Élt egyszer egy ember. Igazán szerencsés volt életében. Tehetséges volt, rendkívül ügyes is, hivatali pályáján remekül haladt előre. Mind magasabbra és magasabbra emelkedett, míg végre az egyik legmagasabb méltóságot is elérte: pénzügyminiszter lett. Mások talán irigykedve néztek rá, de ő maga belül érezte, hogy valami nincs rendben. Valami megmagyarázhatatlan vágyakozás támadt benne, azt sem tudta pontosan, mi után, de nem tudott nyugodni. Valamit tenni kellett. Egy nagyszabású külföldi útra szánta el magát. A saját kocsiján utazott el Jeruzsálembe. Ott, a szent városban remélte, hogy majd megszabadul ettől a rettentő nyugtalanságtól. De csalódott. Itt sem találta meg lelke nyugalmát. Valami másra vágyott a szíve, még jobban, mint eddig. Hazafelé utaztában egy kis írást olvasgatott. Szinte falta az oldalakat, de hiába, ebben sem találta, amit keresett. Nem is igen értette, miről szól a kis könyvecske. Majd egyszer csak egy ember csatlakozott hozzá. Elkezdett beszélgetni vele a pénzügyminiszter. Kiöntötte előtte a szívét. Ez az ember pedig Jézus Krisztusról beszélt neki. És akkor valami csodálatos dolog történt. A miniszternek egyszerre mintha megnyíltak volna a szemei: hiszen ez a Jézus az, aki után mindig úgy vágytam! Őbenne megvan minden, ami nekem hiányzik. Ő az, aki az én egész elmúlt életemet rendbe tudja szedni. Ő az, aki az én gyötrődő szívemnek nyugalmat tud adni. Ő az, aki minden diszharmóniát a bensőmben fel tud oldani, és olyan békességet tud bennem teremteni, amilyet az egész világ sem képes adni. És ekkor ez a nagytekintélyű úr rábízta magát Jézusra, és megkeresztelkedett a názáreti Jézus nevére, mert egész életére kapcsolatban akart vele maradni. Kimondhatatlan öröm töltötte el, és mint egy szíve mélyéig boldog ember tért haza útjáról.
Majdnem kétezer esztendővel ezelőtt történt ez, amit most elmondtam. Egy orvos, egy Lukács nevű ember, írta le annak idején. És tudjátok, miért érdemes foglalkozni vele? Mert olyan nagyon modern történet. Ismerek egy férfit, aki 30 esztendővel ezelőtt ugyanezt élte át. Ismerek egy asszonyt, akivel egy jó évvel ezelőtt történt egészen hasonló eset. Nagyon sokszor megismétlődik ugyanez: valakiben valami nagy belső üresség tátong, hiába a külső szerencsés körülmény, vágyakozik valami igazi kielégülésre, keres valamit. Rengeteget csalódik, azután egyszer csak találkozik egy hívő emberrel, Istennek egy emberével, az ő révén megismeri Jézust, azután szívében Jézussal most már boldogan megy tovább élete útján.
Nézzétek csak ezt az abesszíniai pénzügyminisztert: mit tett? Azt, hogy szakított időt magának az örökkévaló dolgokra, foglalkozott az Isten igéjével, kibeszélgette magát Istennek egy emberével, lerakta élete terheit Jézusnál, és közösségbe lépett Jézussal. Öt lépés, és megtalálta a boldogságot. Csak öt lépés, és neked is ott lesz a boldogság a szívedben, meg a házadban.
1) Az első lépés tehát ez: szakíts magadnak időt az örökkévaló dolgokra! Ilyen kicsiségen múlik sokszor egy-egy emberi életnek a boldogsága, hogy nem képes időt szakítani magának az örökkévaló dolgokkal való foglalkozásra. A mai életformának egyik legnagyobb nyomorúsága, ami pedig teljes lelki elnyomorodásra vezet, hogy nincs idő az örökkévaló dolgokra. Reggel sietni kell, megy a vonat, indul a villamos, kezdődik az iskola, sürget a munka, jó, ha idejében odaérek, nemhogy még örökkévaló dolgokkal foglalkozzam! Ki ér rá arra reggel? Gyerünk! Hív a kötelesség. Este? Már olyan fáradt az ember, nem képes már akkor isteni dolgokon gondolkozni. Talán jól esne, de már nem megy! Nem fog a feje, kimerült a teste-lelke. Aludni, aludni, minél hamarabb. Napközben? Ó, napközben egy percnyi megállás sincsen! Alig győzi az ember elvégezni mindazt, amit kellene. Csupa hajsza az élet reggeltől estig. Majd vasárnap! Vasárnap látogatók jönnek, vagy valamiféle rendezvény van, kirándul az osztály, érettségi találkozó lesz, és jaj, de sok olyan munkát kell elvégezni otthon, amire hét közben nem futotta az idő. Azután kezdődik minden elölről.
