Keresztyén Testvéreim! Egy új esztendőnek a küszöbén, kiváltképpen az 1943. évnek a nyitott ajtajában különösen jólesik hallanunk az isteni biztatást: „Ne nyugtalankodjék a ti szívetek, se ne féljen!”
A nagybeteg ember a lázálom forróságában láthat csak olyan nyugtalanító, félelmes képeket, mint amilyenek elénk tárulnak most ez újabb útkanyarnál. Csupa nyugtalanság, szenvedés, vihar gomolyog mindenfelé ebben a lármás, zajos világban, javában folyik a csata nemcsak a harcmezőkön, hanem itthon is egyre jobban dühöng az indulatok, és főleg az idegek háborúja!
Most, e zűrzavaros kavargásba egy csendes, nyugodt hang szól bele: Ne nyugtalankodjék a ti szívetek, higgyetek Istenben, az én Atyámnak házában sok lakóhely van, ahol az én békességemet adom néktek! Arra figyelmeztet Jézus, hogy van ebben a világban olyan hajlék, olyan otthon, ahová elmenekülhet az Istenben hívő ember a világ zajából, és ahol mindig megtalálhatja a Krisztus békességét, és teleszívhatja vele magát! Azt mondja Jézus, hogy ez a hely „az én Atyámnak háza”. Ez újesztendő napján ennek a háznak, ennek az otthonnak három különböző alakjáról hadd szóljon közöttünk az üzenet!
<em>1) Legkisebb formája az Isten házának a keresztyén családi otthon<em>
Istentől belénk teremtett ősi emberi ösztön nyilatkozik meg abban, hogy miként a madár is fészket rak magának, ahol övéit, kicsinyeit összegyűjti és védelmezi, az ember is igyekszik fallal körülvenni a fészkét, melegen, vonzóan berendezni magának az otthonát. A legnagyobb emberi tragédiák közé tartozik az otthontalanság, és újabb tragédiák szülő-okává válik az, ha valaki sehol sincs otthon. Van egy angol közmondás: az én otthonom az én váram. Nem olyan otthonra vágyik-e mindegyikőnk, amelynek a falai várként tartják tőlünk távol a világ zaját, bűnét, szennyét, irigységét, rossz-akarását? Kint a világban, pl. az utcán mennyivel több a kísértés, az elbukás veszélye, az Istentől való elszakadás alkalma, az erkölcsi métely ragálya, több a nyugtalanság, a félelem, mint otthon, a házban!
Az igazi otthon menedékhely, a megtartatás sátora és vára, ahová a világ gonosz vihara elől behúzódhatom. Az igazi otthon olyan, mint oázis a földi szárazság sivatagában, mint egy kis sziget a világtengerben. A családi otthonban csendesebb, nyugodtabb, kiegyensúlyozottabb az élet, az életért való küzdelem zaja nem olyan hangos, nem olyan idegtépő, mint odakünn. Az otthon falain belül tisztábban halljuk a lelkiismeret halk szavát, az Isten angyalainak a dicsőítő énekét, az élő Isten hangját. Igen, ilyen otthon után vágyik minden emberi lélek, és alig van szívfacsaróbb látvány, mint az, ha valakinek volna otthona, és még sincs, mert a külső világi nyugtalanság behatolt az otthona falán, és pokollá változtatta az Isten egyik legdrágább ajándékát, az otthont. Ezért van az, hogy a házon kívül, családon kívül keres sok ember enyhülést az egész napos munkarobot után. Hiába a szép lakás, a muzeális értékű berendezés, ha csak arra való, hogy a vendégek gyönyörködjenek benne, és nem arra, hogy puha, meleg fészke legyen a benne lakóknak, egy vidám kis családnak!
