Tegnap este arról volt szó itt a templomban, hogy az óesztendő kapuja fölött, amelyen átléptünk az elmúlt év útjának végén, ez a három szó volt kiírva: “Mene, Tekel, Ufarszin", azaz: számba vette Isten a te országlásodat és véget vet annak, megmérettél a mérlegen és híjával találtattál, és jöjjön most már Isten igazságos ítélete! (Dán 5,25b-27)
Azon a kapun is, amelyen az új esztendőbe lépünk be, egy fölirat fogad: a négy szokásos újévi betű, a B. U. É. K. Ott látjuk ezt minden kirakatban, minden képes-levelezőlapon, az 1950-es naptár felső lapján, ezzel köszöntik az emberek a mai reggelen is egymást. De hitünk szemeivel nézve ez a négy betű nemcsak a szokásos “Boldog újévet kívánok!” köszöntésnek a rövidítése, hanem egyúttal magyarázata is annak, hogy miképpen lesz igazán boldog az újesztendő. A mi számunkra tehát a BUÉK ezt jelenti: Bízzad Újra Életedet Krisztusra! Ez a rövid tartalma ennek az Igének, mellyel Isten fogad bennünket az újév küszöbén: “Bizodalmad legyen az Úrban teljes elmédből; a magad értelmére pedig ne támaszkodjál.” (Péld 3,5) Nem lehet bölcsebb programja valakinek az új esztendőre, mint az, hogy bízza újra életét Krisztusra. Vegyük tehát sorra ennek a programnak minden szavát!
1) Bízzad újra életedet Krisztusra! Alapigénk is így kezdődik: “Bizodalmad legyen az Úrban!” Nagy dolog a bizalom! Azt lehetne mondani, hogy a földi életnek alapja a bizalom. Enélkül nincsen békesség és örvendetes élet. Ha bizalmatlan vagy az iránt, aki a házadban van, nem mersz elmozdulni otthonról, mert azt gondolod, hogy minden percben becsap. Ha bizalmatlan vagy az iránt, aki munkatársad, nem mersz vele együtt munkálkodni. Ha bizalmatlan vagy az iránt, akitől mindig vásárolsz, mindig meglopva érzed magad! Ha bizalmatlan vagy az orvos iránt, rettentő kínok között szánod reá magad, hogy a keze alá add magad. Amikor a Dunán átívelő hidak alá voltak aknázva, nem szívesen mentünk át rajtuk, sohasem tudtuk, melyik percben történik valami nagy katasztrófa. Bizalmatlanok voltunk. A bizalmatlanság félelmet, nyugtalanságot, bizonytalansági érzetet jelent az emberben. A bizalmatlanság légkörében nem lehet soká élni. Az emberek idegei hamar kikészülnek. Még veszedelmesebb dolog az, mikor valaki Istennel szemben bizalmatlan. Nem lehet csodálkozni azon, ha békételen, nyugtalan és vergődő annak az embernek az élete, aki bizalmatlan Isten iránt. Olyan a bizalmatlanság, mint amikor földrengés támad, és házak omlanak össze, amelyek eddig biztos talajon álltak. A bizalmatlanság: lelki földrengés, amelynek következtében az ember lelki épülete összedől, vagy legalábbis meginog.
Ezért olyan felséges, örömteljes dolog az, hogy ebben az új évben a legelső üzenet, ami elérkezik hozzánk, az, hogy bízzunk! Az, hogy bízhatunk! Milyen nagyszerű dolog az, amikor az ember élete és munkája bizalommal kezdődik! Amikor teljes, föltétlen bizalommal indulhatunk neki az új évben is a ránk váró feladatoknak az elvégzéséhez. Amikor bizalommal fogadjuk Istennek minden munkáját, intézkedését, amikor bízhatunk Benne, még akkor is, ha minden bizonytalanná vált is körülöttünk!
