A pénteki bibliaórákon most a Hegyi Beszédet tanulmányozzuk sorban, egymás után, ahogyan következnek benne a nagy tanítások. Tegnapelőtt a Máté 5,21-26 verseket vettük tárgyalás alá, s a közvetlenül utána soron következő részt, amit az imént felolvastam a Bibliából, hozom most a templomi gyülekezet elé. Elöljáróban hadd jegyezzem meg, hogy az eredeti, görög szövegben az a szó, amit a magyar Bibliánk “paráználkodással” fordít, szó szerinti értelmezésben házasságtörést jelent. Német, holland, angol Bibliákban is így fordították: “Ne kövessetek el házasságtörést.” A folytatásban: “Én pedig azt mondom néktek, hogy valaki asszonyra tekint gonosz kívánságnak okáért, immár paráználkodott azzal az őszívében” (Mt 5,28), a hetedik parancsolatot magyarázza Jézus, azt a parancsolatot, amellyel Isten a házasság szentségét védi.
Vessünk egy pillantást először magának a házasságnak isteni értelmezésére és rendeltetésére! Isten a teremtés hajnalán azt mondta az embernek: “Szaporodjatok és sokasodjatok, és töltsétek be a földet és hajtsátok birodalmatok alá”. (1Móz 1,28) Ennek a rendelkezésnek az érdekében teremtette Isten a házasság szent intézményét, mint a szaporodás és sokasodás biztosításának helyét és keretét. A házasság tehát Istennek drága ajándéka. És mivel az emberi szaporodás benne van Istennek a világtervében, ezért azt a házasság intézménye által különös védelemben is részesítette. A házasság tehát nem egyéb, mint a szaporodás isteni törvényét védő és biztosító kerítés. Nemcsak arra való, hogy a keretén belül megszülethessen az új élet, hanem arra is, hogy annak az új életnek a gondozását, ápolását és nevelését védelmezze. A kisgyermek rá van szorulva arra a védelemre és ápolásra, amit a házasság biztosít a számára. Sőt később, serdülő ifjúságában is igényli a gyermek, hogy ismerje az édesanyját és az édesapját, és a kettőt egymással való közösségükben együtt lássa mindhalálukig. Vannak olyan gyermekek, akik nem ismerik az édesapjukat, vagy az édesanyjukat. Ez a nem-ismerés egy egész életre szóló nyomot hagy a gyermeki lélekben. Halál által elveszteni valamelyik szülőt, ez is nehéz. De még sokkal elviselhetőbb a temetőben tudni az édesapát vagy az édesanyát, mint ismeretlenül valahol az élet forgatagában. Ezt nem tudja elviselni egy gyermek nagyobb lelki kár nélkül. Ezért teremtette Isten élethosszig tartó hatályúvá két ember házasságát.
Azt mondottuk, hogy a házasság az utódok nemzésére és ápolására védelmet nyújtó kerítés. Ezt a kerítést sem rángatni, sem leszaggatni nem szabad! Aki házasember létére a körülkerített kertjéből kitör, vagy nőtlen, hajadon létére egy idegen kertbe betör, az vétkezik a hetedik parancsolat ellen, az házasságtörést követ el. “Hallottátok, hogy megmondatott a régieknek: Ne paráználkodjál”! Jézus tehát ezt a régieknek megmondott törvényt újból teljes érvényében proklamálja. Azt mondja ezzel, hogy egyedül a házasság az a hely, ahol az emberi nemzetség továbbplántálódása és az új, kis palánták gondozása Isten akarata szerint megtörténhet, végbemehet. Azt jelenti ez tehát, hogy minden házasságon kívüli nemi érintkezés is házasságtörésnek számít. Még akkor is házasságtörésnek számít, ha nőtlen és hajadon között jön létre ez az érintkezés. Azért, mert minden ilyen művelet a házasság kerítésének a rángatását jelenti! A házasság isteni intézményének a megcsúfolását, a házasság egész isteni rendjének és rendeltetésének a lazítását, semmibe vevését és bemocskolását eredményezi. Az a parancsolat tehát, hogy ne légy házasságtörő, mind a házasságon belüliekre, mind az azon kívüliekre érvényes.