Most, amikor egyre több oldalról jövő ellenség szövetkezik éppen a családi otthonok megtámadására, amikor uralkodó közfelfogássá kezd válni az otthon mellőzése, úgy érzem, hogy az új esztendőben egyik legfontosabb parancsként éppen az otthonunk megszentelését helyezi Isten a szívünkre. Nem vitás, hogy a családi otthonok békéjétől és tisztaságától egy egész nép sorsa függ. Isten parancsaként tekintsd egyik legsürgősebb kötelességednek, hogy az otthonod igazán otthonná váljék számodra, és mindazok számára, akik veled laknak: a házastársad, a gyermekeid, a szüleid, testvéreid és az alkalmazottaid számára! Jézus az Ő Atyjának házáról beszél, ahol a világ zajában békét talál a megfáradt lélek. Miért ne lehetne a te otthonod is az Isten háza, annyival is inkább, mert Jézus ígérete szerint csakis így válhatik az otthonod igazi otthonná. Az otthon Isten kegyelmi ajándéka, és azért adta, hogy előképe, ízelítője legyen a mennyei otthonnak, ahol Jézus készíti a helyet számunkra, ahol Krisztus békessége tölt meg minden zugot és minden benne lakót. Engedd, hogy a földi otthonodat is Krisztus rendezze be, és tegye a mennyei otthon földi másává, engedd, hogy Ő készítse el a helyet otthon is, a házatokban számotokra. Az új esztendőben imádkozz többet a magyar családokért, a magad otthonáért és a benne lakókért. Ez az egyik legfontosabb üzenete az Úrnak ma hozzád!
<em>2) Isten házának egy tágabb formája a templom, mégpedig a te számodra ez a templom</em>
Lehet, hogy más budapesti templom szebb, mint ez, nagyobb, díszesebb, lehet, hogy más templomokban érthetőbben, hatalmasabban hangzik az Ige üzenete, mint ebben - neked akkor is ez a lelki otthonod, ebbe a lelki családba vár a te mennyei Atyád, számodra itt készített helyet Jézus, és itt akarja az Ő békességét adni néked! Hidd el, mi többiek mindig nagyon szomorúak vagyunk, amikor a helyed itt közöttünk üresen marad. E nélkül a templom nélkül otthontalan vagy, és nincs szánandóbb pária (kitaszított, elnyomott) a hontalan léleknél.
Az orosz harctérről hazatért katonák mesélik, hogy életük egyik legfelejthetetlenebb élménye volt az a jelenet, amikor az orosz parasztok áhítatos, szent örömmel léphették át újra a hosszú idő után először megnyílt templomuk küszöbét. Sok minden hiányzott azoknak a jámbor hívőknek az életében, amit a szovjet hatalom urai megvontak tőlük, de a legfájdalmasabb mégis a templom hiánya volt. Egyik egyháztagunktól nemrég levelet kaptam az orosz frontról, azt írja, hogy legelső útja a templomba vezet, és nem kerüli el soha többé az Isten házát. Testvér, aki egy évben néhány nagy ünnepen, vagy a házassági évfordulón, vagy újév napján nagy kényelmesen elsétálsz a templomba, óév utolsó estéjén is inkább csak azért, hogy a szokásos év végi statisztikát meghallgassad: nem is tudod, milyen drága ajándéka Istennek számodra ez a kicsi templom, nem is tudod, mit veszítesz akkor, amikor nem vagy itt!
Óh, nem a magunk emberi bölcsességének tulajdonítunk mi lelkészek ilyen nagy jelentőséget, hiszen azért imádkozunk, hogy a mi személyünk, tudományunk, gondolatunk el ne nyomja a szavainkon át megszólaló Isten hangját. Nem arról van itt szó, hogy mi a szószékről, a magasból leprédikáljunk nektek, hanem arról, hogy az igehirdető a gyülekezettel együtt sóvárogva várja a nagy csodát: Isten megszólalását. Az Isten nem is mindig a szép és bölcs prédikációban szólal meg, hanem nagyon gyakran a legdadogóbb bizonyságtételben, ami retorikai és stilisztikai szempontból nem ütné meg azt a mértéket, amit egy tanult, intelligens hallgatóság várna tőle. Aki prédikál, az csak abban különbözik a többi hívőtől, hogy legelőször az ő szíve nyílt meg a mindnyájunk fölött álló Ige üzenete előtt. Azért nélkülözhetetlen a templom a keresztyén református ember számára, mert itt maga az élő Isten szól hozzánk, itt vele magával találkozhatunk!
