhat bennünket az Ő kezéből. Jönnek farkasok és jönnek báránybőrbe bújt farkasok, hogy az Ő nyájából elragadozzanak, de senki ki nem ragadhat bennünket az Ő kezéből.
Péter levelében pedig különösen szép ígéretet olvashatunk arra nézve, hogy menynyire be vannak biztosítva azok, akik Jézus mellett döntöttek és hozzá ragaszkodnak. Azok, akiknek Péter ezt a levelet írta, sokat kellett, hogy szenvedjenek a hitükért. Időnként már abban is elbizonytalanodtak, hogy vajon helyesen hisznek-e ők, nem kellene még valami erőfeszítést tenniük a megmaradásukért? Azt írja nekik: nem kell. „…Titeket Isten hatalma őriz hit által az üdvösségre, amely készen van, hogy nyilvánvalóvá legyen az utolsó időben. Ezen örvendeztek, noha most egy kissé megszomorodtatok különféle kísértések között, hogy a ti kipróbált hitetek, amely sokkal értékesebb a veszendő, de tűzben kipróbált aranynál, Jézus Krisztus megjelenésekor méltónak bizonyuljon a dicséretre, dicsőségre és tisztességre.” (1Pt 1,5-7)
Isten hatalma őriz titeket az üdvösségre. Senki el nem veheti tőletek az üdvösséget. Méltán írhatta Pál apostol az előbb olvasott utolsó levelében Timóteusnak. „Meg vagyok győződve, hogy el van téve számomra az igazság koronája, amit megad nekem az igaz Bíró ama napon. És nemcsak nekem, hanem mindazoknak, akik vágyva várják az Ő megjelenését.” Egészen bizonyos jövőjük van azoknak, akik Jézusra bízták az életüket, és tőle várják a jövendőjüket is.
Mert Ő egészen bizonyosan eljön. És amikor Ő másodszor megjelenik, véget vet majd minden gonoszságnak, nyomorúságnak, szenvedésnek. Leleplez minden hazugságot. Képzeljétek el: mindenről ki fog derülni országvilág színe előtt, hogy hazugság volt, és meglesz a következménye is. Megszünteti a nélkülözésnek minden formáját, és miután ez a teremtett világ, amit sok tekintetben tönkretettünk a bűneinkkel, elmúlik, új eget és új földet teremt a mi Urunk, amelyben igazság lesz. (2Pt 3,13)
Azt mondta valaki, amikor arról beszélgettünk, hogy vajon mit hoz a jövő, és ki mit gondol erről, hogy teljesen kár erről ennyit elmélkedni. A jövő egy valamit hoz mindnyájunknak: egyszer mindnyájan meghalunk és utána nincs jövő. Vigyázzunk ezzel a téves gondolattal, mert Jézus Krisztus egészen mást tanít!
Azt olvassuk a Bibliában: „Amint elvégzett dolog, hogy az emberek egyszer meghaljanak, azután pedig ítélet következik, így Krisztus is egyszer áldoztatott fel, hogy sokak bűnét elvegye; másodszor majd a bűn hordozása nélkül fog megjelenni azoknak, akik várják őt üdvösségükre.” (Zsid 9,27-28)
Mit jelent ez a kicsit zsúfolt mondat? Azt jelenti, hogy elvégzett dolog, hogy egyszer mindnyájan meghalunk, hacsak nem földi életünk idején jön vissza megváltó Urunk, akkor meg átváltozunk (erről Pál apostol ír). Elvégzett dolog, hogy egyszer vége lesz ennek a földi életnek mindannyiunk számára. És utána? Utána azoknak, akik Jézus nélkül éltek, jön az ítélet, és azoknak, akik hiszik, hogy az ő bűnükért áldoztatott fel, jön a vele való még teljesebb közösség, az üdvösség. Azok már nem mennek ítéletre.