A legegyszerűbb fizikai törvény az, hogy amikor valamit, mondjuk egy kődarabot zsinegre kötünk, és a zsineg másik végét megerősítjük valahol, akkor csak egyetlen egy pont van, ahol a zsinegre függesztett kőnek nyugalmi állapota van. A felfüggesztett inga számára csak egyetlen egy nyugalmi pont van, annak súlypontja. Hiába keresnénk egy másik pontot is, ahol megnyugszik, nem lehet találni olyat. Ha valahol másutt alátámasztjuk, megáll ugyan, de ez nem a nyugalmi pontja, hanem csak valami kényszerhelyzet, amibe beletörődik, mivel másként nem tehet. Az emberi lélek is ilyen. Az emberi lélek számára is egyetlen nyugalmi pont van: Isten, és csak egyetlen nyugalmi állapota: az Istenben való bizalom, a feltétlen gyermeki bizalom állapota! Nem a mohamedánok fatalizmusa ez. Nem is valami belső közönyösség a világgal, az élettel szemben. Nem rezignáció, hanem valami biztos, belső egyensúlyi helyzet, még a viharban is, még a nehézségek között is, ami abból a biztos tudatból fakad, hogy semmiféle helyzetben nem vagyok egyedül, hanem mindig ott van Valaki más is, Aki megcselekszi, hogy: “a kik Istent szeretik, minden javokra van”! (Róm 8,28b)
A modern életben nagyon sok ember van, akinek megromlottak az idegei. Nos, ezt az állapotot mindig az Istenben való bizalomnak a megromlása szokta megelőzni. Hiszen természetes, hogy az élet nehéz és az idegek tönkremennek bele, ha az idegrendszer legfőbb tápláléka, a bizalom hiányzik! Csak az élő Istennel való bizalmi helyzetben állhat helyre minden megviselt idegállapot! És nézd csak, Ő maga biztat Igéjében: “Bizodalmad legyen az Úrban!” Ahogy egy beteg mondta nemrégen, akit meglátogattam a kórházban és megkérdeztem tőle, mi a baja és így válaszolt: Én nem tudom, rábízom magamat az orvosokra, azok jobban tudják, megbízom bennük! Hát valahogy így! Te is bízzad újra életedet Krisztusra!
2) Az újév kapuján ez a másik szó, hogy "újra"! Nem tudom, érzitek-e, mekkora kegyelem lüktet, feszül ebben a szóban, hogy “újra”. Tegnap arról is beszéltünk, hogy a pokolban éppen az a pokoli, hogy örökre elmúlt minden lehetőség és alkalom, nem lehet semmit sem pótolni, jóvátenni. Aki oda kerül: kifogyott az időből! Éppen ez a pokol, hogy nincs többé “újra”! Nem lehet újrakezdeni valamit, amit eddig nem jól csináltunk, amit elrontottunk, amit elmulasztottunk. Érzitek-e, milyen kegyelmi idő virrad most újra ránk abban a puszta tényben, hogy újra hangzik az Ige, újra hív Jézus, újra bízhatsz Benne, újra kezdheted Vele? Ha eddig semmi közöd nem volt Hozzá, most új alkalmat kínál reá, ha gyarló és fogyatékos volt a Benne való bizalmad, most megújíthatod, ha már kegyelemben voltál egyszer, de elestél, mint Péter a főpap udvarán, vagy mint Dávid király Betsabéval való házasságtörése után, újrakezdheted ott, ahol egyszer kezdted: az Ő keresztjénél. Újrakezdheted Vele, mert Ő hajlandó újrakezdeni veled.
Az a puszta tény, hogy itt vagy, hallod az Ő üzenetét: ez a föltétlen biztos jele annak, hogy Ő kész az újrakezdésre. Neked is szabad úgy, ahogy vagy, ahogy most idejöttél, azon hitetlenül, pogányul, kételkedően, piszkosan, megítélten, bűnökkel és bukásokkal teljesen, szabad újrakezdened! Az “újra” szó azt jelenti, hogy szabad, mindenkinek szabad, neked is szabad! Bízzad hát újra életedet Krisztusra!
3) A harmadik szó az, hogy “életed”: tehát az életed bízzad újra Krisztusra! És ez a szó, hogy életed, túlságosan nagy. Félő, hogy ha ezt markoljuk meg, keveset fogunk. Próbáljuk meg felbontani részeire. Miből is áll a te életed?
Saját tapasztalatomból hadd mondjam, hogy legnagyobb részt: bűnökből! Mit szokott csinálni az ember saját bűneivel? Van, aki dédelgeti, melengeti őket, gyönyörködik bennük, van, aki mentséget keres rájuk, mondván: óh, nem olyan veszélyes nagy bűnök azok, csak általában, ami minden embernek megvan. Van, aki észre sem veszi őket, beképzeli, hogy ilyen neki nincs, úgy viselkedik, mintha valóban nem is volna. Van, aki letagadja vagy ráfogja a másik emberre és nyugtatja a lelkiismeretét. Van, aki roskadozik a bűnei miatt, sőt olyan is van - nem is egy -, aki öngyilkos lesz miatta. Nos, hát Krisztusban bízó ember ezek közül egyiket sem csinálja, hanem nagy alázattal és örök hálára kötelezetten rábízza bűneit Krisztusra!