Sőt, Jézus a törvény magyarázatánál még tovább megy. Azt mondja: Nemcsak a házasság kertjéből való kitörés, vagy az oda való betörés által történik meg a házasságtörés bűne, hanem akkor is, ha valaki a kerítés fölött a saját kertjéből kitekint, vagy kívülről egy idegen kertbe kacsingat. Mert - mondja Jézus: “Valaki asszonyra tekint gonosz kívánságnak okáért, immár paráználkodott azzal az ő szívében”. Tehát már a kerítés fölötti vágyakozó áttekintés is házasságtörés! Ezzel a tekintéssel azután egészen rátapint Jézus a hetedik parancsolat által tiltott bűn gyökerére, ahol az egész tisztátalanság kezdődik. A Paradicsomban is így kezdődött az első bűn elkövetése. Azt olvassuk: “És látá az asszony, hogy jó az a fa eledelre s hogy kedves a szemnek, és kívánatos az a fa a bölcsességért: szakaszta azért annak gyümölcséből, és evék, és ada vele levő férjének is, és az is evék”. (1Móz 3,6) Évának is a szemén át hatolt be a bűnös vágyakozás a tiltott gyümölcs után. Szent Ágoston egy helyen a szemet a szív ajtajának nevezi, amelyen át behatolnak a csábítások. Tehát a szemnél kezdődik a bűn, onnan jut be a szívbe, ahol tüzet gyújt, és a szívből előtörve válik végül cselekedetté. Ezért mondja Jézus: “Valaki asszonyra tekint gonosz kívánságnak okáért, immár paráználkodott azzal az ő szívében”.
A bibliai Dávid király csúnya házasságtörése is úgy kezdődött, hogy meglátta Betsabét a palota tetejéről, aki éppen fürdött. Ebből a pillantásból támadt az a rettenetes tűz, amelyben két ember, Dávid és Betsabé súlyosan megégett, a harmadik pedig, Betsabé törvényes férje belehalt. Milyen ártalmatlan dolognak látszik valakire ránézni, mégis ebből keletkezett egy szörnyű nagy házasságtörési tragédia. Ez a modern élet a maga fesztelenségével, szemérmetlenségével, ártatlan “flört-lehetőségeivel” lépten-nyomon ezer alkalmat nyújt arra, hogy az ember - szinte észrevétlenül - elkövesse a házasságtörést a szemével és a szívével!
Jézus ezt a figyelmeztetését a férfira vonatkoztatva mondja, talán azért, mert a házasságtörés bűnében ő a veszélyesebb és veszélyeztetettebb fél.
De semmiképpen sem jelenti ez azt, hogy a nőt kevesebb felelősség terheli ebben az ügyben. Mert ha a nő a férfi veszedelmet jelentő pillantását, tekintetét bármi módon szándékosan magára vonja, ezzel már segédkezett a házasságtörés elkövetésében. Betsabének is tudnia kellett volna, mit lehet, és mit nem szabad tennie, milyen öltözékben és viselkedéssel jelenhet meg a kertjében, az utcán vagy társaságban. Ha Betsabé nem tesz meg minden tőle telhetőt azért, hogy Dávid veszedelmes tekintetére ne adjon alkalmat, akkor Betsabé is részes a házasságtörésben! És ma a Betsabék valósággal piromániásak! Szántszándékkal gyújtogatnak, vagy legalábbis igyekeznek gyújtogatni a gonosz tüzet a Dávidok szemében és szívében!
