Keresztyén Testvéreim! Ennek a felolvasott történetnek a legelső, szinte megdöbbentően figyelemreméltó vonása az, hogy meglátjuk belőle, milyen rendkívüli hatalom és erő feszül a keresztyénségben. Nem csodálatos-e az, hogy egyetlen olyan, Krisztusban élő ember, mint Pál apostol volt, milyen hatalmas eszközzé tud válni az Isten kezében?! Azt olvassuk, hogy nem közönséges csodákat cselekedett Isten Pál keze által. Ahová nem jutott is el személyesen az apostol, elég volt, ha csak a ruhájából egy darabot, a keszkenőjét vagy a kötényét vitték el a beteghez, máris csodálatos gyógyulások történtek a hatása alatt. Egyetlen erélyes parancsszavára embereket gyötrő gonosz ördögi lelkek menekültek, mint egy megriasztott betörő-társaság, és örökkévaló emberi lelkek szabadultak meg a sátáni erők befolyása alól.
Jézus cselekedett földön jártában ilyen csodákat, az Ő isteni személyéből áradt ki ilyen földöntúli erő, az Ő szavának volt ilyen ördögöt és betegséget űző hatalma. Most, mennybemenetele után, Pál apostol személyében mintha Jézus volna jelen, és folytatná személyesen az embereket megmentő munkáját! Valóban: nemcsak szónoki dísz, hanem kemény valóság volt az, amit Pál mondott egyszer önmagáról, amikor így nyilatkozott: „Élek többé nem én, hanem él bennem a Krisztus”. (Gal 2,20) Ezek a bibliai versek, amelyekből a Pál nyomán nőtt isteni csodákról értesülünk, eléggé világosan magyarázzák e rejtelmes szavak értelmét, hogy: él bennem a Krisztus! Ímé, ez a keresztyénség ma is: a földi emberek szívében élő Krisztus cselekszik tovább a többi ember között és a többi ember javára! Ímé, ez a keresztyénség: a Sátán menekülése, és minden, emberi életünket megrontó, tönkretevő nyomorúság és szenvedés alól való fölszabadulás a Jézus Krisztus isteni hatalmának hatása alatt.
Mi tehát a keresztyénség? Nem egyéb, mint Krisztus életének, Krisztus cselekedeteinek a folytatása bennem és általam a földön, aminek a valósága azzal mérhető, hogy milyen átalakító, boldogító hatása van a környezetemben élő emberi sorsokra, emberi életekre! Jól látszik ebből a történetből az is, hogy az ilyen keresztyénség mennyire vonzó, milyen kívánatos. A Pál apostolban működő Krisztusi erő látása nemcsak az Isten után vágyakozó emberekre volt hatással, hanem azokra is, akik a legbabonásabb pogány gyakorlatok mesterei voltak. Az Ige „lézengő ördögűzőkről” tesz említést. Varázslók, kuruzslók voltak ezek - a mai jövendőmondók, tenyérjósok, spiritiszták és egyéb okkult tudományokat terjesztő tévelygők ősei -, akiket annyira megragadott Pál tudománya, hogy egyszerre meglátták a maguk egész eddigi tudományának hiábavalóságát, értéktelenségét. Feltámadt a lelkükben a vágy, hogy ők is olyan eredményesen és hatalmasan tudjanak munkálkodni, mint Pál teszi. Nagy buzgalommal igyekeztek eltanulni az apostol „mesterségét”.
Nagy igazságra figyelmeztet bennünket az Igének ez a részlete: arra, hogy az igazi keresztyén élet mindig olyan vonzó, olyan kívánatos, hogy még azokban is vágyakozás támad utána, akik pedig a komoly, mély keresztyénségtől idegen, távoli világnézetben éltek addig. Ha mi olyan hatalmasan tudnánk élni a keresztyénséget, ha rajtunk is úgy áradna keresztül a Krisztus ereje, mint Pál apostolnál láttuk az Igében, el tudjuk-e képzelni, milyen kényszerítő erejű misszió lenne ez a földön?!