Drága testvérek, fiatalok és öregek, most konfirmálók és már régen konfirmáltak: nagyon kérlek benneteket, szakítsatok időt magatoknak az örökkévaló dolgokra! Nem kell hozzá két hónapos szünidő, hogy Jeruzsálembe vagy egyéb kies helyre utazzék el az ember. Egyszerűen csak szabállyá kell tenni, hogy az ember a hét első napján és a nap első órájában elcsendesedik, és örökkévaló dolgokkal foglalkozik. Az Örökkévalóval beszélget. Nincs rá idő? Nézzétek, ez a történetbeli ember pénzügyminiszter volt, és mégis tudott időt szakítani magának az örökkévaló dolgokra. Ismertem egy belügyminisztert, az is talált magának erre mindig időt. Ismerek Kossuth-díjas egyetemi tanárt, az is megtalálja rá az időt. Mert az, hogy valakinek van-e ideje az örökkévaló dolgokra, sohasem azon múlik, hogy mennyi az elfoglaltsága, hanem azon, hogy mennyi az akarata, az érdeklődése. Szakíts időt magadnak az örökkévaló dolgokra!
2) A második lépés ez: foglalkozz az Isten igéjével! Ez is nagyon egyszerű lépés, de elengedhetetlenül fontos. A szerecsen miniszter is a Bibliát olvasta a kocsiban. Ézsaiás könyvét. Az embereknek általában fogalmuk sincs, mekkora érték a Biblia. Olyan, mint az a bizonyos mező, amelyikről Jézus beszélt egyszer, amelyikben valami nagyon drága kincs volt elrejtve. Száz ember közül 99 érdektelenül megy el mellette, mintha semmi különös nem volna. Aki azonban megtalálta benne a kincset, mindent felad inkább, csakhogy megszerezze magának azt a mezőt, hogy a kincs az övé lehessen. Aki igazán komolyan foglalkozik a Bibliával, többet talál, mint amire számított: Jézust magát.
Egyszer egy zsidó rabbi Izraelben, egy gyorsvonaton kapott valakitől egy héber Újtestamentumot. Hazaérve, reggelig kétszer átolvasta az egészet, és amikor besütött a szobájába a felkelő nap, egy térdelő embert talált ott, amint átadta magát Annak, Akivel a Biblia lapjain találkozott: Jézusnak. Ezért a legolvasottabb könyv a mai napig a Biblia. Ezért nem tud meglenni nélküle egyetlen igazán hívő ember sem: mert ott szólal meg az Isten, Jézus hangját ott hallom, vele ott találkozom. Tudjátok, mire tanít naponként a Biblia? Megtanít ezt a világot Isten szemével látni, meg magamat is, meg másokat. És milyen más ez a világ, ha Isten szemével látok! Hogy átértékelődnek a dolgok! Egyszerre megváltozik körülöttünk minden, amit Isten szemével kezdünk látni. Kérlek, nagyon kérlek, akár az öregebb nemzedékhez tartozol, akár a fiatalabbhoz, akár most indulsz a hívő élet útján, akár már régen azon próbálsz járni: foglalkozz naponta rendszeresen az Isten igéjével. Anélkül nem megy!
3) A harmadik lépés: beszéld ki magad egyszer Istennek egy emberével, egy hívő testvéreddel. Nem véletlenül történt, hogy Filep evangélista ugyanazon az úton járt, amelyen az abesszín pénzügyminiszter utazott. Isten hozta őt a miniszter útjába, hogy segítségére legyen annak a kereső embernek. Megkérdezte tőle: Érted-e, amit olvasol? Mondd el, mit nem értesz. És a szerecsen elmondta. Talán életében először történt, hogy mintegy megnyílt a lelke valaki előtt őszintén, és elmondhatott mindent: minden nyugtalanságát, kételyét, problémáját. Ó, de fontos, hogy az ember egy valakivel úgy igazán ki tudja beszélni magát, hogy úgy igazán kifelé fordítsa mindazt, ami belül van.