Megdöbbentő Jézus szigora ebben a kérdésben. Egy hajszálnyit sem hajlandó engedni a törvényből! Így folytatja: “Ha pedig a te jobb szemed megbotránkoztat téged, vájd ki azt és vesd el magadtól; mert jobb néked, hogy egy vesszen el a te tagjaid közül, semhogy egész tested a gyehennára vettessék. És ha a te jobb kezed botránkoztat meg téged, vágd le azt és vesd el magadtól; mert jobb néked, hogy egy vesszen el a te tagjaid közül, semhogy egész tested a gyehennára vettessék”. Nem öncsonkításra gondol itt Jézus, hanem a kézzel és a szemmel olyasmit akar kifejezni, ami neked nagyon drága és kedves. A botránkoztatással pedig azt, hogy ártalmadra van. Tehát ha rájössz, hogy valami vagy valaki árt a testednek vagy a lelkednek, árt a fantáziádnak vagy tekintetednek, árt a teljes testi és lelki tisztaságnak, akkor vájd ki azt, vág le azt, és vesd el magadtól! Még akkor is, ha olyan drága az a számodra, mint a kezed vagy a szemed! A tisztaságért küzdeni kell, és a küzdelem áldozatot és lemondást követel. Ha még olyan nagy is ez az áldozat és lemondás, akkor is megéri. Jobb neked - mondja Jézus. Mert egy ideiglenes “jó” miatt az örök üdvösséged forog kockán! A paráznaságban olyan rettentő erők feszülnek, amelyek a testet és a lelket a pokolba tudják sodorni. Ha tehát árt neked valamiféle olvasmány, vagy film, ha a valakivel való barátságod vagy ismeretséged ártalmára van a tisztaságodnak, vájd ki azt, vágd le azt, és vesd el magadtól! Jobb neked, hogy egy ilyen valami vagy valaki vesszen el az életedből, semhogy az egész tested a gyehennára, azaz a pokolra vettessék!
Azt a veszedelmet, ami a házasságtörés által a testet és a lelket fenyegeti, Jézus egyenesen pokolnak mondja. Mintha más szó nem is volna elég súlyos a veszély érzékeltetésére! És aki ismeri a modern házasságok válságát, tudja, hogy nem is túlzott ez a szó, hogy pokol! Mert valóban az! Csak az a baj, hogy a házasságtörés bűne a maga igazi arcát nem kezdettől fogva mutatja, hanem csak később! Sőt, úgy kínálgatja, kelleti magát, mintha földi paradicsom volna. Csak később válik pokollá, és rendszerint akkor, amikor már végzetesen késő! Ezért van ez a kemény figyelmeztetés: vájd ki, vágd le, vesd el magadtól!
Jézus szinte lángoló, tüzes pallossal védelmezi a házasság berkének a kerítését. A hetedik parancsolatot szinte úgy kiáltja ide nekünk, mintha ezt mondaná: Vigyázat! Pokol! A pokolba lép, aki ezt a kerítést átlépi! A pokol várja azt, aki ezen a szent kerítésen belülről kitör, vagy kívülről betör. Sőt azt is, aki csupán egy ilyen ki- vagy betörésre gondol! Mivel Jézus ilyen szigorúan elítéli és gyűlöli ezt a bűnt, éppen azért megindító az a gyöngédség, amivel fogadja az elébe álló házasságtörő bűnöst. “Aki közületek nem bűnös, az vesse rá először a követ” (Jn 8,7) - mondja szelíden, de nagyon szomorú komolysággal. Ő nem dob követ sem ránk, sem a mai házasságtörőkre, mert hiszen nem azért jött, hogy elveszítsen, hanem hogy meggyógyítsa és megtartsa a bűnösöket. A szemmel, szívvel, vagy akár cselekedettel elkövetett házasságtörés bűnéből is van gyógyulási, tisztulási lehetőség, de csak a Krisztus vérének tisztító ereje által! Én már sokszor láttam ilyen tisztulást! Tehát van, létezik ilyen lehetőség a te számodra is! Ha igazán akarod, ha teljes lélekkel megutálod és megbánod azt a sokféle tisztátalanságot, ami a szemedben, a szívedben és a tetteidben van és volt, és tisztátalanságod bűnének a teljes súlyával együtt odaállsz a Megváltó Krisztus elé!
Azt mondottuk, hogy a tisztaságért való küzdelmünk áldozatba és lemondásba kerül. Mi ez az áldozat ahhoz képest, ami nem egy kéznek a levágásába, vagy egy szemnek a kivájásába került, hanem rozsdás vassal átszögezett karokba és lábakba, töviskoronás, vérrel áztatott fejbe, a Legszentebbnek az életébe került! A hetedik parancsolaton elbukott életünket vigyük oda, ahol Isten hozta a legnagyobb áldozatot a mi megtisztulásunkért: a Golgotára, a Megváltó Krisztushoz. Ott majd megtudjuk, hogy Jézus Krisztus a házasságtörés legreménytelenebb mélységében vergődő lélek számára is az, akinek Őt Isten kijelentette - azaz Megváltó!
Ámen.
Dátum: 1948. február 8.