Hollandiában van egy mozgalom, amelynek az a célja, hogy Krisztus örömüzenetét kivigyék a világba. Különösen igyekeznek a karácsony evangéliumát kivinni az utcára, belehirdetni a hétköznapok forgatagába. Minden évben új plakátot készít ennek a mozgalomnak a vezetősége, olyan rajzot és feliratot, amely a karácsony üzenetét hirdeti. Ezt a plakátot azután az egyház tagjai ádvent utolsó hetében megkapják és jól látható helyen, lakásuk, üzletük ablakában elhelyezik, hogy azok is tudomást vegyenek a nagy örömhírről, akik egyébként nem törődnek vele. Az idén adventkor sok ezer és ezer kirakatban olyan plakát jelent meg, amely egy modern nagyvárost ábrázol, gyárépületekkel, felnyúló kéményekkel. Fölötte egy emberarc körvonalai bontakoznak ki, amint kérdőleg tekint a kép másik oldalára, ahol egy csillag ragyogó sárga sugárkévéjében egy kis jászol látható. A plakát sötét hátteréből kiemelkedik a felirat: Mit akar hát ez a gyermek? Valóban, mit akar ebben az elmodernizált világban, ebben a lüktető, lázas tempójú életben, a szinte tökéletesen működő gépek és műszerek e roppant fejlettségi fokán, a modern nagyvárosi élet ezer változatában ez a gyermek, a betlehemi kis újszülött? Van-e még rá szükség, vagy már kiment a divatból, de gyengéd kegyeletből még megtűrik, mint az elmúlt gyermekkor egyik szép, volt játékszerét? Mit akar, miért jött, miért emlékezünk még mindig vissza rá, miért ünnepeljük még mindig megszületése napját? Még mindig akar egyáltalán valamit?
Mit akar hát? Ő maga felel erre a kérdésre a felolvasott Igében: “elközelített az Istennek országa; térjetek meg, és higyjetek az evangyéliomban.” (15. vers) Ezzel az üzenettel kezdte Jézus a tanítását a földön, ez volt a legelső prédikációja és minden további tanításának a sűrített tartalma. Nincs olyan szó, amely annyiszor elhangzott volna Jézus ajkáról, nincs olyan fogalom, amiről olyan sokat beszélt volna a Megváltó, mint az Isten országa, vagy egy másik kifejezéssel: mennyeknek országa. Ezért jött az ÚR! Ezt akarta és ezt akarja most is és mindig, mindaddig, ameddig teljesen meg nem valósítja a világon! Igen, ebben a világban, ebben a modern emberben, a hajszolt emberben, az elmechanizált emberben, a maga is majdnem géppé vált emberben! Itt akarja Jézus az Isten országát!
Mi hát az Isten országa? Az eredeti görög szónak, a basilea-nak pontosabb magyar fordítása szerint így mondhatnám: Isten királysága, Isten uralma, Isten királyi uralkodása: egy olyan boldog, tökéletes állapot, melyben egy akarat van: a királyé, amelyben egyetlen Király akarata szerint történik minden. Olyan ország, ahol egyetlen lehető viszonyulás van az ott élők között: a szeretet viszonyulása. Láttam egyszer valakinek a lakásán egy fali mondást, ez volt ráírva: "Igen, Uram!" Isten országa olyan állapot, amelyben Isten dicsősége és békessége egy hódoló, engedelmes, jóakaratú “igen”-ben tükröződik és visszhangzik szakadatlanul. Sohasem zavarja meg a “nem”, a tagadás, az ellentmondás! Az sem fordulhat elő benne, hogy “Igen Uram, de...!” Isten országa zavartalan uralom, s annak való engedelmesség.
