Keresztyén Testvéreim!
Fenségesen szép kép tárul elénk a felolvasott Ige nyomán: a gyönyörű Genezáreti-tó partján ott áll Jézus egyedül, talán imádkozik, talán gyönyörködik a táj szépségében, talán elmélkedik. S egyszerre csak azon veszi észre magát, hogy nagy tömeg áll körülötte, emberek, akik csapatosan jöttek utána mindenfelől, és az emelkedő parton tisztelettudóan megálltak és várták, hogy Jézus megszólal.
Akkor Jézus beszállott egy éppen ott veszteglő kis halászbárkába, és a tó sima tükrén a kis csónakban ülve tanította a parton szorongó sokaságot. Óh, micsoda felemelő pillanat, a hétköznapok robotjában micsoda kivételes ünnep lehetett az Ige után vágyó emberek számára letelepedni Krisztus köré, és felüdíteni a fáradt lelket az Ő isteni tanításainak a gyógyító fürdőjében!
Tulajdonképpen ez a gyönyörű jelenet ismétlődik mindenkor, valahányszor egy gyülekezet megtölt egy templomot, és letelepedik a szószékről elhangzó Ige köré, hogy hallgassa a Krisztus beszédét. A Genezáreti-tónál lefolyt fenséges jelenet ismétlődik meg minden istentiszteleten, sőta mi gyülekezetünkben legutóbb ez a jelenet ismétlődött meg minden este egy héten át.
Óh, milyen jó volt a hétköznapok zajában elcsitulni, letelepedni itt a templomban Jézus köré, és felüdülni abban a lelki fürdőben, amit az Ő Igéje készített a számunkra. Nem éreztük-e már, Testvéreim, amikor igazi igehirdetést hallunk, vagyis amikor Jézus lábai elé telepszünk le, hogy igen, erre van nekünk szükségünk, erre vágyik a mi lelkünk már régóta, jólesik a lelkünknek, mint a sebnek a balzsam, mint a lázas ajaknak a hideg víz.
Ma általában helyes az a megállapítás, hogy szinte szomjúság van a lelkekben az Ige után, az emberek vágyódnak a komoly lelki táplálékra. Templomaink aránylag eléggé megtelnek, az evangelizáló esték szerte az országban mindenfelé nagyszámú hallgatóság előtt folynak - és mégis, Testvéreim, mind ennek a nagy buzgóságnak oly csekély kézzelfogható eredménye van.
Alig mutatható fel komoly lelki ébredés valahol, alig lehet találni igazán megtért embert, alig fordul elő, hogy valakinek azután valóban meg is oldódjék az élete. Mi lehet ennek az oka?
Az, hogy az istentiszteleten vagy az evangelizáción teli templomok nagyon hasonlítanak ahhoz a sokasághoz, amely alapigénk szerint körülvette Jézus csónakját: miután nagy áhítatosan hallgatta Jézust, szétoszlott, egy ideig még hatása alatt volt a hallottaknak, azután, hogy úgy mondjam: kiheverte a hatást.
Ez történik velünk is egy-egy istentiszteleten, még inkább egy olyan egyhetes evangelizáción, mint a múlt héten volt itt is, hogy áldott hatások alá kerülünk, lelkileg fölüdülünk, meglágyulunk, elgyönyörködünk az Isten felséges gazdagságában és kegyelmében - és azután szétoszlunk: a lelkünk kezd újra kihűlni, kezd újra megkeményedni, a sok egyéb hatás kezdi a Krisztustól kapott hatásokat kiegyensúlyozni, ellensúlyozni, és újra ott vagyunk, ahol voltunk!
Ez a történet éppen azt mutatja be, hogy nem elég nekünk csoportosan letelepednünk a Krisztus lábai elé és hallgatni az Ő beszédét - ne értsük félre, ez is nagy áldás, - hanem Krisztus még ennél sokkal több áldást tartogat a számunkra.
A parton lévő sokaság csak hallgatta Jézust, azután eltávozott. Péter azonban, és akik vele egy csónakban voltak, egész kézzelfogható módon megtapasztalták Krisztus hatalmát, és szinte roskadoztak az Isten áldása alatt.
Az történt ugyanis, hogy Jézus utasítására beeveztek, kivetették hálójukat, és soha nem látott mennyiségű halat fogtak, úgyhogy szakadozott a hálójuk, és segítséget kellett kérniök, oda kellett hívniok a másik csónakot is, hogy segítsen elvinni az Isten bőséges áldását.
Ímé, ezt akarja Jézus mindenkivel. Azt, hogy az élete áldásokban gazdag élet legyen. Ilyen, Istenben gazdag élete volt Pál apostolnak, erről ír Timótheusnak, amikor így szól: „Szerfelett megsokasodott pedig a mi Urunk kegyelme a Krisztus Jézusban való hittel és szeretettel.” 1Tim1,14 Várakozáson fölül, értelmen fölül elárasztja Isten az Ő gyermekeit az Ő jóságával, szeretetével, minden áldásával.