A régi templomokat dombtetőre építették, és temetővel vették körül. Van ennek valami komoly szimbolikus jelentősége: a templom a világi élet fölé emeltetett, az örökkévalóság levegőjével körülvett szent hely, a mennyország ablaka, ahonnét belátni az örökkévalóságba. A templomból Krisztus békessége árad bele a békétlen világba. A templomban az örökkévalóság megnyugtató levegőjével szívja tele magát a világ zajában és harcában megfáradt lélek. A templom a mi mennyei Atyánk földi háza, olyan lelki otthon, ahová békét és nyugalmat keresni mehetnek a megfáradt és megterhelt hívek. (A templom fogalmába beleértem természetesen az egész egyházat, és annak minden munkáját.)
Ez új esztendőben Istennek másik nagy parancsa az, mégpedig elsősorban presbiterekhez, családapákhoz, általában a férfiakhoz (mert ők hajlandóak hamarább eltávolodni egyháztól, templomtól), de azután mindnyájunkhoz is, hogy: éljetek intenzívebb egyházi életet, halljátok meg gyakrabban az Isten hívását, érezzétek át, hogy itt van a ti lelki otthonotok, és imádkozzatok és dolgozzatok sokkal többet ezért az otthonért!
<em>3) Végül úgy a családi, mint az egyházi otthon csak halvány földi képe az igazinak, a mennyeinek</em>
Tulajdonképpen erre mondja Jézus, hogy az én Atyám házában sok lakóhely van, elmegyek, hogy helyet készítsek néktek. Ez az, ahol maradéktalanul megvalósul a Krisztus békessége. Ott leszünk mi igazán otthon! Úgyhogy amikor meghal egy hívő ember, akkor szó szerint értelmezendő ez a szólás, hogy „hazament”. Aki már volt külföldön, bármilyen jól érezte is ott magát, mégis minden gondolatát és cselekedetét áthatotta az az érzés, hogy nincs otthon, máshol van otthon! Valami ilyen biztos, boldog, reménykedő érzésnek kell áthatnia minden hívő embert, hogy őt még csak ezután várja az igazi otthona. Bármint forduljon is itt a sorsom, könnyebben viselek el mindent, ha él bennem a biztos remény, hogy olyan gazdag, boldog otthon várakozik reám, ahol kárpótlást találok minden szenvedésért és fájdalomért!
Ezt az otthont már elkészítette Jézus a te számodra is, Testvérem, az Ő halálával és feltámadásával és mennybemenetelével. De bár készen van a számodra, az oda való bejutásnak mégis van egy feltétele: senki sem talál oda egyedül, mindenki rá van szorulva egy kísérőre, egy vezetőre. Egyetlen valaki van, aki tudja az utat és elkísérhet majd oda: Jézus Krisztus. Az odavezető út már itt kezdődik, de csak Jézussal együtt lehet járni rajta. Ez újév reggelén a harmadik sürgető fölhívása Jézusnak hozzád az, hogy talán az 1943. esztendő valamelyik napján meg is érkezel haza. Igyekezz és imádkozz sokat, hogy bármikor, ha szólít az Úr, hazatalálj!
Testvérem, a nyugtalansággal és félelemmel teli új esztendő küszöbén Isten három olyan otthonra mutat reá, ahol szabadon és bőségesen árad a Krisztus békessége. Fogadd el Istennek ezt a drága ajándékát, keresd ezt a három otthont és imádkozzál értük sokat. Jézus e három felénk integető otthonra mutat, és azt mondja: Ne nyugtalankodjék a ti szívetek, se ne féljen, higgyetek Istenben, és higgyetek énbennem.
Válaszoljuk Neki: Hiszünk Urunk! Legyen áldott a Te szent Neved!
Ámen.
Dátum: 1943. január 1.