Még jobban megközelíthetjük az Isten országa fogalmát ezen a másik kifejezésen át: “mennyek országa”, mely az Isten dicsőségének és békességének az a teljes uralma, ami a mennyben van. Tehát nem egy jobb és boldogabb világ, mint ez a mi földi világunk, hanem egy más világ, egy egészen más világ. Az a világ, ami a bűneset előtt volt a paradicsomban, amiből tehát a bűn miatt kiestünk. Az a világ, amelyet elzár előlünk egy nagy, sötét, áthatolhatatlan szakadék: a halál. Isten országa az a halálon túli világ, ahol nincs bűn, szomorúság és elmúlás, hanem csak boldogság és örök élet! Hiszed-e azt, hogy van, hogy létezik valahol egy ilyen ország, egy ilyen boldog, isteni uralom, Isten dicsőségével és békességével teljes, tökéletes világ, amit röviden mennyországnak szoktunk nevezni?
Maga Isten beszél róla a Bibliában. Sok drága titkát elmondja az Ő kijelentésében, de a legnagyszerűbb, amit mond róla, az az, hogy ez az ország, a halálon túli birodalom átjött a halál innenső partjára. Partra szállt földi világunk egy pontján is, vagy ahogy Jézus maga mondja: “Elközelített az Istennek országa”. A mennynek ez a földön való partraszállása annak a másik világnak ebbe a világba való betörése történt karácsony éjjelén, ott, a betlehemi kis istállóban. Az a jászolban fekvő kisgyermek ugyanaz az ÚR Jézus Krisztus, aki azt mondta magáról: “Én vagyok az... Élet.” (Jn 14,6) Benne és általa az örök élet kerül ide a földre. Nem megmagyarázni akarom én Jézus isteni személyének a csodáját, hanem éppen szeretnék rámutatni magára a felséges, nagyszerű csodára, amikor azt mondom, hogy Jézus isten-emberi személye itt a földön, a bűnnek és halálnak ebben az emberi világában annak a másik világnak, az Isten országának, az örök életnek egy darabját jelentette. Isten valami csodálatos és érthetetlen módon ezen az első karácsonyestén elültette, beplántálta bűnnel fertőzött emberi életünknek ebbe a minden oldalról halállal körülvett világába az örök élet csíráját: Szentlélektől fogantatva, szűztől születve megjelent közöttünk egy kicsiny gyermekben a halál valóságán túl levő élet valóságának a hírnöke. Ez a karácsony titka. Ezért mondotta Jézus önmagára mutatva: “elközelített az Istennek országa”, az a boldog, tökéletes, tiszta mennyország!
Hogy milyen roppant nagy dolog történt karácsonykor, jelképesen - hangsúlyozom, hogy csak jelképesen! - kifejeződik az időszámításban is. Ettől az időponttól kezdtük az évek számítását, amit általában Jézus Krisztus születése időpontjának tartunk. Ettől az időponttól kezdve számlálunk előre és hátra. Történelmileg indokolatlan ez a számítás, de a Biblia szerint nem. Sőt, a Biblia szerint Krisztus eljövetele, Jézus földön való megjelenése a középpontja az egész világtörténelemnek. Egy olyan fordulópont, ahol új kezdet indul el, mégpedig a mennyország a földön. Ott, az első karácsonyestén, ott és akkor kezdődött meg a menny uralma a földi világban. Ennek a földre betört másik világnak, ennek a halálon túli világnak a levegője érződik abban, hogy menekült előle az ördög, a betegség és a halál. Egyszer, amikor egy vak és néma ördöngöst hoztak Jézus elé, “meggyógyítá azt annyira, hogy a vak és néma mind beszél, mind lát vala”. (Mt 12,22) Ekkor mondta az ámuló sokaságnak: “Ha pedig én Istennek Lelke által űzöm ki az ördögöket, akkor kétség nélkül elérkezett hozzátok az Isten országa.” (Mt 12,28)
Bár az emberek sokszor nem tudják is, de ezek a démonikus hatalmak kétségtelenül rögtön felismerték, hogy elérkezett Jézusban az Isten országa, a világtörténelemnek ez a nagy fordulópontja, ahonnét kezdve egyre jobban visszaszoríttatnak, kiszoríttatnak ebből a világból egészen a végső megsemmisíttetésig. Két ön és közveszélyes ördöngös találkozott egyszer a gadarénusok tartományában Jézussal. A bennük lévő ördögök egyszerre elkezdtek kiabálni: “Mi közünk te veled Jézus, Istennek fia? Azért jöttél ide, hogy idő előtt meggyötörj minket?” (Mt 8,29) Látjátok, ezek az ördöngösök tudták mit jelent az, hogy “elközelített Istennek országa”! Ezt jelenti: a Sátán uralmának a végét, a bűn eltisztulását, a szenvedések szertefoszlását, a bajok megszűnését! Isten hatalmának, dicsőségének, békességének a kiáradását, ahogy az angyalok énekelték: “Dicsőség a magasságos mennyekben az Istennek, és e földön békesség, és az emberekhez jó akarat!” (Lk 2,14) Íme: az angyalok is azt hirdetik, hogy elközelített az Istennek országa!