Az ótestamentumi nagy engesztelési napon az volt a szokás, hogy a főpap mind a két kezét a kecskebak fejére tette és megvallotta fölötte a nép fiainak minden hamisságát, minden vétkét és mindenféle bűnét, ezzel mintegy rárakván azokat a bak fejére, és azután kiküldték a nép bűneivel megterhelt állatot a pusztába, hogy vigye el magán mind a bűnöket a kietlen földre! (vö. 3Móz 16,21-22) Előképe ez az újtestamentumi báránynak. Jézus az Istennek ama báránya, Aki elveszi és elvette a világ bűneit, mert Isten mindnyájunknak vétkét Őreá vetette. Ott kezdődik a hit, hogy szabad tudomásul vennem, hogy az én bűneimmel is ez történt: Isten rávetette őket Jézusra, Aki fölvitte azokat az Ő szent személyében a keresztfára, az átokfára. Ő tehát elvitte az én bűneimet oda, ahová valók: a pokolra, a kárhozatra - mert különben engem vinnének az én bűneim oda! És ezt a hátborzongató örömhírt hirdetem ez újév reggelén megint, hogy szabad bűneidet átadni Jézusnak, ráraknod azokat újra. Szabad egész bűnös önmagadat rábíznod az Úr Jézusra, hogy tisztítson meg az Ő szent vérével, szüljön újjá Szentlelkével, újítson meg és szenteljen meg. Bízzad újra életedet Krisztusra!
Ha egyszer a bűneidet rábíztad, akkor most már rábízhatsz mindent. Rábízhatod nyugodtan a szeretteidet, hiszen Ő még nálad is jobban szereti őket, és Ő még nálad is jobban tud gondot viselni rájuk. Rábízhatod az örök életedet, hiszen úgysincs senki más a világon, aki meg tudna tartani a mennyország számára téged, csak egyedül Ő! Bízzad hát újra egész életedet Krisztusra!
4) Hangsúlyozzam-e még külön a negyedik szót? Azt, hogy "Krisztusra"! Hiszen eddig is mindig Őróla volt szó. Ennek az egész újévi köszöntésnek azért van hitele, mert Őróla van szó. Az ad szilárd támaszpontot a bizalomnak, hogy Krisztusra irányul. Azért szabad mindent újra kezdeni megint, mert Krisztus kezdi újra. Azért jöhetünk az egész életünkkel, mert Ő jön elénk az egész életével, Ő adta előbb az egész isteni és emberi életét nekünk!
Bízzad újra életed Krisztusra! Itt minden hangsúly az utolsó szón van, azon, hogy Krisztusra! Tehát nem az a fontos, hogy te szedd össze minden erődet és bízzad magad valakire, hanem az, hogy Krisztusra. Érted? Krisztusra bízzad újra az egész életedet! Arra a Krisztusra, Aki tegnap és ma és örökké ugyanaz. Akiben egyszer itt a földön az istenség teljessége lakozott testileg. Aki tehát maga az Isten személyesen, úgy, ahogyan az ember számára az Isten egyáltalán megközelíthető, és ahogyan az embert az Isten megközelítette, ahogyan az élő, hatalmas Isten az embert körülvette. Erre a Jézus Krisztusra bízhatod rá magad és az életed újra!
Ez az újévi köszöntés tehát azt jelenti, hogy egyre jobban fordulj el magadtól Krisztushoz! Ha problémáid vannak az életben, ne azokkal törődj, hanem Krisztussal! Ne magaddal, a saját bűneiddel foglalkozzál, hanem Vele! Ismerjük úgy-e azt a történetet (Mk 6,45k), amikor a tanítványok egyedül hajóztak át a Genezáret taván a túlsó partra és Jézus az éjszaka negyedik szakában utánuk jött a tengeren járván. A tanítványok megrémültek, kísértetet láttak Jézusban, és kiáltozni kezdtek, mire Jézus megnyugtatta őket: “Bízzatok, én vagyok, ne féljetek!” (Mk 6,50) Az előttünk lévő új esztendő kísérteties láthatatlanságából csak ennyi hangzik: Bízzatok, én vagyok, én itt vagyok, ne féljetek! És ugye, ez elég?!
Újév reggelén Igénkkel köszönt az ÚR: “Bizodalmad legyen az Úrban teljes elmédből!” Ahol csak meglátod ma ezt a négy betűt: B.U.É.K., mindenünnen zengjen feléd a boldog üzenet: Bízzad újra életed Krisztusra!
Ámen
Dátum: 1950. január 1.