Isten azt akarja, hogy ne csak egyszer-egyszer tapasztald meg az imádságaid meghallgatásának a csodáját, hanem minden egyes alkalommal, valahányszor imádkozol, legyen nagy gazdagságod az imádságot meghallgató Isten megtapasztalásában.
Isten azt akarja, hogy ne csak mindig a bűntudat, a bűnbánat emésszen a sok kudarcba fulladt jószándék miatt, hanem tele legyen az életed a bűn fölött vívott diadalokkal, te magad is gazdag légy a bűn fölött győzedelmeskedő Krisztus megtapasztalásában.
Isten azt akarja, hogy ne csak elvétve tapasztald meg az Ő segítő kezének életedbe való belenyúlását, hanem tele legyen az életed olyan csodákkal és megoldásokkal, melyek az Isten hatalmáról és szeretetéről tesznek bizonyságot.
Isten úgy meg akarja tölteni, telíteni az életedet az Ő kegyelmének, szeretetének a bizonyítékaival, drága hittapasztalatokkal, élményekkel, hogy szinte roskadozzál az Ő áldásának a bősége alatt, hogy ne is bírd elviselni egymagadban, hanem hívjál segítségül másokat.
Mi rendszerint akkor fordulunk máshoz segítségért, ha gyengék, elesettek, nyomorultak vagyunk - de a bőségnek is van olyan állapota, amikor már nem bírjuk egyedül, már nem fér belénk, már szakadozik a hálónk alatta: meg kell osztanunk másokkal is.
Volt-e már olyan élményed, Testvérem, Isten áldásának olyan hatalmas megtapasztalása, hogy úgy érezted, nem fér benned, úgy megtölti a lelkedet, hogy kibuggyan belőled, el kell mondanod másnak is, részeltetned kell benne más embereket is? Nos, az Isten így akar megáldani minden nap újra. Tele akarja rakni a kezedet az Ő gazdagságával.
Megtapasztaltad-e már Isten kegyelmének ezt a bőséges gazdagságát? Ez egészen más, ez sokkal több, mint csak egyszerűen ülni Jézus lábainál, gyönyörködni az Őtudományában, szomjas lélekkel beinni az Ő fenséges tanítását, szavait. Azt jelenti, hogy tapasztalom mindannak az igazságát, amit a Krisztus beszél, élem mindazt, amit Ő mond, megkapom valóban és bővölködöm mindabban, amit Ő ígér.
Isten országának ne csak a partján állj tehát, Testvérem, és ne csak hallgassad onnan a szép beszédet, hanem Jézussal együtt evezz a mélyre, keresztyén református hitünknek juss el a mély vizeire, és akkor tapasztalod meg Krisztus igazi, isteni hatalmának az igazi gazdagságát!
Jézus azt mondta Péternek: Evezz a mélyre! És Jézus most neked is, nekem is azt mondja: Evezz a mélyre!
Tapasztalta-e már valaki, milyen különbség az, ha felületesen vagy alaposan megismerünk egy embert? Sokszor elfordul, hogy az első látásra értéktelen, semmitmondó egyéniséget a többszöri találkozás után egyre jobban megszeretjük, egyre többre tartjuk és becsüljük.
Jézussal is lehet futó ismeretséget kötni. Tulajdonképpen minden Krisztus-ismeret így kezddik - de nagy baj, ha meg is marad valaki ennél, és sohasem akarja Őt jobban megismerni. Egy igehirdetés vagy egy evangelizáció nem tehet többet, mint hogy egy embert bemutat Jézusnak. Ha valaki azután tovább akar haladni a bemutatkozásnál, akkor már neki magának kell a mélyre eveznie.
Ha vannak itt felébredt lelkek, ha vannak itt olyanok, akiket már megérintett a Krisztus hívása: azoknak most különösen szól a parancs: Evezz a mélyre! Ahhoz, hogy meg is teljék az életed az Isten megtapasztalt áldásaival, az kell, hogy evezz a mélyre.
Vedd elő naponta a Bibliádat és tanulmányozd, de ne olyan felületesen és elhamarkodva, mint talán eddig tetted, hanem evezz a mélyre, mélyedj el benne, olvasd bele magad, merülj bele! Sok ember olvas Bibliát, de azért nincs haszna belőle, mert elsieti, mert olyan a számára a bibliaolvasás, mintha valami külső vallásos formaság lenne, amelyen minden nap át kell esnie.
Nos tehát, valahányszor kinyitod a Bibliádat, csengjen ott a füledben Jézus ösztönzése: evezz a mélyre! Lehet, hogy az első olvasásra semmit nem mond az Ige, de a harmadik, vagy az ötödik, vagy a hatodik olvasásra megnyílik az Isten gazdagsága, és olyan eredménnyel jutalmazza Isten a fáradságot, amit nem is mertünk volna remélni.
A Szentírás tanulmányozásával együtt jár mindenkor az imádság is. A Bibliában Isten szól hozzád, az imádságban te válaszolsz Neki. Itt is ugyanaz a jelszó vezessen, amiről az elébb beszéltünk: valahányszor összetesszük a kezünket imádságra, csengjen a fülünkbe Jézus ösztönzése: evezz a mélyre! Mélyedj bele az imádságba úgy, ahogyan Jézus tette, aki sokszor egész éjszakákon át virrasztott imádkozva - imádkozd bele magad az imádságba!