János apostol írja az evangéliumban, hogy akik Jézusban igazán hisznek, azok már nem mennek ítéletre, mert átmentek a halálból az életbe. Mert ők hiszik, hogy az ítéletüket Jézus szenvedte el, amikor meghalt a kereszten. Jézus tudniillik nem a saját bűneinek a büntetését szenvedte, mert neki nem volt bűne. Akkor miért kellett olyan szörnyű halállal meghalnia, olyan halállal, amiről a Biblia azt mondja: átkozott mindenki, aki fán függ? Miattunk. Magára vállalta az ítéletünket. Aki ezt hiszi, az már nem megy az ítéletre, az Jézussal együtt bemegy az üdvösségbe. Aki ezt visszautasítja akármilyen okból kifolyólag, annak viszont el kell szenvednie bűnei Isten szerint igazságos büntetését.
Ezért mondja itt: elvégzett dolog, hogy az emberek meghalnak, és utána következik az ítélet, — vagy utána következik, hogy akik hiszik, hogy Krisztus őértük áldoztatott fel, azok az Ő üdvösségébe mennek be. Ezért fontos, nemcsak életfontosságú, hanem örök- életfontosságú az, hogyan viszonyulunk Jézushoz. Mindazt, amit a Biblia az Ő földi munkájáról, megváltó haláláról, feltámadásáról, majdani eljöveteléről ír, csupán tudomásul vesszük-e, vagy pedig a hitünkkel megragadjuk és felismerjük, hogy emiatt lehet nekünk életünk. Igazi, teljes, örök életünk már itt, amiben semmi kárt nem tehet majd az sem, amikor meghalunk, mert még közelebb kerülünk Őhozzá.
Ezt írta Pál apostol a kivégzése előtt Filippibe: „Mert nekem az élet Krisztus, és a meghalás nyereség!” Én nem veszítek azzal, ha kivégeznek — írja a filippibelieknek. Nekem az élet Krisztus, ezt az életet nem tudják tőlem elvenni, csak ezt a biológiai életet. De azt az életet, amit Krisztusban kaptam, azt én tovább is élem Őnála, Ővele.
Ha valami jelenthet nekünk vigasztalást, akkor az pontosan ez a bibliai igazság és bibliai ígéret. Ennek alapján merte leírni az apostol, amit az előbb idéztem. Ennek alapján merheti közülünk is bárki bizonyosan hinni és remélni, hogy eltétetett nékem az igazság győzelmi koszorúja, amit megád nekünk a mi Urunk ama napon. Nemcsak nekünk pedig, hanem mindazoknak is, akik vágyva várják az Ő eljövetelét.
Mindennapi gondjaink, sokféle tennivalónk, az a sok váratlan nehézség, amibe beleütközünk, nagyon elvonja a figyelmünket erről. Ki gondol arra, hogy Jézus eljön, mikor jön, mit tegyek azért, hogy készen legyek?
Olyan nagy dolog, hogy Megváltónk ilyen világosan felkészíti azokat, akik Őreá figyelnek. Számoljunk azzal, hogy egyre nehezebb lesz Krisztus tanítványának lenni, egyre többet kell szenvedniük a hívőknek a gonoszságok miatt. De számoljunk azzal is, hogy amit Ő megmondott, az igaz: velünk van minden napon, elkészítette a jövőnket. Még arra is volt gondja, hogy ilyen ígéretekről tájékoztasson, hogy a mennyei Atya házában helyet foglal mindazoknak, akik Őbenne hisznek, és akik nem a maguk igazában bizakodnak, hanem egyedül az Ő helyettünk bemutatott keresztáldozatában, de abban bizakodnak, és bizonyosak benne, hogy Jézusért, egyedül Őérte van nekünk foglalt helyünk a mennyben. (Jn 14,1-3)
Nagy a felelősségünk önmagunkért és azokért, akik még itt vannak körülöttünk. Akinek az élet Krisztus, annak virágzik ki az élete itt a földön is, még ha nehéz körülmények között kell is élnie, és az lehet bizonyos abban, hogy még a meghalás is nyereség a számára. (Fil 1,21)
Adjunk hálát ezért!