“A vakok látnak, és a sánták járnak; a poklosok megtisztulnak és a siketek hallanak; a halottak föltámadnak, és a szegényeknek evangyéliom hirdettetik.” (Mt 11,5) Ezek azok a jelek, amelyekben Isten országának ebbe a világba való betörése láthatóvá lesz. Jézusnak ezekben a tetteiben már láthatunk valamit ebből az új világból, a dolgoknak abból az új rendjéből, ami karácsonykor kezdődött és egyre teljesebben kibontakozóban, megvalósulóban van a Földön! Az az Isten országa, amely Jézus személyében elérkezett, több mint az egyes ember egyéni üdvössége. Ez az ország Istennek az uralma mindenek és mindenki fölött, Istennek a Jézus Krisztus által való ÚR volta a bűn, halál és a Sátán fölött. E földi világban a Krisztus által a bűntől, haláltól és Sátántól megtisztított terület, az a Krisztusi uralom, amelynek végső kibontakozása az új ég és új föld megvalósulása lesz az Ő újra való megjelenésekor, hogy újra Isten legyen minden mindenekben.
Tehát ez az ország közelített el, érkezett el, van itt, jött elérhető közelségbe hozzád és hozzám. És amint ezt bejelentette Jézus, rögtön hozzáfűzi a felszólítást: “térjetek meg, és higyjetek az evangyéliomban.” (15b vers) Mintha csak képletesen azt mondaná, hogy mivel az Isten országa, mivel a mennyország ímé utánatok jött: nektek már semmi egyebet nem kell tennetek, mint oda betérnetek. Térjetek hát be, térjetek hát meg, és én utánatok hozom a mennyországot, Isten királyi uralmát! Ti csak azt tegyétek meg, hogy lépjetek be, térjetek meg! Ezt mindenkinek meg kell tenni, aki azt igényli, hogy övé legyen a mennyeknek országa. Hogy efelől ne is legyen kétség, maga Isten egyszer határozottan ki is hangsúlyozza az Ő Igéjében: “Isten, mostan parancsolja az embereknek, mindenkinek mindenütt, hogy megtérjenek.” (ApCsel 17,30b) Tehát mindenütt: itt is, mindenkinek: neked is, a jó reformátusnak is! Nem az a mi legfőbb bajunk, hogy nagyon rosszak vagyunk, és ebből a haszontalan életből kellene megtérnünk, mintegy meg kellene jobbulnunk, mert hiszen a legtöbben nagyon sok szép és tiszteletre méltó erénnyel rendelkezünk. Hanem az a mi legnagyobb bajunk, hogy természettől fogva mindegyikőnk ebben a világban él, vagyis: a bűn által megrontott világban, az Istentől elszakadt világban, a Sátán és a halál világában él! Abban a világban, amelyet a Sátán egyszer a hegy tetejéről így mutatott be Jézusnak: “Mindezeket néked adom, ha leborulva imádsz engem.” (Mt 4,9) Tehát abban a világban, melyet Isten éppen az Ő országának az elközelítésével megítélt és halálra szánt.