Vizsgáld meg, Testvérem, a magad imaéletét, eléggé behatoltál-e már az imádság lehetőségeinek a mélységeibe, vagy még mindig csak olyan sekélyes egyhelyben-topogás az imádságod, mint régen?
Jézus azt mondja Péternek: „Evezz a mélyre, és vessétek ki a hálóitokat fogásra!” Mintha ezt mondaná: Minden reményedet fölülmúló Isten-áldás vár reád, de előbb evezz a mélyre, ott megtalálod az áldást. - Mi pedig előbb a kezünket akarjuk kinyújtani Isten áldásai után, anélkül, hogy valóban a mélyre eveztünk volna.
Miért vagyunk lelkileg olyan nagyon vérszegények, miért nem ismerjük Isten országának a nagyszerű szépségeit, miért ismeretlen előttünk Isten kegyelmének a gazdagsága? Azért, mert rettenetesen felületes a bibliaolvasó és imádkozó életünk.
Pedig Testvéreim, a világ legnagyszerűbb előadása sem pótolja azoknak a perceknek és óráknak a gazdag áldásait, amiket négyszemközt tölt egy emberrel az Isten. Úgy, ahogyan Jézus mondta: titkon, ajtódat behajtva, a te belső szobádba elzárkózva, magányos imádságba és Biblia-tanulmányozásba merülve, a mélyre evezve és a hálókat a fogásra kivetve: ezek azok az alkalmak, amikor a legtöbb áldást kaphatja egy ember az Istentől.
Ezt nem pótolhatja sem a bibliaóra, sem az istentisztelet, sem az evangelizáció - nem a gyülekezetnek, hanem az egyes személynek, neked és nekem szól a parancs: evezz a mélyre! Ha nem akarod, Testvérem, hogy akár az evangelizáció, akár valamelyik istentiszteleten kapott áldásos hatások nyomtalanul törlődjenek ki az életedből egy idő múlva: fogadd meg Jézus parancsát, és evezz a mélyre! A felébredés, a megtérés csak kezdet, haladj tovább, befelé az Isten országában.
És még valamit meg kell tenned. Ha igazán felébredtél, ha igazán megtértél, ha igazán elindultál a Krisztus nyomdokain: akkor a más emberekhez való viszonyod is gyökeresen meg kell, hogy változzék.
A történet szerint Jézus így szól Péterhez: „Ne félj; mostantól fogva embereket fogsz halászni.” Ahhoz, hogy egy ember Isten közelében megmaradjon, föltétlenül szükséges az, hogy más emberi lelkeket halászó munkát végezzen szakadatlanul. A Krisztus-követő embert minden másik ember, de kivétel nélkül minden másik ember csak egyetlen szempontból érdekel: hogy azt a másik embert is meg kell nyernie mindenáron a Krisztus számára.
Tekintsd az embereket úgy, mint akik halak módjára úszkálnak, fickándoznak az élet nyomorúságainak a tengerében, és rád, a halászra van bízva, hogy ezeket az embereket a Krisztus hálójába befogjad. Ha nem tudod, hogyan fogj hozzá, fordulj az egyházhoz, segítségedre lesz, alkalmat ad a szolgálatra.
Mindenki megtalálhatja itt bent a gyülekezetben az a helyet, ahonnét a Krisztus hálóját a legjobban kezelheti. Máté evangéliumában le van írva ez a jelenet, hogy Jézus így szól a hajóban lévő halászokhoz: „Én azt mívelem, hogy embereket halásszatok.” Mt4,19. Bízzad tehát rá magad Jézusra, majd Ő míveli veled is azt, hogy embereket halássz!
Egyszer Péter és János, az ősi hagyomány szerint a Tábor hegyén, szemtanúi voltak Jézus csodálatos elváltozásának: előttük állt a Megváltó teljes isteni hatalmában és dicsőségében. A két apostolt elkábította a mennyei fény, el is feledték a földet, és kérték Jézust, hadd maradjanak most már örökre itt, ne kelljen visszatérniök a sok nyomorúsággal teljes földre a mennyei békesség és ragyogás e gyönyörűségéből.
Jézus azonban mégis leszállt velük a völgybe, és folytatta velük a mindennapi munkát. A mi életünkben is vannak olyan elragadtatott pillanatok, amikor nagyon fájdalmas dolog az ünnepi érzések ragyogó magasságából a hétköznapi munka árnyékos völgyébe leszállani. De mégis meg kell tennünk, mert az életünk nem elragadtatásból, hanem munkából áll.
De ha azt akarod, hogy az elragadtatott, ünnepi percek hatása megmaradjon, sőt fokozódjék a munkanapok völgyében is, akkor fogadd meg Jézus tanácsát: evezz a mélyre, és halássz embereket az Ő dicsőségére! Éppen így lesz részed az igazi Isten-áldásban úgy, hogy már magadban el sem bírod, meg kell osztanod másokkal is.
Tehát evezz a mélyre, és indulj el embereket életre halászni!
Ámen.
Dátum: 1941. november 9.