Ismertem valakit, egy javakorabeli férfit, aki fiatal diák korában követett el egy titkos bűnt. Nagyon megbánta, de nem merte senkinek elmondani. Hordozta éveken, évtizedeken keresztül. Belesántult a lelke. Szinte lelki beteg lett tőle. És akkor gyógyult meg, akkor szabadult fel a szörnyű nyomás alól, amikor végre akadt valaki, akinek elmondhatott mindent igazán, őszintén. Most Jézus nevében hadd kérdezzem tőled: hogy vagy belülről? Nincs-e valami kételyed, problémád, titkos bűnöd, fájó terhed, rejtegetett titkod? Mondd el valakinek, beszéld ki magad egyszer úgy igazán valakivel, akiben megbízol. Kérjed Istent, mutasson valakit, egy ilyen testvért. Ha különben valaki mást nem mutat, fordulj bizalommal a lelkipásztorodhoz. De beszéld ki magad egyszer valakivel őszintén. Sok-sok ember, aki valami álszeméremből évtizedeken át hordozott egy terhet, problémát, bűnt, ilyen kibeszélésben egyetlen óra alatt felszabadult, segítséget talált, talán újjászületett. Beszéld ki magad egyszer valakivel!
4) A negyedik lépés: rakjad le életed minden terhét Jézusnál! Az örvendező élet felé vezető úton talán ez a lépés a legfontosabb. Aki ezt meg nem teszi, soha nem találja meg az élet igazi örömét! Hiszen hogyan is lehetne egy ember szíve szerint boldog, amíg súlyos lelkiismereti terheket cipel magával, és meg nem bocsátott bűnök alatt szenved? Hogyan is tudna örülni egy szív igazán addig, amíg meg nem tisztul minden szennytől? Hogyan juthatna el egy ember az Isten békességére, ha a múltja állandóan vádolja? Ezért hadd vezesselek el most lélekben egy kis dombtetőre, ahol egy kereszt áll. Jézus függ rajta. A te helyettesed. Az az ember, akit a Biblia az Isten Bárányának nevez.
Valamikor a hivő izraeliták egy kis báránykára rakhatták rá jelképesen a bűneiket. Kezüket rátették a bárány fejére, és megvallották bűneiket. Ha ez megtörtént, a hívő izraelita tudta: bűnöm ímé többé nem énrajtam, hanem a bárányon van. Így a báránynak kellett meghalnia a bűnös ember vétke miatt, az ember pedig felszabadult. Így akarta ezt Isten. És ma is így akarja. Éppen ezért nevezi egyszülött Fiát az Isten Bárányának, hogy Őreá rakhassuk bűneinket. Te is odajöhetsz a vétkeiddel Őhozzá. Mondj el Neki mindent, amit életedben elrontottál, vagy elmulasztottál. Rakjad le Reá a bűneidet mind. Ha ez megtörtént, tudd meg: vétkeid, adósságaid nem téged terhelnek többé, hanem Őt, Jézust. Minden bűnödet eltörli, elmossa az Ő vére. Ezt a felséges titkot látta meg az a szerecsen nagyúr is a Fileppel való beszélgetésben. Ezért kérte, hadd keresztelkedjék meg a Jézus nevére. Hadd merítődjék bele szinte, jelképesen, az élete Jézus vérébe. Tedd meg te is ezt a negyedik lépést: rakjad le életed minden terhét Jézusnál!
5) Végül az ötödik lépés: lépj közösségbe Jézussal! Ezentúl most már együtt járhatod az élet útjait Vele. Ő nemcsak meghalt érted, hanem fel is támadott és itt van, él, hogy velünk lehessen mindig. Minden nap. Az élet mindenféle szituációjában. Állandóan Vele lehetsz, az Ő társaságában, megbeszélhetsz Vele mindent, mint egy jó baráttal. Elmondhatod Neki mindig minden problémádat, ügyedet, gondodat, ami csak a szíveden van. Ő boldoggá akar tenni a jelenlétével, el akarja venni minden félelmedet, békességet akar adni a szívedbe, meg akar vigasztalni minden bajban: általában segíteni akar élni. Boldogan élni.
Tedd meg hát azt az utolsó lépést is: szánjad oda az életed egészen Jézusnak! Döntsd el, hogy ezentúl mindig mindent Ővele együtt teszel. A szerecsen miniszter, amikor ezt tette, így olvassuk: ”tovább méne az ő útján örömmel.” (39c vers) Örömmel, boldogan. Új emberként.
Nem tudom, hogy miként jöttél ide, de azt tudom, hogy most te is mehetsz tovább a te utadon örömmel, boldogan. Öt lépés kell hozzá, ne feledd el. Ez az öt lépés, - amint már láttuk:
1. Szakíts időt magadnak az örökkévaló dolgokra.
2. Foglalkozz az Isten igéjével.
3. Beszéld ki magad egyszer valakivel.
4. Rakjad le életed minden terhét Jézusnál, és
5. Lépj közösségbe Jézussal!
Mert az az élet, amit Jézussal együtt élünk - minden küzdelem ellenére is -, az a boldog élet!
Ámen
Dátum: 1962. május 6. (konfirmáció).