Életem egyik legnagyobb felfedezése az volt, amikor Isten Szentlelke megvilágosította előttem, hogy azon a bizonyos széles úton, amely a veszedelemre visz, nemcsak betörők, gyilkosok, házasságtörők, szélhámosok, s ehhez hasonló bűnösök járnak, hanem kivétel nélkül mindenki ezen kezdi a járást e földi életben, és ezen jár tovább is, aki nem tért le róla a keskeny útra. Sok szép dolgot lehet művelni azon a széles úton. Lehet imádkozni és zsoltárt énekelni, még templomot is lehet építeni. Lehet nagyon tisztességesen és jóravalóan élni igen humánusan munkálkodva, sőt sokan vannak rajta éppen ilyenek. Én sem káromkodva, hanem szép zsoltárokat énekelve és Bibliát is olvasva jártam rajta, mindaddig, amíg Isten megmutatta, hogy nem a cselekedeteim a rosszak, hanem az út, amelyen haladok, az a veszedelembe, a kárhozatba vivő út! Ezért kell megtérni az ún. “jó” embernek is! Isten országa elközelített, készen van, Isten országa nem az én jó cselekedeteim összessége, nem az én kiválóságra való törekvéseim felsőfoka, hanem Krisztusban és Krisztus által jelenlévő uralma az Istennek, aminek én alája vethetem magam. Megtérni tehát egy ilyen meghódolást, kapitulációt, teljes megadást jelent!
A bécsi kapucinusok templomában van a volt Habsburg-ház temetkezési helye. Ott volt az szokás, hogy amikor a meghalt király holttestét levitték a szűk lépcsőn, a kripta bezárt ajtaján kopogtattak a koporsót vivők. “Ki kér bebocsátást?” hangzott belülről a kérdés. “Ausztria császára és Magyarország királya!” volt a büszke felelet. Az ajtó nem nyílt ki. Másodszor újra kopogtattak, megint jött a kérdés: “Ki kér bebocsátást?” Mire felsorolták a volt uralkodó minden méltóságát, címét és rangját. Az ajtó továbbra is zárva maradt. A harmadszori kopogtatás és belülről jövő kérdés után végre ez volt a felelet: “Egy szegény, nyomorult, bűnös ember!” S ekkor megnyílt az ajtó és a koporsót vivő menet beléphetett.
Azt mondottuk, hogy Isten országa, amely Jézus Krisztus személyében már elközelített, az a terület, amelyet az Ő szent vére tisztított meg a bűntől, a Sátántól és haláltól. Ennek az országnak a kapuján hiába kopogtat, aki az egyetlen Krisztuson, az Ő szenvedésén, halálán és feltámadásán kívül bármi más egyéb érdemet hoz: címet, rangot, földi eredményt, jó cselekedeteket, erényeket, szenvedéseket. Amíg szívből azt nem tudod mondani, hogy egy nyomorult bűnös ember kér bebocsátást, ingyen kegyelemből, addig ennek az országnak a kapuja zárva marad. De egyszerre megnyílik, amint kegyelemért könyörög valaki előtte.
Mit akar az a Valaki, akinek születése napját ünnepeljük ma? Azt, hogy te is belépj, betérj, megtérj végre az Ő dicsőséges országába! Azt hogy szívednek, két kezednek, munkádnak, magadnak a teljes megadásával te is hozzájárulhass ahhoz, hogy ebben a világban minél teljesebben a Krisztusé legyen minden. Azt hogy ez a világ minél teljesebben elismerje önmaga fölött Krisztus győzelmes uralmát. Igaz a karácsonyi hír, hogy “elközelített az Istennek országa”. Térjetek hát meg “és higyjetek az evangyéliomban”!
Ámen
Dátum: 1949. december 25. (karácsony)