Ebben a történetben éppen olyan lelki ajándékokról van szó, a csodatévő gyógyítás és ördögűzés erejéről, amelyek már magukban véve is megdöbbentik az embereket, és sokakat térdre kényszerítenek Krisztus hatalma előtt. De nemcsak ebből áll a keresztyénség! Ha meg tudnánk mutatni valamit a Krisztusi szeretetből vagy erkölcsi tisztaságból, a testileg-lelkileg tiszta életből, vagy az Istenben megbékélt nyugalomból, derűből, boldogságból: az is Jézus hatalmát tárná oda láthatóan az emberek elé, az is vonzana lelkeket. Az a keresztyénség, amelyik nincs jó hatással az őt körülvevő világra, máris az őt körülvevő világ rossz hatása alá került. Nézz körül a magad környezetében: te vagy-e megnemesítő hatással a te keresztyén életeddel az itt élő emberekre, vagy ők vannak-e hatással reád?! Ott van rögtön a családod: nem ilyen lézengő, megnyugvást kereső ember-e a felnőtt fiad, vagy a nagy leányod? Nem hánykolódik-e így melletted komoly lelki támaszték nélkül az házastársad?! Gondolsz-e arra, hogy nemcsak anyagilag vannak ezek reád bízva, nemcsak a mindennapi kenyerüket és ruhájukat várják tőled, nemcsak az iskolai neveltetésükről kell gondoskodnod, hanem a lelkük is reád van bízva? Környezeted lelki élete olyanná válik, amilyen életet Te elébük élsz. Nem szavaid, bölcs tanításaid, aggódó intéseid lesznek rájuk hatással, hanem a lelkületed, a cselekedeteid, a magatartásod. Sok gyermek megtanul a szülőjétől társaságban forgolódni, tisztességesen asztalnál ülni, idegen nyelveken beszélni, bridzsezni, ajkat és körmöt festeni - de vajon megtanul-e komolyan Krisztust követni is?!
Azt olvastuk: Pál apostol ördögöket űzött ki az emberekből. Azt ne gondoljuk, hogy ez ma már teljességgel idegen, lehetetlen valami a modern életben. Nem érezted-e már azt, hogy amikor olyan valakivel voltál együtt, aki egészen a Krisztusban él és akiben benne él a Krisztus, az ő jelenlétének hatása alatt mintha ördögök mennének ki belőled? Egymás után távoznak el a lelkedből a hiúságnak, a tisztátalanságnak, az alantas indulatoknak a démoni erői, s a vele való együttlét szinte lelki tisztulási fürdőt jelent a számodra? Vannak emberek, akikből úgy sugárzik a Krisztusi élet ereje, hogy szinte jobbá leszünk, megnemesedünk a környezetükben. Miért nincs a mi életünknek ez a környezetünket megnemesítő hatása? Miért nem kívánatos a mi keresztyénségünk a skéva-fiak előtt is? Óh, ha az volna, már régen sok minden másként menne az életünkben! Nem ott van-e a hiba nálunk is, mint a Skéva fiainál? Miben hibáztak ezek az ifjak? Hiszen egészen úgy hívták ők is Jézus nevét azokra, akikben gonosz lelkek voltak, mint Pál tette. Ugyanúgy mondták ők is, mint az apostol, hogy „kényszerítünk titeket Jézusra,... menjetek ki ez emberből!” Talán még a mozdulatait, a hanghordozását is ellesték az apostolnak, egészen lemintázták az előttük álló példát. Ha vizsgázniok kellett volna, jelesre feleltek volna belőle, ha színpadon kellett volna bemutatniok az apostol gyakorlatát, megtévesztésig hű utánzóknak, kiváló színészeknek bizonyultak volna - mégis megjárták.
Az történt velük is, ami Mikszáth egyik regényében a szabómesterrel, aki hűen lemintázta a törökök előtt nagy tisztességben tartott, csodatévő beszélő köntöst, annyira, hogy senki emberfia meg nem látta volna a különbséget az igazi és az utánzat között, és mégis, amikor kivonult az ellenség elé, hátán a bűvös köntössel, mely előtt a töröknek térdet kellett volna hajtania, a janicsárok rárohantak és megölték. Skéva fiai Pálnak csak a szavait tanulták el - Pál hite nélkül. Csak másokban akartak valamit elérni, amit Pálnál megéreztek - magukban azonban nem engedtek szabad folyást ennek az erőnek. Jellemző rájuk az a mondásuk: „Kényszerítünk titeket a Jézusra, akit Pál prédikál...” Jézus nevére hivatkoznak, anélkül, hogy hittek volna benne, anélkül, hogy személyes közösségben lettek volna vele, sőt anélkül, hogy ismerték volna Őt igazán. Krisztus szent nevével akartak eredményeket elérni másokban, anélkül, hogy nekik maguknak valami közük lett volna Krisztushoz.
Értitek már, miért nem tudunk mi is a magunk keresztyénségével hatással lenni a környezetünkre? Miért nem tudjuk a keresztyénségben rejlő hatalmas erőforrásokat fölszabadítani, és annak a segítségével megtisztítani a családunkat, megeleveníteni az egyházi életünket, megszentelni az egész közéletet? Azért, mert ehhez nem elég a jó szándék, az emberi igyekezet, mert addig nem hat a Krisztus neve, amíg magunk személyesen nem kerülünk mindenestől fogva a Krisztus hatása alá! Nem elég a keresztyénséget emlegetni, nem elég Krisztusra hivatkozni, nem elég az Ő nevét cégérül felhasználni, mert a Krisztus neve nem olyan varázsszó, ami mágikusan hatna, embereket megváltoztatna, keresztyénné tenne, megtisztítana - hanem a Krisztusnak kell élnie bennünk ahhoz, hogy az Ő hatalmának az eredményeit a magunk nyomán lássuk! Az a bajunk, ami Skéva fiainak, hogy a keresztyénségnek csak a szókincsét, csak a frazeológiáját tanultuk el, és azt hangoztatjuk, azt ismételgetjük. Színészek vagyunk, mégpedig jó színészek vagyunk, akik nagyszerűen tudjuk utánozni a keresztyén élet mozdulatait, külsőségeit, formáit. Még magunk is valóságnak vesszük a magunk színjátékát, és panaszkodunk, csodálkozunk, hogy mégis minden igyekezetünk, minden jó szándékunk sikertelen, nincs semmi eredménye a fáradozásainknak.
Ez az Ige nagyon komoly figyelmeztetés, arra tanít, hogy Krisztust csak úgy adhatod tovább, ha előbb Te magad egészen az Övé leszel. Igen, ahogy az előbb mondtam: előbb nekünk kell mindenestül Krisztus hatása alá kerülnünk. Hogyan? Aktív engedelmesség által. Az igaziról lemásolt keresztyénség, vagyis keresztyén színezet, utánzat éppen úgy nem ér semmit, mint a valódi beszélő köntösről lemintázott álköntös. Nem lehetett megtéveszteni a török hadat vele.
Testvéreim, a bibliai történet szerint az ördög rögtön észrevette, hogy Skéva fiainak beszédében nem az élő Jézus személyes hatalmával, hanem Jézus nevének puszta, üres emlegetésével áll szemben. Pál szavára az ördög, mint megkorbácsolt eb, elmenekült. Skéva fiaira rájuk ugrott, legyőzte őket, megsebesítette és megszégyenítette őket. Nincs gyávább és szánalmasabb valaki, mint az ördögi, a sátáni lény, ha az élő Krisztust érzi a közelében. De nincs erősebb, vakmerőbb és boszszúállóbb erő, mint a sátáni hatalom, amikor észreveszi, hogy csak mutatják azt, hogy ott van Krisztus. Akinek csak a száján van a Jézus neve, akiben nincs a Krisztus Lelke, attól nem fél a Sátán, azt tesz vele, amit akar.
Emlékeztek: múlt vasárnap azt mondtam, hogy az a mozdulat, amellyel egy áldozatos hét alatt összegyűjtött adományunkat letesszük ide az Úr asztalára: ez a szívbéli mozdulat azt fejezi ki, hogy ímé, így tesszük bele egész életünket az Úr kezébe. - Most elhoztátok, letettétek: igazán szívbéli mozdulat volt-e ez? Valóban annak a jele, hogy a szívedet, egész életedet is így adod át az Úrnak? Jézus ezekben a borítékokban szívünket keresi. Benne találja-e? Ha igen, akkor majd lenyűgöző hatással lesz az életed a családodra, a környezetedre. Akkor majd vonzani fog másokat is az életed példája, és akkor hatása lesz a szavadnak, a munkádnak, lesz ereje a keresztyénségünknek.
Krisztus hív: Légy egészen az enyém! S ez a téged körülvevő világ öntudatlanul is sóvárogva kér, hogy légy egészen a Krisztusé!
Ámen.
Dátum: 1942. szeptember 20.